Esti Hírlap, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-13 / 191. szám

✓ Helytelen arányok Egy üzem kulturális élete és a tanulságok A külső IX. kerület rengete­gében modern épület állít meg. Másfél évtizeddel ezelőtt még aprócska üzem bontotta itt meg a bérházak sorát. Helyére építették fel a Pálma Gumi­gyárat, amelynek munkater­meiben és irodáin ezren dol­goznak. Ebben a szép új gyár­ban néztük meg, milyen lehe­tőségek vannak a sportra, mű­­velődésre, művészi próbálkozá­sokra. Azt is szemügyre vet­tük, helyes arányban oszlik-e meg a sportra és a kultúrára a pénz? Vitorlázó munkások Teket András, a fiatal, ro­konszenves főkönyvelő jó te­niszjátékos. Versenyeken is megállja helyét, az idén is több érmet nyert már. Lelkesen beszél a tenisz-szakosztály munkájáról, amelynek 21 ezer forintos költségvetése van. Leg­népszerűbb sportág az üzemben az asztalitenisz. Női csapatuk most jutott fel az NB I-be, s a férfiak is jó eredménnyel szolgálják meg az 51 ezer forin­tot, amit a gyár erre a virágzó szakosztályra költ. Sok pénz kell, hiszen termet bérelnek, vidéki mérkőzésekre utaznak, és két edzőt is foglalkoztatnak. Az edzők a környék iskoláiból bevetődő tehetséges diákokat is játékba fogják. Kapnak pénzt még a tekézők és a futballis­ták. A Pálma Gumigyár sport­körének 1960. évi költségvetése, a pártoló és aktívan sportoló dolgozók tagdíjával együtt, 94 ezer forint. Igazgatói és válla­latfejlesztési alapból 45 ezer forint kerül a sportkasszába, a többit a vegyipari szakszerve­zet adja. Ha azt is elmondjuk, hogy az üzem kezelésében szép balatoni üdülő és közkedvelt római-parti víkendház is mű­ködik­­, megközelítően pontos képet adtunk a sportra, pihe­nésre, üdülésre teremtett gaz­dag lehetőségekről. Öröm hal­lani, hogy a fejlődés teniszütőt, evezőt, vitorlakormányt adott a munkások kezébe. A sportot támogatni, együt­teseket kialakítani — hasznos, jó dolog; az viszont már nem jó, ha a sportkör költségvetése a kulturális kiadások rovására növekszik. Ma ez még Buda­pesten is, vidéken is gyakori hiba. Nem kirívó bajok, hanem a tipikus bajok kedvéért men­tünk a Palma Gumigyárba, ahol a kultúra sem mostoha­­gyerek, s ahol a gondos és kor­rekt vezetők a javítanivalókról is megértéssel, együttérző gonddal beszélnek. Országos hírű tánc és zenei együttes A kulturális költségvetés 45 ezer forint, nem egészen fele a sportkör büdzséjének. Ez az összeg is az igazgatói alapból, a vegyipari szakszervezet hoz­zájárulásából és a szakszerve­zeti tagdíjakból kerül ki. Hor­váth István párttitkár Teket András és Kováts István gaz­dasági felelős egyöntetű véle­ménye, hogy minden szüksé­ges kiadásra jut. — A sportke­ret — mondják — azért két­­szer akkora mert a tényleges eredményekből és igényekből indultunk ki, a sportélet pedig nálunk is fejlettebb, sokolda­lúbb, mint a kulturális tevé­kenység. — Pedig az is elég eleven, szó sincs a Pálmában pangásról. Büszkeségük: a Ruggyantával és az Egyesült Gyógyszergyárral közösen