Esti Hírlap, 1987. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1987-09-21 / 221. szám
A BNV-RŐL JELENTJÜK• Vásár a vásárban Sétáljon papucsban! • Jó csali az öreg Skoda Ez igazán vásár — a BNV-n majd’ ötven vállalat nemcsak bemutatja, eladásra kínálja portékáit. A 3-as kaputól jobbra eső szabad területen semmi máshoz nem hasonlítható vásár van a vásárban. Fekete csizmát, ünneplő öltönyt, nyakig begombolt, hófehér inget viselő bácsika az egyik kis árudánál. Szakértő szemmel mustrálja a kínálatot, ám nem dönt könnyen: fóliába zártan adják a borélesztőt a Budapesti Szeszipari Vállalat munkatársai. — Többféle új termékkel jelentkeztünk az idén — mondja Fajó Éva gyártmányfejlesztő, aki így szombat-vasárnap maga árulja találmányait, magyaráz például a szőlősgazdának, borról, szőlőről — szakértelme láttán kalapot is emel a soltvadkerti gazda. — Vásárdíjas ételeceteinket, a Delicates ízesített ecetcsaládot ajánljuk. Igaz, már a vásár előtt két héttel kapható volt néhány budapesti nagyobb csemegében, de hát úgy az igazi, mindenki azt hiszi, hogy csak itt, estik most kapható. Keleti csemege, táska és öv Az állami kínálat mellett ott van a „maszek": nívótlan butikportékát mutat a szabó, keleti csemegét a cukrász, táskát, övét a bőrdíszműves, s egy igazi kuriózum is akad — drágakőcsiszoló mester érkezett Nyíregyházáról. — Nem először bérelek helyet a nemzetközi vásárban, a tíz nap ezúttal négyezer-egyszáz forintomba került. Ha otthon maradtam volna, jóval többet keresek — mondja Pálinkás László. — Kevés hasonló foglalkozású van ma az országban, mint én; ide is magam jöttem most el. De látnom kell, más árukkal, mások hogyan csinálják, s főleg, miként tálalják azt. Az igazi vásárfia számomra az itt születő kapcsolatok sokasága. Mellettem például egy ötvös dolgozik, talán valamit a jövőben közösen csinálhatunk ... Kabát, kosztüm télre Az asszonyság nem igazi vásári kikiáltó: hangja rekedt, halk, ám lelkesedése valódi: — Kényelmes papucsban sétáljon végig a vásáron, 40-es méretig csak 160 forint, afölött 109 ...! — hirdeti lábbelijét a Centrum Áruház pavilonja előtt. Látszik, korán van még, alig húsz perccel nyitás után, még nem sajog a láb, ki-ki saját, otthon felhúzott cipőjében halad tovább. Három órával később már hosszú sor áll a kényelmes papucsért. Megfogadják a tanácsot. A reklámszatyorba, amibe csomagolják, hamarosan a cipő kerül ... Egy másik pavilonban a Május 1. Ruhagyár vásározik. Ugyanazokat a télikabátokat, téli kosztümöket árulják, amelyeket a vásár másik felén levő pavilonban új áruként bemutatnak. — Nyári holmit is hoztunk eladásra, mégpedig mintegy folytatásaként a nyári vásárnak, 40 százalék,ha olcsóbban — mondja Jakab József, a kitelepült üzlet vezetője. — Tavaly másfél millión felül forgalmaztunk hasonló módon, most kétmillióra terveztünk. A forgatag nagy, s miután a vénasszonyok nyara — vagy ha úgy tetszik: indián nyár — az idén vetekszik a valódi kánikulaidőszakkal, fogy a ruha. A télikabát iránt kisebb az érdeklődés. A szépségnek éra van A Hunor Pécsi Kesztyűgyár üzletében a vállalat értékesítési osztályának munkatársai álltak ezúttal pult mögé, s van is dolguk jócskán, hiszen annak ellenére, hogy messze még a tél, nagyon kapós airba- és bőrkabát. A szépségnek ára van — ez kiderül az Azúr Kereskedelmi Vállalat üzletében, amely épp olyan, mint a város bármely más Azúr boltja. A külsőre és az árukínálatra ügyeltek, ötmilliós árukészletei érkeztek. — Itt a vásáron kapható először nálunk a Pond’s krémcsalád további néhány tagja, a legújabbakból. Itt árusítjuk először az Amo szappanok legfrissebbjeit is. Úton útfélen kiderül: járva (is) eszik a magyar. A Kőbányai Sörgyár pedig arról gondoskodik — a többi között —, hogy a hurkát, kolbászt — igazi, elmaradhatatlan