Esti Hírlap, 1975. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1975-11-06 / 261. szám
Bár múzeuma is van, nem régiség Nagy jövő vár kicsire Egykori tervek, ötletek mai haszna A földalatti múzeum megnyitása óta ismét mind többet hallunk a földalatti jövőjéről, tudományos szimpozionon is tárgyaltak róla. Milyen jelentősége van a főváros közlekedésében a régi földalattinak, hogyan vált be a vonal meghosszabbítása, milyen újabb elképzelések foglalkoztatják a szakembereket — erről beszélgettünk dr. Nagy Ervinnel, a Közlekedési Főigazgatóság helyettes vezetőjével. Lóvasút és villamos — A egyesített főváros közlekedésének történetét általában négy szakaszra osztják — mondta dr. Nagy Ervin. Az első időkben Pesten, Budán és Óbudán lóvasút, majd villamos járt, hosszú ideig együtt a kettő. A következő szakasz kezdetéül a millennium évét jelölik meg, amikor — elsőiként a kontinensen — megnyílt a földalatti vasút. Ma már így hívjuk: régi földalatti. Valójában ettől az időponttól számíthatjuk a földalatti vasutak korszakát, mert igaz, hogy csak 1970-ben épült meg a következő földalatti vonal, a metró, de az is tény, hogy már a századfordulón felismerték a föld alatti közlekedés jelentőségét, s a tervek sorát dolgozták ki az egész fővárost átfogó hálózatra. S ha az elgondolások a két világháború között nem is valósultak meg, sok ötletet később is hasznosíthattak a tervezők frukcióval, s általában a budai városrészek nagyarányú fejlesztésével. Jó kapcsolat — Egy időben olyan vélemény is elhangzott, hogy amikor megépül a metrórendszer, a régi földalatti vasutat meg kell szüntetni. Nemrég pedig felújították, s meghosszabbították. Mi volt ennek az oka? — Valóban volt olyan vélemény, hogy el kell tűnnie a régi földalattinak. De ennek a vonalnak is sokoldalú feladata lehet az egységes gyorsvasútrendszerben, egyebek között a felújítás és a meghosszabbítás módot ad rá, hogy jó kapcsolatot teremtsenek a Belváros, a Mexikói út környéke, s az új villamosvonal révén Újpalotával is. Nemcsak sikerült megőrizni az immár műemlék értékű földalattit, hanem beépítettük a tömegközlekedés új rendszerébe is. A jövő században — Az új lakónegyedek ott épülnek ahol elhalad a gyorsvasút, vagyis a metró befolyásolja, sőt meghatározza a főváros új arculatát. Milyen hatással van a belső negyedekben a városképre? — A Belvárosban az észak—déli és a kelet— nyugati tengelykereszt együtt lehetővé teszi a felszíni közlekedés újfajta megszervezését. Földalatti vasúttal a Belváros minden pontja megközelíthető. Ez viszont lehetővé teszi a sétálóutcák rendszerének kijelölését. Ennek keretében a Vörösmarty térről is kiszorulnak a személyautók, s a földalatti végállomása fölött kibontakozik a főváros új ékessége. — Milyen távolabbi jövőt szántak a régi földalattinak? — A jövő század elején, a budapesti közlekedés, s mondhatjuk úgy is, hogy a tömegközlekedés legnagyobb terhét a gyorsvasútrendszer viseli majd. Az észak-déli után megépül a Dél-Budát Újpalotával öszszekötő vonal, majd ismét egy régi ötlet valósul meg, amikor elkészül az Óbudát Pesten át Dél-Budával öszszekötő félgyűrű. Lehet, hogy más, újabb földalatti vonal is épül, de a régi földalatti megmaradt, s az ezredforduló után is szállítja majd az utasokat. S nemcsak az utódok történeti kegyelete tartja meg, hanem mert akkor is jól kiegészíti a földalatti gyorsvasúti rendszert. Sziklai Júlia Sok mindenre gondoltak — Milyen tervek voltak, ezekből hány ötlet valósult meg? — Már 1897-ben, vagyis egy évvel az első földalatti vasút