Esti Hírlap, 1980. március (25. évfolyam, 52-77. szám)
1980-03-21 / 69. szám
• A dramaturg szerint máig tartó viták folynak arról: eredeti-e az az inka dráma, amelynek filmváltozatával Rajnai András rendező jóvoltából tegnap este a képernyőn találkoztunk. Őszintén szólva én a bemutató után inkább azokkal értenék egyet, akik kétségbe vonják a hitelességét. Bizonyára szerepeltek ezek a nevek az inka legendákban, s bizonyos fordulatok is eredetiek lehetnek, de ahogy most a képernyőn megjelent az egy valódi ősi kultúra látszatát se nagyon keltette. Még akkor sem, ha feltételezik, hogy a főcímlistán isfeltüntetett szakértő segítségével Nagy Sándor díszletei emlékeztettek az inka kultúrára, s az egész tévéjáték legfőbb erénye az volt, ezt a látványos környezetet hosszasan fényképezték. Mert igaz ugyan, hogy minden jel szerint az emberiség fejlődése során azonos termelési viszonyok között nagyjából azonos kulturális szintet, teremtett a maga számára, ezért olyan mély a rokonság az egyiptomi vallásos legendáktól a finn Ka,levaláig, vagy az indiai mítoszokig, minden ősi kultúra között. Ám, ha csak ezeket az azonosságokat próbáljuk rekonstruálni, kilúgozva, minden eredeti színt vonást, amely ezért a konkrét nép valódi történetéhez és kultúrájához köti ezt — ha ugyan volt ilyen eredeti vonás egyáltalán — akkor egy csupasz váz marad a kezünkben, amit jól-rosszul csak illusztrálni lehet. Mint ahogy most is ez történt, sok kiváló színész elővezetésében. — bel — Új operaház Kisinyovban Kisinyov központjában, a Lenin-sugárúton felavatták a Moldáviai Állami Opera- és Balettszínház új épületét, amelynek létrehozását a szovjet köztársaságok és a KGST-tagországok együttműködése tette lehetővé — írja a Szovjetszkaja Moldavia, a köztársaság központi lapja. MAGYAR KÖLTŐK Riportfilm Londonból Visszaérkeztek a MAFILM Híradó és Dokumentumfilm Stúdiójának munkatársai Londonból, ahol Moldován Domokos rendező és Fifilina József operatőr riportot készített a magyar költők felolvasóestjéről. Juhász Ferenc, Károlyi Amy, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Vas István és Weöres Sándor a londoni Riverside Stúdióban, valamint a londoni egyetem Kings College-ében adták elő verseiket. A filmhíradó-riportban megszólalnak majd a magyar költők verseinek műfordítói, így például George Macbeth költő és műfordító, a BBC irodalmi osztályának szerkesztője és Peter Sherwood, a londoni egyetem magyar nyelv- és irodalomtanára. A riportfilmet előreláthatólag április közepétől vetítik — egy héten át — az ország valamennyi filmszínházában. (MTI) A CÍMSZEREPBEN: SINKOVITS IMRE Kései ősbemutató A Huss Jánost próbálják a Nemzeti Színházban A díszletek még nincsenek készen. Néhány lemez, paraván jelzi csupán a helyszínt. Az első felvonás kezdetén Frida aszszony lakását látjuk, a konstanzi Szent Pál torony tövében, ahol Husz János és kísérője szállást kapott. Két asszony óvakodik be, karjukon kosár. Lene — Berek Kati — szólal meg először: „Nem háborgatunk? Egy kis halat hoztam a vendégeknek. Az ilyen szent ember gondolom, húsos napon is halat kíván’’. Prága és Konstanz Németh László ősbemutatóra készülnek a Nemzeti Színházban. Március 28-án lesz a Húsz János premierje. A darab megírása óta 34 esztendő telt el, ám az írót a harmincas évek közepétől kezdve foglalkoztatta Húsz János alakja. Először két drámát tervezett, az első Prágában játszódott volna. Egy 1941- es cikk tanúsága szerint a terv teljességgel készen volt, s csupán le kellett volna írni a darabot, amelynek tendenciája félreérthetetlen