Esti Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1973-07-17 / 166. szám

KÖLTÖZIK A NEMZETI GALÉRIA Teljes magyar gyűjtemény a budai Várban Csontváry kiállítás Pécsett Újabb lépésekkel jutott előbbre a Magyar Nemze­ti Galéria átköltözése a budai Várba. A palota b-, C-, d-épületszárnyának bir­tokba vétele márciusban kezdődött. Elsőnek a mú­zeum tudományos dolgozói költöztek át, őket követte az adattár. A Galéria megkapja a Szépművészeti Múzeumtól a teljes régi művészeti anyagot. Az átköltözésig a Kossuth téri épületben csak a XIX—XX. századi festé­szeti alkotások kaptak he­lyet, a Várban azonban az egész régi magyar fest­mény- és szoboranyagot a Nemzeti Galéria fogja kiál­lítani. Idáig már felkerült a középkori és barokk kő­anyag, a napokban szállít­ják a barokk képeket, ame­lyek között körülbelül 20 nagyméretű festmény is ta­lálható. A középkori oltárszekré­nyek, táblaképek, faszobrok még egy ideig a Szépmű­vészeti Múzeumban ma­radnak. A nagyméretű Csontváry-festmények, amelyek eddig a Galéria tulajdonában voltak, most új gazdára találnak: Pécs­re kerülnek. Az ottani Csontváry-kiállításon lesz­nek majd láthatók. Gazdag, modern művé­szeti anyaggal is rendelke­zik a Nemzeti Galéria. Ak­kora kiállítási terület azon­ban az új épületben sem lesz, hogy ezekből nagyobb tárlatot rendezhetnének. Célszerű lenne tehát a ké­sőbb helyreállított Sándor­­palotában állandó kortárs­­művészeti tárlatot beren­dezni, amely az 1945-től napjainkig terjedő időszak művészetéről nyújtana át­fogó képet. Közben a Néprajzi Mú­zeum is megkezdte új he­­tokba vételét, ahol augusz­­tusségeinek, a Galéria Kos­­tusban néprajzi kiállítás suth téri épületének biz- nyílik. (MTI) GENERAL, STAFÉTA *Éllovas slágerek Staféta a címe a tavalyi Ki mit tud?-ban feltűnt új sztáregyüttes, a Generál most megjelent nagyleme­zének. A hanglemezgyár öt hónap alatt — meglepően gyorsan — jelentette meg a 14 számot tartalmazó albu­mot. Sok televíziós szerep­lés, kislemez és három or­szágos ORI-turné után az együttes májusban osztrák turnén vett részt. Június­ban a jugoszláv tévé Slá­gerfesztiváljának gálaest­jén énekeltek négy számot. (Az itteni siker eredmé­nye: egy meghívás önálló tévéműsor felvételére.) Az NDK-ban három hónapja éllovas a slágerlistán Kö­vér a nap című számuk. Berlinből most új meghí­vás érkezett: készítsék el az NDK rádiójának stúdiójá­ban dalaik német nyelvű változatát. Prágából pedig a Supraphon­ cég angol nyelvű lemezre küldött ajánlatot. Másik műfajba is „átrándulnak” idén nyáron Generálék. Augusztusban Bacsó Péter új játékfilm­jében szerepelnek. 1913. július 17., kedd MOH CSÁSZÁR KEGYETLEN VOLT BÁBU A SZIKLÁK MÖGÖTT ÉRDEKES KÖTETET ADOTT KI A CORVINA A monda szerint Sivá­­nak, az istenek istenének első felesége, Párváti egy napon férje távollétében gyönyörű bábút készített. Attól tartott azonban, Siva rossz néven veszi, hogy ő is alkotott valami emberfé­lét. Ezért a bábút sziklák mögé rejtette. De Siva har­madik, mindent látó sze­mével tudomást szerzett a dologról. Annyira megtet­szett neki a