megnyitása után napvilágot látott az új gyorsvasút terve. Ebben csakúgy, mint a legtöbb későbbi elgondolásban megtalálható az észak—déli vonal többé-kevésbé a mai elképzeléseket megközelítő javaslata. Többen ajánlották a kelet-nyugati vonal megépítését, a Nagykörút és a Hungária körút alatt is terveztek gyorsvasutat. Az 1950-es években az új hálózat tervezői felhasználták a hagyományokat, de meghatározóan számításba vették a gyorsult nagyvárosi fejlődést, az új lakónegyedek építését. A kelet-nyugati vonal tervezése szintén számolt a nagy zuglói építkezésekkel csakúgy, mint az óbudai rekonst. A SZENT VID-HOGYALJÁBAN Gesztenyeszüret idején Velem divatba futt • Gyönyörű táj, kitűnő klíma Fejünk felett piros pogácsaalmák. Belehunyoritunk az őszi nap fehér fényébe, s választunk magunknak egyet-egyet, — íme, a Paradicsom — mondja Tuskó teli szájjal, s a kis patak partján lehajol egy millió-fullánkos gesztenyegömbért. Ujjhegygyel pöccint rajta egyet, hogy beláthasson a hasadékon: érdemes-e kibontani, zsebre tenni, hazavinni Tercsinek. — Szedjünk körtét, szilvát? Gesztenyét keresünk. Ezért álltunk meg már fenn a falu fölött, a Szent Vidhegy aljában, ahol az út mellett kupacokban hever a gesztenyehéj. A fák alatt viszont semmit sem találtunk: túl sok, vagy túl alapos szüretelő járt erre. A szelídgesztenye e határszéli vidék neves gyümölcse. Szeptember végétől teherautószámra indul az ország minden részébe, kereskedelmi és szállodavállalatok jó előre lekötik az egész mennyiséget. A kétfelé ágazó völgyben felfelé kapaszkodó falut mégsem ez tette országos hírűvé, nem ezért építik ide az újabb üdülőket. Hanem az Alpokról lefelé áramló tiszta levegőért, annyi légzőszerv betegség kiváló gyógyszeréért. Velemről újabban sokat hallani. Mondjuk úgy: divatba jött. — Amikor először, négyöt évtizede eljöttek ide Szombathely városától, hogy üdülőfalut keressenek a környéken, először fákra gondoltak, oda mentek. Ott azonban hallani sem akartak erről — mondja Iker János tanácselnök —, így jutottak el Velemig. Kőszegszerdahelyen, a két község közös tanácsában beszélgetünk. Szerdahelyről ki hallott? Pedig Velem szomszédja. — Velem előnyösebb helyzetben van: az őszi köd itt már mindenre ráterül, ott fent ragyog a nap. A cáki, a pogányi térségnek és Bozsok felső részének klímája egyező a velemivel. Csodálatos vidék ez. Még nekünk is, akik állandóan itt élünk. — Mennyire érzik az érdeklődést ? — Tíz éve öt-hat család vállalt szállóvendégeket, ma számuk százon felül van. 69-ben elkészült a vízmű, azóta ezek a lakások közművesek, jó részükbe építettek fürdőszobát is. Hétvégeken zsúfolt a környék, Szombathelyről jönnek a legtöbben. — Telket, házat keresnek-e? — Vásárló szándék volna, magántelkeket el is adnak. Szervezett parcellázás nincs, mert a telkek kisajátítására nincs pénzünk. A hétvégi házak száma már így is százon felül van. Az építkezéseket rendszeresen ellenőrizzük, engedély nélkül egyetlen kamra sem állítható fel. Az újakra óvón figyelnek. S a régiekre? A gesztenyés alatt álló pincék — akad köztük zsúpfedeles, boronafalú, tájmúzeumban sem látni ilyet — egyikét-másikát mintha sorsára hagyták volna. Néhány ezer forintért új, pesti gazdát talált az egyik, hétvégi pihenő lett. A másik mellett cefrehalom, — „abban meg almát tartanak” — mutat a harmadikra egy idős aszszony. Akad viszont, amelyiknek deszkaajtaja beszakadva, s tetején a hiányos szalmaköteleket alaposan összekócolta már a szél. Körülöttük elvadult a gyümölcsös, leszedetlen az alma, a szilva, a körte. Ezt