fenn­tartott Bartók Béla tánc- és ze­nei együttes, ma már nemcsak országos hírű. Éppen ezekben a napokban lépnek színpadra a Pálma táncosai a szicíliai Messinában. A színek, vonalak szépségének titkát kutató, raj­zolni, festeni szerető munkáso­kat képzőművészeti szakkör várja, s színjátszó csoport is működik. Produkcióival az üzemi kollektíva és a vezetőség elégedett. A könyvtár Az üzem kulturális életének gyenge pontja: a könyvtár. Ol­vasó van elég, érdeklődésben nincs hiány. Péteriné, a könyv­táros, 180—200 rendszeres ol­vasót említ. Állomány: 700 kö­tet, de jórészt agyonolvasott, régi könyv. Az újabb irodalmat a vegyipari szakszervezet kül­di, tapasztalat szerint azonban­­ nem tudja kielégíteni az igé­nyeket. Legalább háromszor­­annyi könyvre volna szükség, hogy ne legyen fennakadás. Utoljára két évvel ezelőtt vá­sároltak; nem csoda, ha 1959— 1960-as kiadású könyvekből alig 50—60 kötet van. (Ezeket küldi és időnként cseréli a szakszervezet.) A vezetők arra hivatkoznak, hogy a vegyipari szakszervezet magára vállalta a könyvellátást, a megnöveke­­dett, s mindjobban hódító ol­vasási kedv azonban nem éri be a nem is a legjobban szer­vezett központi utánpótlással." Nem elhanyagolható szempont a frisseség sem. A könyvked­­velő munkások és tisztviselők A nap mindenkinek világít „ .. . mindenki utasítsa visz­­sza azt a gondolatot, hogy a Föld körülötte forog és a Nap csak neki világít.” Gorkijt a háború utolsó perceiben idézi a fronton Szaveljov főhadnagy és nem is sejti, mennyire ön­magán is kell diadalmaskod­nia, hogy e szavak reá is ér­vényesek legyenek. Mert meg­vakul. A legeslegutolsó ütkö­­­­zetben szeme világát veszti a katonaruhába öltözött tanító és a lélek legmélyebb kútjai­­ból kell az erőt merítenie, hogy élni szeressen, dolgozni, taní­tani akarjon és tudjon is. Ez a szovjet film, ha végle­tes példán is, sikeresen bizo­nyítja az idézet igazságát. Ez elsősorban a rendezés érdeme, mert a forgatókönyv gyengéi ellenére kellett ezt a bizonyí­tást elvégeznie. Adós marad a forgatókönyv a vak ember magára találásának forduló­pontjával és sok helyen a sze­replők jellemének árnyalt áb­rázolásával is. Ezzel szemben néhány jelenetben Vojnov rendező sokra hivatott tehet­ségéből kapunk ízelítőt, így például a villamoskocsi és a vak ember párhuzamos moz­gásának ábrázolásában. Va­­lentyin Zubkov illúziókel­­tően ábrázolja a megvakult férfi merev arcának játéká­val is Szaveljov történelemta­nárt. Az ő érdeme is, hogy el­hisszük a világtalan ember­nek: élni kell, mert a nap min­denkinek világít. Az ordító egér Megfilmesítettek egy tré­fát. Pesten már évekkel ez­előtt mesélték ezt a viccet: csődbe jut egy kis ország. A miniszterek egyike azt taná­csolja: támadják meg Ameri­kát. A háborút órák alatt el­vesztik és biztosak lehetnek az anyagi támogatásban. Jó jó — válaszolja az egyik óvatos ál­lamférfiú —, de mi lesz, ha győzünk?... Pontról pontra erről szól ez a szellemes angol filmszatíra. A hadüzenetről, a