Esti Hírlap, 1962. december (7. évfolyam, 282-305. szám)

1962-12-01 / 282. szám

El­kész­ütt Jamtarban már termelnek a kőbányai Gyógyszerárugyár új biocsarnokában­ !A Kőbányai Gyógyszer­­árugyárban elkészült a 70 millió forintos költséggel épülő, új biokémiai üzem. A tizennyolc kivitelező,­­építő,­­zerelő és gépgyártó vállalat összefogását, teljes siker ko­ronázta. A budapesti KISZ- bizottság védnöksége alatt példamutatóan dolgoztak. A határidőket kivétel nélkül megtartották. A tervek sze­rint január első munkanap­­jára a gyár új, korszerű bio­kémiai csarnokában már termelnek. Milyen pályát válasszanak A diákok kérdeznek , a gyárak válaszolnak 0 Száz helyre Minden harmadik ipari tanuló érettségizett egy jelentkező 0 Az iskolákban lassan köze­ledik a félév, a diákoknak dönteniük kell, hogy milyen pályát választanak. Legutóbb megírtuk, hogy sok fiatal még nem határozott, a szü­lők is tanácstalanok. A diá­kok a lehetőségekről kérdé­seket tettek fel, ezekre most a Csepel Vas- és Fémműben válaszoltak. Legnagyobb üzemünkben évente sok száz ipari tanulót képeznek. Az idén is sikere­sen teljesítették felvételi ter­vüket, pedig ez a tavalyinál 50 százalékkal nagyobb volt. Az 5+1 után Hány fiatalt vesznek fel jövőre? — Az első évre ugyanany­nyit, mint 1962-ben — mondja Jenei József gépész­­mérnök, a szakoktatási osz­tály vezetője. — Viszont nagy változás: minden har­madik tanuló már érettségi­zett lesz. Most ugyanis az érettségizettek aránya körül­belül csak 5 százalék volt. Például száz érettségizett diákot akartunk­ felvenni esztergályosnak. De a száz helyre csak egy jelentkezett. Jövőre azért is változnak az arányok, mert először érett­ségiznek azok a fiatalok, akik az 5+2-es oktatás kere­tében négy évig tanultak ná­lunk szakmát. Nekik már csak egy év kell a szakma teljes elsajátításához. Az iskolákban többen is kérdezték: miért keresnek Csepelen érettségizetteket az esztergályos szakmába? •­ Az új, nagy automata­gépekhez már nem elég a nyolc általános osztály. Ke­zelésük nagyobb fizikai és matematikai ismereteket kí­­ván. Mind több korszerű be­rendezést szerelnek fel, pél­dául gépsorokat. A bonyolult gépek kevesebb testi mun­kát, de annál több szellemi munkát kívánnak. A fiatalok keresete Mennyit keresnek a fiatal munkások? — A második évben a szerszámlakatosok 1600—2800 forintot, az elektroműszeré­szek ugyanennyit — erre a pályára csak érettségizette­ket veszünk fel — az eszter­gályosok pedig 2700—2000 fo­rintot. — Hogyan tanulhatnak to­vább a fiatalok? — Mind az általános isko­lát végzetteknek, mind az érettségizetteknek biztosítjuks a tanulást. ,Azt hiszem, so­kat mondanak a következő számok: üzemünkben 1400 dolgozó tanul esti techni­kumban és gimnázium­ban, 460 pedig az egyetemek esti és levelező tagozatának hallgatója. Sok tehetséges fiatalnak javasol­tuk a szakma elsajátítása után, hogy nappali tagoza­ton tanuljon. Anyagilag is segítjük őket. Jelenleg 84 társadalmi ösztöndíjasunk van. Gyáriak az iskolában A tanárok szóvá tették: helyes volna, ha a középisko­lákban a harmadik év végén vagy a negyedik év elején tartanák meg a pályaválasz­tási tanácsadást. A fiatalok­nak több idejük lenne, hogy alaposabban megismerjék a szakmákat. — Helyeseljük a javaslatot és ehhez megvan minden