Esti Hírlap, 1962. április (7. évfolyam, 78-100. szám)

1962-04-02 / 78. szám

Általános sztrájk Leopoldville-ben üténtSeri készültség • A helyzet kai esti Katanga Leopoldville utcáira ma, a hajnali órákban erős rendőr- és ejtőernyősegységek vonultak ki, hogy meghiúsítsák a mára hirdetett általános sztrájk részvevőinek várható tüntetését. A kongói szakszervezeti szövetség a múlt hét végén felhívta tagjait: tartsanak hétfőn és kedden 48 órás általános sztrájkot és követeljék, hogy a kongói kormány vessen véget Kongó szétdaraboltságának, stabilizálja a gazdasági helyzetet, rendezze a munkabéreket és teremtsen munkaalkalmakat. Boukango miniszterelnökhelyettes vasárnap este újabb kísérletet tett a sztrájk megakadályozására. Felhívta a szakszervezeteiket, vonják viszsza a sztrájkfelhívást, a dolgozóktól pedig azt követelte, árulják el a sztrájkot. A szakszervezeti szövetség nem engedett a kormány nyomásának. Hírügynökségi jelentések szerint Leopoldville — rendőr- és ejtőernyősőrségekkel körülvett középületeivel — komor képet nyújt, de a sztrájk megkezdésének óráiban teljes nyugalom uralkodik a városban. A sztrájkkal összefüggésben a Pravda leopoldville-i tudósítója rámutat, hogy Katanga egyre nehezebben megoldható kérdéssé válik a központi kormány számára. A probléma most már hosszú idő óta nem tud kijutni a bűvös körből: ígérgetések, remények, tárgyalások, kudarc — azután minden kezdődik elölről. A Pravda hangsúlyozza, hogy Kongót újabb gazdasági rabság veszélye fenyegeti. Az amerikai imperialistáik nagyon sietnek a „segítségnyújtással”. Tizennyolcmillió dollár értékű árufelesleget szántak Kongónak és azt ígérik, hogy még többet is adnak. Az amerikaiak megvásárolják a belga vállalatokat, bányákat, megszállják Kongó gazdasági életének kulcspozícióit. Tőkebefektetésüket tekintve már most második helyen állnak Belgium után és nincs távol az az idő, amikor e tekintetben is elsők lesznek. BURHOP BRIT PROFESSZOR: El kell fogadnunk az oroszok javaslatát" Folytatja munkáját a genfi értekezlet A tizennyolc hatalmi leszere- lési bizottság genfi értekezle-je ma, magyar idő szerint 10 órakor ismét rendes ülésre ült össze. A napirenden a nukleáris kísérletek eltiltásával foglalkozó háromhatalmi albizottság szóbeli jelentése szerepelt. A konferencián részt vevő semleges országok a Reuter szerint valószínűleg felkérik a háromhatalmi bizottságot, minnél gyorsabban jusson megegyezésre. Zorin szovjet kül-ügyminiszterhelyettes, a szov iet, és Dean, az amerikai de-legáció jelenlegi vezetője újabb tanácskozást folytatott eljárási kérdésekről. A nemzetközi közvéleményben tovább gyűrűzik a nukleáris kísérletek ellenőrzésével kapcsolatos két álláspont vitája. Az angol tudományos dolgozók szakszervezete sajtóértekezletet rendezett, amelyen Burhop professzor, az ismert atomfizikus kijelentette: a nukleáris robbantások többségét észlelni lehet a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel. Semmi szükség nincs különleges felügyelőcsoportok létrehozására, már azért sem, mert a földrengést jól meg lehet különböztetni a nukleáris robbantástól — mondotta a professzor, majd hangsúlyozta: „El kell fogadnunk az oroszok javaslatát és meg kell kötnünk a nukleáris kísérleteiket betiltó egyezményt.” Harold Wilson, a Munkáspárt országos végrehajtó bizottságának elnöke ugyancsak állást foglalt a genfi értekezlet feladataival és kilátásaival kapcsolatban. Kijelentette, hogy az atomfegyvermentes övezet létrehozása Németországban hozzásegítene a német probléma megoldásához is. Wilson olyan megjegyzést is elejtett, amely szerint a Wall Streetet nyugtalanítják a béke kilátásai, az angol Munkáspárt azonban nem fél ettől. Ha a Wall Streetet a leszerelés kilátásai nyugtalanítják is, az amerikai közvéleményt egyelőre a fegyverkezési hajsza