Esti Hírlap, 1987. június (32. évfolyam, 126-151. szám)

1987-06-02 / 127. szám

IBK ALAPHELYZET. Tegnap este ismét jelentkezett a Rádió Kabarészínpada. BIZONY. Nem volt éppen a legszívmelengetőbb, amit a szerzők humor gyanánt tálaltak Családi szótár című programjukban. CIRREG. Mármint időnként a készülékem. De ettől még a vételi viszonyok jók voltak. CSACSKASÁG. A két humorista nagy ötlete Temesi Ferenc Por című úgynevezett szótárregényére épült. DEDO. Így is lehetne jellemezni az alapötletet, hiszen az ábécé szerint jelentkező szavaknak a lényeghez éppúgy nem volt közük, miként ebben a kritikában sincs. EGYVELEG. Mert humor címén össze-vissza volt minden lapátolva e programban. De ugorjunk kicsit előbbre az ábécében. KRITIKA. Csodálkozom, hogy a jó nevű humoristák, a mostani alkalomra összeállt szerzőpáros enynyire alászállt — mármint a színvonalnak. Ők ugyanis sokszor bebizonyították, hogy képesek emberi-társadalmi valóságunkat fonákjáról vizsgálni, nevettetni, azaz igazi humort művelni. Nem arról van szó, mintha nem lehetett volna észrevenni, hogy két profi humorista fogott össze, hiszen a műsor néhány apró részlete is méltán bizonyította ... SELMECZI—SINKÓ. A szerzőpáros többre képes, sőt bármire, ha e két tehetséges fiatalembert elragadja a jókedv és az ötletáradat. Most azonban mindez hiányzott, s a program nagyobb részében az igazi mélységet a színészek eget-földet csattogtató ripizése igyekezett — reménytelenül — pótolni. VISSZA. Az ábécé elejére, azaz: Aláírás. Mert egy jegyzetet aláírni is illik. (harangozó) A tegnap esti Sportvilágból egyértelműen kiderült, hogy nincs béke a futballbírák és azok képviselői, valamint a sportszaklap egyes kommentátorai között. Mindezt egy elképesztő történettel igazolták a műsor készítői. Egy mérkőzésen rosszul bíráskodó „füttyös ember” (maga is elismerte, hogy nem volt csúcsformában) olyan minősítést kapott a szaklapban, amelyet soha nem tapasztalt tónusnak nevezett a játékvezetők főnöke. És ekkor következett a csattanó: az egyik csapat szondáztatok akarta a bírót, mert szerintük aki így vezet egy meccset, az nem lehet józan... Az eset valóban példátlan, de nem akármilyen volt a reagálás erre: „Ki mint él, úgy ítél..A csata tehát tovább tart, a sajátos mérkőzés állása döntetlen ... Azért jó műsor a Sportvilág, mert alkalmanként igazi kulisszatitkokat is közöl, s ezzel továbbgondolkodásra készteti a sportkedvelő rádióhallgatót. (szabó) BEMUTATÓ ELŐTT Szerelem és hatalomvágy Boleyn Anna — először a budapesti Operaházban Donizetti Boleyn Anna című operáját először tűzi műsorára a budapesti Operaház. A mű sorsa — keletkezésétől fogva — igen változatosan alakult. Alig több, mint egy hónap alatt komponálta szerzője, és azonnal bemutatta egy milánói színház. Óriási sikerrel fogadták, és két hónappal később már a Scalában játszották. A darab rövidesen nemzetközi karriert futott be. Pesten is bemutatták a Német Színházban 1833-ban. Azután hosszú időre feledésbe merült. Olaszországban vették elő újra, 1957-ben. Magyar színpadon 1970-ben játszották legutóbb, a Szegedi Nemzeti Színházban. Most pedig Operaházunk készül a darab bemutatójára. Az előadást Békés András rendezi, kérdéseinket hozzá intézzük. — Az opera témája, Vili Henrik feleségének, Boleyn Annának tragédiája, 1536- ban játszódik. Sokszáz évvel később komponált belőle operát Donizetti, s ezt most ugyancsak sok év elteltével bemutatjuk Budapesten. Angol történelmi eseményt, olasz szerzők megfogalmazásában, magyar interpretációban. Melyik itt a legfontosabb meghatározó? — Valamennyi körülmény fontos, de én csak úgy tudom megrendezni, ha arra figyelek, hogy én mit élek meg benne. Az összes többi útjelző, stiláris segítség. Az a manipuláció ragadott meg benne, ahogyan VIII. Henrik elteszi az útjából Boleyn Annát. Abban a pillanatban, amikor felmegy a függöny, már