bábú, hogy zsi­negen leeresztette az embe­rek közé s lelket lehelt be­lé, szórakoztassa őket. Moh, a kínai császár nem volt ilyen elnéző. Egy na­pon magához hívatta biro­dalma legügyesebb bábjáté­kosát. A bábos nagyon örült a megtiszteltetésnek, s olyan bábukat készített, amelyek élethűen nyitogat­­ták szájukat, mozgatták a szemüket és az ujjukat. Elkövetkezett a nagy nap. A császár valamennyi fele­sége megjelent az előadá­son. A játékos remekelt csodálatos bábuival... és nem várt hatást ért el. A császár azt hitte, hogy a fi­gurák valóban élőlények, törpék, gyakori kacsintga­­tásukkal — amivel a bábos mozgatható szemükre akar­ta felhívni a figyelmet — nincs más céljuk, minthogy kikezdjenek feleségeivel . Nyomban elrendelte a bá­bos kivégzését. A művész kénytelen volt a császár szeme láttára egyenként széttépni élete legcsodálato­sabb bábáit, hogy meg­nyugtassa a zsarnokot. Ez és még sok érdekesség elevenedik meg a Corvina gondozásában megjelent A bábjáték című könyv­ben. A szerző, Kazan­­tár Emil, világirodalmi fel­jegyzések, mondák, mitoló­giai történetek nyomán nagy felkészültséggel, izgal­masan avatja be az olva­sót a bábművészet műhely­titkaiba. A korabeli bábo­kat Ország Lili művészi il­lusztrációi jelenítik meg. . (h­us) A FRADI PANDOKON Egy kis hely a nap alatt T. Gyula 50 éves pándoki instruktor egy napra fel­utazik Budapestre, hogy a jogi karon eleget te­gyen vizsgakötelezettségé­nek. Pándok — ha valaki nem ismerné — megyeszék­hely, kiváló futballcsapata, saját szimfonikus zenekara van. Ez utóbbi T. Gyula igen nagy bosszúságára a legalkalmatlanabb időpont­ban, a pándoki művelődési ház felavatása előtt, felosz­lott. Ugyanis a mimóza lel­kű karnagy egy kritika miatt úgy megsértődött, hogy otthagyta Pándokot, zenekarostul együtt. Ezért T. Gyula pándoki instruk­tor, elszánt organizátor, a kitartás bajnoka — 2300 ha­vi fixszel, napi hatvan Kos­­suth-cigarettával — mind­össze egy nap alatt kényte­len felhajtani egy egész szimfonikus zenekart. Vég­tére is a pándoki művelő­dési házat nem avathatják fel Beethoven Eroica szim­fóniája nélkül. T. Gyula az Egy kis hely a nap alatt című film fő­hőse. Szász Péter író-ren­dező forgatás közben csak annyit árul el hőséről, hogy „megvan az a rossz szoká­sa, hogy amit elkezd, azt be is fejezi. Hisz abban, amit csinál, így aztán ahelyett, hogy otthon ülne és művel­né a kertjét, mindenáron meg akarja szólaltatni Pán­­dokon az Eroicát. T. Gyula először egyedül van elszánt akaratával, aztán lelkese­dése mindenkit magával ra­gad. A kedves­ pimasz ti­nédzsertől kezdve az egye­temi tanerőig és Bertáig, aki foglalkozására nézve anyagbeszerző. Az új magyar filmszatíra operatőre Ragályi Elemér. T. Gyulát a Plusz—mínusz egy nap című filmből is­mert Bencze Ferenc ala­kítja, a főbb szerepeket Jón Bog, Koltai Róbert, Margittai Ági, Lukács Sán­dor játssza. Szerepel a film­ben a Fradi egész csapata, amellyel a pándokiak mér­kőzést vívnak. (hvg) AZ TÁJÉKOZTATÓJA A könnyű, kénmentes tüzelőolaj árát a szezonidő­szaktól függően, eltérő összegben