Esti Hírlap, 1983. szeptember (28. évfolyam, 207-232. szám)

1983-09-10 / 215. szám

IDEGENFORGALMI VÁLLALATOK Utószezonra készülnek Minden eddiginél gondo­sabban készültek fel a ma­gyar idegenforgalmi válla­latok az utószezonra; ked­vező árajánlatokat, speciá­lis programokat dolgoztak ki, hogy minél vonzóbbá tegyék az őszi Magyaror­szágot a hazai és a külföl­di turisták részére. Az Or­szágos Idegenforgalmi Hi­vatal százezer példányban olyan német nyelvű prog­ramfüzetet állított össze, amely valamennyi hazai utazási vállalat, szálloda­­vállalat, illetve idegenfor­galmi hivatal elő-, illetve utószezoni ajánlatait tar­talmazza, feltüntetve a kedvezmény mértékét és a programlehetőségeket. Megteremtették a várha­tóan nagy számú látogató fogadásának feltételeit: jó néhány szállodát téliesítet­tek, sok helyen tenisz- és minigolf-pályákat építet­tek, amelyek az időjárás­tól függetlenül is kitűnő szórakozási és sportolási lehetőséget nyújtanak. GANZMÁVA G—SCHINDLER Pesti liftek svájci szemmel Nyolc évtized • Panorámafelvonók Észrevétlenül vésődött be emlékezetünkbe ez a név: Schindler, a nagy hagyo­mányokkal rendelkező sváj­ci felvonógyártó cég neve. Erről rögtön eszünkbe jut a Gan­z-Mávag neve is, hi­szen minden negyedik lift szerelvényfalán e két név együtt olvasható hazánk­ban. Együttműködés Néhány napot hazánkban töltött a Schindler-cég igaz­gatója, Otto Müller, hogy tanulmányozza a magyar szakemberekkel együtt: mi­lyen a Ganz-Mávaggal kooperációban gyártott lif­tek minősége, milyen lehe­tőségek vannak a további egy­ütt­működésre. — 1908-ban kötöttük az első szerződésünket Buda­pesten, így hát a legrégibb pesti Schincher-liftek már majdnem 10 évesek — mondja Otto Müller. — 1972-ben újra kezdődött a kapcsolatunk. A Gan­z-Má­­vaggal négy-, hat-, illetve nyolcszemélyes liftek gyár­tására kötöttünk szerző­dést, államközi megállapo­dás alapján a lakásépítési program keretében. 1979- ben járt le ez a szerződés, de­­akkor kooperációs meg­állapodást kötöttünk, s így dolgozunk továbbra is együtt. Milyen a budapesti liftek minősége? — Az Építés­ügyi Minő­ségellenőrző Intézetben szerzett tapasztalataink alapján megnyugodhatok: a Schindler—Ganz-Mávag liftek nagyon jó minősé­gűek, az intézet szakembe­rei mindent megtesznek azért, hogy ez a minőség magas szinten maradjon. A kooperációs megállapodás keretében már csaknem hatezer lift működik Ma­gyarországon. — Melyik a „kedvenc" liftje? — Az a gyűjtővezér­léssel működő négy felvonó, amely 3,1 métert tesz meg egy másodperc alatt, és két éve a Budapesti Mű­szaki Egyetem épületében szállítja az utasokat. Na­gyon büszke vagyok rá, mert ez a legkorszerűbb felvonóberendezésünk. ÚJPESTI ÖREGEK (4.) Ami nem pótolható... Közélet a lakóhelyen ♦ Jó javaslatok Újpest lakóinak huszon­egy százaléka nyugdíjas. Ez több mint 18 ezer embert jelent. Már csak a magas számok miatt sem mind­egy tehát, hogyan véleked­nek közvetlen környezetük­ről, a velük való törődés, gondoskodás különböző for­máiról. A kerületi Haza­fias Népfrontbizottság, a kerületi tanács, a kerületi pártbizottság kezdeménye­zésére arra keresett vá­laszt, hogyan élnek az új­pesti nyugdíjasok, hogyan érintik őket a gazdasági változások, hogyan illesz­kednek be a nyugdíjas­életbe. Bandzsák Sándor­­nét, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának tit­kárát kérdeztük: milyen adatokat, tényeket hozott felszínre a vizsgálat? MEGFELELŐ MUNKAHELY — A felmérést az egyik olyan politikai körzetben végeztük, ahol együtt van a régi és az új Újpest, ahol élnek még a múlt hagyo­mányai, de már megmutat­koznak a fejlődés, a fiata­lodó kerület tendenciái is. Abból kell kiindulni, hogy nyugdíjasaink hatvanegy százalékának a nyugdíja háromezer forint alatt van. Ők tehát segítségre szorul­nak, mert nem egy idős embernek nehézséget okoz a ruházkodás, a megfelelő élelmezés. Közülük kerül­nek ki azok is, akik pél­dául ingyen kapják a gyógyszert. Változás az ő anyagi körülményeikben nem várható, mert munkát vállalni vagy a koruk, vagy egészségi állapotuk miatt nem tudnak.