Esti Hírlap, 1962. május (7. évfolyam, 101-126. szám)
1962-05-18 / 115. szám
lj JIRI TRNKA, a kiváló csehszlovák bábfilmművész és grafikus az idén tölti be ötvenedik életévét. A Csehszlovák Kultúra és a Képzőművész Szövetség a Fészek Klubban bemutatta a művész néhány alkotását, többek közötta Szenvedély című, legújabb bábfilmjét, amely a sebességőrület mulatságos paródiája. . □ A NOBEL-DÍJAS Salvatore Quasimodo befejezte színdarabját. Címe A korrupt ördög. Ezen felül a közelmúltban lefordította Euripides Hekuba című művét, amelyet a szirakuzai ünnepi játékokon hoznak olasz nyelven színre. □ „CSENDÉLET” CÍMMELnyílik május 26-án a Szépművészeti Múzeum új kiállítása. □ A LYONI FESZTIVÁLON mutatják be Jean Cocteau d’Oedip című művét, amelyhez Maurice Thiriet írt kísérőzenét. A Urai tragédiának jelzett színdarab főszereplői: Jean Marais, Maurice Escande és Jean Hervé. . □ LENINGRAD testvérvárosában, Manchesterben szovjet gyermekrajz-kiállítást rendeztek. A kiállításon a leningrádi Moukhina iskola növendékeinek rajzai láthatók, valamint külön fényképkiállítás ismerteti a leningrádi iskolásgyermekek életét. A Petőfi Színház igazgatósága közli: 23-án, szerdán és 27-én, vasárnap az ,,Egy szerelem három éjszakája” helyett az ,,üvegcipő” kerül előadásra. A megváltott jegyek érvényesek. □ A NEMZETI SZÍNHÁZBAN május 27-re tűzték ki Vörösmarty drámai költeményének, a Csongor és Tündének felújítását. Színházi és zenei körökben érdeklődéssel várják, milyen lesz a mű kísérőzenéje. Eddig Weiner Leó muzsikájával került színre a mű (a szvitből komponálta később operai balettjét), a következő előadásokon Kurtág György zenéje szólal meg. AZ EZREDIK ESE Az ember tragédiája jubileuma Közeledik az esemény: ezredszer hangzik fel a Nemzeti Színház művészeinek előadásában Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája. Hetvenkilenc évvel ezelőtt indult el a mű színpadi pályafutása. Az irodalom- és színháztörténet ismert adata, hogy Madách nem hitt műve , színpadi előadásának lehetőségében. Arany János sem hitt benne, Gyulai Pál hasonlóanvélekedett. Paulay Ede vállalkozott — ahogy akkor mondták— az istenkísértő feladatra, aTragédia színrehozására, Pukánszkyné Kádár Jolán színháztörténeti könyvében megállapítja, hogy Paulaynak az osztrák színpadok Faust előadása adta a Madách-mű előadásának gondolatát. A négyezer sort 2560-ra rövidítette. Egészen elmaradt a tizenharmadik szín, Adám a világűrben! Ezt szcenikailag akkor nem tudták megoldani. Még intendáns volt a Nemzeti Színház élén, Podmaniczky báró, aki nem bízott a sikerben. Nem akart hozzájárulni a magas költségekhez, vonakodott aláírni az erre vonatkozó iratokat, összesen tíz előadást jósolt Az ember tragédiájának. A korabeli kritika nem nagyon lelkesedett az előadásért, bár meg kell hagyni, hogy a nagy teljesítményt elismerte. 1883. szeptember 21-én az első Ádám Nagy Imre, Éva Jászai Mari, Lucifer Gyenes László volt. Később bekövetkezett az az idő, hogy a Tragédiát a kiállítás szegénysége ■miatt nem lehetett előadni. Paulay halála után ugyanis jó ideig nem csináltak sem díszletet, sem ruhát. Megtörtént, hogy a római színen szereplő művészek görög ruhában játszottak Keglevich intendáns korszakában. A századforduló előtt új rendezésben hozták színre a Tragédiát. De nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A közvélemény erősen sürgette az új díszleteket és a felfrissített rendezést! 