Esti Hírlap, 1962. április (7. évfolyam, 78-100. szám)

1962-04-02 / 78. szám

Általános sztrájk Leopoldville-ben üténtSeri készültség • A helyzet kai esti Katanga Leopoldville utcáira ma, a hajnali órákban erős rendőr- és ejtőernyősegységek vonul­tak ki, hogy meghiúsítsák a mára hirdetett általános sztrájk részvevőinek várható tüntetését. A kongói szakszer­vezeti szövetség a múlt hét vé­gén felhívta tagjait: tartsanak hétfőn és kedden 48 órás általános sztrájkot és követeljék, hogy a kongói kormány vessen véget Kongó szétdaraboltságának, stabilizál­ja a gazdasági helyzetet, ren­dezze a munkabéreket és te­remtsen munkaalkalmakat. Bou­­kango miniszterelnökhe­­lyettes vasárnap este újabb kísérletet tett a sztrájk meg­akadályozására. Felhívta a szakszervezeteiket, vonják visz­­sza a sztrájkfelhívást, a dolgo­zóktól pedig azt követelte, árulják el a sztrájkot. A szakszervezeti szövetség nem engedett a kormány nyomásának. Hírügynökségi jelentések szerint Leopoldville — rend­őr- és ej­tőernyősőrségekkel kö­rülvett középületeivel — ko­mor képet nyújt, de a sztrájk megkezdésének óráiban teljes nyugalom uralkodik a város­ban. A sztrájkkal összefüggésben­­ a Pravda leopoldville-i tudósí­tója rámutat, hogy Katanga egyre nehezebben megoldható kérdéssé válik a központi kor­mány számára. A probléma most már hosszú idő óta nem tud kijutni a bűvös körből: ígérgetések, remények, tárgya­lások, kudarc — azután min­den kezdődik elölről. A Pravda hangsúlyozza, hogy Kongót újabb gazdasági rabság veszé­lye fenyegeti. Az amerikai im­perialistáik nagyon sietnek a „segítségnyújtással”. Tizen­nyolcmillió dollár értékű áru­felesleget szántak Kongónak és azt ígérik, hogy még többet is adnak. Az amerik­aiak megvá­sárolják a belga vállalatokat, bányákat, megszállják Kongó gazdasági életének kulcspozí­cióit. Tőkebefektetésüket te­kintve m­ár most második he­lyen állnak Belgium után és nincs távol az az idő, amikor e tekintetben is elsők lesznek. BURHOP BRIT PROFESSZOR: El kell fogadnunk az oroszok javaslatát" Folytatja munkáját a genfi értekezlet A tizennyolc hatalmi leszere- l­­ési bizottság genfi értekezle-­j­­e ma, magyar idő szerint 10 órakor ismét rendes ülésre ült össze. A napirenden a nukleá­ris kísérletek eltiltásával fog­lalkozó háromhatalmi albizott­ság szóbeli jelentése szerepelt. A konferencián részt vevő semleges országok a Reuter szerint valószínűleg felkérik a­­ háromhatalmi bizottságot, min­­­nél gyorsabban jusson meg­­­­egyezésre. Zorin szovjet kül-­­­ügyminiszterhelyettes, a szov­ i­­et, és Dean, az amerikai de-­­­legáció jelenlegi vezetője újabb tanácskozást folyta­tott eljárási kérdésekről. A nemzetközi közvélemény­ben tovább gyűrűzik a nukleá­ris kísérletek ellenőrzésével kapcsolatos két álláspont vi­tája. Az angol tudományos dolgozók szakszervezete sajtó­­értekezletet rendezett, amelyen Burhop professzor, az ismert atomfizikus kijelentette: a nukleáris robbantások többsé­gét észlelni lehet a jelenleg rendelkezésre álló eszközök­kel. Semmi szükség nincs kü­lönleges felügyelőcsoportok létrehozására, már azért sem, mert a földrengést jól meg le­het különböztetni a nuk­leáris robbantástól — mondotta a professzor, majd hangsúlyozta: „El kell fogad­nunk az oroszok javaslatát és meg kell kötnünk a nukleáris kísérleteiket betiltó egyez­ményt.” Harold Wilson, a Munkás­párt országos végrehajtó bi­zottságának elnöke ugyancsak állást foglalt a genfi értekezlet feladataival és kilátásaival kapcsolatban. Kijelentette, hogy az atomfegyvermentes övezet létrehozása Németor­szágban hozzásegítene a német probléma megoldásához is. Wilson olyan megjegyzést is elejtett, amely szerint a Wall Streetet nyugtala­nítják a béke kilátásai, az angol Munkáspárt azonban nem fél ettől. Ha a Wall Streetet a lesze­relés kilátásai nyugtalanítják is, az amerikai közvéleményt egyelőre a fegyverkezési haj­sza