Esti Hírlap, 1984. augusztus (29. évfolyam, 180-205. szám)

1984-08-02 / 181. szám

ф A Mesterséges színész sorozatban ezúttal Váradi György helyezte el kameráját a soros riportalany, Szabó Sándor elé. Érdekes műsor volt, Szabó Sándor már évtizedekkel ezelőtt meghódította a közönséget szerepformálásaival, most pedig emberként, hogy úgy mondjam „civilként" is bizonyára nagyon sok hívet szerzett magának; kedves és szerény egyénisége rokonszenvesen nyilvánult meg. Talán az arányok nem voltak teljesen kielégítőek. Az esztétizáló fejtegetésekből, a mesterség jellegzetességeinek ismertetéséből ugyanis elég lett volna kevesebb, hiszen erről többé-kevésbé ugyanazt mondja el a sorozat minden riportalanya, amitől ezek a részek kissé unalmassá válnak. Többet is elbírtunk volna viszont az életrajz részleteiből, a pályakép felvázolásából, hiszen ez az, amibe a sorozat minden megszólaltatottja különbözik egymástól. Szabó esetében külön érdekességgel szolgált az amerikai és magyar helyzet öszszevetése, kivált, hogy olykor ránk, nézőkre bízta a különbség végiggondolását. Húsz évet élt az Egyesült Államokban, ebből összesen 12 esztendőt töltött ott színészként. Ami egy, a nyelvvel küszködő külföldi színész számára odakint szép teljesítmény. Itthon viszont nagyjából fordított az arány, itt igen sok színész 12 év alatt 20 évre szóló munkát végez el, ha valamennyi színpadi, rádió-, tv-, film-, szinkronbeli és egyéb működését öszszeadja. Szabó úgy érzi, ez a színházi — tehát az első számú — művészi munka rovására megy, sokallja hát, noha hazajövetele óta, azaz nyolc esztendeje éppen ő az egyik legtöbbet foglalkoztatott színészünk. De hát ki az a művész, aki ellent tud állni saját konjunktúrájának? Kivált, ha a munka mennyisége nemcsak anyagi szilárdságot biztosít, de végül is kielégülést hoz. Mert azt jelenti, hogy van értelme az életének, amelyből egyedüli lehetőségként a játékot választotta. (barabás) □ ROHAN AZ IDŐ címmel S. Nagy István szerzői estjét rendezik meg augusztus 20-án 8 órai kezdettel a Zichy-kastély udvarán. Aradszky László, Csongrádi Kata, Harangozó Teréz, Horváth Tivadar, Máté Péter, Payer András, Psota Irén, Sárosi Katalin, Vámosi János, Záray Márta és Zsoldos Imre lép fel, a műsort Antal Imre vezeti. Kísér: a Stúdió 11, Dobsa Sándor vezetésével. Rendező: Csenterics Ágnes. SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK István a dóm előtt Hangos, zsúfolt, nyüzsgő volt Szeged az elmúlt hét végén. Fiatalok tömege özönlött a városba, ahol a program népszerű pop- és rockegyütteseket, karnevált, utcabált, boszorkánybált, táncházat kínált és az István, a király t. A rockopera tavalyi városligeti sikere — a kevésbé sikeres filmváltozat ellenére — megismétlődött. Nem emlékszem, hogy akadt volna a Dóm téri játékok történetében olyan produkció, amelyet egyetlen nyáron hatszor bemutattak. Ehhez több mint harmincezer fizető néző kell. Most a Szörényi—Bródy-darabból akár tíz, vagy több előadást is tarthattak volna, hogy István kasszája fedezze Hunyadi és Rákóczi várható deficitjét, meg a Faustét. E rockopera tömegvonzását nem lehet a kritikák szokott nézőpontjaiból megérteni. Elemző módszerük itt csődöt mond, a dramaturgiai szabályok és színházi tapasztalatok (látszólag) érvénytelenné váltak: ez a legszabálytalanabb siker a magyar zenés színpad történetében. Ám lehet, hogy csak a kritika nézőpontjából az. Főleg azért, mert a klaszszikus és modern zene, a romantikus nagyoperák bírálói nem