Esti Hírlap, 1973. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-10 / 187. szám

KÖLTÖZIK A GALÉRIA Csontváry a bálteremben Beszélgetés Pogány O. Gáborral Megszoktuk, hogy éveken át ugyanott, hűségesen várt bennünket a Pásztorlányka, a márvány nyugalmú Kölcsey, Perseus, Stróbl Alajos csöndes szépségű Anyám szobra. Most társaikkal együtt útrakeltek, hogy elfoglalják immár végleges helyüket a Duna túloldalán, a Budavári Palotában. Három szárny — Mintha ezer lakásból költözködnénk egyszerre, akkora a felfordulás — mondja Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. — Nem csoda, hiszen tizenhat éve kialakult rendet és rendszert kell megbontanunk. Kollégáim eleinte nehezen barátkoztak meg a költözködés gondolatával, de most már annál nagyobb mindannyiunk öröme: végre állandó helye lesz gyűjteményünknek. S nem is akármilyen! A vonzó környezetben most már igazi, kiállítási célokat szolgáló termekben, az eddigieknél sokkal jobban érvényesülhetnek a műtárgyak, határozottabban mutathatják meg szépségüket, értéküket. Véglegesen 1975-ben foglaljuk el új helyünket a Palota B, C és D szárnyában. — Addig nem is találkozhatunk a Galéria remekeivel ? — Erről szó sincs. Természetes, hogy nem egyik pillanatról a másikra szűnik meg a Kossuth Lajos téri Galéria. A XIX. és a XX. századi festészeti anyagot például az utolsó pillanatig itthagyjuk. S ezt azért is hangsúlyozom, mert alapvető törekvésünk, hogy a költözködés miatt ne károsodjék a műbarátok tábora. A könyvtár, az adattár, a nyilvántartás már elfoglalta végleges helyét, felköltözött a kőtár és a barokk festménygyűjtemény is, s remélhetőleg ősszel már a régi magyar táblaképek és szobrok is a Palotában lesznek. Pécsett helyezte el a festő műveit, de a Galéria 1975-ös megnyitására viszszatér hozzánk a Mária kútja és a Tarpatak című kép is. A Csontváry-festmények a Palota egykori báltermében kapnak helyet. E helyiség födémjét az eredetinél valamivel följebb emeltettük, hogy megfelelő teret adjanak e remekeknek. A Palota Mária Terézia korabeli tróntermében a szárnyasoltárokat állítjuk fel. Ezek közül a kisszebeni oltárkép olyan nagy méretű, hogy ezt a kupola alatti alsó térben mutatjuk majd be. De ez még a jövő gondja. Most az az elsődleges tennivalónk, hogy véglegesen felszabadítsuk a Kossuth Lajos téri épület földszinti termeit, mert itt októberben már az új tulajdonos, a sokat nélkülözött Néprajzi Múzeum rendez kiállítást. (hm.) Állandó kiállítás — A Kossuth Lajos téren csupán hétszáz műtárgyat mutathattak be állandó kiállításaink. A Várban az eddiginél ötször nagyobb területen ennek a háromszorosát, kétezernél is több festményt, szobrot, érmet és grafikát állíthatunk ki. Arra is módunk lesz, hogy húszezer lapot számláló grafikai gyűjteményünket három—négyhónaponkénti cserével bemutassuk a közönségnek. A Várban állandó kiállításon vonultatjuk fel az 1945—1970 között készült grafikákat, kisplasztikákat, érmeket. S végre nagy méretű festményeink is méltó helyet kapnak. — Hogyan szállítják ezeket a képeket a Várba? — Már a Palota újjáépítésekor gondoltunk rá — folytatja a főigazgató —, hogy olyan átbújtató réseket csináltatunk, amelyeken majd sértetlenül juttathatók a termekbe ezek az alkotások, így eredeti állapotában, keresztre feszítve, s minden bizonynyal sértetlenül vihetjük át Csontváry Taormina című festményét. Itt jegyzem meg, hogy Gerlóczy Gedeon, a Csontváry-képek tulajdonosa tíz esztendőre Fele-fele: ez a címe a magyar és a szovjet televízió közös show-msorának. Csenterics Ágnes rendezésében a felvételek egy része a Duna-parton készül. Itt, a hajóhídon vették fel a képen látható táncjelenetet is, amelyet Felföldy Anikó, Lehoczki Zsuzsa és Kovács Zsuzsa, valamint Farkas János, Harsányi Frigyes és Németh Sándor ad elő. MA DÉLELŐTTI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ TANÁCSKOZÁS A VIZUÁLIS NEVELÉSRŐL NEMZETKÖZI KONGRESSZUS BUDAPESTEN Ma délelőtt sajtótájékoztatón ismertették az INSEA Budapesten megrendezendő második regionális kongresszusának programját. Az UNESCO mellett működő