Esti Hírlap, 1962. december (7. évfolyam, 282-305. szám)
1962-12-01 / 282. szám
Elkészütt Jamtarban már termelnek a kőbányai Gyógyszerárugyár új biocsarnokában !A Kőbányai Gyógyszerárugyárban elkészült a 70 millió forintos költséggel épülő, új biokémiai üzem. A tizennyolc kivitelező,építő,zerelő és gépgyártó vállalat összefogását, teljes siker koronázta. A budapesti KISZ- bizottság védnöksége alatt példamutatóan dolgoztak. A határidőket kivétel nélkül megtartották. A tervek szerint január első munkanapjára a gyár új, korszerű biokémiai csarnokában már termelnek. Milyen pályát válasszanak A diákok kérdeznek , a gyárak válaszolnak 0 Száz helyre Minden harmadik ipari tanuló érettségizett egy jelentkező 0 Az iskolákban lassan közeledik a félév, a diákoknak dönteniük kell, hogy milyen pályát választanak. Legutóbb megírtuk, hogy sok fiatal még nem határozott, a szülők is tanácstalanok. A diákok a lehetőségekről kérdéseket tettek fel, ezekre most a Csepel Vas- és Fémműben válaszoltak. Legnagyobb üzemünkben évente sok száz ipari tanulót képeznek. Az idén is sikeresen teljesítették felvételi tervüket, pedig ez a tavalyinál 50 százalékkal nagyobb volt. Az 5+1 után Hány fiatalt vesznek fel jövőre? — Az első évre ugyananynyit, mint 1962-ben — mondja Jenei József gépészmérnök, a szakoktatási osztály vezetője. — Viszont nagy változás: minden harmadik tanuló már érettségizett lesz. Most ugyanis az érettségizettek aránya körülbelül csak 5 százalék volt. Például száz érettségizett diákot akartunk felvenni esztergályosnak. De a száz helyre csak egy jelentkezett. Jövőre azért is változnak az arányok, mert először érettségiznek azok a fiatalok, akik az 5+2-es oktatás keretében négy évig tanultak nálunk szakmát. Nekik már csak egy év kell a szakma teljes elsajátításához. Az iskolákban többen is kérdezték: miért keresnek Csepelen érettségizetteket az esztergályos szakmába? • Az új, nagy automatagépekhez már nem elég a nyolc általános osztály. Kezelésük nagyobb fizikai és matematikai ismereteket kíván. Mind több korszerű berendezést szerelnek fel, például gépsorokat. A bonyolult gépek kevesebb testi munkát, de annál több szellemi munkát kívánnak. A fiatalok keresete Mennyit keresnek a fiatal munkások? — A második évben a szerszámlakatosok 1600—2800 forintot, az elektroműszerészek ugyanennyit — erre a pályára csak érettségizetteket veszünk fel — az esztergályosok pedig 2700—2000 forintot. — Hogyan tanulhatnak tovább a fiatalok? — Mind az általános iskolát végzetteknek, mind az érettségizetteknek biztosítjuks a tanulást. ,Azt hiszem, sokat mondanak a következő számok: üzemünkben 1400 dolgozó tanul esti technikumban és gimnáziumban, 460 pedig az egyetemek esti és levelező tagozatának hallgatója. Sok tehetséges fiatalnak javasoltuk a szakma elsajátítása után, hogy nappali tagozaton tanuljon. Anyagilag is segítjük őket. Jelenleg 84 társadalmi ösztöndíjasunk van. Gyáriak az iskolában A tanárok szóvá tették: helyes volna, ha a középiskolákban a harmadik év végén vagy a negyedik év elején tartanák meg a pályaválasztási tanácsadást. A fiataloknak több idejük lenne, hogy alaposabban megismerjék a szakmákat. — Helyeseljük a javaslatot és ehhez megvan minden lehetőség. Addig