Esti Hírlap, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-09 / 213. szám
HOGY NE LEGYEN KÉSŐ BÁNAT: nem jártak holnapig... Eddig háromszázezer fesztivál lemez Kihagytak egy állomást Szép meglepetések karácsonyra Üzletnek sem rossz: tízmillió forintot meghaladó összeg évente a nyereség, pedig a hasznon még osztozni is kell. A Hanglemezgyártó Vállalat ugyanis nem gyárt hanglemezeket, az más üzem dolga. Pontosabban: a Rottenbiller utcai stúdióban elkészítik a felvételt, hangszalagról lakklemezre dolgozzák a számot, majd ez a kislemez utazik Budára, a Fehérvári útra, a Villamosszigetelő és Műanyaggyár első emeletére. Itt az emeleten sorakoznak a présgépek, s készül megállás nélkül, három műszakban naponta tizenkétezer hanglemez. ARADSZKY, ZALATNAY, POOR PÉTER Most különösen feszített a tempó. Nem nehéz kitalálni: még mindig a táncdalfesztivál! Egy hónappal a döntő előtt kezdték préselni a legnépszerűbb számokat. Közben — a közönség szavazatai alapján — változtattak a terveken, elhagyták a kevésbé keresetteket, s több gépet állítottak a „befutott” számokra. Mint most utólag mesélik, még így is „melléfogtak”. A kelleténél többet készítettek néhány közismert, közkedvelt táncdalénekes számából, amely végül is nem jutott a döntőbe. — Nyakukon marad? — Szó sincs róla — nyugtat meg Bors Jenő, a vállalat igazgatója. — Amennyit előre elkészítettünk, úgyis elfogy, legfeljebb nem nyomunk utána. Amiből viszont nem győzik az „utánnyomást”: Aradszky, Zalatnay, Poór Péter. Érdekes: bár a közönségtől meszsze a legtöbb szavazatot Kovács József előadásában a „Jöjj vissza hozzám” című dal kapta, ez a szám a kereslet listáján csak negyedikötödik helyen áll. Más néhány fillérért feladni egy szavazólapot, már csak a hecc kedvéért is, és más húsz forintot adni egy hanglemezért. A fesztiválszámokból eddig több mint háromszázezer lemez fogyott el, a gyár ma is naponta több mint tízezret csak ezekből készít. A lemezszállítmányokat folyamatosan küldi a boltokba, amelyek naponta jelzik az újabb igényeket: 10—13 ezret kérnek egy-egy napra! HÁROM MŰSZAKBAN Szemmel látható, hogy a Hanglemezgyártó Vállalat az utóbbi időben sokkal rugalmasabb, mint volt, az új, a keresett számok sokkal gyorsabban kerülnek az üzletekbe, mint akár csak egy évvel ezelőtt is. — Igyekszünk lépést tartani a vásárlók igényeivel — mondja Bors Jenő. — Január elsejéig ez komplikáltabb volt. Ugyanis mi vettük fel a számot, rendeltük meg a gyártól, de azután a lemezeket átvette tőlünk a RAVILL, s szállította az üzletekbe. Január elsejétől átvettük a RAVILL munkáját, s egy állomás kiiktatása természetszerűen meggyorsította az utat a felvételtől az árusításig. Ha nagyobb terhet vállaltunk is magunkra, megérte. A közönség is jól járt, és mi is. Különösen a táncdalfelvételek iránt nő hallatlan mértékben a kereslet. Minden esztendőben megduplázódik a forgalom,és feltehető, hogy az igény tovább növekszik. A gyárban is nagy erőfeszítéseket tesznek. Új présgépeket szereznek be, továbbiakat is megrendeltek, pedig egy-egy ilyen gép ára, mintegy hatezer dollár. Három teljes műszak dolgozik, csak negyedévenként egyszer áll meg egy-egy gép, szervizre. A másik gond a raktározás. A RAVILL átadta ugyan nekünk az üzletet, de a szépen berendezett raktárból , néhány hónappal átadás előtt átköltöztette a készletet a