­­ Mi a helyzet azokkal, akik nemrégen mentek nyugdíjba? — A többségük tovább dolgozik vagy a volt mun­kahelyén, vagy másutt. Gondot okoz azonban, hogy a vállalatok inkább fizikai munkára vennék fel őket­, ők viszont inkább már könnyebb munkát szeret­nének kapni. A kerület tár­sadalmi szervezeteinek fel­adata lehet, hogy segítse­nek felkutatni az idősek­nek megfelelői munkahelye­ket . A felmérésben jelen­tős szerepet kapott a la­kásviszonyok, az életkörül­mények vizsgálata. Milyen tapasztalatokat szereztek ezen a téren? — Az újpesti nagyarányú lakásépítéssel sokan kerül­tek a nyugdíjasok közül is kényelmes, összkomfortos lakásba. Csökkent ugyan, de még számottevő a kis, komfort nélküli lakások száma is. Az idős emberek természetükből adódóan ragaszkodnak a régi, meg­szokott környezethez, a ke­rülethez. A régi kerületré­szek szanálásakor ez gyak­ran okozott nehézséget, hi­szen nem minden újpesti lakosnak tudtunk Újpesten lakást adni. Ma a kerület­ben a lakásigénylők hat százaléka nyugdíjas, és mi­vel nagy részüknek több a jövedelme kétezerötszáz fo­rintnál, csak szövetkezeti vagy OTP-öröklakásra jo­gosultak. Igen ám, de ezek­,­nek a részletét nem tud­nák fizetni, keresni kell te­hát az olcsóbb lakáshoz juttatásuk módját. Az életkörülmények? A vizsgált körzetben lakók 8 százaléka semmilyen támo­gatást nem kap a családtól. Sőt — bár erről inkább szemérmesen hallgatnak — nem egy idős nyugdíjas támogatja kis nyugdíjából a gyerekeit. Erről nem szí­vesen beszélnek a nyugdí­jasok. Pedig nem nekik, hanem a családjuknak vol­na esetenként szégyenkez­ni valója ... ELVESZETT KEDVEZMÉNY — A nyugdíjasok, külö­nösen a friss nyugdíjasok többsége még nem elesett, magányos ember. Dolgozni szeretnének, hasznossá ten­ni magukat, és társaságot találni. Milyen lehetőségek vannak a kerületben a köz­életi tevékenységre? — A párt- és népfront­körzetek, a Vöröskereszt, a művelődési házak számta­lan lehetőséget kínálnak akár a munkára, akár a szórakozásra, a megnöve­kedett szabad­idő eltöltésé­re. A volt munkahelyek rendszeresen összehívnak nyugdíjas-találkozókat, de ezekre inkább csak a kö­zelben lakók mennek el. E találkozók olykor műsort, olykor múzeumlátogatást, kirándulást jelentenek. A munkahellyel való kapcso­lat azonban idővel általá­ban lazul, sokan feladják szakszervezeti tagságukat is, elesve ezzel számos kedvezménytől. A társadalmi, közéleti tevékenységük jobbára a lakóhelyhez kötődik: ta­ná­cstagságot vállalna­k, részt vesznek a lakóbizott­ságok, a Vöröskereszt, a népfront munkájában. Az ilyen nyugdíjasok száma azonban elég kevés. Erre bizonyíték az a tény, hogy a tanács, a Vöröskereszt, a népfront, a munkásőrség, az MHSZ és a szakmaközi bizottság szervezeteiben mindössze 761 nyugdíjas tevékenykedik. Nem hasz­náljuk ki tehát kellőkép­pen a nyugdíjasok tenni­­akarásában rejlő tartaléko­kat. ÁTFOGÓ TERV — Elkészült a felmérés. Mi lesz a további sorsa? — A felmérés írásos anyagát eljuttatjuk minden pártkörzetbe, minden tár­sadalmi és tömegszervezet­hez. Javasoljuk, hogy a maga területén mindenki igyekezzen hasznosítani a tapasztalatokat. Mindenütt külön feladattervet készí­tenek