minden tisztázott. Henrik már nem szereti Annát, mást szeret, és Annától szabadulni akar. Az a kérdés, hogy ezt hogyan bonyolítsa le. A darab erről szól. A történetnek van még egy másik oldala, amely szintén erősen foglalkoztat, ez a nőnek a szerelemhez, illetve a hatalomhoz való viszonya, az, hogy hogyan választ a szerelme és a karrierje között. Ez nagyon mai probléma, szinte hétköznapi, naponta látom. A rendezés tehát ezt a két fő gondolatot hangsúlyozza. — Az előadás olasz nyelvű lesz. Az eredeti nyelven megszólaló műveket a közönség egy része nagy tetszéssel fogadja. A szavak hangsúlya, mondatok hanglejtése azon a nyelven simul össze legszebben a zenével, amelyre komponálták. Sokan várnak azonban valamilyen segítséget az idegen nyelvű előadások megértéséhez. A Boleyn Anna szövegét híres mester, Felice Romani írta, kitűnő szövegíró, az ő műve a Szerelmi bájital vagy az Alvajáró című opera librettója is. A Boleyn Anna nagyon szép irodalmi nyelven írt szövegét lefordítani csak úgy lenne értelme, ha a nyelvi szépségeket is visszaadná a fordítás, de az szerintem olyan jó sosem lesz, hogy ne borítaná fel a zenével való egységet. És ennek az operának a zenéje olyan kifejező, hogy ha nem is lehet a szót intellektuálisan fölfogni, átélhető a szereplők érzelmi állapota, hangulata. A rendezésben pedig arra törekszem, hogy mozgalmas, látványos, tehát képekben olvasható legyen az előadás. Ehhez a díszlet tervezőjével, Székely Lászlóval az első pillanattól szoros együttműködésre volt szükség. — Rendezői koncepcióját befolyásolta-e a szereposztás? — Ez egy tervszerű előadásnál logikus kérdés. De itt a darab műsorra tűzése óta megváltozott, ami csak megváltozhatott. Ez azonban nem panasz. A sok esetlegesség nem mindig van kárára az előadásnak, sőt, sorsszerűen viszi előre a darabot. Ezenkívül lelkileg teljesen ráhangolódtam arra, hogy több szereposztásban játsszuk az operát. Sőt, élvezem, hogy ugyanabban a rendezésben, ugyanabban a szerepben különböző adottságú, tehetséges művészek lépnek fel, akik épp adottságaik, művészegyéniségük különbözőségéből következően másmás tükrözésben mutatják az alakot. — Miközben remélem, hogy az egészet nagyon erősen meghatározom, annak örülök igazán, hogy az az előadás a szereplők egyéniségéből jön létre és én magam eltűnök. — A Boleyn Anna ön szerint milyen helyet foglal el eddigi rendezői munkásságában? — Úgy érzem, nekem most rendkívül szerencsés találkozásom volt ezzel a művel. Módot adott eddigi ambícióim összegzésére. Például, hogy valamennyi színpadi résztvevő ugyanazt a meghatározó gondolatot képviselje, a darab képi megjelenése ne öncélú látványosság legyen, hanem drámai módon segítse a helyzeteket, a szereplők az éneket eszköznek tartják gondolataik, érzelmeik kifejezéséhez... A Boleyn Annát két párhuzamos szereposztásban viszik színre. Az előadás karmestere Erdélyi Miklós, jelmezeit Makai Péter tervezte. (Bemutató június 7-én és 12-én.) Csák P. Judit Könyvheti újdonságok Mesék, mondák, történetek címmel új sorozatot indított az Akadémiai Kiadó. Elsősorban 6—14 éves gyerekek részére szeretnének hasznos olvasmányokat kézbe adni. A sorozat első kötete most jelent meg, a könyvnapra, Rózsafiú és Tulipánleány címmel. Kalotaszegi népmeséket tartalmaz. Párbeszéd az idő dolgairól címmel a Múzsák Közművelődési Kiadó Sarkadi Imre olyan novelláiból, följegyzéseiből, félbehagyott írásaiból adott közre válogatást, amelyek még nem kerültek nyilvánosság elé. A kötet címét Sarkadi egyik publicisztikai írásából kölcsönözték. Gáli Ernő tollából Kelet-európai írástudók és a nemzetinemzetiségi törekvések címmel jelentetett meg kötetet a Kossuth Könyvkiadó. A kötet írásainak külön érdekessége, hogy néhány fejezete jeles magyar írók és irodalmárok nemzeti-nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatos nézeteit elemzi. Ugyancsak