Esti Hírlap, 1978. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
• Az esernyő és a forradalom nem fért össze, írja Bulyovszky Gyula, visszaemlékezve arra a március 15-re, amikor a Nemzeti Múzeum kertjében százak és százak várták Petőfi és a többi márciusi ifjú ajkáéról a szabadság gyönyörűséges igéjét. Akkor Jártai félreparancsolta az esernyőket, mert esernyő és forradalom nem fért össze. Micsoda túlhevült lendület, s micsoda gyermekien naiv indulat — gondolhatja a mai ember —, hiszen tanulta a forradalmak történetét, az e századiakét is. Nem az esernyőkön dőlt el annak a márciusinak sem a sorsa. És mégis, milyen különös, hogy az emlékeit harminc évvel az események után papírra vető Bulyovszky pontosan emlékszik az esernyőkre, meg Vasvári violaszín bársonykalapjára. Nem kell a régi viselet, ha a szellem újjászületik, nem kellenek a biztonság illúzióját keltő tárgyak, mint például a paraplé — de kell, hogy együtt, százan és százan, akár csal, ha egy apró gesztusból kezdődően is összetartozva, közösen és elszántan fogadják a tavaszi esőt, a forradalom tavaszát, a változás és küzdelem lendületét, a szabadságot. A televízió tegnapi emlékműsora, az „Óh, szabadság, hadd nézzünk szemedbe!”, ezt a nagyon személyes szenvedélyt és lendületet idézte fel a történelem súlyos és nagyszerű eseményeinek emlékei közé ágyazva. A közvélemény pilvarbeli asztalánál, a márciusi ifjak között gyakran megforduló hírlapíró, Bulyovszky Gyula emlékezésébe fűzték fel a műsor készítői a versekből, cikkekből, visszaemlékezésekből szerkesztett összeállítást. Szép műsor volt, igazán és hűen emlékezett vissza 1948 márciusának valóságára. (be) MA NYÍLIK A KIÁLLÍTÁS Diákművészek versenyei Pályázat az egész tanévre Kerámialámpák, készletek, vörösréz vázák és kupák. A sarokban két áttört padlóváza — mestermunka mind a kettő —, népi ihletésű blúzok, tányérok, makramé (csomózott textília) a falon. Grafikák, plakátok, festmények, több mint 200 különböző alkotás. Hosszú lenne felsorolni valamenynyit. Egyben azonban megegyeznek, fiatalok, szakmunkástanulók, illetve szakközépiskolások készítették őket. Gazdag gyűjtemény, bármelyik kiállítással felveszi a versenyt. Sikeréért sokat fáradtak a diákok A tárgyaknak helyet a huszonöt szakmában oklevelet nyújtó Bokányi Dezső szakmunkás iskola adott. Zömében építőiipari szakmunkásokat képeznek ki, de vannak üvegcsiszolók, porcelánkészítók, kőfaragók is. A pályázatra — a kiállítás anyagát így válogatták — a tanulás, a gyakorlat után készültek, akár a többiek. A műhelyekben, szakkörökben szabad idejüket töltötték, formáztak, varrtak, festettek. Dolgoztak, nem csupán az elismerésért, hanem maguk gyönyörűségére, meg, az egész évre hirdetett rendezvénysorozatnak csupán egy része. A versenyen, amelyet a KISZ Budapesti Bizottsága és a Fővárosi Tanács V. B. művelődésügyi főosztálya szakoktatási osztálya hirdetett meg, — s amely a tanévet végigkíséri —, az iskolai selejtezők után összesen 3300 fiatal vesz részt. Tehetsége és kedve szerint választhatott mindenki. Pódiumot kaptak a zenészek, az énekesek, mérkőztek egymással a táncosok, a színjátszók a szavalók, s most folyik a politikai vetélkedés. Hogy milyen széles a skála, mutatja a fotópályázat sikere, a már megrendezett moderl kiállitás is. Készülnek és versenyeznek. Drukkolnak és