1905-ben hármas szereposztással részben megvalósítják ezt, de a játékstílus nem volt egységes. Ambrus Zoltán igazgatása idején felújították Az ember tragédiáját. A proletárdiktatúra utáni időben történt ez, s amikor a párizsi képben felcsendült a Marseillaise, tüntettek a nézőtéren. Ezt követően a dallamot nem merték megszólaltatni, vagy csak igen halkan, foszlányaiban szólt a színfalak mögött. Hevesi Sándor nevéhez fűződik a Tragédia új rendezése, az ő rendezői alapgondolata az volt, hogy a Tragédia nem történelmi arcképcsarnok, hanem az ember örök küzdelme Ádám álmában, vízióiban. Nagy vita kerekedett ebből. Ekkor Oláh Gusztáv tervezte a díszleteket Hevesi néhány év múlva újra rendezte a drámai költeményt. A százéves Nemzeti Színházban Németh Antal forgószínpadon játszotta a Tragédiát, Lehotai, Tőkés és Csortos főszereplésével. A legutóbbi rendezés Major Tamásé. Szegeden, a szabadtéri színpadon alkalmazta az ötletet először, hogy a paradicsomi képben az Úr szerepét alakító színészt nemcsak hallani, de látni is lehet. Első megszemélyesítője Bessenyei Ferenc. Kristóf Károly Lopott boldogság Új film forgatása kezdődött a Hunnia Pasaréti úti műtermében A fürdőszoba ajtaja nyitva. A szobából látni, amint a tükör előtt egy ötven év körüli férfi — Szirák Sándor, egy textilgyári bálarakodó brigád vezetője — borotválkozik. Arca tűnődő, gondolatai másutt járnak. — Ma mikor jössz haza? — kérdi a reggelihez terítő felesége. Nincs válasz. — Nem hallottad, mit kérdeztem? Válasz most sem érkezik, a férfi talán nem is hallja a felesége hangját. Mindez a Hunnia Filmgyár Pasaréti úti stúdiójában játszódik le, ahol megkezdődött a Lopott holdogság című új játékfilm forgatása. H. Barta Lajos első filmforgatókönyve ez, a felvevőgép mögött Tóth János operatőr áll, a kísérőzene szerzője Gyulai Gaál János. A filmet Nádasy László rendezi. Egy forró szenvedélyt, egy ötven év körüli nős férfi utolsó, nagy szerelmi fellobbanását ábrázolja a film — mondja a rendező. — Molnár Tibor játssza az idősödő munkást, Psota Irén a feleségét. Nem rossz a házasságuk, csupán az a bánatuk, hogy nincs gyerekük. S akkor jön egy fiatal lány a gyárba. Vidékről jön fel, hamvas, üde, szép ... Vass Éva alakítja ezt a szerepet Vőlegényjelöltje is van, akit Kiss Gábor, a veszprémi színház fiatal tagja formál meg. Valamin azonban összevesznek a fiatalok és a lány, Zsuzsi, egyre közelebb kerül Szirák Sándorhoz. Hogyan forrósodik fel az idősebb, nős férfi és a fiatal lány szerelme, s miként végződik — ezt mondja el a film. Mindössze két díszletet építenek fel a Pasaréti úti stúdióban, egyébként külső felvételeket forgatnak majd, mégpedig a Goldberger-gyárban és a Budai Pamutfonóban. Az ismert színészek közül Máthé Erzsi, Tordy Géza és Deák Sándor jut még jelentős szerephez. (b. t.) CSATTAN A CSAPÓ — KEZDŐDIK A FELVÉTEL A LOPOTT BOLDOGSÁG CÍMŰ FILM HŐSNŐJÉRŐL, VASS ÉVÁRÓL. (MTI-fotó — Bojár felv.) Világhírességek a Damjanich utcában Ha valaki manapság elsétál a Damjanich utca 52. számú ház előtt, esetleg ügyet sem vet az épületre. Olyan bérház, mint a többi. Falai