hisszük Paradicsomnak, míg meg nem tudjuk: a föld közben magántulajdon. ..Szedjék csak — kapjuk a biztatást —, más nem fogja ezt leszedni.” . Tovább sétálva a patak partján viszont kincset találunk. Egy gyérülő, megsárgult lombú fa alatt megtermett gesztenyék tucatját. Szöllősi Ferenc Téli egyetem Harkányban Egy hónap múlva, december 11-án, nyitja meg kapuit a TIT téli egyeteme Harkányban. Harkány ideális hely a téli rendezvény számára. Az ország legdélebben fekvő fürdőhelyének éghajlata decemberben is kellemes és a vendégek naponta élvezhetik majd a 62 Celsius fokos rádióaktív termálvizet. A téli egyetem előadássorozata kapcsolódik felszabadulásunk 30. évfordulójához, a párt XI. kongresszusához és a IV. ötéves terv teljesítéséhez, s ennek megfelelően a vendégek tájékoztatást kapnak hazánk gazdasági, politikai és társadalmi életéről. Ehhez kapcsolódva első ízben rendeznek fórumot, amelyen szakemberek válaszolnak a hallgatók által feltett kérdésekre. (MTI) Előkészítő tanfolyam A Veszprémi Vegyipari Egyetem előkészítő tanfolyamot indít Budapesten is az 1976 77-es tanévre a nehézvegyipari és a vegyipari szervezőmérnöki szakra, nappali és levelező tagozatra jelentkezők számára. Tantárgyak: matematika és fizika. Jelentkezési határidő: november 20. A jelentkezéshez szükséges nyomtatvány beszerezhető: Budapest, V., Báthori utca 22. II. emelet. Felvilágosítás telefonon: 326—963. Ai enyhülés anatómiája 17 Kérhetnek a vélemények arról, hogy 1999 vagy 2000 szilveszterének napján végződik majd századunk és évezredünk. Mindenképpen a XX. század negyedik negyedének kezdeténél állunk, s ehhez a naptári dátumoktól függetlenül, politikai értelemben a helsinki csúcs, az EBK jelentette a nyitányt. Ezt igazolja a Helsinki utáni első száz nap, időbeni korlátai ellenére is történelmi távlata. Nem kevesebb — igaz, ha úgy tetszik, nem több — történt, minthogy továbblépünk azon az úton, amely a nemzetközi kapcsolatoknak, a nukleáris korszak követelményeinek megfelelő kialakítását célozza. A szocialista országok nem egy ízben fejtették ki — az emlékezetes budapesti felhívástól az SZKP békeprogramjáig —, hogy földrészünk ,,háborúnélküliségét” fel kell váltani a kölcsönösen előnyös, termékeny békés egymás mellett éléssel, fel kell számolni a hidegháború maradványait, s az államközi viszonyoknak túl kell mutatniuk a rögtönzött tűzoltáson, a válságok fékezésén. Számos nyugati nyilatkozatban és sajtóvéleményben azonban sajátos, kétirányú értetlenség tükröződik. Vannak, akik teljes feledést tanácsolnak, nem kevesebbet, mint hogy az EBK-t afféle méltó mozzanatként iktassák ki Európa politikai emlékezetéből. A másik oldal szélsősége a mesterségesen felkorbácsolt csodavárás, amely képmutatóan így hördül fel bármily vita kapcsán: hát ez is lehetséges Helsinki után? Pedig nyilvánvaló, hogy az enyhülési folyamatot az adott realitások keretébe kell helyeznünk. Európában, amelyet ma a legbiztonságosabb földrésznek nevezhetünk, változatlanul különböző társadalmi berendezkedésű országok találhatók, másfajta — céljaikban ellentétes — politikai és katonai szövetségek, gazdasági integrációk. A feszültség csökkentése nem azt jelenti, hogy eltekintünk a valóságos helyzettől, hanem ellenkezőleg: ezeket a kemény tényeket mérlegelve hasznosítjuk a jelenlegi körülmények között is meglevő enyhülési tartalékokat és lehetőségeket. Az enyhülés tehát állandó folyamat, nem valósul meg egy olajozottan forgó gép automatizmusával, cselekedni kell érdekében. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a feszültség enyhítése megkívánja: ne csökkentsük az érte folytatott küzdelmet. Hosszú távú feladatról van szó, s amilyen felemelő érzés, hogy vannak már kézzelfogható eredményei — mindenekelőtt az EBK záródokumentumának elfogadása —, annyira folyamatként kell értelmeznünk az enyhülést, így kaphatnak helyes értelmezést azok a kulcsmondatok is, amelyekkel a szocialista országok vezetői a további tennivalókra utaltak. Visszafordíthatatlanná tenni az enyhülést... Vagyis olyan objektív feltételeket teremteni, az erőviszonyokat oly módon alakítani a szocialista közösség, az antiimperialista és békeerők javára, hogy — személyes érzelmeitől, szubjektív indulataitól függetlenül — senki, sem vezetők, sem hatalmi csoportok ne legyenek képesek visszafordítani az idő kerekét. Előfordulhatnak változások, meglepetés erejével ható személycserék, hullámzások, bizonytalan választási évek ígérkeznek több fontos nyugati országban , de olyan világhelyzetet kell létrehozni, hogy e belső csatározások ne gyakorolhassanak alapvető hatást az enyhülésre. A politikai enyhülést ki kell egészítenie és teljessé kell tennie a katonai enyhülésnek ... A katonai enyhülés mindenekelőtt leszerelést jelent, de többet is annál. Olyan irányzatot, hogy ,,megforduljon a szél”, végre sikerüljön véget vetni a fegyverkezési hajszának. (A fegyverkezési verseny nyilvánvalóan egyet jelent a tőkésországok katonai-ipari komplexumainak továbburjánzásával, az állami élet militarizálásával, ehhez a megfelelő feltételek kialakításával, egy kötelező „ellenségkép” teremtésével, a gazdasági terheket elfogadtató pszichológiai légkörrel, ami visszahat a politikai enyhülésre.) A SALT-tárgyalások, az ENSZ elé terjesztett új szovjet javaslatok, a szocialista álláspont Bécsben — ezt a katonai enyhülést hivatottak előmozdítani. Az államközi kapcsolatok javulása természetesen nem jelenti az ideológiai harc, az osztálykonfliktusok megszűnését ... Sőt, a politikai és gazdasági válságjelenségek kiélezik a nyugati országok belső krízisét, amelynek egyik szembeötlő példája, ami napjainkban az Ibériai-félszigeten történik. A szocialista országok elfogadták az európai biztonság tízparancsolatát s annak egyik sarkalatos pontját, a belügyekbe való be nem avatkozást, de ez nem ereszthet sorompót a proletár internacionalizmus és a szolidaritás útjába. Viszont éppen egyes imperialista körök részéről mutatkoznak meg beavatkozási törekvések, miközben a felelősséget másra próbálják hárítani. A biztonságosabb Európa s az egyetemes béke érdekei egyaránt megkívánják, hogy más földrészek és más régiók is ezt az utat járják ... Megértek az ázsiai biztonság feltételei, és sajnálatos, hogy a legnagyobb kontinens, legnagyobb lélekszámú országa, pontosabban a pekingi vezetés egyelőre mereven elzárkózik minden, ésszerű elképzelés elől. Általános rendezést kíván a Közel-Kelet a legfeljebb politikai helyben járással szolgáló kis lépések és állépések helyett. Chilétől Angoláig nem kevés olyan válságterülete van földünknek, ahol érvényesíteni kellene az igazi biztonság és béke követelményeit. A világpolitika küzdelmes hétköznapjairól szólunk —z ünnep előestéjén. Mert október gondolata a kor nyelvére ülteti át a béke általános kívánalmát — a forradalom éjszakáján született békedekrétumtól az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és sikeresen megvalósuló békeprogramig. Így van ez a jelenben s így lesz a jövőben is, ezért biztos iránytű, mikor egy nem kevéssé bonyolult világban haladunk a cél felé. Béli Ervin