lett volna, hiszen a prágai időkből származó cseh nyelvű Husz-tanulmányokban és -postillákban ilyenféle szövegek vannak: „Nyomorultabbak vagyunk mint a kutyák és kígyók, akik védik az almot, amelyen fekszenek, mi azonban tűrjük a németek elnyomását, akik elfoglalják Csehország hivatalait, s hallgatunk”. Ez a tervezett első dráma a háború alatt nem születhetett meg, később pedig elvesztette időszerűségét, a második 1946-ban, Németh László első vásárhelyi évének tavaszán készült el. „Az én drámahőseimet mindig az igazságszeretet hajtotta a bajba; nem a sokak által vallott »katolikus« igazságé, hanem azé, ami az ő makacs fejükben kialakult, s amelytől — ha érzik is az igazságkeresés egyéni útjának veszélyét — nehezebb megválniuk,mint az életüktől” — írja a Husz-darabról Németh László""Az én cseh utam című önéletrajzi jegyzetében. Feszesebb az eredetinél — A legtöbb hasonló Németh László-darab — többek között a Galilei, a Misztótfalusi Kis Miklósról szóló Eklézsia megkövetés, a Vit. Gergely és a Széchenyi — már régen színpadra került. Mi lehet az oka annak, hogy a Húsz János bemutatója több mint három évtizedet váratott magára? — A legfőbb ok alighanem az — mondja Zsámbéki Gábor rendező —, hogy a Húsz János eredeti szereplőlistáján 61 név olvasható, s egy ilyen darabot rendkívül nehéz kiállítani. Abban a változatban, amelyet bemutatunk, húzásokkal és szerepösszevonásokkal elértük, hogy most már csak 41 szereplő van. Természetesen Benedek András dramaturg rendkívül ügyelt arra, hogy ne sérüljön meg a dráma szerkezetének egésze, ne szenvedjen csorbát mondanivalója. , Azt hiszem, néhány szerepösszevonás egyenesen kívánkozott, s a dráma ebben a formában feszesebb az eredetinél. Egyébként rendkívül fontosak a mellékalakok is, hiszen a dráma nemcsak magának Husz Jánosnak a drámája, hanem azoknak az embereknek is, akik Hússzal kapcsolatba kerülnek, és semmiképpen nem tudják kivonni magukat e nagyszerű férfiú hatása alól. — A színpadra állításnál különös gondot kellett fordítani arra, hogy a gondolatok gazdagsága és a nyelv szépsége ne vonja el figyelmünket arról, hogy Húsz János tulajdonképpen elejétől végéig kisebb drámai összeütközések, cselekvések sorozata is. Ezeket észre kellett vennünk, ki kellett bontanunk. Zsámbéki Gábornak a Húsz János jelenti az első találkozást rendezői pályáján Németh Lászlóval, a címszerepet játszó Sinkovits Imre viszont már alakította a színpadon VII. Gergelyt, az Erzsébet-nap idős tanárát, a rádióban pedig több más Németh László hőst is életre keltett. Gondolkodó emberek — Mit jelent a színésznek Husz János? — Furcsa módon én, aki általában kardos, pajzsos, koronás történelmi figurákat szoktam játszani, Németh László darabjaiban, gondolkodó embereket formálhatok meg, és ezért nagyon hálás vagyok az írónak. Az olyan fajta hősök megjelenítése, mint Husz János, más eszközöket követel, s örülök, hogy ezeket kipróbálhatom. A március 28-i premieren Csányi Árpád díszleteiben Schäffer Judit jelmezeiben játsszák a darabot, s a népes szereplőgárda tagjai között láthatjuk majd Vajda Lászlót, Avar Istvánt, Gelley Kornélt, Benedek Miklóst, Csurka Lászlót, Sinka Lászlót, Agárdi Gábort és Pápai Erzsit is. Morvay István A sörösüveg is érték. Ne dobja el, vigye vissza az üzletekbe! Pénzt kap érte. A BEMONDQNO BEMUTATJA A PULZUS HÁZIGAZDÁI — Miért házigazdája és nem műsorvezetője van új vállalkozásuknak — kérdezem Sztevanovity Dusántól. — Úgy vélem, intimebb, bensőségesebb a házigazda szerepe, szorosabb kapcsolata van a résztvevőkkel, a