közben tanulnak a gyerekek. A fotósok nem egy képét az országos szaklap is közli majd. A KÓTA pedig ezekben a kórusokban látja a nagy munkáskarok utánpótlását. A kórusok maguk is örültek a lehetőséginek, a közös éneklésnek, s folytatásaképpen már kérték nyár elején hadd találkozzanak megint. A modellezés, a varrás, mintázás, a filmkészítés olyan művészeti ágak, amelyeket ki-ki egymaga is művelhet. Az előadók, az énekesek, a táncosok azonban igénylik a nyilvánosságot. A rendezvényeknek céljuk volt, hogy ezt biztosítsa. Szakmunkástanulók Unatkozó, semmittevő fiatalság ez a mai — halljuk nemegyszer a megrovást. Halljuk azoktól, akik nem tudják, nem akarják észrevenni, hogy a tizenévesek tevékenyek és sokoldalúak. Tanulnak, a kötelezőn túl is, maradandót alkotnak, sokszor csupán a maguk számára. Az önművelésre talán a szakmunkásoknak van a legnagyobb szüksége. De szükségük van ehhez segítségre, törődésre is. És ebben ez a rendezvénysorozat nagyon sokat segít. Ösztönöz, gondolkodtat, s kinekkinek programot ad, talán hosszú esztendőkre. Reméljük, az idei vetélkedő hagyományt teremtő. Évről évre ismét meghirdetik. Fazekas Ágnes Pódium, politika Féltő gonddal helyezgetik most a tárgyakat, keresik a legmegfelelőbb teret a rendezők. Mások a dekorációval foglalatoskodnak és lassan kialakul a végleges kép. A kiállítás, ahol a képző- és iparművészet a népművészettel közösen egy csokorba kötve szerepel. A tárlat, amelyet az iskola aulájában ma nyitnak Koncz, Kovács, Katona HÁROM ÉNEKESNŐ NAGYLEMEZE 1977-ben —mint már ez évről évre megszokottá vált — Koncz Zsuzsa és Kovács Kati kapott lehetőséget nagylemez felvételére. A két énekesnő mellett örvendetesen új szín jelentkezett. Katona Klári érdekes egyénisége. Koncz Zsuzsa albumának címe egyszerű, csupán egy jubileumi római szám: X. Ragyogó pálya állomása ez a tizes, ha nem is koronája, mert a jubileumi lemez alatta marad — éppen az Illés— Fonográf együttes és Koncz Zsuzsa felkeltette — várakozásnak. Igazán kiemelkedő dalt alig találunk; a zenei anyag, a hangszerelés, de Bródy János szövegeinek nagy része is, az előző évek, lassan visszahúzó nehezékké váló eredményeinek ismétlése. Ennek megfelelően Koncz Zsuzsa jól ismert arca, hangszínei, frazírozásai sem hozhattak újat. Az összegzés igénye nem ment fel a minőségileg új megmegteremtése, a továbblépés követelménye alól. Csupán az 1984 című dal kivétel, amelyben a magyar ifjúsági zene meghatározó és kezdeményező egyéniségei visszaemlékezve újra értékelik az eltelt másfél évtized történelmét. Megindító, ez a szívből jövő éneklés, amelynek szép kórussá fejlődő befejezését a hallgató a maga hangjával is szinte szeretné tovább erősíteni. Tetszettek még, főképp a régi Illéskorszak hagyományaiból merítő, Száz év, Ordódi Kristóf és a Nem lehetek azonos című számok. Főként az utolsó, fúvósokkal kísérletező megoldásai biztatnak egy új hangzásvilág kikeverésével. Kovács Katit viszont csak a neve és mindig ragyogó énekhangja miatt említjük ezeken a hasábokon. Csendszóró című lemezén konzervatív slágerek sorakoznak, kissé modern hangszerelésben. Évek óta megfejthetetlen rejtély, hogy ez a pompás adottságokkal rendelkező énekesnő miért nem talál tehetségével egy színvonalon álló zeneszerző és szövegíró társakat. Ebben — úgy véljük — nemcsak Kovács Kati hibás. Katona