Esti Hírlap, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
• Krimi, kezdőknek. Alighanem a legtapasztalatlanabb néző is előbb kitalálta, ki volt a tegnapi filmben a főellenség és főcsuklyás, mint a benne szereplő nagy tapasztalat kriminológus és leleményes bűnügyi riporter. A film egyébként fordulatos és cselekményes volt. Történelmi háttere azonban nem kellőképpen tisztázott. És egy kérdés: mit jelent a cím, az Árnyak a Notre Dame — felett? • „Nem alszanak eleget” — ezzel a címmel írt cikket Kontra György pszichológus a Gyermekünk című lapba, amelyet tegnap, az ásítozó gyerekekről készült fényképillusztrációval felmutattak a szülőknek szóló késő esti adásban. Bizony, azok a nézők sem alszanak eleget, akik az ilyen, késői órákba nyúló műsorokat szorgalmasan végignézik. Hadd tegyük hozzá: nem nézik. Legalábbis erre vallott e notesz jegyzőjének saját „felmérése” az ablakból: a nagy téren, ahol lakik, egyetlen ablakból sem világított a képernyő kék fénye. . Pedig a „szülők” kategória csakugyan nyilván az egyik legszélesebb gyűjtőfogalom és bizonyára sokakat érdekeltek volna a nevelési szakemberek tanácsai. • Hadd tegyünk fel egy eretnek kérdést a Tv Galériája szerkesztőinek: nem lehetne-e ezt az egyébként jó — mert élő! — műsort a grafikákra, plasztikákra és olyan képző- és iparművészeti ágakra leszűkíteni, amelyeknek nem döntő eleme a szín? Csakugyan, szinte minden adás alkalmával elhangzik egy ilyesféle mondat: „Sajnáljuk, hogy kedves nézőink nem láthatják ezeket a kékeket, ezeket a sárgákat..Bizony mi is sajnáljuk: a színek nélkül közvetített képzőművészet olyan, mint egy hang nélkül közvetített koncert. És legékesebb szó, legértőbb baráti kommentár, sőt, a legtetszetősebb művészi önvallomás sem pótolhatja a festményeknél a szín élményét. (f. f.) Üdvözlet Lulu bácsinak! A művészvilág ma ünnepli a kiváló színházi szakember, Bálint Lajos, vagy ahogyan város- és Fészek-szerte nevezik: Lulu bácsi 85. születésnapját. Sokat és sokféle műfajban tevékenykedett: volt szerző és dramaturg, szerzőtársak darabjainak jólelkű gondozója, színdarabok, színházi tanulmányok fordítója. 1904-ben már részt vesz a Thália Társaság alapításában; Hevesi Sándor hívására ő lett a színházi társulat titkára. Később, 1915—1936 között, húsz esztendőn át a Nemzeti Színház dramaturg főtitkáraként dolgozott. A felszabadulás után az Írószövetség ügyvezető titkára lett, majd a Színpadi Szerzők Egyesületének főtitkára. Nagysikerű színpadi műveinek, így a Csínom Palkónak és a Bihari nótájának évekig tapsolt a közönség. Bálint Lajos nyugdíjasként is fáradhatatlanul dolgozik, könyveket ír, szenvedélyesen vitatkozik, s természetesen ott van minden színházi premieren. Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig maradjon közöttünk. Boldog születésnapot, Lulu bácsi! Érzelemrobbanás a magas hőfokon A Pikk Dáma .A moszkvai Nagy Színház második premierje Vajon miért játsszák Viszonylag kevés nyugati operaházban ezt a végletes szenvedélyeket kavaró Csajkovszkij-művet? Miért került le rólunk is öt év mindössze 29 előadása után a repertoárról? Holott drámaibb felfutású, romantikusabban izzó operát legfeljebb a Puccini-életműben találunk. E téren túltesz testvérművén, az Anyeginen is, amelyet viszont nagyon sok színház tart műsorán. Moszkvában a pétervári ősbemutatót követő szezonban, 1891-ben mutatták be, s kerek nyolcvan éve a Nagy Színház egyik legsikeresebb darabja. A moszkvai előadás most választ ad a bevezető kérdésre: nehéz lefordítani más színházak nyelvére. Nem a librettót, hanem a nehezebben megragadható „nyelvet”, amely a zenéből, a miliőből, egy sajátos környezet sajátos figuráinak. Érzelemrobbanásaiból elsősorban azok számára érthető, akik ennek a világnak az utóhullámait nemcsak leírások alapján, de öröklött érzékeikben is felfoghatják. A moszkvai operaművészek hamisítatlanul, összes rafinált finomságával tárták elénk a régi Pétervár életének egy darabját, a Nyári Kert promenádját (mennyire nem hasonlítható az egykori orosz promenádok képe, atmoszférája a mi Stefániánkhoz, vagy korzónkhoz!), az arisztokrácia bálját és kártyakaszinóját. De ennél sokkal mélyebb szféráit is: misztikumai terhelt, zárkózott, sejtelmes érzésekhez vonzódó, fantaszta alakjait, egy Raszputyin megjelenését előkészítő társaságát. Vlagyimir Dmitrijev színpadképeibe aprólékos részletező munkával állította ezeket a figurákat Borisz Pokrovszkij főrendező, a Sztanyiszlavszkij iskola monumentális-realista módszerével, az új-realista festők színeiben, hangsúlyozó fényfoltjaiban, valami szlávos impresszionizmus benyomását keltőn. Örökmozgó csoportjai nem hasonlítanak a Borisz fegyelmezett, éles tablóihoz, ez a tömeg már nem Muszorgszkijnak a pálfordulásaiban is „egységes eszmétől áthatott, hatalmas személyisége”. Sokkal inkább egy széthullását érző, kis hierarchikus csoportonként egymásba kapaszkodó réteg. Nem látjuk, csak sejtjük alatta a mélyről fenyegető vulkánt, a kezdődő felkavaró erőt... Csajkovszkij muzsikájában itt sokkal kevesebb az a széles, romantikus áradás, amit az Anyegin idillikus környezetében tisztább, általánosabb emberi érzések diktálnak. A zenekar és az énekhangok tónusa fátyolozottabb, a lélektani helyzeteket és súrlódásaikat vibráló, töredezett hatások, hangzásfoltok festik. Borisz Harkin négyévtizedes operakarmesteri tapasztalatának biztonságával építi fel az előadás hangzáskolosszusát, pontos forma- és arányérzékkel — engedve olykor a részletek csiszoltságából — a mű nagy vonalait, drámai egészét, folyamatos feszültségét állítja előtérbe. A darab és a szereposztás egyformán a vezető szólisták brillírozását ígérte. Várakozásunkat azonban tompította, hogy tudtuk, nem lesznek az egész nézőtér számára ismerős áriák és együttesek, melyeket magunkban együtt dúdolhatunk, s amelyek anynyira megkönnyítik a sikert. Helyette a friss benyomások másfajta esztétikai örömét kaptuk. Vlagyimir Atlantov erőteljeslírikus hanggal, markáns színészi eszközökkel keltette életre a szerelem és a játékszenvedély megszállottját, tudathasadásos áldozatát. Tehetsége sok öszszetevőből bontakozott ki, mesterségbeli felkészültsége perfekt. Az olasz bel canto éneklés varázsát pillanatnyi törés nélkül ötvözi-váltja a teljesen eredeti orosz deklamáló énekkel. Hermannja már nem is egy bizonyos figura, maga a testet öltött, bonyolultan ellentmondásos indulatok és érzelmek szimbóluma, emberi alkot öltött fogalom. Galina Visnyevszkaja hangja és énekkultúrája a dermesztő félelem és a fojtott, de leküzdhetetlen vágyakozás megszólaltatásában, az érett művészet igen magas fokon mutatkozott be előttünk, gondosan felépítve a szerep egyre fokozódó hatását. Jurij Mazurok tavalyi Anyeginalakítása után kicsit sajnáltuk, hogy most kisebb szerepben hallhatjuk. De milyen alakot formált Jeleckij herceg szerepéből! Áriája után milyen spontán elragadtatással tört ki a taps a nézőtéren! De hiszen a címszerep, a Pikk Dámaként emlegetett öreg grófnő szólama még rövidebb, s Larisza Avgyejeva figuráját és szinte egyetlen monológra, egy hátborzongató tónusú pianisszimó dallamsorra koncentrált énekes alakítását mégis kitörölhetetlenül belénk véste. És ismét milyen páratlanul szép hangokkal, behízelgő énekléssel szerzett emlékezetes perceket a Polinát megszemélyesítő Jelena Obrazcova! A hallottak után nehéz eldönteni, mit kívánjunk: szerepeljen minél többször színházainkban ez a nagy hatású remekmű, vagy inkább halljuk ritkábban, de mindig ennek a nagyszerű együttesnek az elhitető varázsú előadásában?! Fodor Lajos Galina Visnyevszkaja Miközben, a Szovjetunió Nagy Színháza Budapesten vendégszerepel kirobbanó sikerrel, a Magyar Állami Operaház háromszázötven tagú együttesének a moszkvai közönség tapsol. A próbák és az előadások között egy kis városnézésre is jut idő. Képünkön: Bordás György, Kalmár Magda és Ütő Endre a Vörös térrel ismerkedik. Hegyi sárkány a Bábszínházban leányt. Akik ezt a hegyi szörnyet — mert hegyisárkány az istenadta — szülték (V. Lifsic—I. Kicsanova: Az obsitos és a hegyisárkány), nem voltak hűtlenek az orosz népmesehagyományokhoz, illetve a világ meseirodalmához. Az obsitos, az éppen hazafelé igyekvő katona azonos a mindenkori vándorlegényekkel, az állatokat megsegítő, s ezért hálájukra számot tartó férfi, az öregapó, az öreganyó, meg a sárkány által elrabolt unoka is mind