Esti Hírlap, 1981. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-23 / 69. szám
A tavaszi rügyfakasztó hetek adják a legtöbb munkát a Fővárosi Kertészeti Vállalat dolgozóinak. Az idén amúgy is korán jött és a szokásosnál szigorúbb tél nyomait eltakarítani nem könnyű feladat. Ki hinné , a tél csaknem tizenötezer köbméter szemetet hagy a kertekben, a parkokban és a játszótereken. A takarítás mellett be kell rendezni a parkokat: megérkeztek már a felújított és színesre festett hinták, padok. Pesten és Budán ezerháromszáz játszótér, játszóhely várja ezekben a napokban, hetekben a gondos kezeket. Mi kell még a parkokba? Gyöngykavics, abból kétezer köbméter terül majd szét, azonkívül facsemeték, vagy hatezer darab, platán és hárs kerül most a földbe; ezerkétszáz fenyőféle, s tízezer bokor, cserje, aranyeső, kecskerágó vár ültetésére. És a virágok. Már a márciusi ünnepekre láttak ez új töveket az emlékművek, a szobrok körül, most folytatódik az ültetés. Kilencezer kankalin, ötvenötezer árvácska bontja ki hamarosan szirmait, s néhány hét múlva velük együtt pompázik majd a még múlt ősszel elültetett ötvenezer tulipán. Tizenhárommillió négyzetméter m ekkora terület gazdája a vállalat. A sok kisebb sétaút, pihenőpark mellett olyan „monstrumok’ is hozzájuk tartoznak, mint a Gellérthegy, a Városliget vagy a Margitsziget a maga 665 ezer négyzetméterével. Április 4-re ígérik — végeznek a munkákkal, a tavaszi csinosítással. Felvételeink a Kun Béla téren, a Jókai téren és a XV. kerületi Dózsa téren készültek. (Wormser felv.) ATTÓL MÉC А1К0ТИЛТ Autóvezetésre alkalmitlani ősszel buktak meg • Nem mindig a jelért a hibás Soha semmilyen statisztikai felmérés nem fogja (nem tudja!) bizonyítani, hogy a közlekedési fegyelem javulása, a balesetek számának csökkenése mennyiben, mily mértékben köszönhető annak a három éve született rendeletnek, amely kötelezővé tette az ötször bukottak és az 55. életév fölöttiek pályaalkalmassági vizsgálatát. Mint köztudott: akit ezen a vizsgálaton az ATI Pályaalkalmassági Intézete nem tart alkalmasnak gépkocsi vezetésére (fellebbezési joga, persze, van az illetőnek), nem kaphat jogosítványt. ELŐBB-UTÓBB KIDERÜL — Ha egyetlen szóval arra válaszolnom, hogy a rendelet beváltotta-e a reményeket — mondja dr. Perczel Tamás pszichológus, az intézet igazgatója —, csak azt válaszolhatom : igen. — A kérdést azonban nem szabad így leszűkíteni, a problémakör ennél sokkal bonyolultabb. Az, hogy valaki sikeresen vizsgázik autóvezetésből, még nem jelenti azt, hogy az illető alkalmas is, csupán elért egy képzettségi szintet. Tehát itt az első nagy ellentmondás. Az alkalmatlanság jegyei ugyan előbb-utóbb megmutatkoznak, sok esetben, sajnos, súlyos kimenetelű közlekedési baleset, vagy csak koccanások egész sorozata árán, ám semmi biztosíték nincs arra, hogy ezek az emberek pályaalkalmassági vizsgálatra kerüljenek. Hangsúlyozni kívánom, ebben nem a rendelet a ludas, hiszen minden olyan esetben, amikor az alkalmatlanság gyanúja felmerül, törvényileg minden feltétele adott az alkalmassági vizsgálatnak. Csakhogy tapasztalataink szerint a hivatalos szervek nem élnek ezzel a lehetőséggel, vagy ha élnek is, rendkívül esetleges, szubjektív, az alkalmatlanság gyanújának a megítélése. Ez még statisztikailag is érzékelhető, ugyanis egyes megyékből viszonylag nagy számban, máshonnan viszont alig küldenek hozzánk vizsgálatra embereket. Ez csak azt bizonyítja: ahol komolyan veszik a rendeletet, ott élnek a lehetőséggel. Azt viszont semmiképpen nem, hogy megyék és megyék között ilyen torzak lennének az arányok. TÖBB ÓRA, JOBB KÉPZÉS — Ha minden szerv élne az előbb említett lehetőséggel, győznék-e a vizsgálatokat? — Bizonyára sokkal több munka szakadna ránk — ami egyébként így sem kevés —, de bíznunk kellene, hiszen az utólagos szűrés jobbítaná aközlekedésbiztonság helyzetét, azaz legalább olyan fontos, mint az előzetes szűrés. Három esztendő tapasztalata szerint az ötször bukottak ötven százaléka a pályaalkalmassági vizsgán alkalmatlannak bizonyul. Ugyanakkor az 