le­hetőség. Addig is minden segítséget megadunk az is­koláknak. Szívesen elme­gyünk az osztályfőnöki órák­ra, hogy részletesen tájékoz­tassuk a fiatalokat a szak­mákról. Látogatásokat is szervezünk üzemünkben. Csak arra kérjük az iskolá­kat, hogy közöljék velünk kí­vánságaikat. Üzemünknek is érdeke, hogy a fiatalok olyan pályát válasszanak, amely megfelel hajlamaiknak, s már előzetesen felkeltettük irántuk az érdeklődésüket. Aczél Kovách Tamás — Ne fáradjon... A lányom ül mellettem. Száznégy í­»es attszony SZÜLETÉSI ÉVE: ff\VN\\\\\\\\\\\\\\\\^ ^\VV\\V»\\V\V\\\\\\\\\^^^ A pesterzsébeti kis családi ház kívülről takaros,, a ró­zsafák is védőburokban al­szanak, gondos kéz csoma­golta be a tél elől, pedig a ház legfiatalabb tagja is el­hagyta a hetven évet. Buda­pest legöregebb lakója pedig, Laki Józsefné, tavasszal lesz száznégy éves. 1859. április 19-én született, majdnem tel­jes évtizeddel a szabadság­­harc bukása után, aznap, amikor a Pesti Napló arról adott hírt, hogy omnibusz fog járni a Lánchídről a Vér­mező felé. Ottjártunkkor pe­dig a rádióban azt hallgatta, hogy a Mars felé száguldó rakéta 9 millió kilométerre van a Földtől. Az erzsébeti tó helyén kicsi, töpörödött néniké, a ráncok úgy hálózzák be ar­cát, kezét, mintha finom pók­háló vonta volna be. Életé­ről beszélgetünk. Fakuló emlékeit, nehezen elmondott szavait lánya egészíti id. A matróna, bár napjai jórészét már átalussza, mégis jó egészségnek örvend. Nagyszebenben született, a Smolen kertész családjának volt a legidősebb lánya, de ma már csak ő van életben testvérei közül, bár azok is legalább a nyolcvan eszten­dőt megérték. Varrólány volt, s fürge ujjainak híre ment. — Ilyen voltam abban az időben — mutat egy képre, amelyet a családi albumból lánya szedett elő és amelyen egy nagyon szép, bokáig érő hajú kislány néz a szemlé­lőre. A kép hátán dátum: 1872. Nem csoda, hogy a kis­lányon tíz évvel később Bu­dapesten megakadt egy hu­szárlegény szeme.­­• Minden vasárnap dél­után katonazenét hallgattunk barátnőmmel. De azt már nem tudom, hogy hol volt ez. Ott láttam meg Laki Józse­fet. Amikor leszerelt, össze­házasodtunk, éppen most lenne annak nyolcvan esz­tendeje. Itt telepedtünk le, Erzsébeten. Akkor persze nem ilyen volt ez a város. Ennek a háznak a helyén tó volt, ahol meg a Klapka ut­ca vonul, ott még vizesárok. Villamos sem járt, ház, em­ber, errefelé kevés volt. Aztán vidékre kerültünk, a Bakonyban volt a férjem fa­lusi kovács. Nem voltam én sem ám száraz kórú, mint most, ha segíteni kellett a pá­romnak, megfogtam a kala­pácsot. Farkaskaland a Bakonyban — Életem legnagyobb él­ménye? Nem tudom, de a farkaskalandra emlékszem. A Bakonyban történt, télvíz idején. Kocsikázunk haza a férjemmel, eltörik a kocsi­­tengely, és látjuk, hogy far­kasok közelednek. Férjem leszállt, hogy rőzsét hozzon és a tűzzel elriassza a vada­kat, de azok közben a kocsi­hoz értek. Én vasvillát ra­gadtam és a lovak közé álltam. Jaj, mi lesz, ré­müldöztem, megtámadnak, vagy a védtelen uramra ve­tik magukat? A vadak csak vicsorogtak rám, aztán fel­lobbant a láng és elrohantak. Negyven éve vagyok özvegy. Elhallgat. Elmereng, aztán nem is figyel tovább rám. Elszunyókál. Lánya mondja el, hogy a száznégy éves anyóka maga látja el tisz­tálkodását, egyedül öltözik