INSEA (International Society for Education through Art) a művészet útján való nevelés nemzetközi szövetsége 1959-ben alakult meg. Négy nagy regionális szervezete van, hazánk az Európa, Afrika és Közel-Kelet országait magába foglaló regionális szervezetbe tartozik. Magyarország 1969-ben lépett be az INSEA-ba és az 1972-es zágrábi világkongresszuson jelentették be, hogy a szervezet második kongresszusát Budapesten tartják. Az augusztusi nagyszabású tanácskozásra Európa csaknem minden országából, valamint az Egyesült Arab Köztársaságból, Tunéziából, Nigériából, Japánból és az Egyesült Államokból is érkeznek hozzánk vizuális esztétikai neveléssel foglalkozó szakemberek. A kongresszuson mintegy kétszáz külföldi és száz magyar pedagógus, pszichológus, művészettörténész, művész és tömegkommunikációs szakember vitatja majd meg a vizuális esztétikai nevelés szerepét a sokoldalúan és harmonikusan művelt személyiség kialakításában. A kongresszus idején módszertani kiállítás nyílik, a programban szerepelnek múzeumlátogatások, a képző- és iparművészeti főiskola megtekintése, esténként filmvetítések és egy balatoni kirándulás is, ahol a zánkai úttörőtáborban a vendégek szintén nevelési-módszertani kiállítást tekintenek meg. Az INSEA második regionális kongresszusát augusztus 14-én 9 órakor dr. Gosztorgyi János művelődésügyi miniszterhelyettes nyitja meg. A módszertani kiállítás megnyitóját dr. Bencédy József, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője tartja. Matrózok és a díszletfa Ukrán táncosok a Margitszigeten A fehér ruhás matrózok — a színlap szerint egy bálnavadász flotilla tengerészei — újra meg újra megköszönik a tapsot, a közönség követelésére szólistái mégegyszer és mégegyszer eljárják szemkápráztató táncaikat. Közben egy piros selyembugyogós táncos egy kis díszletfácskát hoz be és helyez el a színpad közepén, a következő műsorszámhoz. A közönség nem engedi le a matrózokat. Egyikük hátrább viszi a díszletfácskát és gyorsan újra eljárják a szám befejező részét. Újra bejön a pirosbugyogós és előbbre viszi a fácskát. A publikum ismét tombol , a fácska ismét hátra kerül, és a zenekar rázendít, így ismétlődik ez négyszerötször... Az Ukrán SZSZK Érdemes címmel kitüntetett Állami Táncegyüttese tegnap este elsöprő sikerrel mutatkozott be a budapesti közönségnek a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ki tudná megmondani, hány féle formája, trükkje, egyéni változata, figurája van a nevezetes guggolóstáncnak? Hány fajtája az akrobatikát súroló ugrásoknak? Hányféleképp lehet egy kétmarokra fogott kardot átugorni? Nem először járnak nálunk az ukrán táncosok. Ennek az együttesnek az elődje 1945 őszén lépett fel először Budapesten. Később még többször is ellátogattak hozzánk, irányítójuk akkor is, most is Pavel Virszkij, Állami- és Sevcsenko-díjas koreográfus, művészeti vezető, a Szovjetunió népművésze. Akik látták előző bemutatóikat, azok számára már nem újdonság ezeknek a bravúroknak a látványa, de újralátásuk is minden alkalommal nagy élmény. És különösen az a publikum fiatal részének, aki még sohasem látott ehhez foghatót. A színen paraván. Arról csüngenek le a bábokat játszó táncosok. Pohos öregúr és egy daliás kozák verseng az ifjú táncosnő szívéért. Társeuk elbűvölően groteszk és ötletes. A marionettfigurák merevségét már sok táncjátékban imitálták táncosok, a rongybabaszerű bábok mozgását azonban ritkán ábrázolták ilyen érzékletesen, ennyi humorral. A szó szoros értelmében vett népitánc-feldolgozásokon túl az együttes sok más műfajt is megelevenít. Az efféle groteszk jelenet — egyébként régi ukrán bábjátékrészlet — mellett olyan, balettba hajló számokat, mint a Podoljanocska, olyan revüszerű táncokat, mint a Komló vagy a Kukoricatáblán című táncjelenet, életképeket, mint a Csumákok örömei című karakterjáték. Vagy az olyan nagyszabású és látványos jeleneteket, mint a Bogdán Hmelnyickij hetman zaporozseci csapatának harci játékait bemutató tánc. A legnagyobb sikert azonban az ezerszínű népi táncok aratják. Mindent betetőz az estet záró