Esti Hírlap, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-23 / 69. szám

A tavaszi rügyfakasztó hetek adják a legtöbb mun­kát a Fővárosi Kertészeti Vállalat dolgozóinak. Az idén amúgy is korán jött és a szokásosnál szigorúbb tél nyomait eltakarítani nem könnyű feladat. Ki hinné , a tél csaknem tizenöt­ezer köbméter szemetet hagy a kertekben, a par­kokban és a játszótereken. A takarítás mellett be kell rendezni a parkokat: megérkeztek már a felújí­tott és színesre festett hin­ták, padok. Pesten és Bu­dán ezerháromszáz játszó­tér, játszóhely várja ezek­ben a napokban, hetekben a gondos kezeket. Mi kell még a parkokba? Gyöngykavics, abból kétezer köbméter terül majd szét, azonkívül facsemeték, vagy hatezer darab, platán és hárs kerül most a földbe; ezerkétszáz fenyőféle, s tíz­ezer bokor, cserje, arany­eső, kecskerágó vár ültetésé­re. És a virágok. Már a márciusi ünnepekre láttak ez új töveket az emlékmű­vek, a szobrok körül, most folytatódik az ültetés. Ki­lencezer kankalin, ötvenöt­ezer árvácska bontja ki ha­marosan szirmait, s néhány hét múlva velük együtt pompázik majd a még múlt ősszel elültetett ötvenezer tulipán. Tizenhárommillió négy­zetméter m ekkora terület gazdája a vállalat. A sok kisebb sétaút, pihenőpark mellett olyan „monstru­mok­’ is hozzájuk tartoznak, mint a Gellérthegy, a Vá­rosliget vagy a Margitszi­get a maga 665 ezer négy­zetméterével. Április 4-re ígérik — végeznek a mun­kákkal, a tavaszi csinosí­tással. Felvételeink a Kun Béla téren, a Jókai téren és a XV. kerületi Dózsa téren készültek. (Wormser felv.) ATTÓL MÉC А1К0ТИЛТ Autóvezetésre alkalmi­tlani ősszel buktak meg • Nem mindig a jelért a hibás Soha semmilyen statisz­tikai felmérés nem fogja (nem tudja!) bizonyítani, hogy a közlekedési fegye­lem javulása, a balesetek számának csökkenése mennyiben, mily mérték­ben köszönhető annak a három éve született rende­letnek, amely kötelezővé tette az ötször bukottak és az 55. életév fölöttiek pá­lyaalkalmassági vizsgálatát. Mint köztudott: akit ezen a vizsgálaton az ATI Pá­lyaalkalmassági Intézete nem tart alkalmasnak gép­kocsi vezetésére (fellebbe­zési joga, persze, van az illetőnek), nem kaphat jo­gosítványt. ELŐBB-UTÓBB KIDERÜL — Ha egyetlen szóval arra válaszolnom, hogy a rendelet beváltot­ta-e a reményeket — mondja dr. Perczel Tamás pszichológus, az intézet igazgatója —, csak azt vá­laszolhatom : igen. — A kérdést azonban nem szabad így leszűkíte­ni, a­ problémakör ennél sokkal bonyolultabb. Az, hogy valaki sikeresen vizs­gázik autóvezetésből, még nem jelenti azt, hogy az il­lető alkalmas is, csupán elért egy képzettségi szin­tet. Tehát itt az első nagy ellentmondás. Az alkal­matlanság jegyei ugyan előbb-utóbb megmutatkoz­nak, sok esetben, sajnos, súlyos kimenetelű közleke­dési baleset, vagy csak koccanások egész sorozata árán, ám semmi biztosíték nincs arra, hogy ezek az emberek pályaalkalmassági vizsgálatra kerüljenek.­­ Hangsúlyozni­­ kívá­nom, ebben nem a rende­let a ludas, hiszen minden olyan esetben, amikor az alkalmatlanság gyanúja felmerül, törvényileg min­den feltétele adott az al­kalmassági vizsgálatnak. Csakhogy tapasztalataink szerint a hivatalos szervek nem élnek ezzel a lehető­séggel, vagy ha élnek is, rendkívül esetleges, szub­jektív, az alkalmatlanság gyanújának a megítélése. Ez még statisztikailag is érzékelhető, ugyanis egyes megyékből viszonylag nagy számban, máshonnan vi­szont alig küldenek hoz­zánk vizsgálatra embere­ket. Ez csak azt bizonyít­ja: ahol komolyan veszik a rendeletet, ott élnek a lehetőséggel. Azt viszont semmiképpen nem, hogy megyék és megyék között ilyen torzak lennének az arányok. TÖBB ÓRA, JOBB KÉPZÉS — Ha minden szerv él­ne az előbb említett lehe­tőséggel, győznék-e a vizs­gálatokat? — Bizonyára sokkal több munka szakadna ránk — ami egyébként így sem ke­vés —, de bíznunk kellene, hiszen az utólagos szűrés jobbítaná a­­közlekedésbiz­tonság helyzetét, azaz­ legalább olyan fontos, mint az előzetes szűrés.