55. életév fölöttiek 35 százalékáról is hasonló bizonyítványt állít ki a vizsgálat. Mit bizonyít ez? — Elsősorban azt, hogy a rendelet hasznos, ésszerű. Persze, egy sereg más dolgot is. Sorrendiség nélkül ezekről. Igenis léteznek gépkocsivezetésre alkalmatlan emberek. Ez korántsem valamiféle megbélyegzés, hiszen azért, mert valaki nem vezethet gépkocsit, pompásan irányíthat egy gyárat, akár remekművet is alkothat. És léteznek nehezen képezhető emberek, akiknek több óraszámra, alaposabb képzésre van szükségük. A képzés színvonalát, tökéletesítésének szükségességét, illetőleg az oktatók pedagógiai módszere a fejlesztésének fontosságát jelzi egyébként az, hogy az ötször bukottak fele mégis alkalmas vezetésre. Vagyis: nem csak a jelöltben kell keresni a hibát. Arra is érdemes felfigyelni, hogy az ötször bukottak átlag életkora 47 év, ez pedig arra figyelmeztet, mintha túl magas lenne a kötelező pályaalkalmassági vizsgálatra előírt 55. életkor. VIHAR EGY BETÉTKÖNYV KÖRÜL Rokonok, lakók perben, haragban Végrendelet, örökösök, békétlenség Az ügy főszereplője egy negyvenezer forint értékű takarékbetétkönyv. Emiatt állt bíróság elé — büntetőügyben — egy eddig büntetlen előéletű idősebb férfi, ezért perelték be egymást szomszédok és szomszédasszonyok, s ezért jajveszékelt hosszú ideig egy nyolcvanöt éves beteg aszszony, a takarékbetétkönyv igazi tulajdonosa. A néni beteg volt, a néninek gondozó kellett. Egy ideig a rokona ápolta, de aztán ő is megbetegedett, sa nála levő betétkönyvet és ékszereket tanúk jelenlétében átadta a néninek. Ezután új gondozóra volt szükség és meg is találták az egyik házbeli asszonyszemélyében, akinek élettársa vagy unokatestvére — nem tisztázódott pontosan — elvállalta a betétkönyv megőrzését. Hogy miért őt kérte meg erre az idős asszony, nem tudni. S hogy ipjként történt ez a „felkérés”, az is titok, mert csupán ketten voltak jelen. Tény, hogya férfi megkezdte az őrzést. Méghozzá oly híven, hogy a kórházba szállított s onnan visszatérő tulajdonosnak vissza sem akarta adni a betétkönyvet. Később azzal védekezett, hogy féltette a nénit az őt kihasználó szomszédasszonyoktól. Az igazsághoz tartozik, hogy a betétkönyv őre kiváltotta a pénzt az OTP- ből és egy másik betétkönyvbe íratta. Erre — úgymond— azért volt szükség, nehogy valamelyik rokon, ismerős, barát, a számot ismerve eltulajdonítsa a negyvenezret, amelyből azonban már több ezer forint hiányzott. Ezt állítólag a nénire költötték, ételre, italra, orvosokra. Közben folytak a csatározások. A néni végrendelkezett gondozója s egyik szomszédasszonya javára. Később egy másik asszony ráakarta beszélni: neki is hagyjon valamit. Az egyik „örökös” állítólag lehúzta a gyorűit az örökhagyó ujjáról. A többiek tiltakoztak. Ki-ki a másikat vádolja, rágalmazza, becsmérli ma is. A betétkönyv végül a rendőrséghez került. Az ügyészség vádat emelt. A büntetlen előéletű férfit több meghallgatás után végül csak megrovásban részesítették. Az ügy további része polgári perben, illetve perekben dől el. A józsefvárosi házban pilanatnyilag szó sincs békességről. A néni viszont jobban van, s új gondozóval próbálja összeszedni erejét s eltűnt ékszereit. (bende) HOL A HATÁR? — Említette, nem megszégyenítő bélyeg az, ha valakiről kiderül, hogy alkalmatlan. De gondolom, nem kis felelősség ezt kimondani. — Érezzük a felelősség súlyát; az alkalmasság és alkalmatlanság határát meghúzni bizony nem könnyű. Olykor mi is tévedhetünk. De őszintén mondom, pillanatnyilag inkább az alkalmasság tényének megállapításában jelentkezik a mi tévedésünk. Pethes Sándor A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ AUTÓBUSZVEZETŐKEt illetve kiképez autóbuszvezetőnek olyan, 20. életévüket betöltött férfiakat, akiknek „C” járműkategóriára érvényes vezetői engedélyük van és legalább féléves gyakorlatot szereztek 3500 kg összsúlyú tehergépkocsin. A feltétel: általános iskolai végzettség. Jelentkezés és felvilágosítás BKV a BKV felvételi irodáján. Budapest VII., Kertész u. 10. Telefon: 221—440,1489-es vagy 1095-ös mellék.