Esti Hírlap, 1988. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-27 / 99. szám
Játékos értelmet is kapott a tartalomtól a tegnapi műsor címe. A Határtalan szerelem elsődleges értelmében valóban a határt, az országhatárokat átlépő kapcsolatokat jelezte, s ezt a jelentést szőtte át a szerelem nagyságát romantikus méretűvé növelő, átvitt értelem. Csurgay Judit elfogulatlanul lépte át az előítéleteket, olyan témáról készített riportokat, amelyről beszélni tulajdonképpen rég leszoktunk már. A házasság általában olyankor kerül egy műsor középpontjába, amikor baj van vele, amikor mint intézmény látszik csődöt mondani, s ezzel a gyereknevelésre válik alkalmatlanná. Sajnos, tudjuk, hogy okunk van minél gyakrabban beszélni erről, mert bár azt is tudjuk, hogy csak beszélni, csak kimondani a dolgokat — csupán az első lépés, és semmit sem ér, ha a tényekkel való szembenézést nem követi konstruktív cselekvés. De ezúttal nem a konfliktushelyzetek felfejtése volt a cél, éppen ellenkezőleg — jó házassági kapcsolatok erősségéről beszéltek a megszólaltatottak. Csurgay Judit olyan családokat keresett fel, amelyek finn—magyar vegyes házasságok lévén, valóban határtalan szerelmen alapulnak. Rokonszenvesen nyíltszívű vallomásokat hallottunk, és nemcsak a finnek karakterizálása volt tanulságos a magyar férj helsinki otthonában, hanem a finn férj budapesti mini jellemzése is rólunk, akik között él. Egyik sem volt udvariaskodó tükör, amit megláttunk benne, éppen ezért volt érdekes. Finnország több okból vonja magára a figyelmet, nemcsak rokoni kapcsolatainkért, hanem a csendben elkezdett és véghezvitt gazdasági felfutás miatt is. A két ország kapcsolatait is tápláló érzelmi hajszálgyökerek, a finn—magyar családok bemutatása után bizonyosan megérné ennek az izgalmas és valószínűleg sok tanulságot is kínáló témának szintén áldozni egy dokumentumfilmnyi figyelmet a Magyar Televízióban. (bársony) JÚNIUS 11-ÉN Ismét rádiónap Ismét rádiónapot rendez a Magyar Rádió június 11- én, szombaton. A Kossuth és a Petőfi adó 24 órás élő programjában olyan szórakoztató műsorok, játékos vetélkedők, zenés összeállítások váltják egymást, amelyek egyúttal áttekintést adnak a rádió munkájáról, műhelyeiről. A tervek szerint a Kossuth rádió egésznapos kapcsolásos vetélkedőjében például hat vidéki stúdió egy-egy csapata — rádiósok, tudósok, közéleti személyiségek — mérik össze ismereteiket, a Petőfi adón pedig a múlt év hazai és külföldi díjakat nyert legjobb műsoraiból, hangjátékaiból hallható majd válogatás. A Kossuth adó éjszakai programja ezúttal a fiataloké lesz, az Éjszakai csúccsal párhuzamosan a Petőfi adón kívánságműsor hangzik el. A zenei programok között lesz az az esti koncert, amelyben négy mai magyar zeneszerző ugyanazon librettóra frissen komponált zenei stílusparódiáit mutatják be. Ezúttal is kapcsolnak majd külső helyszíneket: az ifjúsági rovat munkatársai például a tervek szerint a József Attila Gimnáziumba látogatnak el. A rádiónap főszerkesztője Marton Frigyes, s a műsor munkatársai-vendégei között ismert rádiós személyiségek, művészek lesznek. (MTI) FILM-BEMUTATÓ Szorításban Ezen a héten ismét egy rendkívül izgalmas magyar dokumentumfilm kerül a közönség elé. Almási Tamás Szorításban című filmje, amelyet Ózdon, a Kohászati Művek munkásai és vezetői között forgatott, az olyan közismert, naponta többször hallott szavak tényszerű tartalmát, konkrét jelentését, mögöttes emberi drámáját tárja fel, mint amilyen a szerkezetváltás, a munkaerő-átcsoportosítás, az elavult termékszerkezet, a gazdaságtalan termelőegységek