­­ Három esztendő ta­pasztalata szerint az ötször bukottak ötven százaléka a pályaalkalmassági vizsgán alkalmatlannak bizonyul. Ugyanakkor az 55. életév fölöttiek 35 százalékáról is hasonló bizonyítványt állít ki a vizsgálat. Mit bizonyít ez? — Elsősorban azt, hogy a rendelet hasznos, éssze­rű. Persze, egy sereg más dolgot is. Sorrendiség nél­kül ezekről. Igenis létez­nek gépkocsivezetésre al­kalmatlan emberek. Ez ko­rántsem valamiféle meg­bélyegzés, hiszen azért, mert valaki nem vezethet gépkocsit, pompásan irá­nyíthat egy gyárat, akár remekművet is alkothat. És léteznek nehezen képez­hető emberek, akiknek több óraszámra, alaposabb képzésre van szükségük. A képzés színvonalát, tökéle­tesítésének szükségességét, illetőleg az oktatók peda­gógiai módszere a fejlesz­tésének fontosságát jelzi egyébként az, hogy az öt­ször bukottak fele mégis alkalmas vezetésre. Vagy­is: nem csak a jelöltben kell keresni a hibát. Arra is érdemes felfigyelni, hogy az ötször bukottak átlag életkora 47 év, ez pe­dig arra figyelmeztet, mintha túl magas lenne a kötelező pályaalkalmassági vizsgálatra előírt 55. élet­kor. VIHAR EGY BETÉTKÖNYV KÖRÜL Rokonok, lakók perben, haragban Végrendelet, örökösök, békétlenség Az ügy főszereplője egy negyvenezer forint értékű takarékbetétkönyv. Emiatt állt bíróság elé — büntető­ügyben — egy eddig bün­tetlen előéletű idősebb fér­fi, ezért perelték be egy­mást szomszédok és szom­szédasszonyok, s ezért jaj­­veszékelt hosszú ideig egy nyolcvanöt éves beteg asz­­szony, a takarékbetétkönyv igazi tulajdonosa. A néni beteg volt, a né­ninek gondozó kellett. Egy ideig a rokona ápolta, de aztán ő is megbetegedett, s­­a nála levő betétkönyvet és ékszereket tanúk jelenlété­ben átadta a néninek. Ez­után új gondozóra volt szükség és meg is találták az egyik házbeli asszony­­személyében, akinek élet­­társa vagy unokatestvére — nem tisztázódott ponto­san — elvállalta­ a betét­könyv megőrzését. Hogy miért őt kérte meg erre az idős asszony, nem tudni. S h­ogy ipjként történt ez a „felkérés”, az is titok, mert csupán ketten voltak jelen. Tény, hogy­­a férfi meg­kezdte az őrzést. Méghoz­zá oly híven, hogy a kór­házba szállított s onnan visszatérő tulajdonosnak vissza­ sem akarta adni a betétkönyvet. Később az­zal védekezett, hogy féltet­te a nénit az őt kihasználó szomszédasszonyoktól. Az igazsághoz tartozik, hogy a betétkönyv őre ki­váltotta a pénzt az OTP- ből és egy másik betét­könyvbe íratta. Erre — úgymond­­— azért volt szükség, nehogy valame­lyik rokon, ismerős, barát, a számot ismerve eltulaj­donítsa a negyvenezret, amelyből azonban már több ezer forint hiányzott. Ezt állítólag a nénire köl­tötték, ételre, italra, orvo­sokra. Közben folytak a csatá­rozások. A néni végrendel­kezett gondozója s egyik szomszédasszonya javára. Később egy másik asszony rá­­akarta beszélni: neki is hagyjon valamit. Az egyik „örökös” állítólag lehúzta a gyorűit az örökhagyó ujjá­ról. A többiek tiltakoztak. Ki-ki a másikat vádolja, rágalmazza, becsmérli ma is. A betétkönyv végül a rendőrséghez került. Az ügyészség vádat emelt. A büntetlen előéletű férfit több meghallgatás után végül csak megrovásban részesítették. Az ügy to­vábbi része polgári perben, illetve perekben dől el. A józsefvárosi házban pila­­natnyilag szó sincs békes­ségről. A néni viszont job­ban van, s új gondozóval próbálja összeszedni erejét s eltűnt ékszereit. (bende) HOL A HATÁR? — Említette, nem meg­szégyenítő bélyeg az, ha valakiről kiderül, hogy al­kalmatlan. De gondolom, nem kis felelősség ezt ki­mondani. — Érezzük a felelősség súlyát; az alkalmasság­ és alkalmatlanság határát meghúzni bizony nem könnyű. Olykor mi is té­vedhetünk. De őszintén mondom, pillanatnyilag in­kább az alkalmasság té­nyének megállapításában jelentkezik a mi tévedé­sünk. Pethes Sándor A BUDA­PESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ AUTÓBUSZVEZETŐKEt illetve kiképez autóbuszvezetőnek olyan, 20. életévüket betöltött férfiakat, akiknek „C” járműkategóriára érvényes vezetői engedélyük van és legalább féléves gyakorlatot szereztek 3500 kg összsúlyú tehergépkocsin. A feltétel: általános iskolai végzettség. Jelentkezés és felvilágosítás BKV a BKV felvételi irodáján. Budapest VII., Kertész u. 10. Telefon: 221—440,1489-es vagy 1095-ös mellék.

Next