aggasztja. Egy AP-jelentés szerint 500 amerikai lelkész tegnap nyilatkozatban szólította fel az amerikai kormányt, tegyen meg mindent a leszerelésért, szüntesse be a nukleáris kísérleteket. ZSIRÁF A „ZEBRÁN" Világszerte „zebrának” becézi a köznyelv a nagyvárosi gyalogosátkelőhelyeket. A képen látható zsiráf, egy koppenhágai cirkusz „sztárja” azonban láthatólag nem méltányolja kellőképpen, hogy a kétlábúaknak fenntartott helyen akarják átvezetni az autók, motorkerékpárok között. Makrancoskodik, kellemetlen perceket szerez ápolóinak, akik sóhajtva gondolják, hogy egy zebrával talán könnyebben boldogulnának a „zebrán”... Farkasziennet néznek a páránk és a tábornokok A szélsőjobboldali katonatisztek államcsínyének győzelmével Argentínában tovább éleződött a helyzet. Az ország lakossága tiltakozik a katonai uralom ellen és nem hajlandó együttműködni a hadsereg vezetőivel Frondizi pártja, a polgári radikális párt sem, amelyre pedig oly nagymértékben számítottak a katonatisztek. Az ország politikai pártjainak többsége úgy vélekedik, hogy a peronistáknak biztosítani kell a választásokon nyert öt kormányzóságot és 43 kongresszusi mandátumot. A peronista mozgalom központi vezetősége vasárnap közleményt adott ki a katonai államcsínnyel kapcsolatban. A közlemény hangsúlyozza, Frondizi félreállításával csúcspontját érte el az a politikai bomlási folyamat, amely akkor kezdődött, amikor Frondizi a választások előtt magára vállalt kötelezettségeket elárulva, teljesítette a nép által elutasított csoportok utasításait. Ha továbbra is szabotálják a múlt hónapi választásokat, nem lehet többé megfékezni a néptömegek felháborodását — jelenti ki a közlemény. Guido elnök közben folytatja erőfeszítéseit, hogy a katonatisztek tetszésének megfelelő kormányt alakítson. Az AP értesülése szerint valamennyi tárca gazdára talált, kivéve a hadügyminiszteri, a külügyminiszteri és a gazdaságügyi tisztséget. Számla az őrmesternek Az amerikai hadsereg benyújtotta a számlát 30 éves obsitosának, Alfred E. Smith volt gyalogos őrmesternek, 405 dollárt és 14 centet kell az illetékes katonai főhatóság pénztárába befizetnie. Az történt ugyanis, hogy a továbbszolgáló Mr. Smithről időközben kiderült: képtelen ellátni azt a minimális adminisztratív munkát, ami minden őrmesternek kötelessége, mert analfabéta. Amikor felettesei észrevették a hibát, közölték az őrmesterrel, hogy lefokozzák, mire az kérte, hogy inkább azonnal szereljék le. így szakadt Mr. Smith nyakába az adósság: 703 dollár 20 cent jutalmat kapott, amiből ezideig csak 298 dollár és 6 centért dolgozott meg. TORNADO: 16 halott, 200 sebesült Milton, április 2. Az amerikai Florida állam északkeleti részében fekvő Milton városon szombaton tornádó söpört végig. A szélvihar 16 halálos és több mint 200 sebesült áldozatot követelt, sok házat lerombolt. Tanúvallomás az OAS és a hadsereg viszonyáról Joulmud perében Párizs, április 2.: A vizsgálóbíró befejezte Edmond Jouhaud volt tábornok kihallgatását. Sátán helyettese felett a jövő héten ítélkezik a legfelső katonai bíróság. A vizsgálat során tanúként, kihallgatják, majd Jouhaud-val szembesítették Bichoff repülőőrnagyot. Az Oránból érkezett repülőtiszt vallomásából kiderült, hogy a hadsereg tisztjei előtt nem volt ismeretlen Jouhaud tartózkodási helye. Sőt az őrnagy tárgyalt Sálán alvezérével, annak oráni rejtekhelyén. A megbeszélésen a hadsereg magatartásáról volt szó az OAS-szal szemben. A repülőtiszt kifogásolta, hogy az OAS meggyilkoltatott több olyan tisztet, akik nem akartak csatlakozni a felkeléshez. „Helytelenítette — hangzik a jelentés — a megfélemlítésnek ezt a módszerét.” A repülőtiszt vallomása, amely fényt vet a hadsereg egy része és az OAS közötti cinkosságra, felháborodást váltott ki a francia közvéleményben. „A hadsereg tényleges őrnagya — írja az Humanité — az OAS meggyőzési módszereiről tárgyal Sálán alvezérével, ahelyett, hogy letartóztatná. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy Sátán, Gardes, Susini és a többi bandita még mindig szabadlábon van.” Az algériai városokban az OAS az arab lakosságra összpontosítja támadásait. Algírban, Oranban és Bomne-ban a hét végén 23 algériai esett áldozatul a fasiszta fejvadászoknak, akik gépkocsikról tüzeltek az arab járókelőkre. Egyidejűleg sorozatos bombatámadást intéztek az arab kereskedők üzletei ellen. Algírban egy óra alatt 11 üzletet romboltak öszsze és gyújtottak fel. A csendőrök vasárnap átkutattak Algírban több nagy épületet és nagy mennyiségű fegyvert találtak. Letartóztatásokról nem adtak ki jelentést, ezzel szemben a Bab-el-Oued-i harcok után internált ultrák közül 1300-at szabadon bocsátottak. A sivatagban és az észak-algériai hegyekben a francia hadsereg egységei ellen folytatnak gerillaharcot a zendülők. A harcokban helikopterek is részt vettek. A hivatalos jelentés szerint az OAS húsz tagját — köztük öt tisztet — elfogták. Nyugat-Iriántól 40 kilométerre Waigeo felszabadult Djakarta, április 2. A Reuter és az AP jelenti: a Nyugat-Irián nyugati csúcsától mintegy negyven kilométerre levő Waigeo-szigetet felszabadították a holland uralom alól. A sziget „teljes mértékben ahazafias ellenállási mozgalomba tömörült erők kezén van. A hollandok visszavonultak” — jelentette be tegnap a djakartai rádió. A legnagyobb kisember dicsérete Kivételesen nem saját szerző tollából, hanem a The New Republic című amerikai lapból átvett cikket közlünk ezen a helyen. A hosszabb tanulmányból kiemelt részlet az Egyesült Államok dél-vietnami politikájának kulisszái mögé világít be. "Talán Laosz kivételével’ nem volt még világválság, amelyről ■ olyan helytelen beszámolók jelentek volna meg az Egyesült Államokban, mint 1954-től kezdve a dél-vietnami helyzetről. A múlt néhány év „hódító’’ kampányainak egyikébe egymás után fogták be a legtekintélyesebb konzervatív és liberális hírközlő szerveket. Hogy a Time és a Life típusú tömegmagazinok bedőltek a „szabad világ bástyája” vonalnak, nem kellene, hogy meglepetést okozzon és az sem, hogy a Reader’s Digest nagy buzgalmában „Ázsia legnagyobb kisembere” címmel ajándékozta meg Ng Dinh Diem elnököt. De még a Harper’s Magazin is közölt egy teljesen kritikátlan írást Mike Mansfield szenátortól, akit Diem „keresztatyjának” minősített, míg a munkások The New Leaderje 1955-től kezdve rendszeresen dicsőítő cikkeket jelentetett meg a saigoni rendszerről, egészen 1960. novemberig, a Diemellenes ejtőernyős-lázadásig. Csak ezután történt, hogy Sal Tas úgy kezdett írni a dél-vietnami kormányról, mint „egy autokratikus, korrupt és eredménytelen rendszerről”. A The Reporterben még 1960 decemberében is olyan cikk jelent meg Ngo Dinh Diem mezőgazdasági tanácsadójának, Wolf Lade Jingkynek a tollából, amely az elszigetelt elégedetlenkedők jelentéktelen megnyilvánulásának tüntette fel a növekvő lázadó hangulat kísérő jelenségeit. És még az olyan, tudományos folyóirat, mint a Far Eastern Survey és a Pacific Affairs, sem tudtak ellenállni a michigani egyetem által Dél-Vietnamról kiadott „tudományos” cikkek özönének — és ezen cikkek egyike sem talált hibát semmiben sem, ami ott történik, és még kevésbé mutatott rá a láthatáron gyülekező veszélyfelhőkre. .. Néhány újságíró és tudós, aki megpróbált ellenállni az áramlatnak, hamarosan azt tapasztalta, hogy jól megszervezett suttogó és levélíró kampány céltáblája lett a Ngo Dinh Diem-rendszer lobbyja, a „Vietnam Amerikai Barátai” részéről. Az egyik vietnami munkásvezető, Nguyen Bao Toan — aki 1955-ben, amikor a vietnami munkásszervezeteket rávette a rendszer támogatására, jóformán megmentette Diem rendszerét — megkísérelte az Egyesült Államokban, hogy néhány beszédben felfedje az országban uralkodó valódi viszonyokat — Washington azonban rövidesen elhallgattatta. Egy másik vietnami nacionalistát, Huynh Sanh Tongot, aki éveken át nyelvtanár volt az amerikai külügyminisztérium külszolgálati intézetében, kiszórták ebből az állásából, miután egy Diem-ellenes levelet írt a Washington Postnak, később pedig egy másik kormányszerv kérésére elbocsátották egy magánrádiótársaságnál betöltött állásából. A Scripps—Howard csoport egyik tekintélyes munkatársát, Albert Colegrovet, úgyszólván „megnyúzták” az egyik kongresszusi bizottság előtt, amiért Dél-Vietnamban tett látogatása után meg merte írni, hogy a segélyt sok esetben hatástalanul használják fel, és a rendszerre ráférne egy kis változtatás. Azt a lényeges tényt természetesen elfelejtették, hogy egy szenátusi albizottság egy évvel később vádjainak zömét igazolta. Komoly újságíróknak, akik elmulasztották a propagandavonal követését — franciáknak, mint Mac Clos és Lucien Bodard, amerikaiaknak, mint R. D. Inagaki, angoloknak, mint David Holman —, megtagadták a vízum kiadását, vagy kiutasították őket.” Eddig a kiemelt, összefüggő részlet. Ma már az Egyesült Államok kormánya valamivel reálisabban ítéli meg dél-vietnami szövetségesének helyzetét , de nem cselekszik reálisabban. A nyolcmilionmadik bolgár Szófia, április 2. A bolgár központi statisztikai hivatal közlése szerint április 2-án hajnalban megszületett Bulgária nyolcmilliomodik állampolgára. Az utóbbi években Bulgáriában a születések évi átlaga 140 843, a halálozások évi átlaga pedig 67 042 volt. A lakosság évi átlagos szaporula,ta 73 801 fő. Hogyan sértette meg a „Leláncolt Kacsa“ a francia hadsereget “INSULTES A LARMEE” A „Canard Enchainé” (magyarul: Leláncolt Kacsa) című szatirikus hetilap szerkesztője ellen a hadsereg becsületének megsértése címén Pierre Messmer hadügyminiszter pert indított. A Canard ugyanis még tavaly március 1-én cikket közölt „A tábornokok fiai nem ágyukban halnak meg” címmel, s ebben olyan kifejezéseket használt a hadsereggel kapcsolatban, mint: „durva vadállatok”, „megdöbbentő hülyék” és „hivatásos gyilkosok”. A szerkesztőség jól felkészült a mostani tárgyalásra. A lapnak szokása, hogy más újságokból kivett képeket és híreket közöl, s azokat kommentálja. Legutóbbi számában nyilván az inkriminált kifejezések alátámasztására, közölt egy lapkivágást „Még egy sértés — Túl intelligens a hadsereg számára” címmel. Az eredeti képszövegből kiderül, hogy egy Jean Frene nevű tehetséges francia parasztfiút, aki öt hónap alatt végezte el hét év iskolai tananyagát, Lyonban, a hadsereg pszichotechnikai szolgálatának véle-, ménye alapján, ,,túlzott intelligencia” miatt ideiglenesen, katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilvánítottak. A hadügyminiszter által sértőnek minősített kifejezéseket a Canard ma is vállalja, sőt, ugyanebben a számában azt írja, hogy a tárgyaláson be fogja bizonyítani állításainak helyességét: „Ki merné tagadni, hogy a hadseregben a cikk megjeleésének időpontjában volt bizonyos számú durva vadállat, megdöbbentő hülye és hivatásos gyilkos? Ki merné tagadni, hogy ezek a vadállatok, ezek a hülyék és ezek a gyilkosok különösen kitüntették magukat az 1961. április 22-i puccskísérlet alkalmával? Ki merné tagadni, hogy azóta — különösen az OAS névjegye alatt — az említett tulajdonságok még inkább bebizonyosodtak? Messmer hadügyminiszter tulajdonképpen tudat alatt, azért haragszik a Canard-ra, mert előrelátóbb volt, mint ő” — írja a lap. Mindjárt illusztrációt is mellékel hozzá, az itt közölt karikatúrát, amelynek címe: A hadsereg megsértése. A Canard ezt mondja a bíráknak: „Be- vallom, azt kiáltottam, hogy le Salannal!” B. N. — Javoue, j’ai emé “A bal Salán” !