vendégekkel. Ezért is nem hivatásos riporterre bíztuk ezt a feladatot. — S miért vannak ketten? — Sem Módos Péter, sem én nem vagyok abszolút otthon a könnyűzene valamennyi területén. Amikor mondjuk a sanzon került szóba, Péter azt mondta: „Én ehhez, nem nagyon értek.” De ha dzsesszről van szó, én adom át a terepet. — Mi az, amin változtatni szándékoznak? — Nemcsak az a tervünk, hogy a könnyűzene minden ága szót kapjon, hanem szeretnénk olyan színészeket is bevonni műsorunkba, akik valamilyen formában kapcsolatban vannak a zenével. A legnagyobb szerepet azonban a nézőknek szánjuk. A felvételkor nincsenek jelen, de reméljük, sikerül a közönséggel a valódi kontaktust megtalálni. Más művészeti ágban létre lehet hozni olyan alkotást, amelyet kora nem ért meg, de később kiderül: remekmű. A mi esetünkben a sztárokat, a sikert a közönség csinálja. Vagy azonnal, vagy soha. A beérkező leveleket, javaslatokat igen figyelmesen átnézzük, és megadjuk a beleszólási jogot, ha úgy tetszik, akár a részvételt is, valamilyen formában. Erre különben a ma esti adásban egy példával szolgálunk ... Egyébként, amióta az első adás „lement”, rengetegen szóltak, hogy beszéljünk erről is meg arról is. Olyan dolgokról, amelyekről hallgatni szokás: hakni, anyagi lehetőségek, protekcionizmus s.e, nem léte ... Természetesen nem tekintjük feladatunknak, hogy mindenről beszéljünk, de ha mindarról szó esik, amit tervezünk, akkor — úgy érezzük — ezekről sem lehet hallgatni. Baleczky Annamária A FUTRINKA UTCÁBAN Új történetek A Futrinka utca lakóiról szóló televíziós mesesorozat újabb tizenhárom epizódja készült el. Bálint Ágnes bábmeséjének hőseivel húsvéttel, szombatonként találkozhatnak a képernyőn a gyerekek. Új szereplők is lesznek: Buksi kutya Havas Gertrud hangjával, Sompolyogi róka B. Kiss István, Rókica a rókalány pedig Meixner Ibolya jóvoltából kel életre. A régi ismerősök közül ismét találkozhatnak a nézők Morzsa kutyával Simándi József és Cica-Micával, Szöllőssy Irén hangjával. Nem szerepel viszont a sorozatban Böbe baba. Az újabb epizódok kifejezetten a legkisebbeknek szólnak és egy kölyökkutya hétköznapjait elevenítik meg Lévai Sándor báb- és díszlettervező közreműködésével. (MTI) RÉMTELEN RÉMSÉGEK Csuklójánál fogva, vaslánccal megkötve a menynyezetről lógott egy szép meztelen nő, valami teremfélében. Éppen loholtam, amikor ezt a jelenetet megláttam egy pultra kitett tévémonitoron, a nyugatberlini filmfesztivál üzletsorán, ahol a forgalmazó cégek videókazettáról úgy árulják a portékájukat, mint jobb piacon a válogatva kirakott zöldséget szokták. Ez a láncon lógó nő persze megállított néhányadmagammal, bármennyire is sietős volt a dolgunk. Mert feltűnt egy férfi is a képernyőn lángszóróval, és meggyújtotta a nőt, aki feltehetően sokáig égett — a film hangja diszkréten le volt csavarva —, de, hogy meddig, azt egyikünk sem várta ki, mert 20—30 másodpercen belül , velem együtt unottan otthagyta a látványt mindenki. Akkor már túl voltunk néhány véres élményen. Például olyanon, hogyan veri bele a kést az áldozataiba egy New York-i homoszexuális gyilkos. A Caligulában viszont nemcsak azt láthattuk, hogy a nyakig földbe ásott áldozatok fejét hogyan kaszálja le egy római kori emberkombájn, hanem azt is, hogy egy szegény katonának zsineggel miként szorítják el legféltettebb testrészét, vágják le és dobják a kutyának. Szóval edződtünk, edződtünk..., mígnem elérkezett a legnagyobb hatást kiváltó borzalom. Németország, sápadt anya volt a film címe, amelyben a főhősnővel a fogorvosi székben közölte