Esti Hírlap, 1983. november (28. évfolyam, 259-283. szám)
1983-11-10 / 266. szám
Program az ezredfordulóig Egybeépül iskola, óvoda Az általános iskolai hálózat kiépítése az utóbbi évek egyik legfontosabb budapesti beruházássorozata. Vállalatok Az iskolaépítési program az első tizenöt éves lakásépítési tervvel együtt indult. Akkoriban az előírások szerint minden ezer lakáshoz nyolc tantermet kellett építeni. A fedezetet a Fővárosi Tanács részére az állami költségvetés adta. 1960-ban Budapesten csak 3684 általános iskolai tanterem volt, ma 1666-ban folyik a tanítás. Akkoriban kétszázezer gyermek tanult a budapesti iskolákban, az egy osztályteremre jutó átlagos létszám ötvenhárom volt. Ez tette szükségessé a kétműszakos tanítást. Ma kétszáztízezer általános iskolás tanuló tanul sokkal jobb körülmények között. Két évtizeddel ezelőtt a napközisek aránya 17 százalék volt, most megközelíti az ötvenet. Az általános iskolaépítési programról a további elképzelésekről beszélgettünk dr. Nagy Ervinnel, a Fővárosi Tanács beruházási főosztályvezetőjével. — Az első időkben a lakásépítő vállalatok építették a lakótelepek úgynevezett kapcsolódó létesítményeit, köztük az általános iskolákat is. Kelenföldéin, Óbudán, Zuglóban és Újpalotán a 43. számú Állami Építőipari Vállalat hozta tető alá az azóta megkedvelt kispaneles iskolákat. A másik nagy lakásépítő vállalat, a BULAV, nem volt képes hasonló iskolaépítésre, ezért ennek a feladatnak az ellátására a 23. számú Állami Építőipari Vállalatot jelölték ki. A tót cég nem tudta egyedül megvalósítani a programot, a budapesti lakás- és iskola építésébe bekapcsolódtak a megyei, állami vállalatok, és jelenleg is közreműködnek a fővárosi beruházások kivitelezésében. Fórum — A hetvenes években újabb demográfiai hullám kezdődött, s a nagyarányú építkezések ellenére megint , nem volt elegendő tanterem. Most hogy állunk? — Az utóbbi három évben a tervezett 682 tanterem helyett 841-et építettek meg. Jelentős a régi iskolák bővítése és a toldaléképületek emelése is. Végre sor kerülhetett a hiányzó tornatermek és konyhák létesítésére is. Az új iskolák természetesen kivétel nélkül tornateremmel épülnek, nem hiányoznak a jól felszerelt konyhák, szaktantermek, könyvtárak. Sajnos, uszodaépítésre mégsem gondolhatunk. Erre az úgynevezett célcsoportos komplex lakásépítésre való pénzügyi keretek nem adtak lehetőséget, legújabban pedig, az ismert gazdasági nehézségek miatt, nem tervezhetünk uszodaépítést. A józsefvárosi új iskola, amelyet uszodával együtt adtak át, sajnos, csak „fehér holló”. Épül Csepelen és Káposztásmegyeren olyan iskola, amely az oktatáson kívül a közösségi élet fóruma is lehet. Ezek az új iskolák közös tanulási, sportolási és művelődési lehetőséget adnak nemcsak a diákok, de a lakosság számára is. Az iskola és óvoda összeépítése pedig a várhatóan változó létszám miatt alkalmas az átalakításra. Demográfiai hullám — Felnőnek az általános iskolások, a demográfiai hullám a középfokú oktatásban részt vevők számát is növeli. Várhatóan a középiskolásoknak , lesznek most hasonló nehéz körülményei, mint a múlt években az egytől-nyolcadik osztályba járóknak. Hogyan segítenek ezen? — Kétezerig szóló programunk van a középiskolai beruházásokra. Új tantermeket építünk, és szó van arról is, hogy ahol lehet, bővítjük a gimnáziumokat, szakközépiskolákat, s a majdan technikusi képzést nyújtó középfokú oktatási intézményeket. Követjük a demográfiai hullám támasztotta követelményeket, s az időközben kialakult új építési technológiákkal — mint például a könnyűszerkezetes vázpaneles épületek — gyorsabban tudunk építkezni, mint az iskolaépítési program kezdetén. Pálffy Judit BUDAÖRSI KÉRDŐÍVEK Nők munkában és munka után A kitöltött kérdőívek önmagukért beszélnek: száz budaörsi nő közül 70 rossznak tartja a főváros környéki település kereskedelmi ellátottságát, az áruválasztékot kevesen minősítették megfelelőnek, sok a hiánycikk, kevés a szaküzlet, szükség lenne egy új, korszerű ABC-áruházra, s