fel. Nem olyan régen még a KÖZÉRT-be is eljárt vásá­rolni, de most már nem hagyja el a házat, bizonyta­lan a járása. Emlékein kívül az időjárásról beszélget, hallgatja a rádiót, főleg a zenét, s egy-egy dallam időn­ként emlékeket ébreszt ben­ne. Étvágya kifogástalan, naponta négyszer-ötször eszik és diétát nem tart. A hosszú élet titk­a? Ki tudja? Dolgozott, gondjai voltak és öröme, élt, mint más em­ber. V. E. 1859 és hasznos ajándék egy jó női táska, gyapjú jersey kesztyű brokát-lakk papucs, Teddy-sapka, vagy fehérnemű. Nézze meg kirakatunkat! Nemzetközi campingtalálkozó Füreden Tizennégy új tábor — Utascsekk Az Országos Idegenfor­galmi Tanács — a két bala­toni nemzetközi camping ez évi eredményei alapján — jövőre hétszeresére emeli a nemzetközi idegenforgalom­ba bekapcsolt táborok szá­mát: 14 camping várja majd a világ minden részéből ér­kező vendégeket. A tihanyi és balatonföldvári táborokon kívül nemzetközi lesz a fő­város rómaiparti tábora, s a Balatonnál a füredi, a keszt­helyi, a siófoki, a boglári és a fonyódbélatelepi camping. A Velencei-tónál Agárd és Velence, a Dunakanyarban pedig Szentendre campingje fogad majd külföldieket. Ba­ranyában Abaliget, a Tisza mentén Szeged, a hegyvidé­ken pedig Mátrafüred tábo­ra lesz majd nemzetközi A tervek szerint a táborok kül­földi vendégei „utascsekkel” fizethetnek. A tizennégy nemzetközi campingünkön kívül a már meglevő húsz táboron felül további 14 új nyitását vet­ték tervbe 1963-ra — jövőre már 48 egységre nagyobbo­dik az országos campinghá­­lózat. Amennyiben 1963 ele­­jén megalakul a Magyar Camping Klub, tervbe vet­ték, hogy a nyár folyamán a balatonfüredi „szupercam­­pingben” rendezik meg ha­zánkban az első nemzetközi campingtalál­kozót. VIGYÁZZATOK, EMBEREK! A ,­szerencsés fickó** összetörtén — A hét gyerek a beteg nagymamnóra­­maradt — Nem less meg a bútor­na ünnepre — Nem nézhet tükörbe a menyasszony Látogatás a közlekedési balesetek áldozatainál — Azt mondják, szeren­csés fickó vagyok. Rosszab­bul is járhattam volna... Ötven év körüli, összetört férfi fekszik a kórházi ágyon, a fehér pólyatömeg csak ar­cát és egyik kezét hagyja szabadon. Tekintete nagy fájdalmakról árulkodik. Combtörés, koponyazúzódás— Nem átkozza a sofőrt, aki el­gázolta, örül az életnek. A nemlét határáról tért vissza. Áldozatkész orvosoknak kö­szönheti ezt és „szerencséjé­nek”, ahogy többször ismé­telgeti. Részeg volt Részegen és figyelmetlenül ment át a Hungária körúton L. M. 53 éves segédmunkás, és egy arra haladó teherautó alá került — olvastam a rendőri jelentésben. — A kerekek alól szedtek ki — mondja a betegek is­mert dicsekvésével, hogy lám, mennyit kibírt, nem olyan gyönge legény még. — Részeg voltam... Józanul körülnézek, vigyázok ma­gamra. Hogy mit csinálok ré­szegen? Hát emlékszem én arra? A feleség csendesen üldö­gél az ágy mellett. Kime­gyünk a folyosóra beszélget­ni. Itt elsírja magát. — Van baj, gond éppen elég, most még ez a szeren­csétlenség is... Az uram ed­dig is keveset keresett, és ab­ból se adott sokat haza. El­itta... Mi lesz velünk?... Nehéz munkát nem végezhet többé, örülhetünk, ha nem lesz tehetetlen nyomorék. Szakmája nincs. Most sokáig táppénzes lesz, ami kis pénzt összerakosgattam hízóra , elúszik. A nők nem tudnak leugra­ni mozgó járművekről, visz­­szafelé lépnek, ügyetlenek az ilyesmiben. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nem is csi­nálják. Az elmúlt hét közle­kedési baleset-krónikáiban naponta szerepelnek villa­mosra fel- és leugró asszo­nyok, köztük idősebbek is. Egyszerűen érthetetlen, miért nem tudja valaki megvárni, míg a villamos megáll? Le­het-e olyan sürgős elintézni­való, amely nem tűr fél­percnyi halasztást sem? Karja, lába eltörött A fiatalasszonyt, aki most egy hete súlyos csomagokkal megpakolva, felugrott egy villamosra, szintén a kórház­ban találom meg. Megcsú­szott, leesett, egyik lába és karja eltörött. A piacról igyekezett hazafelé az ünne­pi ennivalóval. Könnyek kö­zött bizonygatja: — Soha nem ugráltam vil­lamosra, autóbuszra, csak most az egyszer. Nagyon siet­tem haza, emlékszem, ro­hantam, és a villamos éppen indult. Csak az járt a fejem­ben, mindjárt fél 8 lesz, és elkésnek a gyerekek az is­kolából ... A mozgó lépcsőt most is magam előtt látom. Ugrottam... Otthon teljes a zűrzavar. A két gyerek, a beteg nagy­mama ... a háztartás min­den gondja a férjre hárul, akinek fizetés nélküli sza­badságot kellett kérnie, amíg valakit talál a család mellé. Felesége, ki tudja, meddig, még kíméletre szorul, nem dolgozhat sem munkahelyén. Sem otthon. — Karácsonyra új bútort akartunk venni a kis szobá­ba — mondja a fiatalasszony. — Össze is raktuk rá a pénzt, tervezgettünk... Most, per­sze, elmegy a megtakarított pénz bejárónőre, táppénz­kiegészítésre, a sok hideg kosztra... Nem is bánnám a pénzt, csak már egészsé­ges lehetnék. A virtus őrült vágtatás közben a fiú elvesztette uralmát a kor­mány felett, és a motor egy fának ütközött. A 19 eszten­dős vezető is megsebesült ugyan — könnyű zúzódással úszta meg a felelőtlen kalan­dot —, a fiatal leány azon­ban a hátsó ülésről messze kivágódott az útra, összetörte magát, állapota — életveszé­lyes. Miért hajtott ilyen szédült iramban N. J., a fiatal la­katos? Egyszerű a válasz: hetykeségből, hősködésből, hadd lássa a kislány, milyen ügyes, bátor legény ő. Mun­kahelyén találom a vakmerő motorost — aki, persze, töb­bé nem kap vezetői igazol­ványt —, már dolgozik, né­hány napot pihent csak. A fiú búskomor. Karácsonykor esküdni akartu­k. A szép fiatal leány talán még fel sem fogta, mit adott a motorozás örömeiért, nem tudja, hogy néz ki, tükröt nem adtak a kezébe a gon­dos, szerető ápolónők, és megkérték erre a szülőket is. Gipszágyban fekszik, s re­­méli, hamar felgyógyul... Szerelmes, és boldog akar lenni. A családból senki sem­ meri kimondani a szörnyű szavakat: — És ha nyomorék lesz? ■k Felgyógyulásuk után fo­­gadkoznak: soha többé nem lesznek gondatlanok, fegyel­mezetlenek, inkább késsenek el, érjenek később haza. Le­het, ők — a maguk kárán — megtanulták: vigyázzanak az életükre. És mi, többiek? Lukács Teréz Az SA 49—98 rendszámú teherautó a Bajcsy-Zsilinszky úton összeütközött az SA 28—38 rendszámú teherautóval. A szerencsés összeütközésnél csak anyagi kár keletkezett. (MTI foto — Friedmann íelv.) A JELZŐTÁBLA FIGYELMEZTET! VIGYÁZZON MÁSOK TESTI ÉPSÉGÉRE! De ne feledkezzék meg saját magáról és utasaira sem! A VEZETŐ SZEMÉLYÉRE, UTASAIRA ÉS GÉPKOCSIJÁRA az önkéntesen köthető Általános Gépjárműbiztosítás nyújt anyagi védelmet.­­Állami Biztosító

Next