Esti Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

A FŐVÁROS KENYERE Remények és a valóság Évek óta elhangzik: fejleszteni, korszerűsíteni kell a sütőipart. A kívánságokat már sokszor megfogalmazták, határozatba, tervbe foglalták. Ez épül ... az készül... — nincs olyan elképzelés, amelyet négyszer-ötször ne ismertettek volna. Ám a valóság lehangoló. A „készlet”: egyetlen — még húszévesen is új — kenyérgyár. S a negyedik ötéves tervben — a Fővárosi Sütőipari Vállalat számításai szerint — 444 millió forint a beruházási fedezethiány. Talán, talán... A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1969 áprilisában úgy döntött: építsenek a budapesti új lakótelepeken öt közepes nagyságú sütödét. Mi történt a múlt két évben? Hol tart az 1971/75- re tervezett program? Akkor még úgy gondolták: az idén már kenyeret süt Zuglóban a Füredi úti pékség. Egyelőre a helyén betonkeverő telep működik, talán karácsonyra elköltözik. A sütöde tervdokumentációja elkészült — már kivitelezőre vár — de a 21-es számú Állami Építőipari Vállalat még nem kötötte meg a kivitelezési szerződést. Mikor sütnek itt? Talán — ez a tervezett határidő — 1974 végén... Újpalotai sütöde. Az eredeti tervek szerint 1972-ben kezdett volna dolgozni. Most úgy vélik: 1975 első negyedévében kezd működni. Ám még a tervdokumentációja sem készült el, a Győri Tervező Vállalat az év végére ígéri. Semmi biztosíték Óbudán eredetileg 1973- ra tervezték a lakótelepi sütöde megnyitását. Itt a legbiztatóbb a helyzet: kész a terv, s már az építők is a helyszínen vannak. Remélhetőleg 1974 tavaszára elkészül a pékség. A békásmegyeri, 1974-re tervezett és az erzsébeti, 1975-re álmodott sütödék terveit most készíti az ÉLTERV. A remélt határidő, amikor kenyeret sütnek ezekben az üzemekben, 1975 ősz, illetve 1976 karácsonya. Ezek az elképzelések. A tények: a tervekhez tervezett költségek már rég időszerűtlenek, mert a beruházások költségemelkedése hallatlanul gyors. Ma már az sem bizonyos, hogy a meglevő pénzből ki tudják fizetni ezeket a beruházásokat. Az a veszély fenyeget: sztornírozni kell a megrendelést is. Ez az első, az alapvető akadály, de nincs biztosíték rá, hogy megtarthatók az újabb határidők. Ha a legelső, a zuglói 1971-es üzemkezdés ideje négy évvel eltolódik, nehéz elképzelni, hogy Békásmegyeren és Erzsébeten elég lesz a plusz két év. Az is jellemző, hogy e lakótelepi középüzemekbőn óhajtott kivitelezője, a 21. számú Állami Építőipari Vállalat csak úgy vállalja el az építkezéseket, ha az FSV ötmillió forintot véglegesen átad neki, egyébként is szűkös fejlesztési alapjából. Erre törvényes mód van. Bármi áron A sütőipari beruházások jelenleg nem tartoznak az egyedi, nagy beruházások kategóriájába, szabadárasak, s ezért nem érvényesülhet a kötelező kivitelező-kijelölés, a kötött árforma és a kötelező határidő. Mire kell az ötmillió az építőknek ? Gépet vásárolnak a munka meggyorsításához ... — Véleményem szerint az építőipari vállalatok eljárása nem tükrözi a sütőipar fejlesztéséről hozott kormányhatározat szellemét — kommentálja a tényeket Róna Ottó, az FSV vezérigazgatója. — őszintén szólva már annak is örülünk, ha egyáltalán és bármi áron találunk kivitelezőt, amíg elég a meglevő pénz. Ezért nem tettünk kifogást a különböző kis cégeknek sem, amikor sürgősségi felárral, igen magas haszonkulccsal borsozott számláikat, árajánlataikat benyújtották... Dolecskó Kornélia Együttműködés két szomszéd város között Az országhatár két oldalán fekvő szomszéd városok — Mohács és Pélmonostor (Beli manastir) — tanácsi vezetői barátsági és együttműködési szerződést kötöttek egymással. A magyar és jugoszláv határváros között sok a hasonlóság. Lakóik száma egyaránt húszezer körül van, s népességük három nemzetiséget ölel fel: a magyart, a horvátot és a németet. Mohács is, Pélmonostor is dinamikus