foglalkoznak ezzel a mércéjükön nem mérhető műfajjal, ami így áldozatául eshet egyoldalúan irodalomra korlátozott esztétikai műveltségünk szemléletének és képviselőinek. Mint minden új jelenség közül, itt is tökéletes a zűrzavar. Ezt a műfajt még megnevezni sem tudjuk. Szörényi Levente zenéjére azt mondani, hogy rock — teljesen megtévesztő. Nagyobbik része: Beethoven-nyitány, gregoriánus és több szólamú (polifon) kórus, romantikusra színezett krónikás ének, polkás-kuplés zeneparódia, népdalszerkezet népi hangszerekkel; István köszöntő fődallama feltűnő rokonságot mutat Kadosa májusi tömegdalával, s mindezt betetőzi Erkel Himnusza. Nem titok, hogy Szörényi e montázszenéjét ügyes szimfonéták segítették hatásos hangzásokhoz, de általuk sem öltött a kompozíció operai formát, ahogy az aktusok sem igazodnak az operadramaturgiához. Tehát sem rock, sem opera. Legfeljebb annyira rockos, hogy uralja az erős ritmus, az elektromos gitár és olyan énekesek hangja, manírja, mint Vikidál, Varga, Deák Bili, Nagy Feró, s annyiban opera, hogy a prózai színészek sem beszélnek, hanem énekelnek benne — némelyikük feltűnően jól! Ez éppen elég, hogy hasson a rockrajongókra is, meg a hangerőtől (benne a sok ezer wattos hangszórókban oly szörnyű zongoraakkordoktól) meg nem riadó operarajongókra is. És hogy legalább ösvénytaposó szerepet töltsön be a jövő magyar zenés játékaihoz. Mert a színháznak előbbre jutni, a jövő felé haladni csakis a sikerek nyomvonalán lehet, ezen a minden esztétikai és műsorpolitikai spekulációnak konokul fittyet hányó, nyomorult úton , amely már annyi szépséghez vezette az emberiséget. Kétszeres hibába esik, aki e darab cselekményének, vagy akár csak szemléletének történeti hűségét kéri számon. Shakespeare történelmi drámái sem hitelesek, nem azért születtek, hogy a múltról pontos ismeretekkel szolgáljanak: saját korukról szólnak a régiek bőrébe, helyzeteibe bújva. Verdi Otellójától, Machbethjétől, Falstaffától pedig még a Shakespearehez való hűséget is nevetséges lenne számon kérni. Nálunk az írók politizáló hajlama másképp fordult a múlthoz. Török és Habsburg századok alatt és után a magyar mítosznak előbb a fennmaradáshoz, aztán a függetlenséghez való jogunkat kellett igazolnia, aminek torzult kinövéseként született meg a „faji felsőbbrendűség” két háború közötti mítosza. Utóbbi ellen a legjobbak csak a könyörtelen, valóságos tények felvonultatásával harcolhattak. De ami olvasnivalóban erősítette szavukat, már gyengébbnek bizonyult, sokszor alul is maradt a dramaturgiával való egyeztetésbenegyezkedésben: gondolati mércének jó lehet, színháznak semmiképp. Ami az énekelt drámát illeti, egyszer már tudomásul kellene venni, hogy annak a szöveg nem tartalma, hanem egyik anyaga. Már egy vers sem arról szól, mikor megzenésítik, amit olvasva mond, hanem amit általa a zene kelt a hallgatóban. Színpadon pedig éppen elég példa bizonyítja, hogy milyen gyatrácska librettóból is születhet remekmű, s hogy viszont a legkiválóbb drámák leghűségesebb megzenésítései közt alig akad jó opera. Ezt az okos írók is tudják, innen van, hogy Stefan Heymnek nagyon is tetszett, amit könyvének musicalváltozatában, A krónikásban a magyar kritikák némelyike kifogásolt: az eltérés az eredetitől. Ezért értelmetlen olvasásra kinyomtatni a zenés darabok librettóját, hacsak nem arra szolgál, hogy a rossz éneklésben, hangszerelésben elsikkadó szöveg érthetetlenségeit korrigálja. Vérbeli színpadi szerzők prózadrámáinak sem