annál többet mesélhetnének azokról a világhírességekről, akik a házat felkeresték. De mit is kerestek hírességek a Damjanich utcában és éppen az ötvenkettes számú bérházban? Miért mászott fel az emeletre — ha történetesen rossz volt a lift —, mondjuk Fjodor Saljapin, vagy épen Bartók Béla? Egy fényképész lakott annak idején a házban, alacsony, köpcös, szemüveges fotográfus, Vajda M. Pál, akinek az volt a specialitása, hogy főleg művészportrékat készített. Micsoda nagy csődület várta a kapuban Jan Kiepurát, mikor felkereste Vajda műtermét! Mennyi autogramkérő leselkedett itt Teiko Kiva japán ,, Pillangókisasszonyra” vagy Fletára, a tenoristára. Vajda M. Pálnak valamiféle privilégiuma volt arra, hogy az operai és zeneakadémiai művészeket fotografálja. Mattia Battistini, korának nagyszerű énekese, Ottorino Respighi, a kiváló olasz zeneszerző, Erich Kleiber karmester, Franz Schalk bécsi operaigazgató, Jan Kubelik hegedűművész, Bruno Walter, a nemrég elhunyt zseniális dirigens, is leült a gépe elé, mint ahogy Richard Strauss, a Rózsalovag szerzője is elkísértette magát a Damjanich utcába, Vajdához, s Bécsből szólította fel további képek küldésére. Hubermann Broniszláv, a hegedű varázslója többször felkereste Vajdát, aki azzal büszkélkedhetett, hogy Jascha Heifetz, (a most 80 éves) Igor Sztravinszkij, Reiner Frigyes, Wladimir Horowitz zongoraművész, Szigeti, Telmányi, Vecsey s a francia Hans Sachs. Marcel Journet sem sajnálták a fáradságot, hogy ide eljöjjenek. Hát erről nevezetes a Damjanich utca 52-es számú ház. .. Milyenek lesznek az új főiskolai kollégiumok Az ötéves terv időszakában több bennlakásos főiskolai kollégium épül. Az építkezéseket típusterv alapján kívánják megvalósítani. Az Építésügyi Minisztérium a Művelődésügyi Minisztériummal egyetértésben nyilvános tervpályázatot írt ki a tipizálásra alkalmas kollégiumi tervekre. A pályázatra 69 pályamű érkezett. Nagy része középfolyosós megoldást javasol, míg néhány közbenső traktus beiktatásával, két középfolyosó közötti helyiségsorral oldotta meg a feladatot. A bíráló bizottság rangsorolás nélkül egyenként 18 ezer forinttal jutalmazta Krizka György—Mentes Endre— Menyhárt József, továbbá ifj Rimanóczy Gyula pályaműveit. Kiemelt, 13 ezer forintos megvételben részesült Halmágyi Károly—Hrecska József—Jánossy György közös terve. Megvásárolták Boruzs Bernáth —Csappan Elemér—Orosz Magdolna, Dull Dezső, Szekeres József—Vas Zoltán, ifj. Rimanóczy Gyula—ifj. Rimanóczy Gyuláné, Vörös József, Emődy Attila—Südi Ernő pályaműveit. Tizenkét olasz muzsikus az Erkel Színházban Az I musici di Roma kamaraegyüttes hangversenye . A római muzsikusok végképp bejátszották magukat a pesti közönség szívébe. Az Erkel Színházat tán háromszor is megtöltötték volna az érdeklődők, pedig ez az épület igazán nem kamarazene számára készült. Olyan magától értetődő könnyedséggel szól vonójuk alatt a barokk zene, olyan természetes emberközelbe hozzák a régi mesterműveket, ahogy a kisgyermek dúdol, ahogy Bihari játszhatta a verbunkost, ahogy a nagy színész alakítja, éli a leginkább reászabott szerepet. Az egyéni technikai biztonságon és stílusérzéken túl, az együtt játszás nagy fegyelme, az arányok jó érzékelése és mérhetetlen előkészületi munka