győzelemről — ellopják a legújabb szuper­hatású Q-bombát — s a győ­zelem következményeiről. Köz­ben a képzeletbeli kis álla­­mocskán, mint próbabábun, úgy helyezik el a szúrásokat, amelyek egytől-egyig „ülnek”. Megkapja itt a magáét az an­gol királynő, őfelsége minisz­tere, csakúgy, mint lojális el­lenzéke, az amerikai kard­­csörtetők, az átlagamerikai hi­székenysége. Végig nevetünk a filmen, a kitűnő Jack Arnold rendező jóvoltából, aki finom, intellektuális szójátékoktól a burleszkig a szatíra minden eszközét felhasználja a kine­­vettetés érdekében. Csak a film végén sajnálkozunk egy kicsit, mert amikor felkelünk a moziszékről, egyszerűen nem értjük, mi ez a befejezés. A filmbe iktatott atomrobbaná­si jelenet azonban azt bizo­nyítja: a művészek reálisan látják a valóságot, s ez a fele­más befejezés valamiféle külső kényszerkörülmény szülötte. (— bel —) számontartják a legújabb­ ki­adású könyveket, és leginkább ezeket keresik. Meg is kaphat­nák, ha az üzem ismét fordíta­na némi pénzt a könyvvásár­lásra. Jelenleg a könyvtár tel­jesen kiszorult a költségvetés­ből. Az ismeretterjesztés is na­gyobb támogatást érdemelne. Jelenleg mindössze 3500 forint áll rendelkezésre egész évre. Egészségesebb, a művelődési politika céljainak jobban meg­felelő költségvetési arányokra volna szükség. A Palma Gumi­gyár vezetői elismerik ezt és a jövőben igyekeznek majd jobban gazdálkodni. Dersi Tamás VALAHOL AMERIKÁBAN (Szűr Szabó József rajza) □ A KOREAI NÉPI DE­MOKRATIKUS KÖZTÁRSA­SÁG felszabadulásának 15. év­fordulója alkalmából augusz­tus 17-én, a Puskin Moziban, díszelőadáson mutatják be az Áruló? című koreai filmet. A filmdráma a japán megszállók elleni küzdelem egyik epizód­ját eleveníti fel, s egy félre­ismert ember megrázó törté­netét mutatja be. □ PESTLŐRINC FENNÁL­LÁSÁNAK 50. évfordulója, valamint a tanácsok megala­kulásának 10. évfordulója al­kalmából kiállítás nyílik aug. 20-án a pestlőrinci Steinmetz­­gimnáziumban. A kiállítás anyaga tíz tantermet tölt be. □CHARLES WIGHTON angol író, akinek annak idején „Hit­ler kémje és szabotőre” című regénye nagy sikert aratott, be­jelentette, hogy hamarosan el­készül új művével, amelynek főszereplője Adolf Eichmann, a náci tömeggyilkos. (JB ANY­USZKI­ÁLLÍT­ÁS nyílt meg Salgótarjánban a megyei munkásmozgalmi múzeumban. A kiállítás anyaga 1848-tól napjainkig Nógrád megye bá­nyászatának történetét mutatja be. □A LEÁNYVÁSÁR lesz a Fő­városi Operettszínház idei első „újdonsága”. Új az átdolgozás (Darvas Szilárd), a rendező: Nagy György és a karmester: Gyulai-Gaál Ferenc, aki több évi távollét után most tér visz­­sza eredeti munkakörébe, az Operettszínház karmesteri pul­pitusára. □GODA GÁBOR két könyve jelenik meg az NDK-ban. A berlini Aufbau Verlag még eb­ben az évben kiadja „Panop­tikum” című kötetét, s jövőre ugyanennél a kiadónál a „Pla­nétás ember” című regénye je­lenik meg. □ BRÓDY TAMÁS, a Fő­városi Operettszínház zenei vezetője mondja: „Az új évad­tól kezdve még komolyabb