Landler Jenő utcába, egy kritikán aluli helyiségbe. Szűk, egészségtelen, dolgozóink nagyon nehéz körülmények között végzik az expediálás nem könnyű munkáját. CSAK AMIT A KÖZÖNSÉG KÉR ■— Tervek? — Éppen most tárgyaltuk az utolsó negyedévet. Karácsonyra néhány szép dologgal szeretnénk megjelenni. Kodály-emléklemezt készítünk, amely a mester művészi elveiről elhangzott, fontos nyilatkozatait örökíti meg, természetesen, zenével illusztrálva. Két árialemezünk készül. A legszebb, legismertebb operaáriákat énekli Komlóssy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert. A szegedi játékok ismét felkeltették az érdeklődést a Cigánybáró iránt. Ebből a szép, dallamos operettből is készítünk egy — a legismertebb részleteket tartalmazó — felvételt — Tánczene? Az igazgató széttárja karjait: — Ez az, amit soha nem tervezhetünk előre. Azt készítjük, amit a közönség kíván... Sárdi Mária A város felett Az ÉM Országos Szakipari Vállalat tetőfedő brigádjának munkásai akrobatikus ügyességgel birkóznak meg feladataikkal a meredek tetőn. Képünkön: Paha József, Papp Imre és Zier Frigyes munka közben. KERESSE FEL a Lengyel közszükségleti cikkek kiirtását, ahol az GDM and YJ2 QEdKXII külkereskedelmi vállalat Warszawa következő árucikkeit ismerheti meg: ♦ Lámpás és tranzisztoros rádiókat ♦ Tv-készülékeket ♦ Lemezjátszókat és magnókat ő Alkatrészeket, telepeket, elemeket + Sportszereket és turistafelszereléseket ♦ Kerékpárokat és kerékpár-alkatrészeket ♦ Elektromos háztartási eszközöket ♦ Műanyagárukat ő Evőeszközöket ♦ Zongorákat és hangszereket ♦ Órákat SZÍVESEN LÁTJUK ÖNT IS KIÁLLÍTÁSUNKON A DIVATCSARNOKBAN 1967. szeptember 17—26. Óriáskompot kap a Duna A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi üzemegységében hozzáláttak az új dunai komphajó testszerkezetének összeállításához. A hajó hossza 32 méter, szélessége 11 méter lesz. Egy-egy út alkalmával 60 tonnányi rakományt , járműveket, nyergesvontatókat, sőt, autóbuszokat is fuvarozhat a Duna ellentétes partjain levő kirándulóhelyek között. Az új dunai komphajó mellett a régebbi kisebb egységek valósággal eltörpülnek majd. (MTI) Óránként tízezer utas NOVEMBERBEN MEGÉRKEZIK A FÖLDALATTI ELSŐ MOZGÓLÉPCSŐJE A földalatti első mozgólépcsője november 20-án megérkezik Budapestre, s még az idén beépítik a Baross téri metrócsarnokba. A terv szerint soron következik a Deák Ferenc téri, az Astoria alatti, a Blaha Lujza téri, a Kossuth Lajos téri, a Déli pályaudvari és a Batthyány téri mozgólépcső érkezése. A mozgólépcsők az állomásokon 30 fokos szögben haladnak majd lefelé, a mintegy 30—35 méteres mélységbe. Egy-egy aknába három mozgólépcsőt szerelnek, az egyik felfelé, a másik lefelé viszi majd az utasokat, a harmadikat a csúcsforgalomban állítják üzembe. A mozgólépcsők az előzetes számítások szerint óránként tízezer embert szállítanak. A Baross téri mozgólépcsőt a tervek szerint 1968 január elején már kipróbálják. Felszámol a Zimonyi-impex Többmilliós forgalom Margit néni precíz volt Eladók és viszonteladók — Huszonnégy törülköző? — Nem a miénk, őrnagy úr. — A konyak? — Az igen. A kakaó is. — Az étkészlet? — Az is. — Ilyen szorgalmas volt Irmuska? — Igen, őrnagy úr. EGY BEJELENTÉS NYOMÁN A párbeszéd a VI. kerületi Rendőrkapitányságon hangzott el egy nem mindennapi bűnügyi epizódjaként. A terhelt, aki a