a doktor: ha nem dobják ki azonnal tíz elgennyesedett fogát, akkor nem áll jót az életéért. Háttérben a morc férj szigorúan rábólintott, az orvos a fogáért nyúlt... és a nézőtér felmorajlott, nagyon sokan elfordították a fejüket és némi szégyenlős kuncogással vegyes beszélgetés kezdődött: miért nem lehet ilyen jelenetet végignézni. Engem viszont nem anynyira a foghúzás maga, mint inkább ez a reagálás gondolkoztatok el arról, mire is lehet használni a filmben a naturális borzalmakat. Szeretném rögtön bevallani: nem értek egyet azokkal, akik általában minden durvaság bemutatása ellen tiltakoznak, mert hogy ez „rossz példát ad az ifjúságnak”. Akik feltételezik, hogy a műalkotásnak ilyen közvetlen hatása lehet a nézők magatartására, azok túlbecsülik a művészet lehetőségeit és persze félreértik a céljait is. Arról nem is beszélve, hogy fiatalok és idősek naponta találkoznak az élet valódi brutalitásaival, amelyek éppen attól borzasztóbbak, mert valódiak. S ha önmagában félünk egy gyilkos késszúrás bemutatásától a színpadon vagy filmen, akkor Shakespeare-t soha nem lehetne előadni. A művészetekben viszont a rész önmagában soha nem minősíthető — se helyesnek, se helytelennek —, mert minden rész (egy gyilkosság, egy rúgás vagy egy szerelmesjelenet) csak az egész összefüggéseiben nyeri el az értelmét és minőségét. Ezért tarthatjuk a III. Richárdot klasszikus remekműnek, számtalan gyilkosságával együtt, a Caligulának ezt az újabb filmváltozatát pedig, a történelem esetleg hiteles borzalmai ellenére, látványos, horror-pornónak. Mindezt jobbára eddig is így gondoltam, s a rendezők olyan érveit is többé-kevésbé elfogadtam, hogy bizonyos korok, jelenségek, személyiségek bemutatásánál nem kerülhetik meg a jellemzően hozzájuk tartozó kegyetlenségek ábrázolását sem. Meghamisítjáka kort, ha ezt kihagyják. Erre hivatkozott Nyugat-Berlinben is egy fiatal spanyol rendezőnő, aki progresszív filmet készített tiltakozásul hajdan volt törvénytelenségek ellen. Én nem láttam a filmet, amelyben kollégáim szerint 15 perc olyan rettenetes kínzás látható, amit férfirendező sem nagyon produkált még a világon. Egyszóval: a konkrét filmek megítélésétől függetlenül általában nincsenek előítéleteim. A fogorvosi székben ülő sápadt anya jelenete azonban figyelmeztetett valamire. Itt ugyanis nem mutatta a kamera, hogy a kitűnő színésznő, Eva Mattes szájában, miként matat a rémes szerszám Az orvos csak benyúlt a tátott szájba, majd elővett onnan egy még jobb sorsra érdemes fogat és egy edénybe ejtette. A hatás frenetikus volt. Ezzel szemben mi történt, amikor a szemünk előtt hatolt be a kés egy meztelen fiú hátába? Csak óvodáskorú, fejlődésben visszamaradt, televíziót sem néző kisgyerek gondolhatott arra, hogy itt a színészt agyonszúrták. Ezzel szemben minden épeszű néző — bár a látvány kétségtelenül nem való a kiskorúaknak — azon kezd el gondolkodni: hogyan csinálják ezt a trükköt? Ha beszalad a penge a kés nyelébe, hogyan jön elő a vér? Esetleg mégis megsérülhet? Mivel csinálják az élethű műhegeket? És így tovább. Sok mindenre gondol hát a néző, csak nem a műalkotásra. (Ha egyáltalán műalkotás rangja van, amiben ilyent lát.) A sokkoló hatás egy-két tizedmásodperce után a filmkészítő „rémteleníti” a rémségeket és mellékvágányra tereli a figyelmet. A naturális rémségek tehát még jobb filmek esetében is határtalanok, mert nem az következik belőlük, amire a folyamatos élmény szempontjából szükség lenne. Magyarán: a naturális rémségek művészetellenesek. Ergol semmi szükség rájuk. Bernáth László