te­ret kap színházunkban a szép énekhang. Minthogy zenés színház vagyunk, s operette­ket, daljátékokat tűzünk mű­sorra, elengedhetetlen követel­mény a zenei igényesség. Igyekszünk majd ennek eleget tenni. A garast e téren az együttes Suppé Boccaccio cí­mű nagyoperettjében fogja le­tenni." □ÉRDEKES VENDÉGE lesz a Kamara Varieté évadnyitó mű­sorának, az egyik kis darab fő­szerepét Gobbi Hilda játssza. Kívüle Kazal László, Rodolfo bűvész, Benedek Tibor is fellép­­ a műsorban amelyet Gál Dezső rendez.­­ □ERNEST HEMINGWAY Pá­rizsba érkezett. Itt akarja be­fejezni új regényét, amelyet spanyol barátjáról, egy torre­ádorról írt. □ HARMINCEZER kötettel tizenöt ország vesz részt az ez évi lipcsei könyvvásáron, köz­tük a Szovjetunió, Kína, az NDK és más államok. *~ * □VAS MEGYE kisebb helyi­­ségeiben több estén át vendég­szerepelt egy operaházi brigád, amelynek tagjai Raskó Magda, Pavlánszky Edina, Nagypál László, Nádas Tibor és Doma­­hidy László voltak. A nézők közül sokan hazulról hoztak széket magukkal, hogy a bu­dapesti operaénekeseket meg­hallgassák. □PÉCSETT HAVONTA ren­deznek nagy zenekari hang­versenyt az új évadban. Vezé­nyelnek majd Kahasako Aka­­sima japán, Vandernoot hol­landi karmester, Ferencsik Já­nos és Lukács Miklós. A szó­listák sorában szerepel Fann szovjet hegedűművész. Bächer Mihály, Kovács Dénes és má­sok. Az Operaház tizenhat szobra Újra felállítják az Operahá­­zat kívül díszítő 16 szobrot. A harmincas évek közepén az egyik ilyen idő szobor leesett és az esetleges szerencsétlensé­gek elkerülése végett a többit is levetették. Most új szobrok készülnek, új zeneszerzőkkel. Még ez évben elkészülnek a gipszmodellek Pátzai, Mikus, Tar István, Ispánki József, Marton László, Váradi Sándor, Antal Károly és Győri Dezső szobrászművészek műhelyé­ben. A két főalak, Liszt és Er­kel mellett, ünnepélyesen fo­gadják majd az Opera látoga­tóit Monteverdi, Scarlatti, Gluck, Mozart, Beethoven, Rossini, Donizetti, Glinka, Wagner, Verdi, Gounod, Bizet, Musszorgszkij, Csajkovszkij, Puccini és Richard Strauss szoborképmásai. Szombaton Budapesten mutatkozik be a világhírű moszkvai balett A „Kalóz” az Operaházban — Klasszikus táncok, keleti mesevilág — A szovjet vendégek koncertműsora a Szigeten Szegedi nagy sikerű vendég­­szerepléséről tegnap délután Budapestre érkezett a Szta­­nyiszlavszkij—Nyemirovics- Dancsenko Színház balett­együttese, s megkezdte próbáit az Operaházban. Az Ope­rában ugyanis három elő­adást tart a társulat: 13-án, 14- én és 16-án este a „Kalóz” cí­mű háromfelvonásos balettmű­vel szerepel. Byron költemé­nye nyomán született Adolphe Adam táncjátéka — most is­merkedik meg vele első ízben a magyar közönség — a ro­mantikus balettirodalom egyik értékes darabja. Száznégy év­vel ezelőtt volt az ősbemutató­ja a párizsi Nagyoperában, s azóta a világ csaknem vala­mennyi operaházában sikert aratott klasszikus táncaival, jellegzetesen érdekes keleti vi­lágával, fordulatos és roman­tikus cselekményével. A