biztosítja, hogy úgy szóljon a tizenkét művész hangszere, mintha egyetlen csodaorgonán játszana valami rendkívüli művész. Az egyéni képességeikre fényt vet a felváltva vezető két koncertmester játéka, a Vivaldi cembalo-versenyművét színesen, könnyedén, élvezetesen játszó Maria Teresa Garatti és az ugyancsak Vivaldi-műben (Il riposo) szólózó prímhegedűs, Anna Maria Cotogni szép tónusú, fölényes biztonságú szereplése. Vagy ott volt Rossini IV. szonátája, amelyben precíziós mérőműszerrel sem lehetett volna eltérést, kilengést felfedezni a két csellista játéka közt s ez a tüneményes pontosság mégsem merev, minden pillanatban ragyogóan élő, felvillanyozó muzsika. Amikor régi zenét játszottak, néhányan kételkedtek, hogy romantikus és modern művekben is képesek lesznek hasonló teljesítményre. De Mendelssohn vonósszimfóniája úgy szólt, mintha 30 tagú jó zenekart hallanánk . Bartók román táncaiból annyi tűz és szín áradt, mint mikor életében maga a mester zongorázta a pesti fülnek akkor szokatlan, erdélyi és moldvai ritmusokat, dallamokat. Még Roussel „semmit sem akaró” Simoniettája is jó ízű, élő muzsikává érett a vonójuk alatt. Fodor Lajos Lezárjuk a második műszak vitát Iskolaigazgató, művezető, szakács, orvostanhallgató, martinász — a legkülönbözőbb foglalkozású férfiak szóltak hozzá a második műszak felett indított vitánkhoz. Szép számmal mondták el véleményüket természetesen az asszonyok is: lányok, családanyák, kereső nők és háztartásbeliek egyaránt. Ez természetes, hiszen talán nincs is az országban család, amely ebben a kérdésben ne lenne érdekelve. Olvasóink leveleiből világosan kiderül, ebben a vitában nem az a kérdés volt elsődleges: segítsen-e egyáltalán a férfi a házi munkában, vagy sem. A hozzászólások azt a problémát boncolgatták: a házi munkán belül meg lehet-e határozni, mi a jellegzetesen férfi-, 1llletve női munka és főképp, megállja-e helyét az az állítás, hogy a háztartási munka nevetségessé teszi a férfit. A levelekből — egy-két kivétellel — egyértelműen alakult ki az általános vélemény: munka csak egyféle lehet, s aki ezt — különösen családon belül — tagadja, az saját előítéleteinek a foglya. Most, hogy a vitát összefoglaljuk, szeretnénk részletesen kitérni erre az előítéletre. A társadalmi átalakulások magukkal hozzák az íratlan szokások, az együttélés formáinak átalakulását is. Megváltozik az emberi eszménykép, ezen belül átalakul a női ideál, illetve az ideális férfi fogalma is. A szocialista társadalomban minden anyagi és erkölcsi érték alapja a munka. Egyik olvasónk — csepeli martinász — veti fel levelében: „Miért félnek a férfiak attól, ha házi munkát végeznek, nevetségesek lesznek? Nem veszik észre, hogy megváltozott a férfiideál?’’ Vagyis egy olyan társadalomban, amelyben a legnagyobb értékmérő a munka, lassan az válik nevetségessé, aki valamirégi előítéletből kiindulva ítéli meg az elvégzendő munkát és ezen keresztül saját magát. Az előítéletek leküzdése nem gyors folyamat. A téves hiedelmek, a régi nevelés nyomai mélyen ágyazódtak be az emberekbe. Elképzelhető, hogy valaki passzív, kényelmes alkat, s ezért nem szívesen fáradozik, hogy másoknak segítsen. De azért megtagadni a segítséget, mert a rászoruló nő — ez bizony már enyhén szólva korszerűtlen