Esti Hírlap, 1984. március (29. évfolyam, 52-78. szám)

1984-03-10 / 60. szám

Kezdettől az ABC-ig Gyors fejlődés ♦ Központi ügyelet A Közért léte egy mai fiatalnak, sőt középkorúnak is­­ természetes. Az idő­sebbek emlékeznek csak a „hőskorra”, az 50-es évek elejére. Amikor a Közért múltjáról, a megtett útról érdeklődtem, a Budapes­ti Élelmiszerkereskedelmi Egyesüléshez jutottam. „Ott mindent tudnak erről” — mondták a Fővárosi Ta­nácsnál. És valóban: dr. Metykó László igazgató asztalán 350 oldalas, a Közértről írott szabályos monográfia vár, és sok-sok érdekes doku­mentum. Az igazgató szor­galmasan gyűjt mindent a múltról, ez nem feladata, csupán szép hobbi és a je­lenről, ami viszont köteles­. A Közért 1948-ban alakult részvénytársaság formában. Célja: gondos­kodni a székesfővárosról, valamint a közellátásilag hozzácsatolt helységekről. Négy nagy szövetkezetből jött létre. Kis hibát sem... Hány bolt került a Kö­zérthez? — összesen 7368 bolt volt, ebből­ hozzánk tarto­zott 389, háromezer alkal­mazottal. Tehát sokkal több maradt meg magánkézben! Éppen az volt a Közért fel­adata, hogy felvegye a ver­senyt velük, s az akkori igen nagy spekulációval. Sikerülhetett ez? — Bár a Haladás című lap azt írta: az egyéni vál­lalkozás nem fél a Közért­től — és valóban, kétezer új bolt nyílt —, a Közért léte jól befolyásolta a fő­város kereskedelmét. 1948- ban a Sportcsarnokban nagygyűlést tartott a há­­­romezer közértes, és meg­hirdette, hogy csak úgy versenyezhetnek a magán­boltokkal, ha kis hibát sem követnek el. Erre azért volt szükség, mert a spekuláció erősödött, és vele párhuza­mosan propaganda indult a Közért ellen. Pedig egy ak­kor készített közvélemény­kutatás szerint a vevők elé­gedettek voltak boltjaik árujával és a kiszolgálás­sal.­­ A részvénytársaság csak egy évig tart. — 1949-ben megszűnt ez a forma, három nagyválla­lat — fűszer-, hús-, tej- és tejtermék — alakult. Ekkor már 495 boltunk volt. 1949-ben nyílik a népszerű Éjjel-Nappal áruház. 1950 érdekes év: 521 új bolt nyí­lik a városban, amely ek­kor lett Nagy-Budapest. A Közért-boltok dús kiraka­tokkal hívják a vevőt, em­lékszem, húsvétkor mennyi csokoládéfigura kelt el, még téliszalámieladó-ver­­senyt is rendeztünk. Ekkor vezetik be a panaszköny­vet. A szocialista kereske­delemről azt írják a lapok, hogy olcsóbbá tette az ára­kat. Úgy éreztük, sikerrel dolgozunk. Tízezer cikk A Közért­­ történetére is jellemző az átszervezés. — 1951-ben minden ke­rületben egy-egy Közért Vállalat létesült. Ekkor már 3990-en dolgoztak ná­lunk, és megindult a nők alkalmazása: év elején fe­lét, év végén pedig már kétharmadát tették ki a lét­számnak. 1952-ben megszű­nik a hús- és zsírjegy is — a többi korábban eltűnt —, és ősszel államosítják a boltokat. Mi ötszáz boltot vettünk át, így összesen 3024 üzletünk lett. Most már a Közért felel a fővá­ros teljes ellátásáért! Óriá­si feladat volt ez. Munká­ját tízezer cikk árleszállítá­sával kezdte, és boltot nyi­tott a legfontosabb üze­mekben. Ekkor alakult meg a Budapesti Élelmiszerke­reskedelmi Iroda, az Egye­sülés elődje, amely 1971-ig irányította a vállalatot. Mégis, ettől kezdve jelen­nek meg a Közért elleni pa­naszok ... — Mert ezekben a nehéz években gyakori az áruhi­ány, emiatt vevő-eladó ide­gesebb lett, hiszen ismer­jük ennek a pszichózisát. Mégis van fejlődés: 1955- ben 3500 boltunk van, és 500-at ünnepen is nyitva tartunk 7—10 óra között. Akkor erre nagy szükség volt, mert az emberek szí­vesen vásároltak vasárnap és ünnepen, hiszen szomba­ton dolgoztak. Megjelenik az első önkiszolgáló bolt, és hozzánk kerül a Zöldség Tröszt 226 üzlete, tehát egyre nagyobb szervezet lett a Közért. 