állapították meg az árhatóságok. Ugyanakkor az ár gazdasági szek­toronként is változó. Arra a tüzelőolajra, amit közvetlenül vagy köz­vetett módon a lakosság használ fel, nem vonat­koznak a szezonális árak. Ilyennek minősül azok­nak a szerveknek a tüzelőolaj-felhasználása is, amelyek állami vagy személyi tulajdonú lakások kezelői és fenntartói, így a KSH és az MNB Név­jegyzékében a „671. Lakáskezelés és fenntartás” ágazati szám alatt szerepelnek. Minderről részletes tájékoztatást nyújt az Ársza­bályozás és Termékforgalmazás 1973. július 13-i, 27. száma. Az említett rendelkezések gyakorlati al­kalmazásával kapcsolatban az AFOR Vállalat a következőkről értesíti t. vásárlóit: Olyan időszakban, amikor a könnyű, kénmentes tüzelőolajat engedményes egységáron forgalmaz­zuk, eladóhelyeink minden vásárláskor külön megbízólevelet kérnek, amelyből kitűnik, hogy a vásárló melyik gazdasági szektorhoz tartozik. Akár készpénzzel, akár elszámolási utalvánnyal törté­nik a fizetés, az eladóhelyek csak e megbízólevél felmutatása esetén szolgálhatják ki az érintett vá­sárlókat. Negyedik alkalommal rendezték Szegeden a Nemzetközi Szakszervezeti Néptánc Fesztivált. A megnyitó ünnepsé­get a városi tanács épülete előtt tartották, a külföldi együt­tesek ízelítőt adtak műsorukból. Képünkön: a Najden Kyrov bolgár táncegyüttes tagjai. (MTI fotó : Tóth Béla felv.) ON­SZÁGOS KÖRÚT Rhoda Scott orgonái A világ országainak több mint felében járt már. Mű­vészetéről, produkcióiról, mindig, mindenütt csak felsőfokú jelzők kíséretében írtak. Magyarországon most jár, harmadszor. Ezúttal hangversenykörutat tart. A többi között Gyula, Pécs, Siófok, július 16- án este pedig Debre­cen közönsége láthat­ta és hallhatta eddig. A körút az ország városaiban tovább folytatódik. Apja lelkész volt, s ebből mindjárt érthető, honnan az ismeretség az orgonával. A hangszerrel már egészen kis gyermekként ismerke­dett a templom karzatán. Siklósi randevú A siklósi vár és volt ko­lostorépület nyújt otthont a siklósi kerámiaművész-te­­lep vendégeinek, akik jú­lius 26. és szeptember 1. között adnak találkozót egy­másnak. Tizedik alkalommal nyi­totta meg kapuit a hajdú­­böszörményi nemzetközi művésztelep. Augusztus 7- ig 17 hazai és 16 külföldi művész számára nyújt al­kotási lehetőségeket. A za­laegerszegi Városi Tanács művelődésügyi osztálya hívta életre az egervári mű­vésztelepet, amely szobrá­szoknak, festőknek, grafi­kusoknak nyújt nyári ott­hont. A szeptember 16-ig nyitva , tartó művésztábor szocialista országokból vár vendégeket. (MTI) HAT ÓRÁT GYAKOROL Fellépésein most maga mondja el a közönségnek, hogy második magyarorszá­gi vendégszereplése óta fel­lépett például Belgiumban és Franciaországban. Éven­te átlag hatvan hangver­senyt ad, napi hat órát gyakorol. A hatvan szerep­lésben természetesen nin­csenek benne a televízió-, a rádió- és lemezfelvételek. Műsorvezetője történetet mond Rhoda Scott első magyarországi útjáról. A művésznő szeret műemléke­ket, régi templomokat láto­gatni. Járt a Várban is, és a Mátyás-templomban