ismert, s kedvelt fordulata minden korok és népek meséinek. Egy újszülöttnek minden vicc új, és a Bábszínház kisgyerekeknek játszik, akik még a teljes újdonságnak kijáró örömmel nézik és élvezik a fordulatokat. Talán csak egy vonása van az Urbán Gyula fordította, átdolgozta bábjátéknak, amelyik kissé szokatlan a gyermeknézők számára. Az, hogy ez az obsitos soha nem vív győztes csatát a sárkánnyal. Le akarja lőni, nem sikerül, öszszeveszíti a három fejet, azok újból kinőnek, elégeti söprűként a sárkányt, s maga „kapja meg” tőle a rosszaságot. Ez az árnyalt dramaturgia talán helyénvaló, sőt, kívánatos más esetekben, az ilyen típusú és az ilyen korosztályoknak készült gyermek bábdarabnál azonban mintha a játék erejét, hatását gyengítené. Szerencsére, Urbán Gyula, mint rendező, sokat segített a kis nézőknek, mindenekelőtt abban, hogy az obsitos (Háray Ferenc) figurájából amolyan furfangos János vitéz-félét faragott. Kitűnően játszhatta a három sárkányfej háromféle karakterét és a három fej nagy mérete jó kontrasztot biztosított a befejezés megszelídült kis „Hegyi -hegyijéhez”. Bródi Vera bábáinak a díszletekkel oly pompásan harmonizáló stílusegysége és ötletes játékossága már nem újdonság a nézők számára. — bel —• Új épületet kapott a Bábszínház és hozzá mindjárt egy nagy — meglepően nagy — háromfejű sár- Lila akác harminchét év után BUDAPESTI BESZÉLGETÉS SZÉKELY ISTVÁNNAL Néhány napja a Filmtudományi Intézetben a harmincas évek nagy sikerű filmjét, a Lila akácot vetítették le egy tengerentúli vendég kérésére. A vendég, aki Hollywoodból érkezett rövid látogatásra, Székely István volt, s ő rendezte 1934-ben a Lila ákácot. Ezt a filmjét a fiatalabb korosztály nem igen ismeri, annál jobban a mozikban és a tv-ben sikerrel játszott Hyppolit, a lakájt. Székely István a három évtizeddel ezelőtti magyar filmművészet jelentős egyénisége volt. Ő rendezte, többek között, a Bál a Savoyban, a Légy jó mindhalálig, a Pardon, tévedtem és a Lovagias ügy című filmeket. 1939 óta él Amerikában, Magyarországon és Amerikában, illetve amerikai megrendelésre szerte a világon több mint hatvan filmet forgatott. • Azt hiszem, én vagyok a világ egyetlen rendezője, aki egyetlen napon három film jeleneteit is vezényelte. Persze, régen volt, 1937-ben, akkor készítettem utolsó magyar filmjeimet. Reggeltől délig a Noszty fiú esete Tóth Marival, délután a 111-es, éjszaka pedig a Két fogoly című filmet forgattuk. Kevesebb idő volt akkor egyegy filmre, a Lila akác is nyolc nap alatt készült el — emlékezik vissza a rendező. — Harminchét éve nem láttam. Furcsa volt most ott a vetítőben. De meg akartam nézni, meg kellett néznem. Magyar részről felkértek, hogy csináljam meg újra. — Vállalja? — Nem tudom, most még nem tudom. Időt kértem a válaszadásra. Amikor végignéztem a filmet, személyes érzések ragadtak magukkal. A női főszerepet a fiatalon elhunyt első feleségem, Ágai Irén játszotta, s milyen kitűnően. Rendezői munkámmal, mai szemmel, már korántsem vagyok elégedett. A Lila ákác egyike volt kedvenc filmjeimnek, s így nehéz újra vállalkozni. El kell telnie egy kis időnek, hogy leülepedjenek az érzések, az emlékek. Lehet, hogy hozzákezdek. — S mi lenne a másik film? — Egy koprodukciós alkotás magyar és angol színészekkel. Ellis Peters: The piper on the mountain című bűnügyi regényéből. A forgatókönyvről tárgyaltunk, amelyet magyar és angol nyelven is meg kell írnunk. Tavaszszal szeretném elkezdeni a forgatást. Több magyar filmet is megnéztem itttartózkodásom alatt. De nehogy azt higgyék, hogy a jelenlegi magyar filmművészet ismeretlen előttem. Tagja vagyok az Amerikai Filmművészeti Akadémia filmátvételi bizottságának, így módomban áll figyelemmel kísérni a magyar filmeket. (sebes) Strauss-felújítás A Fővárosi Operettszínház ma este újítja fel Johann Strauss Egy éj Velencében című darabját. A reprízre új díszletek és jelmezek készültek. A régebbi előadássorozat díszletei ugyanis kicsinek bizonyultak volna az átépített operettszínházi színpadon. Ismét nyitva a Várkert Bár I., Ybl Miklós tér 6. A PÁL SÁNDOR DUÓ JÁTSZIK Várjuk kedves vendégeinket Nyitva: 22-től reggel 4-ig. Zene tánc. r WiilUliki