majd, s ezekből áll össze egy átfogó, területi intézkedési terv. Ez tartal­­maz­za majd részletesen azokat a feladatokat, ame­lyeket az idős emberek mi­nél nagyobb arányú segíté­se érdekében végre kell hajtanunk. Az újpesti nyugdíjasok sorsa, úgy tűnik, jó ke­zekben van. A társadalmi gondoskodás azonban soha nem pótolhatja a család fe­lelősségét és kötelességeit az idős hozzátartozó iránt. Sem Újpesten — sem máshol. L­ukács Teréz— Borics Katalin Mozgójárda — Milyen felvonóké a jövő? — A panorámalifteké. Elterjedésük pénz kérdése. Hiszen az építész-tervező határozza meg, milyen homlokzatra kerüljenek. Európában 5-10 éve jelenti ez a szenzációt, főleg a szállodaiparban népszerű. Amerikában már sokkal gyakoribb megoldás. Az Elevator World című amerikai magazin — amely az egész világon megjelenő szakmai magazin — leg­utóbbi száma is előkerült: a legújabb panorámafel­vonót, amely egy üvegfalú mozgó járda, a tenger alatt vezetik keresztül. Otto Mül­ler véleményét igazolja az újság kiadója és főszer­kesztője is, William C. Stur­geon is, aki elmondta: Országház — Csodálatos a panorá­­mafelvonó-világ, a gyors közlekedés izgalmas eszkö­ze. A konstrukció bizton­ságára és a modern techni­ka legújabb vívmányaira egyaránt tekintettel van­nak a tervezők, most már az építőművészek is, hogy köznapi közlekedésünket minél tökéletesebbé tegyék. Ennek a szolgálatába ál­lítottam az újságomat, de furcs­a ellentmondásként nekem nem a legmoder­nebb, hanem a csodálatos, régi liftek a kedvenceim, nagyszerűnek találom az önök Ország­házában felújí­tott, a régi szépségében pompázó, új műszaki meg­oldású lifteket. Az elkép­zeléshez és a megvalósítás­hoz minden sz­akember csak elismerését fejezheti ki. Pálffy Judit Szabálytalan évszakok f k­ipróbált, „szezonális” mondat: „Nehéz, fekete úton,­­ mély sárban érkezik a fehér édesség.” ősszel,­­a betakarítások idején, a cukorgyárak indulásakor a tu­dósításokat így kezdhettük. Idén ez sem érvényes. Az út a cukorgyárak felé nem fekete, a vontatóko­csik nyomában száll a por. Várni már, hogy nőjön, hízzon a répa, nem lehet, de még most, szeptemberben sem, a cukorgyárak indulásakor sem áztatja az ég a földeket. A kipróbált szavak, jelzők — „dús mezők, roskadó kertek” — idén nem használatosak. Szabálytalan esz­tendőről készíthetnek majd a gazdák év végi beszámo­lót. Aszályos esztendőnk volt. De e fogalommal vigyázzunk! Száraz, meleg nya­rakra mondjuk: aszályos nyár. Pedig ilyen, amilyent most hagyunk magunk mögött, évszázadunkban csak négy volt. A vízhiány azt jelenti: a tápanyag nem tud a növénybe beépülni, más szóval, a talajban levő víz nem fedezi a növény igényét. S tetézve még azzal, hogy rendkívül magas hőmérsékleteket mértünk. Az ötven­éves napi középhőmérséklet az átlagnál 2,5—3 fokkal volt melegebb. Május közepéig a növénytermesztés valamennyi ágában rekordtermésre számíthattunk. De az aszály szemünk láttára hamvasztotta el szép reményeinket. Mezőgazdaságunk erejét azonban e birkózás a termé­szeti erőkkel mégis megmutatja: kenyérgabonából a nagy kár ellenére biztosított a hazai piac ellátása. Az utána jövő növények — főként az Alföldön, hat me­gyében — súlyosan megsínylették az aszályt. A kuko­rica, a napraforgó, a burgonya, a kisült mezők, rétek, amelyek a takarmányt, az állatok eleségét adják! Nö­vénytermesztésünket kétmillió tonna gabonaveszteség érte. Mezőgazdaságunk technikai felkészültsége, szerve­zettsége, a talaj nagyobb termőképessége tudta csak s tudja mérsékelni az aszály okozta veszteséget. Óhatat­lanul is régi, aszályos évek híradásaira kell emlékez­nünk. Hogyan is írt, jelentett Móricz Zsigmond az 1935- ös nyárról? ,,Körös-körül, ameddig a szem lát, vörös, kopár világ. A megszűnt élet, az eltikkadt vegetáció sírja ... Én a szegény állatok bőgését hozom, akik a Hortobágyon jajgatnak az életért. Hamar, hamar talál­ják ki, mit kell tenni a pusztaság megmentéséért. Irtóz­­tató állapotok vannak arrafelé .. 