a szolgáltatóipar fejlesztésére. Ilyen és hasonló észrevételek érkeztek vissza a budaörsi nagyközségi tanácshoz azon a lapon, amelyet a tanács küldött ki a helybelieknek, hogy ily módon is tájékozódjék az itt élő nők helyzetéről. A véleményeket a tanács végrehajtó bizottságának ülésén összegezték. A mintegy 22 ezer lakosú nagyközségben a megkérdezetteknek több mint a fele igen jónak minősítette az egészségügyi ellátás színvonalát, bár a még épülő lakótelepi területen sokak gondján enyhíthetnének egy gyógyszertár mentalitásával. Az óvodai és iskolai élelmezést és foglalkoztatást csaknem minden szülő jónak értékelte. A beérkezett kérdőívek egyik legfontosabb tanúsága: az eddigieknél jobban lehet építeni az itt élő nők közéleti aktivitására, a megkérdezettek 80 százaléka szívesen végezne társadalmi munkát a település érdekében. A tanácsiak tíz budaörsi vállalatnál, szövetkezetnél és intézménynél is tudakozódtak, hogy a párt 1970- ben közreadott nőpolitikai határozata miként valósul meg náluk. A település vizsgált egységeiben a nőket fokozódó megbecsülés veszi körül, munkakörülményeik jelentősen javultak. Bérük növekedésének üteme néhol meghaladja a férfiakét. Mind többen ülnek közülük iskolapadba, vállalva a munka utáni tanulás nehézségeit. A tíz munkahelyen dolgozó 1200 nőnek több mint fele szellemi munkakörben keresi kenyerét. Közülük csaknem százan dolgoznak felelős beosztásban. (MTI) Postahivatal. Hangot nem lehet hallani. Olyan az egész, mint egy némajáték. Egy nő ül az asztal mellett, keres valamit. Fiókokat húz ki, papírokat szed szét — az ablakon túl sorakoznak az érkezők. Valamit odaszól egy másik nőnek. Nem bosszúsan, inkább tanácstalanul. A másik nő néz. Maga elé, egy kis lenézéssel az arcán. Aztán elmegy. Valakiért megy, mert visszajön egy harmadik nővel. A harmadik nő főnöknek látszik. Vagy helyettesnek. Szigorúak a vonásai. Most már hárman tanácskoznak. A konfliktus a főnök és az asztal mellett ülő nő között van, a harmadik csak kárörömmel aszszisztál. A sor halkan mozog. — Miért nem nyitják ki? — kérdi valaki. — Probléma van... — válaszol a másik. Az ablak mögött elővesznek egy füzetet. Aztán egy másikat. Mi lehet a baj? Az asztal mellett ülő nő már sír. Nagy könnyek folynak az arcán. Aztán elmegy. Eltűnik valamelyik ajtó mögött. A főnök is távozik, megkéri a harmadikat, a kárörvendőt,helyettesítse a másikat. ABLAKKÉPEK Az leül, elégedetten. Nem tudja, minek örül. Az arcán kis mosoly. Mire kinyitja az ablakot, már újból szigorú. ★ Bejelentés, kijelentés. Az üvegablak mögött idősebb nő ül. Borzasztóan lassan ír. Szinte rajzolja a betűket. Merev ujjakkal fogja a tollat, gondolkodva ír — néha megáll, mintha erőt gyűjtene. Nyugdíjas bizonyosan, aki behívtak erre a munkára. Jött szívesen. A pénzért is, a munkáért is. A tudatért, hogy még szükség van rá. Azelőtt talán nem ezt csinálta. Vagy írással foglalkozott akkor is, de könnyebbek voltak az ujjai. Az ügyfelek türelmetlenül dobolnak az ablak előtt. Sietnének, rohannának. A nő úgy tesz, mintha nem venné észre az arcokat, szájhúzogatásokat. Inkább fel se néz, belehajol a nyomtatványba. Most olyan, mint egy tanárnő, dolgozatjavítás közben. Észrevesz egy mulasztást, pótolja nyomtatott betűkkel, még lassabban. Közben csóválja a fejét. — Ejnye — mondja —, de nem haragszik komolyan. Az ablak előtt már hangosan sóhajt valaki. Odaszól a társnőjének: „Borzasztó”. A nő az ablak mögött nem mond semmit. Talán nem is hallja. Amikor készen van, megkönnyebbülten leteszi a tollat. S kissé gondterhelten a rá váró további feladatról, kiszól: — A következőt... (bencé) A Rába Magyar Vagon és Gépgyár új, húszezer négyzetméter alapterületű gyártócsarnoka a közelmúltban készült el Szombathelyen. Itt helyezik el a féltengelygyártó szerelősort, valamint a szakmunkástanulók foglalkoztatóját. Az üzemben megkülönböztetett gonddal foglalkoznak a fiatalokkal, az utánpótlás, a közeljövő szakmunkása nevelésével. A képen: az új féltengelygyártó szerelőcsarnok. (MTI Fotó : Czika László fotói VÉGÜL: JÓ NAPOT KÍVÁNOK... Hajnalban a stúdióban Három és fél óra ♦ Hírösszefoglaló öt perc híján hajnali fél öt. Fázós a reggel. Kócosan, kicsit álmosan, de már majd’ másfél órája sürgölődnek a műsor készítői. A szerkesztő, a két segítő riporter, a bemondónő, a gépírók és a technikusok. Elindul a magnó, a keverőasztalon benyomják a gombot, felcsendül a Rákóczi-induló. Hellyel, kávéval kínálnak. A szerkesztő teleírt papírokkal a kezében a stúdió felé indul. Nyugodtan ülni mostantól a külső szemlélőnek sem illik. SZÓL A ZENE — Jó reggelt kívánok! — hangzik. — A mikrofonnál a szerkesztő, Bölcs István köszönti önöket a hajnali stáb nevében. Fél 6 múlt két perccel — csúszik be a véletlen baki. A bemondó azonnal jelzi, bizony, a szerkesztő tévedett, egy órával korábbi az idő. Véget ért az első híröszszefoglaló, elhangzott a tervezett tudósítás. Szól a zene. A stúdióból a bemondónő panaszkodik: a szék szakítja a harisnyáját. „Csak ne recsegjen . ..” A közvélemény-kutatások szerint a három és fél órás zenés, reggeli összeállítás a rádió legnépszerűbb műsora. Hallgatjuk mosdás közben, munkába menet. Ki tudja, hányféle képet rajzol a képzelet erről a szerkesztőségről. Gondolhatjuk ilyennek, olyannak is, a valóságban hol jobban, hol kevésbé nyüzsgő, függ a stábtól, az eseményektől. — Előre végighallgattam a belföldi tudósításokat — mondja néhány percnyi szünetet engedélyezve magának Bölcs István. — Gondolatban felépítettem azt, ami majd elhangzik. Persze, a rendkívüli események, nemegyszer a hallgatók alakítanak a renden. A folyosó végén levő szobában diktálja a műsorvezető a később elhangzó összekötőszövegeket. A riportok kezdő, illetve végszava is papírra kerül, mellé pedig a hosszúságot jelző idő. Magnóra veszik a külföldi tudósításokat, és viszik a technikai helyiségbe. GOMBNYOMÁS — Nekünk este kezdődött a szolgálat — mondja Kun Miklósné. — Fél lire jöttünk. A Kossuth-adón a műsor végéig dolgoztunk, mi technikusok, azután előkerült a kempingágy, a pokróc. A rövid pihenés is számít. A technikusok és a bemondók között állandó a kapcsolat. Pármai Éva kéri, fejezzék be a zeneszámot, illetve tegyenek fel másikat. Az üvegablakkal hermetikusan elzárt stúdió és a technikai helyiség között a keverőasztal teszi lehetővé a beszélgetést. Aki ezt a szerkezetet kezeli, annak véteni nem szabad. Ha hibázik, rossz gombot nyom meg, akkor hamarabb ér véget a zene, a riport. Egyszerre ketten gondoskodnak arról, hogy a rendnek megfelelően hol a stúdióban ülőket, máskor az előre rögzített anyagokat hallhassuk. — A gyorsaság nálunk a legfontosabb. Előre felkészítjük a magnókra a tekercseket, s követjük a meghatározott sorrendet. Persze, bármennyire figyelünk, tévesztünk olykor. — Mi a segítő riporterek feladata? Az egyik a napilapokat nézi át, kedvet csinál a cikkekhez. És a másik? HÉTKÖZNAP — A szerkesztő segítőtársa, ha kell, hajnalban tudósít a gyárból, a piacról vagy egy baleset színhelyéről — mondja Fodor János. — Ez amolyan készenléti szolgálat, illetve több annál. Közösen készítjük el a napossal a műsort. A lapszemlét, a sporthíreket, s amit még lehet, előre szalagra veszik. Ezzel is a hibalehetőségeket csökkentik. A friss információknak azért akad hely. Fél 8-kor hazamehetnek agépírónők. Rájuk nincs szükség tovább. Már csevegni is lehet. Rendet csinálnak az asztalokon, Bölcs István ez alkalommal az utolsó jelentkezésre elindul a stúdióba. Nyolc órakor Pármai Éva felolvassa a híreket, amelyeket ezen a reggelen Szarka Rozália állított öszsze, s ezzel véget ér a hajnali három és fél órás zenés tájékoztató műsor. A szerkesztő-műsorvezető a hallgatóknak jó napot kíván. A riportokkal, hírekkel tarkított összeállítás készítői egymástól is elköszönnek, majd ki-ki elindul, hogy napi teendőit elvégezze. Pihenni csupán az éjszakai szolgálatot teljesítő technikusok mennek. Az újságírók számára ez a nap csak abban különbözik a többitől, hogy ők korábban kezdtek el dolgozni, szinte valamenynyiüknél. Fazekas Ágnes