vásári kellékek ezek — legyen mivel leöblíteni. Oe van, ahol a hazai győz: a padokon, a virágágyások kőszegélyein sokan leülnek étkezni. Térdre kerülnek a kockás kendők; pap, mama, gyerekek szíbvány rántott csirkét majszolnak, üvegből hozzá uboros salátával. Aztán továbbindulnak a vásár sűrűjébe. Huszonnyolc éves Skoda Felicia áll az egyik standon. Sokan érdeklődnek, ám az áru nem eladó. Mi több, semmi köze nincs az autóiparhoz. A kiálló saját tulajdona e veterán kocsi. — Softverrel és hardverrel foglalkozunk — mondja Práger Péter, a SZINT vezetője. — ■ Tudom, nem idevaló a bemutatkozásunk, hiszen számtalan számítógépes szakkiállítás van már Magyarországon. Ám nekünk nagyon fontos a jeleidéz, a kapcsolatok teremtése. Az öreg Skoda jó csali, ide vonzza a szemet. Ám a szakembert nem lehet becsapni, azonnal tudja, mivel foglalkozunk. Nem egy kis- és középvállalat számítástechnikai programját, szervezését megoldottuk már. Legfontosabb a jelenlét Külön világ ez: vásár a vásárban, színes fogatag, s az a nem titkolt szándék, hogy a legfontosabb itt a jelenlét, a kapcsolatteremtés és másodlagos csupán a kereskedés, az üzlet. Bencze Szabó Péter Nagy sikere van a gyerekek körében a Vizua Gmk által készített kisautóknak. A hét végén is sokáig próbálták ki. (MTI Fotó : Kerekes T Tamás) Versenyző kártalanítok Két biztosítót két autó. A Hungária Biztosító látványos és vadonatúj pavilonja előtt egy totálkáros kocsi. Jelezve, hogy naponta többször is cascovetélkedőt rendeznek a roncsautó kártörténetéről. Az Állami Biztosító pavilonja régebbi, előtte viszont egy teljesen új Fiat Uno, amit szeptember 25-én sorsolnak ki az ÁB-cascósok bonusra jogosultjai között. Talán ennyi is elegendő annak érzékeltetésére, hogy a vásárverseny is, s a rajthoz álló biztosítóintézetek nem fukarkodnak a tevékenységüket népszerűsítő ötletekkel. Ma délelőtt már durrant is a startpisztoly: a hungáriások a nagy port felvert Füstmentes falu-pályázatra nevező 31 község vezetőinek tapasztalatcseréjét rendezték meg, az ÁB vezetői a személybiztosításról, újabb szolgáltatásaikról, a mezőgazdasági biztosítási ágazatot érintő idei károkról adtak tájékoztatást. (Wormser Antal felv.) PARLAMENTI ÜLÉSSZAK UTÁN Ügyelve a részletekre A parlament szombaton megszavazta az adóreformot. Hogy pusztán a két rossz közül a kisebbik rosszat választotta-e a legfőbb törvényhozó testület, vagy pedig a most lezajlott őszi ülésszak a reformországgyűlések egy újabb sorozatának kezdetét jelenti, azt az elkövetkezendő, nem is túl hosszú időszak fogja megmutatni. A szombati szavazás mindenesetre logikusan következett a csütörtökiből. Akkor a parlament bizalmat szavazott a miniszterelnöknek, aki előterjesztette a kormány 1990-ig szóló munkaprogramját. Ebben a következők állnak: ..A kormány kiépíti és kibontakoztatja a szabályozott piaci mechanizmusokat, s egyszerűsíti, tartós alapokra helyezi a vállalatok, intézmények, vállalkozások és a lakosság pénzügyi kapcsolatait a költségvetéssel. Új, egységes, általános forgalmi adó életbelépését kezdeményezi, egyidejűleg megszünteti a vállalati vagyonadót, felhalmozási adót, béradót, és mérsékli a nyereséget terhelő elvonásokat. Ugyanakkor csökkenti a még meglevő különféle vállalati támogatásokat. Megszűnnek az elkülönített vállalati pénzalapok. A költségvetés bevételeinek jelentős hányada a forgalmi adóból fog származni, az egységes személyi jövedelemadó bevezetése pedig biztosítja, hogy az állampolgárok hozzájárulása a közkiadásokhoz a valóságos jövedelmekkel arányos legyen, s világossá teszi mindenki számára, hogy mekkora terhet visel a közösség érdekében.” A képviselők már hónapok óta tanulmányozták és vitatták a most megszavazott és jövőre bevezetendő adóreform részleteit, de a pénzügyminiszter expozéjából