fejlődésnek indult az utóbbi években, tehát gondjaik és terveik között is sok az azonosság. A két város 1964-ben lépett először kapcsolatba egymással. Az együttműködési szerződés e kapcsolatok kiszélesítését, sokoldalúvá tételét irányozza elő. Ennek megfelelően a mohácsi Városi Tanács részletes együttműködési tervet juttatott el a pélmonostori vezetőkhöz, akik elfogadták a magyar javaslatokat. Lósport versenynaptár Szeptember 25-én, szombatou. fél 3 órakor: ÜGETŐ VERSENY HUNGÁRIA DU NEMZETKÖZI VERSENY Szeptember 26-án, vasárnap déli 12 órakor: GALOPPVERSENY KÉTÉVES KANDÁK NAGYDUA ŐSZI DU Szeptember 29-én, szerda jlu. fél 5 órakor: ÜGETŐ VERSENY SZAKÁCSMESE | náseszülöttünk, Eszter , Mij mesét hallgat. Estén- 1ként régi kedves vendége Hófehérke és a hét törpe: Szénás, Szundi, Morgó, Hapci, Vidor, Tudor megaz icike-picike — Eszter | tömzsi ujjacskáját össze, szorítva szokta mutatni, hogy milyen icike-picike !— kis Kuka. De hát elsőszülöttünkédesapja már nagyon régen volt mesehallgató, megismerő kisfiú, ezért estéről estére egyre nehezebb előcsalogatnia a Maciké Bubukat, Zsiráf Dezső- ikét, Elefánt Tódorokat és a Liba anyákat, s a mindenmeséhez szükséges fordulatokban és erkölcsi tanulságokban gazdag történeteket. S egyik este Liba anyómár nem akarta odaadni törülközőjét és a szappanét • Mackó Bubunak és Zsiráf , Dezső sem kínálgatta friss • banánnal Elefánt Tódort,ezért Eszterke papája egy • meg nem magyarázhatómozdulattal nyúlt a könyvespolcra, hátha kezébe fakad még egy történet, mondásra alkalmas valami... ■ Egy szakácskönyv akadta kezébe! S ha már a lábadók társaságába illő könyvet ragadta ki a sok közül, lábból olvasta a mesét. Hol volt, hol nem volt — , kezdődött a história —, volt egyszer egy nagyszakállú király, aki egy szép napon magához rendelte udvari főszakácsát, s így szólt hozzá: „Végy egy özgerincet, tisztítsd le róla a fölösleges húst és a gerincet megborsozva tedd néhány órára hideg helyre!’’ — Igenis uram, királyom, életem, halálom kezedbe ajánlom — mondta mélyen meghajolva a főszakács —, mindezt megteszem, majd pedig „a le- tisztított, apróra vágott húst és a csontokat karikára vágott sárgarépával, petrezselyemmel, egy hagymával, tíz szem borssal, két szem szegfűszeggel, kéthárom cikk fokhagymával, egy kis csomborral, egy tojásűvi zsíron megpirítom.”m nemcsak a főszakács is volt jelen a díszebéd királyi megtervezésénél, hanem a nagypocakos udvarmester is, aki a tojásnyi zsíron, karikára vágott sárgarépával, petrezselyemmel, egy hagymával, tíz szem borssal megpárolt őzhús elkészítésének további módjáról — természetesen hordóhasát simogatva — a következőket mondotta: — Szakács uram, főszakács uram, nehogy megelégedj a párolással, hanem ha a hús zsírjára sült, „hintsd meg egy evőkanál liszttel, engedd fel három deci fehér borral és a zöldséget lassan főzd benne pu- c hóra”. — Dehogyis elég szemmen — felelte erre a fej szakács —, sőt, még arra sem leszek rest, hogy „szőr- i szitán áttörjem az egészet,, majd hozzátegyek egy-egy kávéskanálnyi apróra vá- i gott kapribogyót és tár- ikonyt, nem is beszélve a nyolc-tíz szem finomra tört fenyőmagról”. ] — így bizony, így — be-, lógatott a király, aki szín- arany koronáját a fejebúb- tára tolva még hozzátette: — Az őzgerincet tűzdeld meg füstölt szalonnával és a forró sütőben, egy tojásnyi zsíron süsd félangolosra., Sütés után még húsz per ' cig tartsd langyos sütőben, J majd vágd fel szép vékony › szeletekre, öntsd rá a már- ] tűst, és burgonyakolbász ‹ kával tálald. J — így lesz, így lesz jó › királyom — hajlongott a ‘ főszakács, az udvarmester › pedig ezt mondta elmenő- J ben: ¤ — Ha nem szereted az angolosan sütött húst, úgy párold meg egészen puhá- ' ra, fele bor, fele vízzel ön- , zörgetve. ' o ha már ezt mondta • •3 az udvarmester, hát ] Eszterbe erre bólintott rá,, éppen úgy, mint ahogy