Klári viszont teljes fegyverzetben lép a lemezhallgatók közönsége elé. Dalainak szövegét és a zene nagy részét is Demjén Ferenc írja. Alighanem Katona Klári az új arcokra áhítozó jövő énekesnője. Huszonhárom éves csupán, de már 17 éves kora óta énekel és ez alatt a hat év alatt mindent elsajátított a szakmából, amit tudni lehet. Bársonyosan friss hangja sgéres skálát képes beénekelni. Nagy átélőképességgel gazdag érzelemvilágot, hangulatokat jelenít meg. A Katona Klári—Daruján Ferenc együttműködés ígéretes folytatására példa a Tessék választani rádiós fesztiválon nagyszerűen előadott Ne félj című szépen megkomponált darab. A címadó Savanyú a csokoládén kívül különösen a Tükörszoba című dal tetszett, amelynek kísérete ispéldaszerű; a Bergendy fúvóskórus és Tóth János Rudolf gitározása. Kőbányai János Katona Klári Kitüntették Henry Hondát Az Amerikai Film Intézet úgynevezett Életmű kitüntetéssel jutalmazta Hollywwood egyik legnépszerűbb veteránját, a 72 esztendős Henry Fondát. A művész jelenleg éppen egy washingtoni színházban lép fel, onnan repült át Beverly Hillsbe, hogyátvegye a kitüntetést. Az átadásra díszvacsora keretében került sor, amelyen sokan részt vettek, a többi között a kitüntetett két — ugyancsak világhírű — színész gyermeke, Jane Fonda és Peter Fonda. Hosszú pályafutása során 30 filmszerepet játszott el Henry Fonda, de Oscar-díjat egyszer sem kapott. 1940-ben jelölt volt — az Érik a gyümölcs főszerepéért —, de akikor nem ő, hanem régi barátja s vetélytársa, James Stewart nyerte el a legjobb férfialakítás díját.Pedig én rád szavaztam!” — mondta most a díszvacsorán James Stewart —, „mint ahogy ■Wendell Willke-re és Thomas Deweyra is”! Filmfesztivál Bergamóban Nemzetközi filmfesztivált rendeznek március 10—22. között Bergamóban. A magyar versenyfilm Bacsó Péter munkája, a Riasztólövés. A fesztiválon retrospektív vetítést tartanak Mészáros Márta filmjeiből. TADEUSZ FANGRAT költő-műfordítóval rendeznek baráti találkozót március 22-én, szerdán este 6 órai kezdettel a Lengyel Kultúrában. Ugyanekkor nyílik meg Tavaszy Noémi grafikusművész kiállítása, amelyen lengyel irodalmi alkotásokhoz készült illusztrációit mutatja be. □ BRANKÓ RUZIC jugoszláv szobrászművész kiállítása március 16-án, holnap délután 5 órakor nyílik a Műcsarnokban. □ ZOLTÁN MÁRIA FLÓRA festőművész kiállítását Szász Imre nyitja meg március 16-án, holnap délután fél 6-kor a Rákóczi úti Fényes Adolf teremben. -from aj ló ! K. Van Rényi Tamás új filmjének, a K. O.-nak egy jelenete: Csüngi, azazhogy Tóth II. nagyváltósúlyú ökölvívó és felesége, Vali egymás mellett állnak a sikeresebb ellenfél, az olimpiai aranyérmes Vörös Jóska még üres lakásának egyik szobájában. Alinak, alig szólnak, csak a szemük beszél, amint hol a sivár falakra, hol a még épülő lakótelep dúlt környezetére, hol pedig egymás szemébe tekintenek. .Fontos jelenet ez, mert jellemző a film egészére. Mégpedig olyanformán jellemző, hogy ebben a fimben az egyszerű cselekvések, a feszes párbeszédek mögöttes tartalmára kell figyelni. A korábban látottakból ugyanis tudjuk, hogy ez a lakás azért üres, mert a bajnok elvált feleségétől, s kapott immár egy második otthont, míg Csunyiéknak, a két gyerekkel Pécsett az anyós ad fedelet, s még arra is vigyázniuk kell, nehogy egy önfeledt kiáltás elárulja