Esti Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-06 / 261. szám

Bár múzeuma is van, nem régiség Nagy jövő vár kicsire Egykori tervek, ötletek mai haszna A földalatti múzeum megnyitása óta ismét mind többet hallunk a földalat­ti jövőjéről, tudományos szimpozionon is tárgyaltak róla. Milyen jelentősége van a főváros közlekedésé­ben a régi földalattinak, hogyan vált be a vonal meghosszabbítása, milyen újabb elképzelések foglal­koztatják a szakembereket — erről beszélgettünk dr. Nagy Ervinnel, a Közleke­dési Főigazgatóság helyet­tes vezetőjével. Lóvasút és villamos — A egyesített főváros közlekedésének történetét általában négy szakaszra osztják — mondta dr. Nagy Ervin. Az első idők­ben Pesten, Budán és Óbu­dán lóvasút, majd villamos járt, hosszú ideig együtt a kettő. A következő szakasz kezdetéül a millennium évét jelölik meg, amikor — elsőiként a kontinensen — megnyílt a földalatti vas­út. Ma már így hívjuk: ré­gi földalatti. Valójában ettől az időponttól számít­hatjuk a földalatti vasutak korszakát, mert igaz, hogy csak 1970-ben épült meg a következő földalatti vonal, a metró, de az is tény, hogy már a századfordulón felismerték a föld alatti köz­lekedés jelentőségét, s a tervek sorát dolgozták ki az egész fővárost átfogó hálózatra. S ha az elgon­dolások a két világháború között nem is valósultak meg, sok ötletet később is hasznosíthattak a tervezők f­rukcióval, s általában a bu­dai városrészek nagyará­nyú fejlesztésével. Jó kapcsolat — Egy időben olyan vé­lemény is elhangzott, hogy amikor megépül a metró­rendszer, a régi földalatti vasutat meg kell szüntetni. Nemrég pedig felújították, s meghosszabbították. Mi volt ennek az oka? — Valóban volt olyan vé­lemény, hogy el kell tűn­nie a régi földalattinak. De ennek a vonalnak is sok­oldalú feladata lehet az egy­séges gyorsvasútrend­szer­­ben, egyebek között a fel­újítás és a meghosszabbítás módot ad rá, hogy jó kap­csolatot teremtsenek a Belváros, a Mexikói út kör­­nyéke, s az új villamosvo­­nal révén Újpalotával is. Nemcsak sikerült megőriz­ni az immár műemlék ér­tékű földalattit, hanem be­építettük a tömegközleke­dés új rendszerébe is. A jövő században — Az új lakónegyedek ott épülnek ahol elhalad a gyorsvasút, vagyis a metró befolyásolja, sőt meghatá­rozza a főváros új arcula­tát. Milyen hatással van a belső negyedekben a vá­rosképre? — A Belvárosban az észak—déli és a kelet— nyugati tengelykereszt együtt lehetővé teszi a fel­színi közlekedés újfajta megszervezését. Földalatti vasúttal a Belváros minden pontja megközelíthető. Ez viszont lehetővé teszi a sé­tálóutcák rendszerének ki­jelölését. Ennek keretében a Vörösmarty térről is ki­szorulnak a személyautók, s a földalatti végállomása fölött kibontakozik a fő­város új ékessége. — Milyen távolabbi jö­vőt szántak a régi föld­alattinak? — A jövő század elején, a budapesti közlekedés, s mondhatjuk úgy is, hogy a tömegközlekedés legna­gyobb terhét a gyorsvasút­­rendszer viseli majd. Az észak-déli után megépül a Dél-Budát Újpalotával ösz­­szekötő vonal, majd ismét egy régi ötlet valósul meg, amikor elkészül az Óbudát Pesten át Dél-Budával ösz­­szekötő félgyűrű. Lehet, hogy más, újabb földalatti vonal is épül, de a régi földalatti megmaradt, s az ezredforduló után is szál­lítja majd az utasokat. S nemcsak az utódok törté­neti kegyelete tartja meg, hanem mert akkor is jól kiegészíti a földalatti gyorsvasúti rendszert. Sziklai Júlia Sok mindenre gondoltak — Milyen tervek voltak, ezekből hány ötlet valósult meg? — Már 1897-ben, vagyis egy évvel az első földalatti vasút megnyitása