a' hófehérkés, mackóbubus, zsiráfdezsős történet végére ' szokott. Mégsem halt meg a me', se! Hála érte Túrós Lukács ', nak, Török Erzsinek, Viz-Óvári Mariskának... Akácz László . Kiállítás Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szeptember 27-én és október 10. között nagyszabású kiállítást rendez a BNV két pavilonjában. A „Lakásépítés a IV. ötéves tervben” című kiállítás az építésügyi pavilonban a szakembereknek és a nagyközönségnek egyaránt képet ad a következő esztendők építőipari feladatairól. A kiállítás fotókon, grafikonokon, modelleken és statisztikai adatok tükrében ismereteti a lakáspolitika, az állami és a magánlakás-építkezés, a közműfejlesztés a településrendezés főbb irányelveit. ás a parton ELSŐ KÉP „Pihen a komp, kikötötték...’* De még nem végleg téli álmára, csak őszi, egy-két órás szunyókálásra. A szántódi—tihanyi komp már ritkábban jár, de fedélzete még mindig telve buszokkal, kocsikkal, kirándulókkal. MÁSODIK KÉP A „nyári előadásból” csak a stratulolást hagyta el a szeptemberi rendező: Füreden éppúgy pihennek, üdülnek a beutaltak, az őszi csendességre vágyó külföldi vendégek, mint a főszezonban. TIZENNÉGY KORSÓ SOR UTÁN... Nem kapott taxit — teherautót lopott SZENESKOCSIBA ROHANT A HÚSSZÁLLÍTMÁNNYAL Magas, vékony fiatalember kereste egyik este a IX. kerületi Rendőrkapitányságon az ügyeletes tisztet. — Gondoltam, jobb, ha önként jövök, mert előbbutóbb úgyis megtaláltak volna. Azt a teherautót ma délután én vittem el... Az ügyeletes tiszt tudta, miről van szó. Aznap délután két óra körül a Bokréta utca—Tűzoltó utca sarki Bokréta vendéglőbe teherautóval húst szállítottak. A gépkocsivezetődés kísérője bement az étterembe. Néhány perc múlva hallották, hogy felzúg a motor. Kirohantak az utcára, de már csak a távolodó teherautót látták: a kocsit valaki — a hússzállítmánynyal együtt — elvitte. Az izgatottan kérdezősködő gépkocsivezetőnek a járókelők elmondták, hogy az autó mellett három fiatalembert láttak beszélgetni, ketten aztán továbbmentek, a harmadik beült a vezetőfülkébe, gázt adott — a motor először lefulladt —, majd továbbhajtott. Alig tíz perccel később a közeli Balázs Béla utcában a járda mellett parkoló, szenet szállító teherautóba belerohant egy másik teherautó. Mielőtt a szénszállító munkások és a járókelők felocsúdtak volna, a karambolt okozó teherautó vezetőfülkéjéből kiugrott egy magas fiatalember és elfutott. Személyi sérülés nem történt, de az a teherautó, amely a balesetet okozta, s amelyről hamarosan kiderült, hogy azonos a vendéglő elől elvitt hússzállító kocsival, összetört. A IX. kerületi Rendőrkapitányság elrendelte a nyomozást, az ismeretlen tettes kilétének megállapítására azonban már nem volt szükség, mert a hússzállító autóval elhajtó, majd karambolozó Budai György 18 éves segédmunkás önként jelentkezett. Elmondta, hogy két munkatársával — mindhárman az Exportcikkeket Csomagoló és Értékesítő Ktsznél dolgoznak — napközben kijártak a Bokréta vendéglőbe sörözni. — Ha jól emlékszem, tizennégy korsó sört ittam. Amikor kijöttünk a vendéglőből, arról beszélgettünk, hogy elmegyünk egy ismerősünkhöz taxival. Taxit azonban sehol sem láttunk. Ekkor állt meg az étterem előtt a tehergépkocsi. Már elindultam a kocsival, amikor észrevettem, hogy társaim nem jöttek velem. Meg kellett kerülnöm a háztömböt, hogy utolérjem őket. A karambol után visszarohantam a munkahelyemre, átöltöztem és hazamentem. Este elmondtam az ügyet a kislánynak, akivel járok, ő beszélt rá, hogy jöjjek be önként... Budainak nem ez az első ügye, nemrég feltételesen szabadult, s a feltételes szabadlábra helyezés ideje alatt nem követett el semmilyen bűncselekményt. Ez az ügye a határidő utáni napon történt. A IX. kerületi Rendőrkapitányság Budait letartóztatta (a karambollal huszonötezer forint kárt okozott). Ügyében tart a vizsgálat. (b.)