Gopak: ez az a tánc, amelyet náluknál jobban aligha jár valaki is. Virágcsokrot hoz be egy kislány a színpadra, Virszkij átnyújtja azt az éppen ráadás guggolós táncot járó fiatalembernek, aki mosolyogva átveszi a virágot és egy másodpercre sem hagyja abba ördöngős táncot, miközben oly nyugodt természetességgel tartja derekát, mintha az ebédlőszéken ülne. Tíz-tizenöt percig is zúg a taps. A tegnapi estével meg-, kezdődött a Margitszigeti Szabadtéri Színpad folklórsorozata. A jelzők elkoptak, alighanem igazat kell adni a Washington Post kritikusának, aki ezt írta kinti vendégszereplésük után: „Az egész világon nem születnek olyan táncosok, mint a Szovjetunióban.’’ Az ukrán táncosok még szombaton és vasárnap adják elő műsorukat a Szigeten. A soron levő népi produkció, a Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című vendégjátéka augusztus 17—18., valamint 21-én. Alkotmányunk ünnepének előestéjén, augusztus 19-én rendezik a Szigeten a Dunamenti Folklór Fesztivál díszelőadását. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig címmel. (dk) □ A PHILADELPHIAI TUDOMÁNYOS AKADÉMIA tanulmányt adott ki Eötvös Józsefről. A kiadványban napvilágot látott Eötvös számos kiadatlan kézirata, naplófeljegyzése, valamint George Bancroft történésszel és Alexis de Tocqueville filozófussal folytatott levelezése. □ ORSZÁGOS NEMZETISÉGI FESZTIVÁL lesz augusztus 19-én Békéscsabán, a szabadtéri színpadon. • Nemrég indult, színvonala és érdekessége miatt azonban egycsapásra a figyelem középpontjába került a Rádió Kettesben című műsora: Szilágyi János beszélgetései, népszerű, híres emberekkel, izgalmas, gyakran intim, vagy kényesnek mondott problémákról. Tegnap este ugyanezt a műsortípust indította el a televízió, kihasználva azt a helyzeti előnyét, hogy a híres ember még érdekesebbé válik, ha látom is, nemcsak hallom. Az Ötszemközt első adása bizonyította, hogy Vitray Tamás — talán a legotthonosabb, a leginkább képernyőre termett, az új közeget a leginkább a magáénak érző, a tv valamennyi munkatársa közül — nemcsak kellemes és kedves házigazda, de jól választja is meg vendégét és nagyon alaposan készül is ..belőle”. A 82 esztendős Palló Imre szívbéli örömöt szerzett ragyogó külsejével, fizikai erejével, fiatalosságával, ízes orgánumával és lenyűgöző szellemi frisseségével. Vitray a háttérbe húzódott, csak olykor-oly-kor gördítette előre a beszélgetés labdákat, hogy az énekművész elbeszélése riportból, regényes életrajzzá, sőt korrajzá is kerekedjék, de a félmondatokból is kitűnt, milyen jól ismeri a házigazda az operairodalmat általában és Palló Imre pályafutását különösen. (barabás) Rendhagyó órák Mint ismeretes, a négy évvel ezelőtt kibontakozott Olvasó népért mozgalom ügyeinek intézését átvette a a Hazafias Népfront. A nyíregyházi országos tanácskozáson több ajánlást dolgoztak ki a mozgalom továbbfejlesztésére. Az olvasásra nevelésnek — hangsúlyozzák például az ajánlások — az ifjúság körében kell elkezdődnie. Fontos feladatának tartja tehát a Népfront, hogy elősegítse a korszerű iskolai könyvtárak megteremtését. Továbbra is támogatják a gyermek- és az ifjúsági művelődési körök, klubok munkáját. A betű, a könyv megszerettetésének egyik jól bevált formája a rendhagyó irodalmi óra, ami azt jelenti, hogy az iskolákban írók, költők, előadóművészek személyes jelenléte teszi emlékezetessé a tananyag egy-egy részét. Az eddiginél több figyelmet kell fordítani az Olvasó népért mozgalom szervezőinek a munkásság és a parasztság olvasóvá nevelésére. Továbbra is haatosan segíti ezért a Népfront a közművelődési könyvtárak fejlesztését. Szorgalmazza — különösen a nagyobb lélekszámú településeken és az üdülőhelyeken — folyóirat-olvasók és általában olyan helyek létesítését, ahol esetenként bel- és külpolitikai kérdéseket megvitató fórumok is összehívhatók. (MTI) NYÁRI VÁSÁR augusztus 6-tól 18-ig JÓL JÁR, MERT 40%-OS ÁRENGEDMÉNY A CORSÓ CIPŐÁRUHÁZBAN VII., Baross tér 20—21., és A CORSÓ CIPŐBŐL TOKBAN VII., Dohány u. 1. és VI., Tanács körút 3/a. CORSO CIPŐBEN CORSÓ CIPŐVEL JÓL JÁR!