felfogás. Befejezésül hadd idézzünk egy olvasónk leveléből: „Hét testvérem van, azok közül négy fiú. Bátyáim még itthon laknak, s bár, diplomás emberek, hét végén takarítanak, ha úgy jön, mosogatnak, sőt, mosnak is. Ezt egy pillanatig nem találják nevetségesnek, sőt, ők maguk dicsekednek tudásukkal. És mindeme „lealacsonyító” házi munka mellett igen csinosak, jó sportolók és nem utolsósorban végzett mérnök, orvos, gyógyszerész, vegyész.” Vagyis ideális férfiak. „Negyedéve várjuk a folytatást" Februárban a XX. kerületi Nyári Pál utcában megjelentek az Útfenntartó Vállalat emberei, s a kocsiutat körülbelül 50 centiméter mélységűre kiásták. Mi, az itt lakók, úgy gondoltuk, hogy nagyon sürgős ez a feladat. Végre, még a XX. kerületre is sor kerül, hogy a porossávos utakat kissé korszerűsítik. Naponta vártuk, hogy a februári hidegben megkezdett munkát folytassák, mivel a járdát elfoglalva, két méter magas homokbuckák vannak végig a járdán, így az amúgy is keskeny gyalogjárót a homoktorlaszok foglalják el. A járdaszegélyhez szükséges kőlapokat már egy éve odaszállították, egy éve teszi lehetetlenné a biztos közlekedést. A közvilágítás rossz, a feltúrt úttest és járdaszegélyek ottléte miatt sok veszélyes baleset fordulhatott volna elő, ami talán csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt meg. Kérjük a XX. kerületi Tanács illetékeseit, hogy mielőbb intézkedjenek, a XX. kerületi Nyári Pál utca Határ út és Kossuth Lajos utca közötti szakaszát tegyék mielőbb járhatóvá. Nyári Pál utcai lakók és járókelők MIÉRT NINCS Az iránt érdeklődöm: miért nem kapható és meddig nem lesz a boltokban RASEX B villanyborotvavíz? Két hónapja szeretnék venni, de még csak nem is biztatnak az üzletekben. Bálik Sándor Népszínház utca 27. szám Szeretnénk, ha a technika fejlődése eljutna a mi pékműhelyünkig Örömmel olvastam lapjukban azt a hírt, hogy az oroszlányi erőmű 120 méter magas kéménye nem füstöl, mert elektrosztatikus pernyeleválasztóval építették. Ez is bizonyítja a technika fejlődését, mely lehetővé teszi a levegő szennyeződésének megakadályozását, hiszen ez a szerkezet a pernye 99 százalékát visszafogja. Örömömet bosszúság váltotta fel, amikor kinéztem lakásom ablakából és a mellettünk levő pékműhely 10 méter magasságban levő kéménye valósággal öntötte a kormot. Ez az állapot uralkodik évtizedek óta. A csukott ablakon keresztül is bekerül a korom a lakásba, nem lehet a kertbe kiülni, vagy ruhákat kiteregetni, mert minden csupa korom lesz. Szeretnénk, ha korunk technikai fejlődése a mi pékműhelyünkig is eljutna és a nagy korom nem bosszantaná nap-nap után a környék lakóit. Reméljük, hogy most már hamar intézkednek az illetékesek, mert ennyi év után már rég meg kellett volna oldani ezt a problémát, különösen akkor, amikor a gázvezeték ott húzódik előttük és úgy gondoljuk, hogy kifizetődne a gázkemencék beállítása. A környék lakói nevében: Szám Gyula Bp., XIX. (Wekerle telep), Vereczkei köz 4. Cipó Már télire szerettem volna egy pár 43-as kerek orrú, gumi talpú bundacipőt vásárolni, de nem kaptam sehol. Beteg lábamra ortopéd cipő sem jó, nehéz és kemény. Nem tudunk kerek orrú, gumi talpú 80 forintos cipőt vásárolni. Hol lehet kapni ezt a fajta cipőt? Török Sándor, IV., Bocskay u. 31.