a Kossuth Kiadó jelentette meg Király István Kultúra és politika című könyvét, amely cikkeinek és tanulmányainak gyűjteménye. A kötet öt fejezete: Távlatok és értékek; A minőségi oktatásért; Társadalom és közművelődés; Az „ötvenes évek”; Az Ady-magatartás. Kopré József Ott megy egy kalap címmel mai tárgyú elbeszéléseket jelentetett meg a Magvető Kiadónál. Tartalmaz a kötet egy, A Kelet Népe szerkesztőségében című írást is, amely Móricz Zsigmond emlékét idézi meg. Művészettörténeti sorozat Janus címmel új művészettörténeti sorozat indul június 5-én, pénteken a televízióban. A kéthavonta jelentkező műsor adásai a művészet- és művelődéstörténelem, a műemlék- és műtárgyvédelem érdekes témaköreit dolgozzák fel múzeumi szakemberek, történészek, irodalmárok, levéltári kutatók és néprajztudósok segítségével. Egy-egy ismert, vagy kevéssé ismert mű- Gakoláson, műtárgyegyüttesen, „láttatva” mutatják be a múltból örökölt tárgyak, emlékek hiteles állapotának megőrzésére, konzerválására irányuló törekvéseket, s felelevenítik azokat az ismereteket — életformákat, szokásokat, uralkodó eszméket —, amelyek közepette az alkotások megszülettek. A sorozat pénteki első része Ipolyi Arnold halálának századik évfordulójára emlékezve tekinti át a magyar művészettörténeti kutatás úttörőjének munkásságát, s elemzi tevékenységének legfontosabb, máig is érvényes tanulságait. (MTI) □ VIRÁGH ANDRÁS orgonaestje június 5-én, pénteken 8 órakor lesz a Mátyás-templomban. A műsorban Bach, C. Franck, Dupré és Bogár István művei szerepelnek. □ MAGYAR FOTOGRÁFIA 1987 címmel kiállítás látható július 12-éig a Műcsarnokban. □ KOVÁCS ENDRE ad orgonaestet 12-én, pénteken 8-kor a Mátyás-templomban. KATONATÉMA• Fekvőtámasz GYURKOVICS TIBOR KOMÉDIÁJA A PESTI SZÍNHÁZBAN A Fekvőtámasz cselekménye — a színlap szerint — „Történik egy ismeretlen helyőrségben a huszadik idő- és gyalogszázadban”. komédia. Komédia a könnyebb fajtából. Főképpen arról szól, hogy a negyven körül járó Bakai őrmester, aki úgy egyébként a legszebb férfiéveit tapossa, az újoncokhoz képest öreg, s emiatt állandó kisebbrendűségi komplexusban szenvedvén, folyvást bizonyítani akar. Ezt használja ki Csiszár honvéd, s elhiteti felettesével, hogy a húga a szeretője, akiről hajlandó lemondani hosszú eltávozások és egyéb előnyök fejében. E sovány és eléggé súlytalan sztori alkalmas arra, hogy a katonaélet egynémely fonákságait megkacagtassa egy színvonalasabb honvédségi kabaré szintjén, többre azonban nem. A szereplők nem vígjátéki jellemek, hanem csak típusok, akik nem egy dráma hősei, hanem csupán egyegy kinevettetésre méltó tulajdonság megtestesítői. A Pesti Színház előadása, amelyet Marton László rendezett, kitűnő. Ami benne van ebben a darabban, azt kihozza. Tordy Géza — aki a veszprémi ősbemutató rendezője volt — nagyszerű figurát formál Bakai őrmesterből. Meggyűlölteti, de olykor meg is sajnáltatja ezt a nagyvérű — vagy talán csak a nagyvérűség pózában tetszelgő? — továbbszolgáló altisztet. A dörzsölt kiskatonát, Csiszár honvédet Rudolf Péter játssza. Az íróilag elnagyolt alakot már többször bizonyított tehetségével igyekszik emberszabásúvá formálni, s ez jobbára sikerül is neki. Szilágyi Tibor, egy halandzsázó ezredes, Szombathy Gyula pedig egy „bunkó” százados megmintázásával szerez kellemes perceket; a civilek, s egyben a gyengébb nemhez tartozók — Margitai Ági (Kantinosnő) és Eszenyi Enikő (Ibi, a szeretőnek álcázott húgocska) — gondoskodnak arról, hogy az őrmester vágyainak zsengébb és érettebb tárgya egyaránt legyen. Bánki Zsuzsa, Miklósy György és Korognár Károly főiskolai hallgató tetszettek kis szerepeikban. A közönség sokat derül az előadáson a katonák rovására, de alig hiszem, hogy bárki a seregből úgy istenigazában megsértődnék a látottakon. Morvay István Ezer este Fülep Lajossal FODOR ANDRÁS NAPLÓJEGYZETEI A modern