is minden segítséget megadunk az iskoláknak. Szívesen elmegyünk az osztályfőnöki órákra, hogy részletesen tájékoztassuk a fiatalokat a szakmákról. Látogatásokat is szervezünk üzemünkben. Csak arra kérjük az iskolákat, hogy közöljék velünk kívánságaikat. Üzemünknek is érdeke, hogy a fiatalok olyan pályát válasszanak, amely megfelel hajlamaiknak, s már előzetesen felkeltettük irántuk az érdeklődésüket. Aczél Kovách Tamás — Ne fáradjon... A lányom ül mellettem. Száznégy í»es attszony SZÜLETÉSI ÉVE: ff\VN\\\\\\\\\\\\\\\\^ ^\VV\\V»\\V\V\\\\\\\\\^^^ A pesterzsébeti kis családi ház kívülről takaros,, a rózsafák is védőburokban alszanak, gondos kéz csomagolta be a tél elől, pedig a ház legfiatalabb tagja is elhagyta a hetven évet. Budapest legöregebb lakója pedig, Laki Józsefné, tavasszal lesz száznégy éves. 1859. április 19-én született, majdnem teljes évtizeddel a szabadságharc bukása után, aznap, amikor a Pesti Napló arról adott hírt, hogy omnibusz fog járni a Lánchídről a Vérmező felé. Ottjártunkkor pedig a rádióban azt hallgatta, hogy a Mars felé száguldó rakéta 9 millió kilométerre van a Földtől. Az erzsébeti tó helyén kicsi, töpörödött néniké, a ráncok úgy hálózzák be arcát, kezét, mintha finom pókháló vonta volna be. Életéről beszélgetünk. Fakuló emlékeit, nehezen elmondott szavait lánya egészíti id. A matróna, bár napjai jórészét már átalussza, mégis jó egészségnek örvend. Nagyszebenben született, a Smolen kertész családjának volt a legidősebb lánya, de ma már csak ő van életben testvérei közül, bár azok is legalább a nyolcvan esztendőt megérték. Varrólány volt, s fürge ujjainak híre ment. — Ilyen voltam abban az időben — mutat egy képre, amelyet a családi albumból lánya szedett elő és amelyen egy nagyon szép, bokáig érő hajú kislány néz a szemlélőre. A kép hátán dátum: 1872. Nem csoda, hogy a kislányon tíz évvel később Budapesten megakadt egy huszárlegény szeme.• Minden vasárnap délután katonazenét hallgattunk barátnőmmel. De azt már nem tudom, hogy hol volt ez. Ott láttam meg Laki Józsefet. Amikor leszerelt, összeházasodtunk, éppen most lenne annak nyolcvan esztendeje. Itt telepedtünk le, Erzsébeten. Akkor persze nem ilyen volt ez a város. Ennek a háznak a helyén tó volt, ahol meg a Klapka utca vonul, ott még vizesárok. Villamos sem járt, ház, ember, errefelé kevés volt. Aztán vidékre kerültünk, a Bakonyban volt a férjem falusi kovács. Nem voltam én sem ám száraz kórú, mint most, ha segíteni kellett a páromnak, megfogtam a kalapácsot. Farkaskaland a Bakonyban — Életem legnagyobb élménye? Nem tudom, de a farkaskalandra emlékszem. A Bakonyban történt, télvíz idején. Kocsikázunk haza a férjemmel, eltörik a kocsitengely, és látjuk, hogy farkasok közelednek. Férjem leszállt, hogy rőzsét hozzon és a tűzzel elriassza a vadakat, de azok közben a kocsihoz értek. Én vasvillát ragadtam és a lovak közé álltam. Jaj, mi lesz, rémüldöztem, megtámadnak, vagy a védtelen uramra vetik magukat? A vadak csak vicsorogtak rám, aztán fellobbant a láng és elrohantak. Negyven éve vagyok özvegy. Elhallgat. Elmereng, aztán nem is figyel tovább rám. Elszunyókál. Lánya mondja el, hogy a száznégy éves anyóka maga látja el tisztálkodását, egyedül öltözik