1957-től­ kezdve a Közért fejlődése is gyors, látvá­nyos.­­ Boltjainak száma csökkent ugyan — most csak kétezer —, de nagyob­bak lettek, és beléptek a sorba az ABC kis- és nagy­áruházak: 95, illetve 55 van belőlük. Tudjuk, több ki­sebb boltra lenne szükség, hiszen ezek sorvadtak el. 1983-ban 676 egyszemélyes üzlet volt, amelyekben be­tegség, szabadság idején bizony nagy gond a helyet­tesítés. Ezért próbálkozunk a kisboltok bérbeadásával. Vannak kezdeti sikerek. Piacfeltárás Hányan dolgoznak a Kö­zért boltjaiban? — Tavaly 10 ezer 897-en­. Sajnos, állandó a csökke­nés: 1970-ben még 15 ezren voltak. Legnagyobb gon­dunk a munkaerőhiány. Hiszen nagy a felelősség, mert a főváros teljes élel­miszer kiskereskedelmi for­galmának kétharmadát mi bonyolítjuk le. 1984. január 1-től az egyébként önálló Közért Vállalatok a kerüle­ti tanácsok felügyelete alá kerültek — kivétel a nagy üzletek és az édességboltok —, hiszen ott helyben job­ban ismerik a körülménye­ket, az igényeket. Komoly javulást várunk ettől. Szeretnénk tudni vala­mit az Egyesülésről is. — Sokrétű feladatainak döntő többsége annyira szakmai jellegű, hogy nem terhelném vele az olvasó­kat. Ami viszont közérde­kű: a tagvállalatok megbí­zásából minőségellenőr­zést végzünk, — kora reg­gel a hús- és tejüzemek előtt állnak ellenőreink —, továbbá piacfeltárást, és nálunk­ van a fővárosi köz­ponti ügyelet, amely na­gyobb ünnepek előtt őrkö­dik a város jó ellátása fe­lett. Lukács Teréz Vetik a paprikát Szeged környékén meg­kezdték a fűszerpaprika ve­tését. A terület egyharma­­dán ugyanis még a ha­gyományos palántázással nevelik e növényt, s eh­hez most vetik el fólia alagutakba a nemesített vetőmagot. Az ebből kifej­lődő palántákat majd május végén ültetik ki a földekre, elsősorban a háztáji gazda­ságokba, ahol meg tudnak birkózni ezzel a munka­igényes feladattal. A nagy­üzemi táblák többségén — az egész terület kétharma­dán — azonban már a kor­szerűbb, termelékenyebb helyre vetést alkalmazzák. Erre a munkára március második felében kerül sor. Ezzel a módszerrel meg­takarítják a palán­tanevelés, palántaültetés költségeit. ŐSZRE ELKÉSZÜL AZ ÜZEM SALAKBÓL NYERIK A VASAT Júliusra elkészül, szep­tembertől pedig már folya­matosan termel a Dunai Vasmű épülő salakfeldol­gozó üzeme. A vasat nye­ri majd vissza a Tatabá­nyai Szénbányáknál kidol­gozott úgynevezett MAL­­DEX-eljárás alkalmazásá­val a kohászati kombinát­ban 25 év alatt felgyűlt, s körülbelül hatmillió ton­nára becsült salakból. A tervek szerint évente kö­rülbelül 1 millió tonna sa­lakot dolgoz fel s ebből mintegy kétszázötvenezer tonna , a kohóban és az acélműben felhasználható hulladékvasat választ ki. A salak értéktelenebb és tűz­­állóanyag-törmeléket tar­talmazó részét is szétválo­gatják és építőanyagként hasznosítják. A salakfeldolgozó­ üzem­be