művészetben — tán egy évszázada — elszakadt egymástól, külön életet él a mű s az alkotó. Persze színésznők magánügyei mindig is érdekelték a közönséget, főként ha voltak és vannak hivatásos figyelemfölkeltők, akik üzleti s egyéb megfontolásból naprakészen „szállítják” a pletykákat. De mostanában, az emlékiratok, dokumentumműfajok fölmvirágzásával megint egyre gyakrabban hallunk, látunk, olvasunk teljes néven nevezett művészek személyes dolgairól, kertelés, szépítgetés nélkül. Zavarba ejtő folyamat; a szerzőre vonatkozó megállapítások egyszercsak rásugárzódnak az alkotásokra is. A nyilvánossághoz való viszony új kérdései vetődnek föl, a publikálás etikájának új szempontjai mutatkoznak. Mindez végiggondolandó Fodor András vaskos két kötete nyomán is. 1947 és 1971 a határpont a naponta jegyzeteket készítő somogyi származású poéta közreadott vallomásanyagában: a Fülep Lajossal való megismerkedés, majd a végső búcsú közötti időszak. A kitűnő művészettörténész az Eötvös Kollégiumban tanította Fodorékat, s egy hűséges kör a kollégium megszüntetése után sem tágított Fülep mellől. Rendszeresen ellátogattak a Széher úti lakásba, és séta közben, majd pedig köré telepedve cseréltek eszmét, tudományról, művészetről, politikáról. Érdekes, , megragadó, európai színvonalú egyéniség nagy- és kisszerű vonásai tárulnak elénk. Az Adyval barátkozó, diplomatának, vidéki papnak, irodalomszervezőnek, művészettörténésznek egyaránt kiváló Fülep Lajos nézeteit Fodor a Goethével beszélgető Eckermann pontosságával foglalja össze. De legalább ennyire szólnak ezek az évtizedeken áthúzódó naplójegyzetek Fodor Andrásról, s legalább ekkora pontossággal és őszinteséggel. Az ő nagy- és kisszerű tulajdonságai sem maradnak rejtve. Fodor András két részre osztja az emberiséget. Vannak, akik szeretik őt, s vannak, akik nem. Sokakat támogat, indít el költői pályájukon, s számon is tartja: hűségesek maradnak-e hozzá vagy sem. Jó és rossz pontokat osztogat szorgosan, maga is egy amolyan Fülep-féle társaság középpontjaként. S a jó és rossz osztályzatok nagyjából egyensúlyban vannak, ezért a néven nevezettek közül — ha élnek még — vélhetőleg csak kevesen háborodnak föl igazán. Közben pedig kirajzolódik negyedszázad zenei, irodalmi és közéletének sajátos állapotképe. Fodor András tévedhetetlennek mutatkozik a megragadott kor legfontosabb politikai eseményeinek megítélésében, de — például, s jellemző módon — a gazdasági reformról egyetlen szót sem ejt. Százakra rúgó naplószereplői közül Fülep mellett talán a nálunk tanult angol zenetudós, Colin Mason (meghalt 1971-ben) jelenik meg a legrokonszenvesebb ábrázolásban, a leginkább bensőségesen. Furcsa könyv ez, de vitathatatlanul izgalmas áttekintés olyasmiről, amit enciklopédikusan még nem dolgoztak föl; egy sajátos kortörténetet olvasunk. S tán még olyan haszna is lehet e naplójegyzeteknek, hogy hiúbb kortársaink elgondolkodnak: „vigyázat, jónak kell lenni, mert F. A. minden este számvetést készít, s az utókor az ő szemüvegén keresztül (is) lát majd bennünket!”. (Magvető Könyvkiadó) Kőháli Zsolt VIKI ÉS A FLÖRT FESZTIVÁLOK MIDEM DIÁN A jelek szerint a Viki és a Flört együttes sikeres MIDEM-fellépése, úgy látszik, hatással volt a nemzetközi popfesztiválok rendezőire is. Az együttes meghívást kapott a júniusban megrendezésre kerülő török nemzetközi popfesztiválra, amelyet az Izmirtől nem messze levő tengerparti üdülőhelyen, Cesmében tartanak. Augusztus végén a sopoti nemzetközi dalversenyre várják a magyar együttest, amikoris két saját versenydalukon kívül egy lengyel szerzeményt is bemutatnak. □ A MAGYAR RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÉNEKKARÁNAK hangversenyét Lehel György vezényli a Mátyás-templomban június 13-án, szombaton este fél 8-kor. A vokális zene remekeiből sorozatban ezúttal közreműködik az MRT szimfonikus zenekara.