mindegyike való olvasásra (ha nem félnék nibuszokkal kötekedni, ezt némelyik Shakespeare- és Mill ércdarabra is mondanám), mert úgy készülnek, hogy az élő színészi hangot és gesztust, a látható mozgást és a miliőt eleve hozzáképzelik szavaikhoz, melyeket teljesen az élő előadás, a játék szolgálatára szánnak. Így jött létre ez az István-játék is. Amit mond, az Üzenet csakis az előadás egészéből, élő megszólalásából, látványából derülhet ki. A teátrális élményből. A művészien szervezett ingerek fülünkön és szemünkön át egyszerre érkeznek idegrendszerünkbe, ahol örökölt és friss (személyes) benyomásainkkal szembesülnek: hagyományozott világképünkkel, életérzéseinkkel, tudatunkkal. Minél erőteljesebbek ezek az ingerek, és minél többek agyában, érzékeiben keltik a szimpatikus felismerés azonos élményét, annál nagyobb a hatásuk, a siker. Koltay Gábornak volt mersze önmagukban közönséges, olcsó ingerkeltéseket (petárdák, tűzijáték, katonai reflektorok, füstfelhők) is bevetni a már felsoroltak mellé. Novák Ferenc és táncosai viszont gondoskodtak róla, hogy ez az egész megnemesedjék a néphagyomány mozgásszimbólumai és a tömeg történelmi-drámai szerepe által. Ez a produkció sikerének titka. Fodor Lajos Zsűrielnök: Antonioni Augusztus 27. és szeptember 7. között rendezik a velencei nemzetközi filmfesztivált. Ez idén Michelangelo Antonioni, a világhírű olasz filmrendező lesz a zsűri elnöke, s a tagok között lesznek a Taviani fivérek, Paolo és Vittorio, valamint Günter Grass, a kitűnő nyugatnémet író, Rafael Alberti spanyol költő és Erland Josephson svéd színész, akit elsősorban Ingmar Bergman filmjeiben ismertünk meg. A versenyre eddig benevezett filmek alkotói között találjuk Marco Ferrerit, Luigi Comencinit, Monicellit, Francesco Rosit, a franciák közül Claude Le Xouch-t, Jacques Rivette-et, Alain Resnaist, Eric Rohmert, az amerikaiak közül Spielberget. A velencei fesztiválon bemutatják a nemrég elhunyt Joseph Losey utolsó filmjét, a Rohanást, amelynek Vanessa Redgrave a főszereplője, és retrospektív vetítésen vászonra viszi Louis Bunuel teljes életművét, mind a harminchárom filmjét. Nem mindennapi látvány részesei lehettek tegnap a várbéli lakosok, s a műemlék épületek között sétáló turisták. A dániai Horsens Garden fúvószenekara a Dán Királyi Gárda egyenruhájába öltözve a Dísz térről a Halászbástyára vonult, ahol nagy sikerű hangversenyt adott. (MTI Fotó — Friedman Endre felv.) MADRIDTÓL MOSZKVÁIG HÁROM ÉV - HÁROM FŐSZEREP BESZÉLGETÉS TEMESI MÁRIÁVAL metlen jelentése miatt rosszul hangzik németül, Temesire változtatta. Rendszeresen vendégszerepel a drezdai operában és a berlini Staatsoper közönsége előtt, a RAI (az Olasz Rádió és Televízió) évadnyitó hangversenyén, Milánóban, Beethoven Missa Solemnisének szoprán szólóját énekelte. Az 1985-ben megnyíló drezdai Semper Oper bemutató előadásán, Csajkovszkij Anyeginjében, Temesi Mária lesz az első szereposztásban Tatjana (partnere Peter Schreier Lenszkijként), a nizzai operában készült videofelvételen Verdi, A szicíliai vecsernye című operájának női főszerepét énekelte el és a Lohengrin Elzáját Madridtól Moszkváig. Beszélgetésünk kezdetén arról kérdeztem, hogyan is nyerte meg szinte még főiskolás korában a Rio de Janeiró-i énekversenyt. — Ez talán a legrangosabb nemzetközi verseny, mert itt az előző év öszszes nemzetközi énekversenyének győztese és díjazottja részt vesz —; őket „legyőzni” egy újoncnak nagyon nehéz . .. Három éve kaptam diplomát, s ezen idő