a közvélemény számára is nyilvánvalóvá vált: a két új adónem, a személyi jövedelemadó és a forgalmi adó szoros kölcsönhatásban áll egymással. Pontosabban: éppen a személyi jövedelemadó teremti meg a feltételeit a forgalmi adó bevezetésének, hiszen ezáltal válik lehetővé a vállalatok nyereségét terhelő elvonások csökkentése. Ez remélhetőleg azt eredményezi, hogy a valóban életképes vállalatok elindulnak végre a prosperitás útján, ami viszont a stabilizációs — és később a kibontakozási — szakasz alfája és ómegája. A képviselők ezt természetesen pontosan tudták — ezért is következett logikusan a szombati szavazás a csütörtökiből. Akkor hát miért tartott ilyen hosszú ideig a vita? Miért kellett az utóbbi évtizedek eleve leghosszabbra tervezett országgyűlési ülésszakát egy újabb nappal — igaz csak fél nappal — meghoszszabbítani? Miért ült össze tanácskozásra két parlamenti bizottság még péntek este is, hogy a módosító javaslatokat véleményezzék? S miért hangzottak el újabb javaslatok a legeslegutolsó nap délelőttjén? S végül: vajon mi az oka annak, hogy a képviselők mintegy 10 százaléka — ellenszavazattal vagy tartózkodással — mégsem adta voksát a személyi jövedelemadó bevezetéséhez? (A forgalmi adó bevezetését, a képviselők csak elenyésző hányada nem szavazta meg.) Talán nem hangzik profánul: a honatyák „ügyeltek a részletekre”. Hiszen a dolgok túlságosan nagy leegyszerűsítését jelentené, ha azt feltételeznénk: a kormányprogrammal való egyetértés automatikusan az annak részét képező adóreform minden egyes részletével történő azonosulást is jelenti. Nem felejthetjük el: a miniszterelnök nem palástolta, hogy a következő év — évek — az életszínvonal csökkenését hozza majd. S ezzel — a cél érdekében — egyetérthet a képviselő. De gondolnia kell azokra, akik nem képesek elviselni életszínvonaluk csökkenését, mert e csökkenés ellensúlyozása nincs hatalmukban. Természetesen az idősekről és a gyerekekről van szó; az elődökről és az utódokról. Az előző évek következetlenségeiből, hibás döntéseiből összeálló számlát velük nem fizettethetjük ki, nem szabad velük kifizettetni. Jövőre operáción fogunk átesni — az egyik budapesti képviselő gondolatmenete szerint —, el is kell viselnünk a fájdalmakat, de egyes rétegeknek — ebben az esetben a nyugdíjasoknak — „fájdalomcsillapítóra” van szükségük. A képviselő ugyan — módosító indítványában — 120 ezer forintban kérte meghatározni a nyugdíjak és a nyugdíjaskeresetek öszszegének adómentes felső határát, az Országgyűlés azonban végül is a 96 ezer forintos változatot fogadta el. De azért — a képviselők többsége legalábbis úgy vélik — remélhetőleg ennek is lesz „fájdalomcsillapító” hatása. Nagyon sokan szóltak — aggodalmakkal — a többgyermekes családokról. Az ő életszínvonaluk is védelemre szorul. Mint egy képviselő megfogalmazta: az adórendszer korszerűsítése nem szabad, hogy ütközzön a parlament által épp egy esztendeje elfogadott családjogi törvény elveivel. „Fájdalomcsillapító” intézkedések ezen a területen is történnek majd — kivált a háromgyerekes családok esetében —, az életszínvonal várható csökkenésének ellensúlyozására azonban a jövő évben nem lesz mód. Viszont létrejön egy olyan parlamenti bizottság, amely az adórendszer bevezetésével kapcsolatos gazdasági-társadalmi hatásokat folyamatosan elemzi majd. Ez pedig remélhetően garanciát jelent arra, hogy a „fájdalomcsillapító” hatása ne múlhasson el. Azt szokták mondani, hogy az adófizetés már csak azért is nehéz dolog, mert „legérzékenyebb testrészünket”, a zsebünket érinti. De azt is szokták mondani, hogy az adófizetés egyben méltóságot is ad az embernek. Aki ily módon nem eltartott, hanem a közkiadások finanszírozója. Hogy ez gyenge vigasz lenne? Talán nem olyan gyenge ... Gyémánt Mariann