nyomozótiszt kérdéseire válaszol, egy disztingvált idős hölgy, mellette bűntársa, férje — nyugalmazott gépészmérnök. Az asztalon kötegnyi számla, levél, elismervény — valamennyi terhelő bizonyíték az utóbbi évek egyik legnagyobb és legfurcsább üzérkedési bűnügyében, amelynek főszereplője és elsődleges haszonélvezője ez a házaspár volt. Néhány héttel ezelőtt a kerületi kapitányságra bejelentés érkezett, amely arra hívta fel a rendőrség figyelmét, hogy egy Nagy Ilona nevű nő évek óta üzérkedik ruhaneművel, itallal, cigarettával. Amikor a nyomozók kimentek a Munkácsy Mihály utcai lakásba, nem is tagadott (mellesleg: nem is lett volna értelme, mert a szekrényekben több ezer forint értékű áru, törülköző, pizsama, fehérnemű, sál, hálóing, étkészlet, cigaretta, tea, konyak, kardigán, csokoládé, konzerv hevert példás rendben és elmondta, hogy mindezt „Margit nénitől” — Zimonyi Róbertné, Üllői út 66/b. szám alatti lakostól — kapja eladásra.Neki csupán annyi haszna van, hogy némileg drágábban adhatja tovább. De — mondta — a többiek is ilyen feltétel mellett dolgoznak Margit néninek... MIT MONDANAK AZ ÜZLETI KÖNYVEK? A Zimányi - házaspár háromszobás lakásán tartott házkutatás a nyomozóknak nem kis meglepetést okozott. Nemcsak azért, mert az egyik szoba a szó szoros értelmében zsúfolásig telve volt áruval — ez volt egyébként a „raktár” —, méghozzá olyan gazdagságban, hogy felsorolásuktól helyhiány miatt kénytelenek vagyunk eltekinteni, hanem azért is, mert az előkerült „üzleti könyvek”, „számláik” és „levelezések” (a házaspár minden tételt könyvelt) adataiból már a vizsgálat kezdeti szakaszában is egy szerteágazó, évente több százezer forintos forgalmú üzértröszt körvonalai bontakoztak ki. Ehhez hasonlóra az utóbbi években aligha volt példa. Az eddigi tényállás szerint — hiszen a vizsgálat még korántsem fejeződött be — a Zimonyi-házaspár 1958- tól foglalkozott a külföldről kapott és ajándékként küldött ruhaneműk vételével és eladásával. a vállalkozás 1963-ban kezdett mind jobban terebélyesedni, amikor Zimonyiék egyik szobájukat kiadták külföldi turistáknak, akiktől ugyancsak vásároltak különféle cikkeket. Az Üllői úti lakásban hamarosan olyan tömegű áru halmozódott fel — a borstól a női stólákig —, hogy az értékesítéshez már segítségre volt szükség... A nyomozás során előkerült az eladók névjegyzéke: „Ilácska”, „Marica”, „Magdika”, „Irmuska” és így tovább. Az eladóknak viszonteladói is voltak, akik lakóhelyeiken, üzemekben, hivatalokban adták tovább felárral a Zimonyiéktól kapott árut. „Marica” például egy év alatt 87 ezer, „Éviké” 30 ezer, „Irmuska” 72 ezer, „Ilácska” 80—90 ezer forintos forgalmat bonyolított le... A PONTOSSÁG KÖTELEZŐ Az eddigi — és tegyük mindjárt hozzá: nagyon óvatos és mértéktartó — adatok szerint a „Zimonyi-cég” az üzérkedéssel 1963 óta körülbelül egymillió forintos forgalmat produkált (csak 1966- ban 300 ezer forintot), s hogy mennyire tehető ez a forgalom 1958-tól kezdve,azt ma még nem lehet tudni. Zimonyi első kihallgatásakor négymillió forintra becsülte ... Az igazsághoz tartozik, hogy az idős házaspár rendkívüli precizitással és körültekintéssel szervezte meg és irányította „alkalmazottait”. Az volt a gyakorlat, hogy az „Icukák”, „Maricák” és a többiek — a keresletnek megfelelően —, felvették az Üllői úti raktárban az árut (természetesen elismervény ellenében) és tíznaponként kellett „elszámolniok” a pénzzel. Azt, amit nem tudtak eladni, „Margit néni” leírta az összegből... Egyébként példás fegyelmet tartott: az elszámolási határidőket szigorúan vette, „nehogy torlódás legyen”. Balogh László JÓK AZ EMBEREK ház zsivaja vérfagyasztttó csenddé dermedt. A nagy tragédiák szele járta át a gangot és a lépcsőházat. Kolozsi Pista a második emelet kettőből, szokatlan időben — kora délután — érkezett haza. Miután látta, hogy a kulcs belülről van a zárban, megnyomta a csengőt. Már előre élvezte Erzsike örömét, hogy ifjú férje két órát ellopott a munkaidőből számára. Mert látszott rajtuk, hogy nem tudnak betelni egymással, és az ilyen váratlan két órák mennyi boldogságot tartogathatnak. A csengő élesen berregett, de az ajtó nem nyílt. Kolozsi újra csengetett, immáron hosszasabban, erőszakosabban. A szomszédasszony kidugta a fejét a konyhaajtón. — Nem láttam elmenni — mondta, és kint maradt. Miután az ötödik csengetésre sem moccant az ajtó, Kolozsi idegesen kopogtatni kezdett. Ekkor már a gang benépesedett. A házmesterné megjegyezte: — Már hetek óta figyelem szegény asszonykat. Olyan szomorú a szeme ... Biztos van valakije ennek a bitangnak... Ilyenek ezek a férfiak. Krompák úr a harmadikról így vélekedett: — Biztos van bent nála valaki. Sejtettem én. Ahogy ez a nő rám is néz a lépcsőházban. Szinte hív a szemével... — így legyen az ember rendes egy asszonyhoz. Ez a nagy mélák reggel felhordja a tejet ... Kolozsiék ajtaja körül már kisebbfajta lakógyűlés jött össze. Hátul valaki csendesen megkérdezte: — Maga nem érez gázszagot? — és nagyot szippantott a vészterhes levegőből. — Tegnap láttam a gyógyszertárból kijönni — mondta egy asszony, és megtörölte a szemét. A lakóbizottság elnöke Kolozsihoz lépett, és biztatóan megveregette a vállát: — Azért nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni — és látszott rajta, hogy a legrosszabbra gondol. Kolozsi kétségbeesetten rugdalta az ajtót. A döngéseket félelmetesen visszhangozta a ház. Már az utcáról is bejöttek néhányan. Ezeknek természetesen el kellett magyarázni az előzményeket. — Hát, ilyenek ezek a mai házasságok. * — El kellene menni orvosért — mondta valaki a tömegben, de senki nem akarta otthagyni a jó helyét. — Törjük be az ajtót — javasolta a lakóbizottság elnöke, aki a válságos időkben mindig határozott szokott lenni. Az ajtó reccsenve bedőlt. Mint a várfalon robbantott résen az ostromlók, úgy rohantak be a lakók. Még Kolozsit is félresodorták. A konyha üres. A kamra, a fürdőszoba, a hall szintén. A szobában sincs egy teremtett lélek sem. Se holttest, se csábító. Valaki a világítóudvart i is megnézte. Ott is csak piszok és a házmesterek csirkéi. Végül Kolozsi az erkélyajtóhoz lépett. Kinyitotta. Egy nyugágyban, boldog mosolylyal ajkán ott aludt a felesége... — Pista? — nyitotta ki szemét. — Jé! Pistukám ... Hát már ennyi idő van? Ne haragudj, elaludtam... Vendégeket is hoztál? Hát ez kedves... Mindjárt főzök feketét. De senki sem maradt ott. Az emberek csalódottan kisomfordáltak. Ne gondoljunk róluk roszszat. Segíteni, vigasztalni akartak, kimutatni jóságukat és együttérzésüket. És az ember mindig elkenődik, ha nem lehet jó... ősz Ferenc AGYAGÉ GALAMB KÉT TŰZ KÖZÖTT • Jugoszláv filmdráma Bemutató: szeptember 14.