alatt három főszerepet énekeltem, minden évben egyet-egyet. — Elzár a Lohengrinben, Desdemonát az Otellóban, és most Erzsébetet a Don Carlosban. Boldoggá tesz, hogy ennyi szép feladatot bíznak rám, és remélem, így marad ez még sokáig. — A fiatal énekesek időnként könnyelműen bánnak a hangjukkal, tékozolják, idő előtt erőlködve énelnélnek el olyan szerepeket, amelyekre később érne csak meg a hangjuk. Gondol-e arra, hogy szép énekhangját valahogy megóvja a túlterheléstől? — Tudom, hogy nem gyakorolhatok napi 6-8 órát, mint a hangszeres művészek; az éneklés éppúgy izomgyakorlat, mint a sportolók tevékenysége. Arra törekszem, hogy ne erőltessem túl a hangomat. Ha valahol, valamelyik hangmagasságban — vagy inkább: mélységben — még nem szól esetleg olyan erőteljesen, ahogyan a szerep drámaisága megkövetelné —, nem „forszírozom”. Csak így tudok védekezni. És természetesen, amikor csak tehetem, elmegyek hangképzésre a tanárnőmhöz, Takács Paulához. Kiskalmár Éva A fiatal szoprán szinte berobbant zenei életünkbe, nálunk és külföldön is „jegyzik” már a nevét. Tóth Máriaként debütált, de mivel ez a név kelle- SIKERESEN HALAD A FELÚJÍTÁSI MUNKA Japán tévések a Sixtus-kápolnában Néhány éve már, hogy a Vatikán múzeumának igazgatója kiadta jelentését a Sixtus-kápolna Michelangelo festette világhírű freskóiról. Eszerint a festmények kis részén elvégezték a legsürgősebb restaurációs munkákat, közben azonban a többi állapota is nagyon megromlott. A kápolna falain vízbeszivárgásokat is észleltek, a korábbi rengeteg hajszálrepedés sok képen szélesedett és mélyült, súlyos károktól kell tartani — jelenti a Figaro Magazine. Teljes restaurálás kell és előreláthatólag 12 esztendei igen gondos munka — szögezték le a szakértők. Hogy mennyi pénz, azt hozzávetőleg sem tudták megmondani Sem mecénás, sem olyan kereskedelmi cég nem akadt, amely reklámcélból vállalta volna a munka finanszírozását. Jeletkeztek azonban a japánok. Egy tokiói magán tvtársaság vállalkozott rá: japán technikai felszereléssel, szakemberekkel és restaurátorokkal teljes egészében felújítják a kápolnát és összes freskóit. Már hozzá is láttak. — Három év alatt végzünk és a Sixtus-kápolna freskói újjászületnek — mondja Kobayashi, a vállalkozó Nippon Television igazgatója. A szakemberek egyelőre kételkednek abban, hogy ennyi idő elegendő lesz ekkora munkára. Azt sem hiszik, hogy 3 millió dollárból — a japánok ennyit irányoztak elő — futná. A japánokat ez nem zavarja. Szorgalmasan, aprólékos gonddal, kiváló felszereléssel, természetesen a lehető legkorszerűbb műszerek segítségével és — az eddig felújított freskó-részletek tanúsága szerint — igen jó eredménnyel dolgoznak. Akkor is megtalálják számításukat, ha az előirányzott költséget túllépnék, ugyanis kizárólagos jogot kaptak, hogy a teljes felújítás minden fázisáról filmeket és albumokat készítsenek, azok forgalmazása, vetítése, sugárzása szintén az ő joguk. (II.) □ FOLKLÓRPROGRAMMAL várja közönségét a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házának Folklór Centruma egész augusztusban. 22-ig (augusztus 20. kivételével) mindennap a Hungária Kamara Táncegyüttes lép fel. Augusztus 23—26. között az Építők Vadrózsa Táncegyüttesének műsorát, 27—31. között a Budapest Táncegyüttest láthatja a közönség. Az előadások mindig este háromnegyed 9-kor kezdődnek. Ne törje a fejét! Ezernyi hasznos, jó ötletet kap, ha olvassa az OTTHON ÉS TECHNIKA című lapot A legújabb szám már kapható az újságárusoknál.