fel. Nem olyan régen még a KÖZÉRT-be is eljárt vásárolni, de most már nem hagyja el a házat, bizonytalan a járása. Emlékein kívül az időjárásról beszélget, hallgatja a rádiót, főleg a zenét, s egy-egy dallam időnként emlékeket ébreszt benne. Étvágya kifogástalan, naponta négyszer-ötször eszik és diétát nem tart. A hosszú élet titka? Ki tudja? Dolgozott, gondjai voltak és öröme, élt, mint más ember. V. E. 1859 és hasznos ajándék egy jó női táska, gyapjú jersey kesztyű brokát-lakk papucs, Teddy-sapka, vagy fehérnemű. Nézze meg kirakatunkat! Nemzetközi campingtalálkozó Füreden Tizennégy új tábor — Utascsekk Az Országos Idegenforgalmi Tanács — a két balatoni nemzetközi camping ez évi eredményei alapján — jövőre hétszeresére emeli a nemzetközi idegenforgalomba bekapcsolt táborok számát: 14 camping várja majd a világ minden részéből érkező vendégeket. A tihanyi és balatonföldvári táborokon kívül nemzetközi lesz a főváros rómaiparti tábora, s a Balatonnál a füredi, a keszthelyi, a siófoki, a boglári és a fonyódbélatelepi camping. A Velencei-tónál Agárd és Velence, a Dunakanyarban pedig Szentendre campingje fogad majd külföldieket. Baranyában Abaliget, a Tisza mentén Szeged, a hegyvidéken pedig Mátrafüred tábora lesz majd nemzetközi A tervek szerint a táborok külföldi vendégei „utascsekkel” fizethetnek. A tizennégy nemzetközi campingünkön kívül a már meglevő húsz táboron felül további 14 új nyitását vették tervbe 1963-ra — jövőre már 48 egységre nagyobbodik az országos campinghálózat. Amennyiben 1963 elején megalakul a Magyar Camping Klub, tervbe vették, hogy a nyár folyamán a balatonfüredi „szupercampingben” rendezik meg hazánkban az első nemzetközi campingtalálkozót. VIGYÁZZATOK, EMBEREK! A ,szerencsés fickó** összetörtén — A hét gyerek a beteg nagymamnóramaradt — Nem less meg a bútorna ünnepre — Nem nézhet tükörbe a menyasszony Látogatás a közlekedési balesetek áldozatainál — Azt mondják, szerencsés fickó vagyok. Rosszabbul is járhattam volna... Ötven év körüli, összetört férfi fekszik a kórházi ágyon, a fehér pólyatömeg csak arcát és egyik kezét hagyja szabadon. Tekintete nagy fájdalmakról árulkodik. Combtörés, koponyazúzódás— Nem átkozza a sofőrt, aki elgázolta, örül az életnek. A nemlét határáról tért vissza. Áldozatkész orvosoknak köszönheti ezt és „szerencséjének”, ahogy többször ismételgeti. Részeg volt Részegen és figyelmetlenül ment át a Hungária körúton L. M. 53 éves segédmunkás, és egy arra haladó teherautó alá került — olvastam a rendőri jelentésben. — A kerekek alól szedtek ki — mondja a betegek ismert dicsekvésével, hogy lám, mennyit kibírt, nem olyan gyönge legény még. — Részeg voltam... Józanul körülnézek, vigyázok magamra. Hogy mit csinálok részegen? Hát emlékszem én arra? A feleség csendesen üldögél az ágy mellett. Kimegyünk a folyosóra beszélgetni. Itt elsírja magát. — Van baj, gond éppen elég, most még ez a szerencsétlenség is... Az uram eddig is keveset keresett, és abból se adott sokat haza. Elitta... Mi lesz velünk?... Nehéz munkát nem végezhet többé, örülhetünk, ha nem lesz tehetetlen nyomorék. Szakmája nincs. Most sokáig táppénzes lesz, ami kis pénzt összerakosgattam hízóra , elúszik. A nők nem tudnak leugrani mozgó járművekről, viszszafelé lépnek, ügyetlenek az ilyesmiben. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nem is csinálják. Az elmúlt hét közlekedési baleset-krónikáiban naponta szerepelnek villamosra fel- és leugró asszonyok, köztük idősebbek is. Egyszerűen érthetetlen, miért nem tudja valaki megvárni, míg a villamos megáll? Lehet-e olyan sürgős elintéznivaló, amely nem tűr félpercnyi halasztást sem? Karja, lába eltörött A fiatalasszonyt, aki most egy hete súlyos csomagokkal megpakolva, felugrott egy villamosra, szintén a kórházban találom meg. Megcsúszott, leesett, egyik lába és karja eltörött. A piacról igyekezett hazafelé az ünnepi ennivalóval. Könnyek között bizonygatja: — Soha nem ugráltam villamosra, autóbuszra, csak most az egyszer. Nagyon siettem haza, emlékszem, rohantam, és a villamos éppen indult. Csak az járt a fejemben, mindjárt fél 8 lesz, és elkésnek a gyerekek az iskolából ... A mozgó lépcsőt most is magam előtt látom. Ugrottam... Otthon teljes a zűrzavar. A két gyerek, a beteg nagymama ... a háztartás minden gondja a férjre hárul, akinek fizetés nélküli szabadságot kellett kérnie, amíg valakit talál a család mellé. Felesége, ki tudja, meddig, még kíméletre szorul, nem dolgozhat sem munkahelyén. Sem otthon. — Karácsonyra új bútort akartunk venni a kis szobába — mondja a fiatalasszony. — Össze is raktuk rá a pénzt, tervezgettünk... Most, persze, elmegy a megtakarított pénz bejárónőre, táppénzkiegészítésre, a sok hideg kosztra... Nem is bánnám a pénzt, csak már egészséges lehetnék. A virtus őrült vágtatás közben a fiú elvesztette uralmát a kormány felett, és a motor egy fának ütközött. A 19 esztendős vezető is megsebesült ugyan — könnyű zúzódással úszta meg a felelőtlen kalandot —, a fiatal leány azonban a hátsó ülésről messze kivágódott az útra, összetörte magát, állapota — életveszélyes. Miért hajtott ilyen szédült iramban N. J., a fiatal lakatos? Egyszerű a válasz: hetykeségből, hősködésből, hadd lássa a kislány, milyen ügyes, bátor legény ő. Munkahelyén találom a vakmerő motorost — aki, persze, többé nem kap vezetői igazolványt —, már dolgozik, néhány napot pihent csak. A fiú búskomor. Karácsonykor esküdni akartuk. A szép fiatal leány talán még fel sem fogta, mit adott a motorozás örömeiért, nem tudja, hogy néz ki, tükröt nem adtak a kezébe a gondos, szerető ápolónők, és megkérték erre a szülőket is. Gipszágyban fekszik, s reméli, hamar felgyógyul... Szerelmes, és boldog akar lenni. A családból senki sem meri kimondani a szörnyű szavakat: — És ha nyomorék lesz? ■k Felgyógyulásuk után fogadkoznak: soha többé nem lesznek gondatlanok, fegyelmezetlenek, inkább késsenek el, érjenek később haza. Lehet, ők — a maguk kárán — megtanulták: vigyázzanak az életükre. És mi, többiek? Lukács Teréz Az SA 49—98 rendszámú teherautó a Bajcsy-Zsilinszky úton összeütközött az SA 28—38 rendszámú teherautóval. A szerencsés összeütközésnél csak anyagi kár keletkezett. (MTI foto — Friedmann íelv.) A JELZŐTÁBLA FIGYELMEZTET! VIGYÁZZON MÁSOK TESTI ÉPSÉGÉRE! De ne feledkezzék meg saját magáról és utasaira sem! A VEZETŐ SZEMÉLYÉRE, UTASAIRA ÉS GÉPKOCSIJÁRA az önkéntesen köthető Általános Gépjárműbiztosítás nyújt anyagi védelmet.Állami Biztosító