helyezésével évente négyszázmillió forint ér­tékű devizamegtakarítást érhet el a kohászati kom­binát, s az előzetes számí­tások szerint a beruházás költségei — a várható megtakarításból — két év alatt megtérülnek. A hulladékok és másod­nyersanyagok hasznosítá­sának programja keretében épülő salakfeldolgozó gé­peinek, berendezéseinek többsége már a helyén van. Elkészült a szociális épület, s hamarosan hozzá­látnak a szállítósz­alag­­rendszerek szereléséhez is. EURÓPA A HINDUKAT MÁSOLTA? Alkimista cinkrecept Iparunk egyik fontos alapanyaga a cink, hor­gany. A vegytan történeté­nek kézikönyvei szerint az ércfeldolgozásban és a fémművességben az 1000-as évek végén és az 1700-as évek első felében terjedt el. Elsőként a német Jo­hann Heinrich Pott adott részletes tudományos le­írást a cinkről, 1741-ben. Három évvel megelőzte őt a Bristolban élő Willi­am Champion, aki 1738-ban angol királyi szabadalmat is nyert a fém­horgany előállításának módszerére. Egy angliai és indiai tu­dósokból álló kutatócsoport most megállapította, hogy a hindu alkimisták évszá­zadokkal megelőzték az európai fémipart, sőt, az is valószínű, hogy Champion az ő módszerüket másolta. A régészekből, kémikusok­ból és földtani szakembe­rekből álló csoport irányí­tója, az angol Paul Crad­dock — a híres British Mu­seum osztályvezetője — je­lentette ki, hogy a bristoli iparos találmánya „meg­döbbentően emlékeztet az indiai módszerre”. A kutatások kiinduló­pontja az indiai Radzsasz­­tán állam Zawar városá­nak cinkércbányája volt. Ezt a bányát „emberemlé­kezet óta” művelik. Lalit Gurjan hindusztáni geoló­gus és K. T. M. Hegde ré­gész megállapítása szerint az érctermelés itt már idő­számításunk kezdete előtt 2000 táján megkezdődött — így ez a világ legrégebbi cinkércbányája. A kitermelt cinkércet sárgaréz előállításához is felhasználták. Az Indiában fellelt legrégebbi sárgaréz tárgyak az i. e. 4. és 2. év­század közt készültek. Ér­dekes, hogy a sárgaréz elő­állítása nem a bánya kör­nyékén, hanem csaknem ezer kilométerrel távolabb, a pakisztáni Taxilában folyt. A Zawar környéki cink­ére bányák az európai kö­zépkor időszakában lendül­tek fel. „A termelés meny­­nyisége ekkor rendkívüli volt” — állapította meg a kutató­csoport — több tíz­ezer tonnára rúgott. Euró­pában az 1600-as évekig a horganyfelhasználás igen csekély volt, és ez a kis cinkkészlet is keletről­­részben talán Indiából ke­rült nyugatra. Csak az 1700-as években­­indult meg kontinensünkön az ipari mértékű cinktermelés, nem utolsósorban Pott és Cham­pion munkássága nyomán. A kutatók arra gyanak­szanak, hogy­ a bristoli iparos az Anglia és India közt egyre szorosabbá váló kereskedelmi kapcsolat ré­vén értesült a hindu cink­­ércfeldolgozás módszeré­ről. Ez a módszer lényegé­ben abból áll, hogy a meg­őrölt érceket más anyagok­kal összekeverik és zárt, tűzálló tartályban hevítik. A keletkező fém­gőzöket azután egy hűtött tartály­­részben lecsapatják. Az ércfeldolgozás pontos előírása egyébként megta­lálható, az indiai vegyészek,­­alkimisták könyveiben is, így például az 1300-as években összeállított „Ra­­saratnasamuccaya” című hindu­­ receptgyűjtemény előírása szerint a porrá őrölt és pörkölt cinkércet többek között bizonyos gyantaféleséggel egyes nö­vények szárított leveleinek porával, fehér mustárral és más anyagokkal kell gon­dosan összekeverni, és mintegy 1100 Celsius-fokon izzítani.