hall­gatta az orgonajátékot. A végén hallott egy dallamot, amelyre felfigyelt. Néhány nap múlva egy másik he­lyen ismét meghallotta ugyanazt a dallamot, tet­szett neki, le akarta kot­­tázni, de nem volt nála kot­tapapír. Táskájából elővet­te száj rúzsát, s a tenyerébe húzott öt vonalra lekottáz­­ta a dallam első néhány hangjegyét. A zenekar tag­jainak — magyar zenekar kísérte akkor — mutatta a tenyerét: — Nézzétek! Lehetne-e ebből kottát szerezni? Tet­szik nekem, szívesen ját­szanám. A zenekar tagjai nézték a rúzshangjegyeket, s a ma­gyar Himnusz első sorát is­merték fel. CIPŐ NÉLKÜL Rhoda Scottot a közönség szabadtéri színpadokon lát­hatja, hallhatja. Pedált ke­zelő, cipő nélküli lábait reflektor világítja meg, egész teste csupa mozgás, ritmus, néha énekli, néha dúdolja a dallamot, s az or­gona búg, sír, vijjog, kacag ujjainak érintésére. Egy ördöngös orgonista jár kö­zöttünk. —mi— A rádió klasszikuso­kat megszólaltató soroza­tában tegnap este Moliére vígjátékát, Az úrhatnám polgárt hallottuk. Soha jobbkor, hiszen a darab mondandója ma is aktuá­lis, elevenbe vágó. A szno­bizmus, az úrhatnámság ma sem ismeretlen. A rá­dióra alkalmazó Egri István jól tömörített, iga­zi rádióskomédiát alkotott úgy, hogy közben megtar­totta a darab lényegét, a mának szóló koncepció­ját, s erre építette a színészek játékát. A fő­szerepet játszó Agárdy Gá­bor örömmel bújt a sznob­hólyag Jourdain úr bőré­be: enyhén groteszkre vet­te a figurát, mindvégig tartotta a gondolkodva­­nevettetés jó arányait. * Bizonyára kevés ember van, aki magamutogatás nélkül olyan őszinteséggel tudna önmagáról beszélni, mint Mezey Mária tette a legutóbbi kalandozásban. Pontosabban: nem is sa­ját magáról szólt, hanem egy ember, egy művész sor­sáról beszélt, és nemcsak a művész hitével és büszke­ségével, hanem annak lát­tató erejével is. Mezey Má­ria pontosan fogalmaz, val­lomása hallatán szinte az volt az ember érzése, hogy nem is saját életéről ad képet, hanem izgalmas re­gényrészletet mutat be. S azon túl, hogy változatos sorsának köszönhetően van mit megfogalmaznia, képes mindannak az értékelésére, amit megélt, ami megtör­tént vele, mert vannak al­kotó gondolatai. Ebből az egyórás kalandozásból vé­gül is nem az derült ki, hogy Mezey Mária nagy művész — ezt eddig is tudtuk —, hanem az, hogy minden hányattatása, be­tegsége, meg nem értett­­sége ellenére is teljes és tiszta ember maradt. Mit üzen a Rádió? — kér­di címében az ismert mű­sor. Nos, könnyen válaszol­hatunk rá: nem világmeg­váltó dolgokat, csupán olyan apró jeleket, jegy­zeteket, híradásokat, ame­lyeknek erkölcsi-etikai problémáival naponta szem­közt találjuk magunkat, közlekedési eszközökön, la­kóházban, moziban, eszp­resszóban, egyszóval minde­nütt, ahol emberi közösség van. Nem az „örök világos­ság fényeskedik” üzenetük­ből, csupán apró lámpács­­kákkal segítenek eligazodni társadalmi-etikai kérdések­ben. Hasznosak, jók ezek a riportok, jegyzetek; ha valami kifogást mégis ta­lálni akarunk, néha keve­sebb „prédikációs” szöveg — több lenne. (harangozó) *

Next