1935. Pedig ezt az esztendőt a meteorológiai krónika nem is sorolja ama négy legaszályosabb év közé, ami­lyen az idei is volt. És hogyan hasonlítható össze a mos­­tani állatállomány az akkorival? Soha ilyen nagy nem volt (ezért is a különös gond érettük), több mint 10 millió sertést számlál. És a hang, a jelentések az aszály­ról, hogy lennének olyan drámaiak, mint Móricz felrá­zó jelentései?! Nyugodt beszámolókat olvasunk és ha­tározott, átgondolt intézkedéseket. Mind a nagygazda­ságok, mind a kistermelők takarmányellátására különös gondot fordít a kormányzat. A termelői kedv ilyen nyár után sem csappant. Id­­dig csaknem 200 mezőgazdasági üzem, szövetkezet *s veszteségessé válhat, a vártnál kisebb terméshoza­mok zavarhatják a takarmánypiac nyugalmát is, a kár országosan milliárdokban mérhető. A gazdaságok a baj­ban, a pénzügyi nehézségekben nem maradhatnak egye­dül. Osztozik ebben az állam és az állampolgár is. Ez közös, össztársadalmi ügy, mint az is, hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, tovább javítsuk a népgazda­ság egyensúlyát. Minden igyekezet, minden intézkedés ezt a célt szolgálja most, a még feszesebb, még kemé­nyebb munka. » Kőbányai György DOLGOZÓK ÁLTALÁNOS ISKOLÁJA Feladatlapon ellenőrzik a hallgatók felkészültségét Olyan új alapismereti tankönyvből tanulnak az idei tanévben a dolgozók általános iskolájába járó felnőttek, amelyek tartal­mazzák az első és második évfolyam számára az anya­nyelvi ismereteket, vala­mint a számtan-mértan tudnivalóit. A tankönyvet feladatlapok egészítik ki, amelyek folyamatosan segítik a hallgatókat a felkészülés­ben, a megtanult anyag gyakorlásában. Az új, ingyenes tanköny kiadására a Művelődési Minisztérium illetékesei szerint azért volt szük­ség, hogy az oktatásra ke­rülő tananyag jobban iga­zodjék a felnőtt hallgatók életismeretéhez, tapaszta­lataihoz, a felnőttoktatás módszereihez. A minisztérium azt ter­vezi, hogy az alapismereti tanfolyamok első-máso­dik évfolyamán — ame­lyek az általános iskolák 1—4. osztályának felelnek meg — megszüntetik a vizsgakötelezettséget. A jövőben az egyes hall­gatók ismereti szintjét a pedagógusok a már ki­adott feladatlapok segít­ségével ellenőrzik.­ Az illetékesek tájékozta­tása szerint az elmúlt mintegy fél évtized alatt az általános iskolai alapis­mereti tanfolyamokra be­iratkozott felnőttek száma közel azonos: 2000—2500 között ingadozik évente. (MTI) Kubikos-emlékszobor A képzőművészeti alkotások egész sorával, 13 szo­borral és térplasztikával gazdagodott az utóbbi időszak­ban a Nagykunság szépülő városa, Mezőtúr. A Szabadság téren Dózsa György szobrát, a Petőfi úton Petőfi mell­szobrát állították fel, mindkettő Marton László szob­rászművész alkotása. A debreceni Agrártudományi Egye­tem mezőgazdasági gépészeti főiskolai karának épületé­ben helyezték el Erdei Ferenc mellszobrát, Somogyi Ár­pád szobrászművész alkotását. Ugyanő készítette Mó­ricz Zsigmond mellszobrát, amely az íróról elnevezett vá­rosi könyvtár előtt áll. A város szülötte, Veress Miklós iparművész fazekasemlékművel gazdagította Mezőtúrt. Most emléket kívánnak állítani a város hajdani kubiko­sainak is. A szobor elkészítésére a városi tanács Győrfi Sándor fiatal karcagi szobrászművészt kérte fel. (MTI)

Next