aggasztja. Egy AP-jelentés szerint 500 amerikai lelkész tegnap nyilatkozatban szólítot­ta fel az amerikai kormányt, tegyen meg mindent a lesze­relésért, szüntesse be a nuk­leáris kísérleteket. ZSIRÁF A „ZEBRÁN" Világszerte „zebrának” becézi a köznyelv a nagyvárosi gya­logosátkelőhelyeket. A képen látható zsiráf, egy koppenhá­gai cirkusz „sztárja” azonban láthatólag nem méltányolja kellőképpen, hogy a kétlábúaknak fenntartott helyen akar­ják átvezetni az autók, motorkerékpárok között. Makran­­coskodik, kellemetlen perceket szerez ápolóinak, akik só­hajtva gondolják, hogy egy zebrával talán könnyebben bol­dogulnának a „zebrán”... Farka­sziennet néznek a páránk és a tábornokok A szélsőjobboldali katona­tisztek államcsínyének győzel­mével Argentínában tovább éleződött a helyzet. Az ország lakossága tilta­kozik a katonai uralom ellen és nem hajlandó együttmű­ködni a hadsereg vezetőivel Frondizi pártja, a polgári ra­dikális párt sem, amelyre pe­dig oly nagymértékben számí­tottak a katonatisztek. Az ország politikai pártjai­nak többsége úgy vélekedik, hogy a peronistáknak biztosí­tani kell a választásokon nyert öt kormányzóságot és 43 kong­resszusi mandátumot. A peronista mozgalom köz­ponti vezetősége vasárnap közleményt adott ki a katonai államcsínnyel kapcsolatban. A közlemény hangsúlyozza, Frondizi félreállításával csúcs­pontját érte el az a politikai bomlási folyamat, amely ak­kor kezdődött, amikor Frondi­zi a választások előtt magára vállalt kötelezettségeket el­árulva, teljesítette a nép által elutasított csoportok utasítá­sait. Ha továbbra is szabotálják a múlt hónapi választáso­kat, nem lehet többé meg­fékezni a néptömegek fel­háborodását — jelenti ki a közlemény. Guido elnök közben folytat­ja erőfeszítéseit, hogy a kato­natisztek tetszésének megfele­lő kormányt alakítson. Az AP értesülése szerint valamennyi tárca gazdára talált, kivéve a hadügyminiszteri, a külügymi­niszteri és a gazdaságügyi tisztséget. Számla­­ az őrmesternek Az amerikai hadsereg be­nyújtotta a számlát 30 éves obsitosának, Alfred E. Smith volt gyalogos őrmesternek, 405 dollárt és 14 centet kell az il­letékes katonai főhatóság pénz­tárába befizetnie. Az történt ugyanis, hogy a továbbszolgá­ló Mr. Smithről időközben ki­derült: képtelen ellátni azt a minimális adminisztratív mun­kát, ami minden őrmesternek kötelessége, mert­­ analfabé­ta. Amikor felettesei észrevet­ték a hibát, közölték az őrmes­terrel, hogy lefokozzák, mire az kérte, hogy inkább azonnal szereljék le. így szakadt Mr. Smith nyakába az adósság: 703 dollár 20 cent jutalmat ka­pott, amiből ezideig csak 298 dollár és 6 centért dolgozott meg. TORNADO: 16 halott, 200 sebesült Milton, április 2. Az amerikai Florida állam északkeleti részében fekvő Milton városon szombaton tor­nádó söpört végig. A szélvihar 16 halálos és több mint 200 sebesült áldozatot követelt, sok házat lerombolt. Tanúvallomás az OAS és a hadsereg viszonyáról Joulmud perében Párizs, április 2.: A vizsgálóbíró befejezte Ed­mond Jouhaud volt tábornok kihallgatását. Sátán helyettese felett a jövő héten ítélkezik a legfelső katonai bíróság. A vizsgálat során tanúként, kihallgatják, majd Jouhaud-val szembesítették Bichoff repülő­­őrnagyot. Az Oránból érkezett repülőtiszt vallomásából kide­rült, hogy a hadsereg tisztjei előtt nem volt ismeretlen Jou­haud tartózkodási helye. Sőt az őrnagy tárgyalt Sálán alvezérével, annak oráni rej­tekhelyén. A megbeszélésen a hadsereg magatartásáról volt szó az OAS-szal szemben. A repülőtiszt kifogásolta, hogy az OAS meggyilkoltatott több olyan tisztet, akik nem akartak csatlakozni a felkeléshez. „Helytelenítette — hangzik a jelentés — a megfélemlítésnek ezt a módszerét.” A repülőtiszt vallomása, amely fényt vet a hadsereg egy része és az OAS közötti cin­kosságra, felháborodást váltott ki a francia közvéleményben. „A hadsereg tényleges őrnagya — írja az Humanité — az OAS meggyőzési mód­szereiről tárgyal Sálán al­vezérével, ahelyett, hogy letartóztatná. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni, hogy Sátán, Gardes, Susini és a többi ban­dita még mindig szabadlábon van.” Az algériai városokban az OAS az arab lakosságra össz­pontosítja támadásait. Algír­ban, Oranban és Bomne-ban a hét végén 23 algériai esett áldozatul a fasiszta fejvadászoknak, akik gépkocsikról tüzeltek az arab járókelőkre. Egyidejűleg sorozatos bombatámadást in­téztek az arab kereskedők üz­letei ellen. Algírban egy óra alatt 11 üzletet romboltak ösz­­sze és gyújtottak fel. A csendőrök vasárnap átku­tattak Algírban több nagy épü­letet és nagy mennyiségű fegy­vert találtak. Letartóztatások­ról nem adtak ki jelentést, ez­zel szemben a Bab-el-Oued-i harcok után internált ultrák közül 1300-at szabadon bocsá­tottak. A sivatagban és az észak-al­gériai hegyekben a francia hadsereg egysé­gei ellen folytatnak geril­laharcot a zendülők. A harcokban helikopterek is részt vettek. A hivatalos jelen­tés szerint az OAS húsz tagját — köztük öt tisztet — elfog­ták. Nyugat-Iriántól 40 kilométerre Waigeo felszabadult Djakarta, április 2. A Reuter és az AP jelenti: a Nyugat-Irián nyugati csú­csától mintegy negyven kilo­méterre levő Waigeo-szigetet felszabadították a holland ura­lom alól. A sziget „teljes mér­tékben a­­hazafias ellenállási mozgalomba tömörült erők ke­zén van. A hollandok vissza­vonultak” — jelentette be teg­nap a djakartai rádió. A legnagyobb kisember dicsérete Kivételesen nem saját szerző tollából, hanem a The New Republic című amerikai lapból átvett cik­ket közlünk ezen a helyen. A hosszabb tanulmányból kiemelt részlet az Egyesült Államok dél-vietnami poli­tikájának kulisszái mögé vi­lágít be. "T­alán Laosz kivételével­­’ nem volt még világ­válság, amelyről ■ olyan hely­telen beszámolók jelentek volna meg az Egyesült Álla­mokban, mint 1954-től kezd­ve a dél-vietnami helyzetről. A múlt néhány év „hódító’’ kampányainak egyikébe egymás után fogták be a leg­tekintélyesebb konzervatív és liberális hírközlő szerve­ket. Hogy a Time és a Life tí­pusú tömegmagazinok be­dőltek a „szabad világ bás­tyája” vonalnak, nem kelle­ne, hogy meglepetést okozzon és az sem, hogy a Reader’s Digest nagy buzgalmában „Ázsia legnagyobb kisembe­re” címmel ajándékozta meg Ng­­ Dinh Diem elnököt. De még a Harper’s Ma­gazin is közölt egy telje­sen kritikátlan írást Mike Mansfield szenátortól, akit Diem „keresztatyjának” mi­nősített, míg a munkások The New Leaderje 1955-től kezdve rendszeresen dicsőítő cikkeket jelentetett meg a saigoni rendszerről, egészen 1960. novemberig, a Diem­­ellenes ejtőernyős-lázadásig. Csak ezután történt, hogy Sal Tas úgy kezdett írni a dél-vietnami kormányról, mint „egy autokratikus, kor­rupt és eredménytelen rend­szerről”. A The Reporter­ben még 1960 decemberében is olyan cikk jelent meg Ngo Dinh Diem mezőgazdasági tanácsadójának, Wolf Lade Jingkynek a tollából, amely az elszigetelt elégedetlenke­dők jelentéktelen megnyilvá­nulásának tüntette fel a nö­vekvő lázadó hangulat kísérő jelenségeit. És még az olyan, tudományos folyóirat, mint a Far Eastern Survey és a Pa­cific Affairs, sem tudtak el­lenállni a michigani egye­tem által Dél-Vietnamról kiadott „tudományos” cik­kek­ özönének — és ezen cikkek egyike sem talált hi­bát semmiben sem, ami ott történik, és még kevésbé mutatott rá a láthatáron gyülekező veszélyfelhőkre­. .. Néhány újságíró és tudós, aki megpróbált ellenállni az áramlatnak, hamarosan azt tapasztalta, hogy jól meg­szervezett suttogó és levélíró kampány céltáblája lett a Ngo Dinh Diem-rendszer lobbyja, a „Vietnam Ameri­kai Barátai” részéről. Az egyik vietnami munkásveze­­tő, Nguyen Bao Toan — aki 1955-ben, amikor a vietnami munkásszervezeteket rávet­te a rendszer támogatására, jóformán megmentette Diem rendszerét — megkísérelte az Egyesült Államokban, hogy néhány beszédben fel­fedje az országban uralkodó valódi viszonyokat — Wash­ington azonban rövidesen el­hallgattatta. Egy másik viet­nami nacionalistát, Huynh Sanh Tongot, aki éveken át nyelvtanár volt az amerikai külügyminisztérium külszol­­gálati intézetében, kiszórták ebből az állásából, miután egy Diem-ellenes levelet írt a Washington Postnak, ké­sőbb pedig egy másik kor­mányszerv kérésére elbocsá­tották egy magánrádiótársa­­ságnál betöltött állásából. A Scripps—Howard cso­port egyik tekintélyes mun­katársát, Albert Colegrovet, úgyszólván „megnyúzták” az egyik kongresszusi bizott­ság előtt, amiért Dél-Viet­­namban tett látogatása után meg merte írni, hogy a se­gélyt sok esetben hatástala­nul használják fel, és a rendszerre ráférne egy kis változtatás. Azt a lényeges tényt természetesen elfelej­tették, hogy egy szenátusi albizottság egy évvel később vádjainak zömét igazolta. Komoly újságíróknak, akik elmulasztották a propagan­davonal követését — fran­­ciáknak, mint Mac Clos és Lucien Bodard, amerikaiak­nak, mint R. D. Inagaki, an­goloknak, mint David Hol­­man —, megtagadták a ví­zum kiadását, vagy kiutasí­tották őket.” Eddig a kiemelt, összefüg­gő részlet. Ma már az Egye­sült Államok kormánya va­lamivel reálisabban ítéli meg dél-vietnami szövetségesének helyzetét , de nem cselek­szik reálisabban. A nyolcmilionmadik bolgár Szófia, április 2. A bolgár központi statiszti­kai hivatal közlése szerint április 2-án hajnalban meg­született Bulgária nyolcmil­liomodik állampolgára. Az utóbbi években Bulgá­­­riában a születések évi átlaga­ 140 843, a halálozások évi át­laga pedig 67 042 volt. A la­­­kosság évi átlagos szaporula­,­ta 73 801 fő. Hogyan sértette meg a „Leláncolt Kacsa“ a francia hadsereget “INSULTES A LARMEE” A „Canard Enchainé” (ma­gyarul: Leláncolt Kacsa) cí­mű szatirikus hetilap szer­kesztője ellen a hadsereg be­csületének megsértése címén Pierre Messmer hadügyminisz­ter pert indított. A Canard ugyanis még tavaly március 1-én cikket közölt „A táborno­kok fiai nem ágyukban halnak meg” címmel, s ebben olyan kifejezéseket használt a had­sereggel kapcsolatban, mint: „durva vadállatok”, „megdöb­bentő hülyék” és „hivatásos gyilkosok”. A szerkesztőség jól felkészült a mostani tárgyalásra. A lap­nak szokása, hogy más újsá­gokból kivett képeket és hí­reket közöl, s azokat kommen­tálja. Legutóbbi számában nyilván az inkriminált kifeje­zések alátámasztására, közölt egy lapkivágást „Még egy sér­tés — Túl intelligens a hadse­reg számára” címmel. Az ere­deti képszövegből kiderül, hogy egy Jean Frene nevű te­hetséges francia parasztfiút, aki öt hónap alatt végezte el hét év iskolai tananyagát, Lyonban, a hadsereg pszicho­technikai szolgálatának véle-, ménye alapján, ,,túlzott intel­ligencia” miatt ideiglenesen, katonai szolgálatra alkalmat­lannak nyilvánítottak. A hadügyminiszter által sér­tőnek minősített kifejezéseket a Canard ma is vállalja, sőt, ugyanebben a számában azt írja, hogy a tárgyaláson be fogja bizonyítani állításainak helyességét: „Ki merné tagadni, hogy a hadseregben a cikk megjele­­­­ésének időpontjában volt bi­zonyos számú durva vadállat, megdöbbentő hülye és hivatá­sos gyilkos? Ki merné tagad­ni, hogy ezek a vadállatok, ezek a hülyék és ezek a gyil­kosok különösen kitüntették magukat az 1961. április 22-i puccskísérlet alkalmával? Ki merné tagadni, hogy azóta — különösen az OAS névjegye alatt — az említett tulajdon­ságok még inkább bebizonyo­sodtak? Messmer hadügymi­niszter tulajdonképpen tudat alatt, azért haragszik a Ca­­nard-ra, mert előrelátóbb volt, mint ő” — írja a lap. Mind­járt illusztrációt is mellékel hozzá, az itt közölt karikatú­rát, amelynek címe: A had­sereg megsértése. A Canard­ ezt mondja a bíráknak: „Be-­ vallom, azt kiáltottam, hogy le Salannal!” B. N. — J­avoue, j’ai em­é “A bal Salán” !

Next