után napvilágot látott az új gyorsvasút terve. Ebben csakúgy, mint a legtöbb későbbi elgondolásban megtalálható az észak—dé­li vonal többé-kevésbé a mai elképzeléseket meg­közelítő javaslata. Többen ajánlották a kelet-nyuga­ti vonal megépítését, a Nagykörút és a Hungária körút alatt is terveztek gyorsvasutat. Az 1950-es években az új hálózat ter­vezői felhasználták a ha­gyományokat, de meghatá­rozóan számításba vették a gyorsult nagyvárosi fejlő­dést, az új lakónegyedek építését. A kelet-nyugati vonal tervezése szintén számolt a nagy zuglói építkezésekkel csakúgy, mint az óbudai rekonst. A SZENT VID-HOGYALJÁBAN Gesztenyeszüret idején Velem divatba futt • Gyönyörű táj, kitűnő klím­a Fejünk felett piros pogá­csaalmák. Belehunyoritunk az őszi nap fehér fényébe, s választunk magunknak egyet-egyet, — íme, a Paradicsom — mondja Tuskó teli szájjal, s a kis patak partján leha­jol egy millió-fullánkos gesztenyegömbért. Ujjhegy­gyel pöccint rajta egyet, hogy beláthasson a ha­­sadékon: érdemes-e ki­bontani, zsebre tenni, ha­zavinni Tercsinek. — Szedjünk körtét, szil­vát? Gesztenyét keresünk. Ezért álltunk meg már fenn a falu fölött, a Szent Vid­­hegy aljában, ahol az út mellett kupacokban hever a gesztenyehéj. A fák alatt viszont semmit sem talál­tunk: túl sok, vagy túl ala­pos szüretelő járt erre. A szelídgesztenye e határszéli vidék neves gyümölcse. Szeptember végétől teher­autószámra indul az or­szág minden részébe, keres­kedelmi és szállodavállala­tok jó előre lekötik az egész mennyiséget. A kétfelé ágazó völgyben felfelé kapaszkodó falut mégsem ez tette országos hírűvé, nem ezért építik ide az újabb üdülőket. Hanem az Alpokról lefelé áramló tiszta levegőért, annyi lég­zőszerv­ betegség kiváló gyógyszeréért. Velemről újabban sokat hallani. Mondjuk úgy: di­vatba jött. — Amikor először, négy­öt évtizede eljöttek ide Szombathely városától, hogy üdülőfalut keressenek a környéken, először fákra gondoltak, oda mentek. Ott azonban hallani sem akar­tak erről — mondja Iker János tanácselnök —, így jutottak el Velemig. Kőszegszerdahelyen, a két község közös tanácsában beszélgetünk. Szerdahelyről ki hallott? Pedig Velem szomszédja. — Velem előnyösebb helyzetben van: az őszi köd itt már mindenre ráterül, ott fent ragyog a nap. A cáki, a pogányi térségnek és Bozsok felső részének klí­mája egyező a velemivel. Csodálatos vidék ez. Még nekünk is, akik állandóan itt élünk. — Mennyire érzik az ér­deklődést ? — Tíz éve öt-hat család vállalt szállóvendégeket, ma számuk százon felül van. 69-ben elkészült a vízmű, azóta ezek a lakások köz­művesek, jó részükbe épí­tettek fürdőszobát is. Hét­végeken zsúfolt a környék, Szombathelyről jönnek a legtöbben. — Telket, házat keres­­nek-e? — Vásárló szándék volna, magántelkeket el is adnak. Szervezett parcellázás nincs, mert a telkek kisajá­títására nincs pénzünk. A hétvégi házak száma már így is százon felül van. Az építkezéseket rendszeresen ellenőrizzük, engedély nél­kül egyetlen kamra sem ál­lítható fel. Az újakra óvón figyelnek. S a régiekre? A gesztenyés alatt álló pincék — akad köztük zsúpfedeles, boronafalú, tájmúzeumban sem látni ilyet — egyikét-másikát mintha sorsára hagyták volna. Néhány ezer forin­tért új, pesti gazdát talált az egyik, hétvégi pihenő lett. A másik mellett cefre­halom, — „abban meg al­mát tartanak” — mutat a harmadikra egy idős asz­­szony. Akad viszont, ame­lyiknek deszkaajtaja be­szakadva, s tetején a hiá­nyos szalma­köteleket ala­posan összekócolta már a szél. Körülöttük elvadult a gyümölcsös, leszedetlen az alma, a szilva, a körte. Ezt hisszük