­ ­ . Utóbb a módszer egysze­rűsödött, a nagybani cink­­előállítás igényeihez igazo­dott, majd több mint négy évszázad múlva Európában is elterjedt. Ifj. Bartha Lajos ’ heverve Megdöbben­tő hasonlóság ■ ■ Fehér mustárral ,ADDIG CSINÁLJUK, AMÍG MEGY A BICIKLI..." Lebuktak a kölcsönző ikrek Némi meglepetést, várat­lan fordulatot vagy valami különlegességet minden bűnügy tartogathat. Az alábbi ügyben korántsem az elsikkasztott összeg nagysága érdemel említést, hanem az, hogy a három gyanúsított közül kettő iker. Ám a harmadik sze­mély sem idegen, az iker­pár egyikének a felesége, egyszóval családi trió ez a „javából”. A 29 éves Hajdú Károly és Hajdú Lajos áb­rázatából ítélve nem fel­tételezhető az egypetéjűség, s még büntetett előélet dol­gában is nagy a különb­ség a testvérek között. Van azonban valami, ami rend­kívüli mód összetartja őket. Ez pedig az ital. De még italozás dolgá­ban is Hajdú Károlyé az elsőség, egyértelműen meg­állapítható róla: alkoholis­ta. Ennek ellenére hosszú ideje nem tesz eleget a jog­erős rendelkezésnek, hogy bevonuljon alkoholelvonó kúrára. Nagyfára Károly egyébként kétszer volt bün­tetve lopásért és egyszer közveszélyes munkakerülé­sért. Hajdú Lajos is hal­latlan szenvedéllyel hódol az italozásnak, s ugyancsak hébe-hóba szokott dolgozni. Pedig két kisgyereke van. A család jövedelmi alapja: a gyes. Ezt a pénzt viszont azonmód elissza feleségé­vel vagy ikertestvérével. Lakásuk afféle nyomorta­nya. Tavaly kora tavasszal történt, hogy Hajdú Ká­roly előállt — az általa nagyszerűnek nevezett — pénzszerzési lehetőséggel. És mindjárt gyakorlati pél­dával szolgált: az Ipar­cikk Kölcsönző boltjából kikölcsönzött egy festőbe­rendezést, s azt nyomban eladta Miután bűnvádi fel­jelentést nem tettek elle­ne, (amiért időre nem vit­te vissza a kikölcsönzött cikket, polgári peres úton jártak el ellene), Hajdú úgy vélte — nem minden alap nélkül — hogy ez a kölcsönzési manipuláció jó módja a pénzszerzésnek. Egy prospektus alapján feltérképezték a fővárosi bolthálózatot, majd egymás között kiosztották a felada­tokat. Vagyis: minden üz­letet felkerestek, s minden­honnan kölcsönöztek vala­mit. Elsősorban festőszer­számokat, mert ezeknek a kölcsönzési díja meglehe­tősen alacsony, ha gyakran kértek ki televíziókészülé­ket, babakocsit, hálózsákot és más tárgyat. A lehető legrövidebb határidőre­­kö­tötték meg a szerződést, hogy ne kelljen sok pénzt előre kifizetni. Amikor már minden üz­letet körbejártak, kezdték elölről. Minden mindegy alapon, ahogy az ikerpár egyike mondta a rendőr­ségi vallomásában: „Elha­tároztuk, addig csináljuk, amíg megy a bicikli.. Majdnem egy évig csinál­ták, de február 6-án meg­állt az a bizonyos bicikli, a VI kerületi Rendőrkapi­tányság nyomozói lefülel­ték a tolvajtriót. Hármójuk közül az asszony volt a legőszintébb, mindent azonnal bevallott. Igaz, mit lehet ilyen nyilvánva­ló ügyben tagadni? Végté­re is minden kölcsönzésük­ről hivatalos papír van. Az okozott kár megközelíti a 60 ezer forintot. A bűnügyben a VI. ke­rületi Rendőrkapitányság hamarosan befejezi a vizs­gálatot. (P. e.)

Next