boldogságukat. S most a szemek villanása, az ajkak szinte észrevétlen rándulása, beszél arról, hogy milyen irigylésre s mégis milyen sajnálatra méltó ez a Vörös. A K. O. történetének „védőszíne” nem több, mint egy válogató mérkőzés kilenc perce, s a megelőző néhány óra. Két régi ellenfél és barát nagy csatája. De emögött a mindvégig fordulatos és izgalmas történés mögött mély emberi drámák feszülnek, sorsok mutatódnak föl, jellemek rajzolódnak ki. Mindenekfölött a két főszereplő jellemrajza részletes és pontos. A két egyívású fiú együtt kezdte a bokszot, együtt kezdett udvarolni, barátnőket választottak feleségül... Azután elváltak útjaik: egyikük eljutott a legmagasabb csúcsra, oda, ahová a kínok útja vezetett, a másik pedig szívesen vállalná a kálváriát, pedig nyugodtabban, boldogabban él amannál. De nem kevésbé árnyalt például Csünyi édesapjának, a hajdani Európa, bajnoki ezüstérmesnek, vagy az ő „örök” ellenfelének, az edzőnek figurája a mozikban a . sem. És ahogy еге!ч a különBÖZO SOISü fcS jtiiCiUU egy mássaj iílUo/— néz, abban társadalm-erkócsi konfliktusok robbannak ki. A film erős alapra építkezik, Müller Péter kitűnő forgatókönyvére. A már említett jellemábrázolásán kívül erőssége az irodalmi anyagnak az élő nyelv: a pompásan, eleven humorral megírt párbeszédek. Erre az alapra Rényi Tamás erőteljesen, mégis eleganciával emelte a filmet. Jó érzéssel választotta meg a színészeket, s olyannyira természetes stílusban vezette játékukat, hogy a kisebb szerepekben látható amatőrök, sem ríttak ki az ismert színészek népes csapatából. Ennek a stílusnak az a paradoxona, hogy akkor a legprofibb, amikor a leginkább amatőrnek látszik. A fő főszerepet Cserhalmi György alakítja. Megformálásában Csünyi olyan hős, aki életre kel bennünk. Tovább tudnék magunkban írni sorsát, tudni véljük, mit csinál, hogyan viselkedik olyan helyzetekben, amiket nem mutat meg a film. Méltó partnere Vörös Jóska szerepében Juhász Jácint, aki egy Csángi árnás összetettebb, ellentmondásosabb jellemet mutat fel hitelesen. Kettejük döntő mérkőzése egészen kivételes filmszínészi teljesítmény. Ez a nagy meccs is a valóság illúzióját nyújtja, holott szinte minden lencse előre kiszámított. Ismét ragyogó művészi teljesítményt láttunk Bencze Ferenctől, aki az apát keltette életre, s nagyszerű volt Inke László, az edző is. Kiss Mari, Sáfár Anikó, Pásztor Erzsi, Szabó Gyula és Szerencsi Hugó sikerült karakteralakításait is dicséret illeti. Láthatunk a filmben néhány ismert magyar ökölvívót is, közöttük Orbán Sándor kapott nagyobb szerepet, amelyet nagyon ügyesen old meg. Cserhalmi György Juhász Jácint Zsombolyai Jánosról közhely leírni, hogy számos kiváló operatőrünk közül az egyik legjobb. Ahogy ebben a filmben dolgozott, az ismét csúcsteljesítmény". Talán az ő legnagyobb bravúrja is a nagy döntő megörökítése, de mozgékony és figyelmes kamerája egy- egy apró arc rezdülést is emlékezetesen rögzít. Mostanában sokat beszélünk arról, hogy az utóbbi időben kevés olyan magyar film született, amely komoly társadalmi-erkölcsi kérdéseket vet föl, ám ugyanakkor a legszélesebb moziközönség számára is befogadható. A K.O.-t ilyen filmnek érzem. Nem nehézsúlyú film. De elvégre mindenki a saját súlycsoportjában legyen klaszszis. Csányi és Vörös a nagyváltósúlyban klasszisok. Morvay István