mű egyik női főszerepét, Modorát, V. Bont, a nagyszerű színész­nő-táncosnő — vele most is­merkedik meg első ízben a bu­dapesti közönség — és Sz. Vi­nogradova felváltva alakítja, a másik női főszerepet pedig E. Vlaszova, illetve V. Kirpics­­nyikova személyesíti meg. Konrad, a kalózvezér szerepé­ben M. Liepa, a kiváló klasz­­szikus férfitáncos mutatkozik be. E. Edelm­an vezényli az Operaház zenekarát. Augusz­tus 15-én este az Operaház Margitszigeti Szabadtéri Szín­padán nagyszabású koncert­műsort rendez a vendégegyüt­tes, s ezen nemcsak a szólótán­cosok, de a színház kiváló fia­tal magánénekesei is fellép­nek. A magyar közönség, sze­gedi sikerei után, nagy érdek­lődéssel várja a moszkvai ba­lettegyüttes budapesti bemu­tatkozását. RÁDIÓMŰSOR AUGUSZTUS 12. PÉNTEK KOSSUTH: 17.15: Szív küldi ... — 18.00: Mi­lánói pestis-kenők. — 18.15: Zene­kari hangú. — 18.45: Gyári sziréna. — 19.00: Könnyű zene. — 19.15: Az olimpiák lantosai. — 19.54: Me­se. — 20.00: Esti Krónika. — 20.30: L. Lehmann éneke, Richter zongo­rázik. — 21.05: Beszélgetés Solti Bertalannal. — 21.15: Tánciskola. — 22.00: Hírek. — 22.20: A Rádió Szimfonikus Zenekara. — 24.00: Hírek. — 0.10: Könnyű zene. PETŐFI: 17.25: Operaáriák. — 18.00: Fúvós­átiratok. — 18.15: Mikszáth Kál­mánról. összeállítás. — 18.47: Tánc­zene. — 19.00: Hírek. — 19.05: Tíz perc fiataloknak. — 19.15: Báthy Anna énekel, Freymann Magda kí­séretével. — 19.40: Riportműsor. — 20.00: Népi zene. — 20.40: Falurá­dió. — 21.00: Hírek. — 21.05: Hang­versenykalauz. — 21.45: Sporthír­­adó. — 22.00: Operettrészletek. — 23.00: Hírek. AUGUSZTUS 13. SZOMBAT KOSSUTH: 4.30: Hírek. — 4.35—7.59: Zene. — Közben: 5.00: Falurádió. — 5.30: Hí­rek. — 6.20: Orvosi tanácsok. — 7.00: Hírek. — 7.10: Új könyvek. — 8.10: Lányok, asszonyok ... — 8.30: Régi muzsika. — 9.05: Előadás. — 9.20: Könnyű zene. — 10.00: Hírek. — 10.10: Óvodásoknak. — 10.30: Operettdalok. — 11.00: Légy jó mindhalálig. Regényrészlet. — 11.20: Petruska. Balettszvit. — 12.00: Hírek. — 12.10: Népek muzsi­kája. — 12.45: Mit olvassunk? — 13.00: Operaegyüttesek. — 13.40: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.50: Szív küldi... — 14.20: A szeretet forrása. Elbeszélés. — 15.40: Balassa Tamás zongorázik. — 15.00: Hírek. — 15.10: Énekkari híradó. — 15.40: Élő szóval — mu­zsikával. Közben: 16.00: Külpoliti­ka. — 17.00: Hírek. — 18.00: Gon­dolat. PETŐFI: 5.00—7.59: Zene. — 8.00: Hírek. — 14.15: Operakalauz. — 15.15: Bélyeg­gyűjtők öt perce. — 15.20: Ifjúsági Rádió: Kíváncsiak klubja. — 16.00: Prágai Tavasz 1960. Közben: 16.52: A tó. Lamartine verse. — 17.40: A Bartók Színpad egy esz­tendeje. — 17.50: Leoncavallo éle­téből. — 18.15: Liszt-művek. A festő A miskolci pályaudvar felöl jön. Maga mögött hagyta az éjszakát, a füstölgő, szi­szegő mozdonyokat, a csöröm­pölő vonatsorokat. A lépések hosszúak, egyenletesek, mint a magas embereké általában. Százkilencven centiméter ma­gas és kilencvenöt kiló. A szembejövők köszönnek, a