Paradicsomnak, míg meg nem tudjuk: a föld közben magántulajdon. ..Szedjék csak — kapjuk a biztatást —, más nem fog­ja ezt leszedni.” . Tovább sétálva a patak partján viszont kincset ta­lálunk. Egy gyérülő, meg­sárgult lombú fa alatt meg­termett gesztenyék tucatját. Szöllősi Ferenc Téli egyetem Harkányban Egy hónap múlva, decem­ber 11-án, nyitja meg ka­puit a TIT téli egyeteme Harkányban. Harkány ideá­lis hely a téli rendezvény számára. Az ország legdé­lebben fekvő fürdőhelyének éghajlata decemberben is kellemes és a vendégek na­ponta élvezhetik majd a 62 Celsius fokos rádióaktív ter­málvizet. A téli egyetem előadás­­sorozata kapcsolódik felsza­badulásunk 30. évfordulójá­hoz, a párt XI. kongresszu­sához és a IV. ötéves terv teljesítéséhez, s ennek meg­felelően a vendégek tájé­koztatást kapnak hazánk gazdasági, politikai és tár­sadalmi életéről. Ehhez kapcsolódva első ízben ren­deznek fórumot, amelyen szakemberek válaszolnak a hallgatók által feltett kér­désekre. (MTI) Előkészítő tanfolyam A Veszprémi Vegyipari Egyetem előkészítő tanfo­lyamot indít Budapesten is az 1976 77-es tanévre a nehézvegyipari és a vegy­ipari szervezőmérnöki szakra, nappali és levelező tagozatra jelentkezők szá­mára. Tantárgyak: mate­matika és fizika. Jelentke­zési határidő: november 20. A jelentkezéshez szük­séges nyomtatvány besze­rezhető: Budapest, V., Bá­­thori utca 22. II. emelet. Felvilágosítás telefonon: 326—963. Ai enyhülés an­atóm­iáj­a 17 Kérhetnek a vélemények arról, hogy 1999 vagy 2000 szilveszterének napján végződik majd századunk és évezredünk. Mindenképpen a XX. század negyedik negyedének kezdeténél állunk, s ehhez a naptári dá­tumoktól függetlenül, politikai értelemben a helsinki csúcs, az EBK jelentette a nyitányt. Ezt igazolja a Helsinki utáni első száz nap, időbeni korlátai ellenére is történelmi távlata. Nem kevesebb — igaz, ha úgy tetszik, nem több — történt, minthogy to­vábblépünk azon az úton, amely a nemzetközi kap­csolatoknak, a nukleáris korszak követelményeinek megfelelő kialakítását célozza. A szocialista országok nem egy ízben fejtették ki — az emlékezetes budapesti felhívástól az SZKP békeprogramjáig —, hogy földré­szünk ,,háborúnélküliségét” fel kell váltani a kölcsönö­sen előnyös, termékeny békés egymás mellett éléssel, fel kell számolni a hidegháború maradványait, s az ál­lamközi viszonyoknak túl kell mutatniuk a rögtönzött tűzoltáson, a válságok fékezésén. Számos nyugati nyilatkozatban és sajtóvéleményben azonban sajátos, kétirányú értetlenség tükröződik. Van­nak, akik teljes feledést tanácsolnak, nem kevesebbet, mint hogy az EBK-t afféle méltó mozzanatként iktassák ki Európa politikai emlékezetéből. A másik oldal szélső­sége a mesterségesen felkorbácsolt csodavárás, amely képmutatóan így hördül fel bármily vita kapcsán: hát ez is lehetséges Helsinki után? Pedig nyilvánvaló, hogy az enyhülési folyamatot az adott realitások keretébe kell helyeznünk. Európában, amelyet ma a legbizton­ságosabb földrésznek nevezhetünk, változatlanul külön­böző társadalmi berendezkedésű országok találhatók, másfajta — céljaikban ellentétes — politikai és katonai szövetségek, gazdasági integrációk. A feszültség csök­kentése nem azt jelenti, hogy eltekintünk a valóságos helyzettől, hanem ellenkezőleg: ezeket a kemény té­nyeket mérlegelve hasznosítjuk a jelenlegi körülmé­nyek között is meglevő enyhülési tartalékokat és lehe­tőségeket. Az enyhülés tehát állandó folyamat, nem valósul meg egy olajozottan forgó gép automatizmusával, cseleked­ni kell érdekében. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a fe­szültség enyhítése megkívánja: ne csökkentsük az érte folytatott küzdelmet. Hosszú távú feladatról van szó, s amilyen felemelő érzés, hogy vannak már kézzelfogha­tó eredményei — mindenekelőtt az EBK záródokumen­tumának elfogadása —, annyira folyamatként kell értelmeznünk az enyhülést, így kaphatnak helyes értel­mezést azok a kulcsmondatok is, amelyekkel a szocialis­ta országok vezetői a további tennivalókra utaltak. Visszafordíthatatlanná tenni az enyhülést... Vagyis olyan objektív feltételeket teremteni, az erőviszonyokat oly módon alakítani a szocialista közösség, az antiim­­perialista és békeerők javára, hogy — személyes érzel­meitől, szubjektív indulataitól függetlenül — senki, sem vezetők, sem hatalmi csoportok ne legyenek képe­sek visszafordítani az idő kerekét. Előfordulhatnak vál­tozások, meglepetés erejével ható személycserék, hul­lámzások, bizonytalan választási évek ígérkeznek több fontos nyugati országban , de olyan világhelyzetet kell létrehozni, hogy e belső csatározások ne gyakorolhassa­nak alapvető hatást az enyhülésre. A politikai enyhülést ki kell egészítenie és teljessé kell tennie a katonai enyhülésnek ... A katonai enyhülés mindenekelőtt leszerelést jelent, de többet is annál. Olyan irányzatot, hogy ,,megforduljon a szél”, végre si­kerüljön véget vetni a fegyverkezési hajszának. (A fegy­verkezési verseny nyilvánvalóan egyet jelent a tőkés­országok katonai-ipari komplexumainak továbburján­­zásával, az állami élet militarizálásával, ehhez a meg­felelő feltételek kialakításával, egy kötelező „ellenség­kép” teremtésével, a gazdasági terheket elfogadtató pszichológiai légkörrel, ami visszahat a politikai enyhü­lésre.) A SALT-tárgyalások, az ENSZ elé terjesztett új szovjet javaslatok, a szocialista álláspont Bécsben — ezt a katonai enyhülést hivatottak előmozdítani. Az államközi kapcsolatok javulása természetesen nem jelenti az ideológiai harc, az osztálykonfliktusok meg­szűnését ... Sőt, a politikai és gazdasági válságjelensé­gek kiélezik a nyugati országok belső krízisét, amely­nek egyik szembeötlő példája, ami napjainkban az Ibé­riai-félszigeten történik. A szocialista országok elfogad­ták az európai biztonság tízparancsolatát s annak egyik sarkalatos pontját, a bel­ügyekbe való be nem avatko­zást, de ez nem ereszthet sorompót a proletár interna­cionalizmus és a szolidaritás útjába. Viszont éppen egyes imperialista körök részéről mutatkoznak meg be­avatkozási törekvések, miközben a felelősséget másra próbálják hárítani. A biztonságosabb Európa s az egyetemes béke érde­kei egyaránt megkívánják, hogy más földrészek és más régiók is ezt az utat járják ... Megértek az ázsiai biz­tonság feltételei, és sajnálatos, hogy a legnagyobb kon­tinens, legnagyobb lélekszámú országa, pontosabban a pekingi vezetés egyelőre mereven elzárkózik minden, ésszerű elképzelés elől. Általános rendezést kíván a Kö­zel-Kelet a legfeljebb politikai helyben járással szol­gáló kis lépések és állépések helyett. Chilétől Angoláig nem kevés olyan válságterülete van földünknek, ahol érvényesíteni kellene az igazi biztonság és béke köv­e­­telményeit. A világpolitika küzdelmes hétköznapjairól szólunk —­z ünnep előestéjén. Mert október gondolata a kor nyelvére ülteti át a béke általános kívánalmát — a forradalom éjszakáján született békedekrétumtól az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és sikeresen meg­valósuló békeprogramig. Így van ez a jelenben s így lesz a jövőben is, ezért biztos iránytű, mikor egy nem kevéssé bonyolult világban haladunk a cél felé. Béli Ervin

Next