Esti Hírlap, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
V. évfolyam, 102. szám Ara 1 forint 1960. május 1. vasárnap EGY AKARATTAL (Pv. J.) Mi viszi az utcára május elsején a budapestieket, miért lesznek ott a menetben, mit ünnepelnek? Jönnek a gyárakból: esztergályosok és öntők, műszerészek és kovácsok, szerszámkészítők és szövőnők. Ott lesz a gyalus, a kőműves, a hegesztő, a pék, a nyomdász, a lakatos. Megtisztelik ezzel, követik a hagyományt. Vörös szegfűt tűztek, piros nyakkendőt kötöttek, összegyűltek, ünnepeltek akkor is, amikor levonták a bérből a távolmaradást, amikor feketelista, verés, börtön, sortűz járt érte Megtisztelik vele önmagukat Hozzáértésüket, amely formát ad az anyagnak. Akaratukat, amelynek engedelmeskedik a hatalmas gép. Izmaik feszülését, két kezük munkáját, minden értéknek, minden jólétnek forrását. Megtisztelik vele munkástársaikat más országokban, a föld minden országában. Egyetakarásuk, összefogásuk, testvériségük avatta ünneppé ezt a napot. Megtisztelik vele ezt a rendet, amelyben végre övék a maguk teremtette jólét, s az ő érdekük dönti el, hogyan osszák fel, mire fordítsák. Mint gazdának, van szavuk abban, mi történjék az országban. Osztályos társuk volt ez a miniszter és az a tanácselnök; barátjuk ott a katonatiszt és itt az igazgató; közülük került ki — és nem is olyan régen — a bíró, a mérnök. A diákok közül a gimnazista lány, az egyetemista fiú integet. A sógor, az unokaöccs, az após — a munkásőrök vigyázzák a rendet. A feleség ruháját is kitüntetés díszíti. A gyerekeket, még ha akarnák, sem lehetne otthon tartani. Napok óta lesik, fordul-e melegebbre az idő; kémlelik, ritkulnak-e a felhők, fogadkoznak. ők ugyan nem nyafognak, nem kéredzkednek nyakba, vállra, akármenynyit kell is menni. Ők nem bánják, hiszen annyi a látnivaló a menetben. Vigyáznak az édesanyák a gyerekekre. Csak azzal-e, hogy fogják a kezüket? Azzal is, hogy segítenek lefogni azok kezét, akik galambok helyett bombázógépeket röpítenének fel, akik szputnyikok helyett atomtöltetet helyeznének az óriásrakétákba. Milyen jó tudni, hogy nemcsak Budapesten, Moszkvában, Berlinben, Prágában, Varsóban, Bukarestben, Szófiában, Tiranában, Phenjanban, Hanoiban és Ulan-Batorban hatja át ez az eltökéltség az édesanyákat, de ezért vonulnak fel most május elsején asszonyok száz és százezrei Párizsban, Rómában, Londonban, New Yorkban, Delhiben, Bagdadban. Az asszonyok is odaállnak a férfiak oldalára A béke vágya, ez a közös akarat teszi, hogy egyetlen hatalmas menet a felvonulók sok-sokmilliós tömege május elsején. És ez a menet ma nagyobb erő, mint bármikor korábban, több a remény, jobb a kilátás a béke megőrzésére, mint volt eddig. Nálunk más közös akarat is egyesíti a felvonulók seregét. Azonos érdekek fűzik össze az embereket. Ami jó, hasznára van az egész népnek, javára válik mindenkinek külön-külön is. A mérnök, a tanár, a tisztviselő, a bolti eladó nem kereshette, hiába kereste volna mások rovására a boldogulását, s ma már megtalálta másokkal mindenkivel együtt a nép felemelkedésében, az ország felvirágzásában. Abban, hogy mindenki tudása, igyekezete legjavával szolgálja a közös célt. Együtt lesz a menetben a munkás és a diplomás ember, a gépek mögött állók és az íróasztalok mögött ülők Eljönnek a Pest környéki parasztok és érkeznek küldöttségek a zászlódíszbe öltözött, ünneplő falvakból, ahol most zajlott le, vagy még éppen tart a nagy változás, a régi életforma felcserélése az újjal. Segítséget igényel ehhez, gépeket, anyagot, iparost, mérnököt, közgazdászt, orvost, tanítót a várostól, a fővárostól a falu — és erőfeszítéseinek megtérülését a falusiaktól a városi ember Az új követelésével az új segítésével jobb élet születik itt is — ott is. Magáért, a maga érdekeiért váltja fel a régi, elavult termelési módot újjal, jobbal a falu; magáért, a maga érdekeiért segíti ezt a város — s közben hasznát látja az egész ország, az egész népnek lesz javára Elindulnak május elsején kora délelőtt otthonról az emberek, összetalálkoznak előbb kisebb csoportok, azután nagyobbak, svégül egyetlen menetben olvad, össze a főváros sok százezer lakosa. így olvad össze nálunk közös akarattá sok-sok egyéni törekvés így válik azonossá sok-sok egyéni érdek. így vezet el a közös cél az egyéni vágyak megvalósulásához. Vidám boldog ünnep lesz az idei május elseje. Sokat váltottunk valóra szándékainkból, gyorsabbá, biztosabbá tettük fejlődésünket Van hozzá erőnk megteremteni szorgos munkával, nagy igyekezettel minden feltételét annak, hogy jövőre, s az azután , következő években még zökkenőmentesebb legyen utunk, még könnyebben legyünk úrrá a nehézségeken, még többet, még szebbet, még nagyobbat érhessünk el — teljesen felépítsük a szocializmust hazánkban. (Zádor István Kossuth díjas festőművész rajza)