szembejövőknek köszön. Sok az ismerős, itt született, itt nőtt fel a városban. És a négy pol­gári után ebben a városban kereste meg a kenyerét, ponto­sabban, a vasútnál. Először la­katos, azután fűtő, majd moz­donyvezető. A gép ablakán ke­resztül megismerte az egész országot. Karambolja nem volt. Egy vasárnap délután Szirma­­besnyőnél fiatal nő dobta ma­gát a kerekek elé. öngyilkos­ság. Belép a lakásba. Hazajött. A feleség nincs kölhon, már­ dol­gozik, a városi múzeumban. Kabát, táska a szokott helyre és nyúl a festékért, ecsetért a vászon az állványra. A konyha­­ átalakul műteremmé. Fest. A fantázia láthatatlan vásznára feldobja a rendező-pályaudvar kavargó képét, a kéz engedel­mesen, szorgalmasan másolja a valóságos vászonra. ötvenéves, tizenkét óra szol­gálat van mögötte, amikor is szünet nélkül irányította a mozdonyokat a rendező-pálya­udvaron. Nem fáradt. Ilyenkor szeret festeni, reggeltől délig. Odalép a rádióhoz, bekapcsol­ja: zene. Szereti a zenét. A vasutas zenekarban évekig fu­volán játszott. Abbahagyta. Abba kellett hagyni, akárcsak a festést. A szolgálat nem en­gedte, vezetni kellett a moz­donyt, mögötte a kocsisort, az ország minden részébe. 1947- ben került le a mozdonyról, azóta ismét fest. A rendező-pályaudvar a ka­vargó, ideges, siető utasokkal, a békésen pipáló mozdonyok­kal, szemaforokkal, váltókkal, a valahová vezető sínek renge­tegével,a koromtól szürke épü­lettel megjelenik a konyhában, a vásznon. Azután feltűnik a kép Budapesten, a Műcsarnok falán. Mellette egy másik kép: a Bányászok. A mozdonyveze­tő jól ismeri a bányászokat. Évekig vezette gépét a borsodi bányavidéken. A kép alatt kar­tontábla: „Bányászok”, festet­te: Ficzere László és a nem­zetközi vasutas képzőművészeti kiállításon a zsűri aranyérem­mel tüntette ki.­ ­ Pesold Ferenc □ ÚJ CARMEN-VÁLTOZA­TOT forgat Luchino Visconti, a neves olasz filmrendező. Az új változat érdekessége, hogy nem Bizet operabeli zenéje festi alá a cselekményt, hanem 18. századbeli népi dalok, Es­­camillo szerepét pedig Louis Dominguin, Spanyolország leghíresebb torreádora játssza. A címszerepet Carmen Clau­dia énekli, Don José pedig Alain Delon lesz. □A BÁBSZÍNHÁZ, amely tár­sulatának egy részével részt vesz a bábszínházak bukaresti fesztiválján, szeptember 13-án nyitja meg kapuit a Fajankó­­val és a Ludas Matyival. BOLONDOS ÉJSZAKA, a Kurch Gyula Szabadtéri Színpad vidám nyári zenés, táncos, játéka foly­tatja sikersorozatát. Következő előadás: augusztus hó 13-án, szombaton este 8 órakor, Latabár Kálmán, Gózon Gyula, Zsolnay Hédy, Vadas Zsuzsa, Latabár Ár­pád, Csákányi László, Géczy Do­rottya, Antalffy József, Pagonyi János, Ötvös Marcell együttese és számos kiváló művész közreműkö­désével. Jegypénztár­ telefon: 349 —159 és 330—542. (X) SZÍNHÁZAK PÉNTEKI MŰSORA: Károlyi-kert: Magyar Állami Hangversenyzenekar (A-bérlet, 6. előadás, 8). — Vörösmarty Szín­pad: Pest megér egy estet (fél 8). — Fővárosi Nagycirkusz: Moszk­vai Nagycirkusz (8).

Next