megszüntetése. Illetve ennél még többet is tesz. A ma már gazdasági törvényszerűségként, lépéskényszerként tudomásul vett intézkedések közvetlen előzményeiről is tudósít, bizonyos fokig felvázolva — érzékeltetve — a folyamatot is, amely idáig vezetett. X dl lido lidi gazdasági szakember, nem közgazdász, megközelítése a dokumentalistáé. A dokumentumfilm sajátos, valóságfeltáró eszközét olyan rendkívüli társadalmi érzékenységgel használja, hogy a kép, amelyet felmutat, éppen a látvány semmivel nem helyettesíthető erejét mozgósítva, jóval többet mond el, mint egy felszámolási határozat végrehajtásának története. Azok az emberek, akiket gyűléseken, munkahelyükön, otthonukban látunk és hallunk, összefoglaló néven: a munkásosztály. Almási Tamás életüknek nagyon kritikus fordulóján lép közvetlen közel hozzájuk. Látjuk a 150 éves gépet, a kopár üzemi fürdőt, a koszlott műhelyfalakat, a sisakok alatt a barázdált arcokat és a kezekben a fizetési borítékokat, rajtuk a kétheti bér számjegyeit: 1600, 2200, 4100 forint. Egyikük azt mondja: hatvanfokos melegben, nyolc óra alatt másfél kiló hús árát keresi meg. A hengerészek egy röpgyűlésén valaki arról beszél, hogy a legtöbben az életüket tették a gyárra, ötven éven felül mihez kezdjenek magukkal, amikor hatvan kilométeres körzetben nem találnak munkahelyet? Látunk egy üzemi gyűlést, a székeken némán várakozó, fáradt férfiakat, s magas pulpitusra állított terítős asztalt, amely melllett majd a vezetőség helyet foglal. És látunk vadonatúj irodaépületeket, önműködően nyíló üvegajtóval, látunk csillogó aranygyűrűket a jutalomosztó kézen . Vékás Péter, Balogh Gábor és Sas Tamás kamerája érzékeny minden mozzanatra, amely a kép nyelvén is sokatmondó. Ettől is van, hogy ez a dokumentumfilm az utóbbi évek játékfilmjeiben ritkán látott drámai hatású jelenetekkel szegezi magához a nézői figyelmet. A film 1987. május 1-jétől kíséri végig az ózdi eseményeket, a kamera jelen van minden fontos mozzanatnál, munkások között és vezetők megbeszélésein. Almási Tamás ezenkívül kiválaszt három hengerészt azok közül, akiknek munkája feleslegessé vált, tehát szembe kell nézniük a hogyan tovább kérdésével. Ezzel a személyes ismeretséggel tágul ki valójában a film horizontja. Az otthonokban, már „civilben” készült felvételek és vallomások egy szociográfiai film hiteles részeivé is előreléphetnének. Ami minden szavuk mögött aranyfedezet: mindhárman szerették a munkájukat, ragaszkodtak a munkájukhoz, és az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy lesz megoldás, helyben. Témájánál fogva a Szorításban a keserű és számonkérő pillanatok filmje, amelyben hangot kap az éveiket nehéz, kizsigerelő műszakokban letöltött munkások kemény kritikája is, azok véleménye, akik hiszik: a gyár vezetőin múlt, hogy így kellett eljutniuk a kritikus pontig. A filmrecenzió írója sem közgazdász, nem gazdasági szakember. Amiről számot ad, s amihez szeretne minél több nézőt megnyerni, egy nagyszerű dokumentumfilm, amely a mai valóság egy konfliktusát helyezi éles fénybe, de amely egyben tisztelgés azok előtt, akiket egy 1951- ből idézett filmhíradó a hétköznapok hőseinek mond a kezdőképeken, s akiknek állniok kell a sarat akkor is, amikor a film legdrámaibb, szíven ütő felvételén némán nézik a lassan örökre megálló, ócska gép kerekét, hogy aztán két kopott sportszatyorral induljanak neki — hátrahagyva gyerekeket, feleséget egy kamrácskányi szobában — az ország másik végébe, szerencsét próbálni. Bársony Éva Aki képtelen megválni Ózdtól □ BÁBELI HARMÓNIA címmel rendez vitaestet — a Párbeszéd a kultúráról-sorozatban — a Hazafias Népfront Országos és Budapesti Művelődéspolitikai Bizottsága ma 6 órai kezdettel. A kultúra és nyelvtudás kapcsolatáról, a nyelvismeret fontosságáról és akadályairól, a nyelvtanulással kapcsolatos több témáról dr. Lomb Kató 19 nyelvet beszélő műfordító mond bevezető beszédet. A műfordítónak egyébként e napokban jelenik meg Bábeli harmónia címmel új kötete. MÓRA-TÁJÉKOZTATÓ AÉvente hatszor: Az én újságom KÖNYVEK CSAK KLUBTAGOKNAK (Folytatás az első oldalról.) — A mozgalom célja, nem titkoltan kettős — mondja Bazsó Márton, a Móra Ferenc Könyvkiadó igazgatóhelyettese. — A klubok, mint annyi más országban, nálunk is hatékonyabbá, demokratikusabbá tehetik a terjesztést, a tervezést. Mindenhová eljuthatnak kiadványaink, de ott sem haszontalan a vállalkozás, ahol lépten-nyomon könyvkereskedésbe botlunk, ahol szervezett a könyvtárhálózat. Hiszen nincs mindenütt lehetőség rá, hogy okosan ajánljanak, beszélgessenek a vásárlóval vagy a kölcsönzővel, s az élményhez kapcsolódva játszhassanak az ifjú olvasók. Az effajta kezdeményezések olyan gyerekeket is megnyerhetnek az irodalomnak, akik ma szívesebben választják a televíziót. — Hol és milyen formában működhetnek majd ezek a közösségek? — Könyvtárakban, művelődési házakban, iskolákban — nekünk mindegy. Jelentkeztek már olyan könyvtárosok, népművelők, pedagógusok, akik vállalják, hogy vezessék a csoportokat. Mi fölkerestük őket, hiszen a központi irányítást a kiadó vállalja. Helyi programokat mi nem kívánunk szervezni. A tagdíj egy évre 50 forint lesz, ezért kiki igazolványt kap, emblémát, jelvényt, s azt a folyóiratot, amely szeptembertől a következő tanév kezdéséig hatszor jelenik majd meg. Címe: Az én újságom, Pósa Lajos egykor kedvelt kiadványát idézi. Megjelentetünk évente majd 16 olyan könyvet, amelyet csak a klubtagok kapnak meg, s két esztendőn át tömegkiadványként ezek nem jelennek meg a boltokban. Kezdetben bizonyosan veszteséges lesz a vállalkozásunk, de később reméljük, segít abban, hogy kelendőbb legyen a portékánk, s ezáltal ki-ki olvasson is. ★ A sajtótájékoztatón a Magyar Írók Szövetsége World-SF tagozata, illetve a Galaktika Baráti Kör tagjai szóltak az augusztusban nálunk sorra kerülő „Fantasztikus hét” rendezvényeiről is. Fazekas Ágnes Népfőiskola-pályázat Népfőiskolai tanfolyamok,ben, a TIT Népfőiskolai Tanfaluszemináriumok, továbbá csábán (Budapest VIII., Bródy egyesületi formában, Kenda Sándor utca 16., telefon: 343- kásos keretek között működő 380) és az Országos Közművehelyi népfőiskolák támogató- fődési Központban (I., Corvin Sára az 1988—1989. évre pályatér 8., telefon 151-348) kaphatatot hirdet a TIT Népfőiskolák. A pályázatot két példányrai Tanácsa és az MTA Sorosban, részletes program- és Alapítvány Bizottsága. Részlet költségvetés-tervezettel, 1988. tes pályázati feltételek ala- május 25-ig kell beküldeni adományos Ismeretterjesztő TIT Népfőiskolai Tanács Buda- Társulat megyei szervezetei- pest 1367 Pf. 123. címre. MUNKATÁRSUNK, KÁLLAI KATALIN JELENTI PÁRMÁBÓL: ÉJFÉL UTÁNIG HÁROM NŐVÉR A Teatro Farnese Párma legrégibb színháza. A mesebelien szép faépületet a Farnesék építették, 1618- ban. A pármaiak nemigen bánhatták a csaknem kétszáz éves Farnese-korszakot, mert a család egy tagjának 30 esztendeig tartó uralkodását a város egyik legvirágzóbb korszakának tartják. E tündökletes időszakban építették a színházat. A virágkornak azonban vége lett, a színház faépülete megöregedett. Ma már nem játszanak benne. • • Hogy néhány pillanatra mégis föléledt, az a pármai színházfesztivál érdeme. A Fa mesében nyitották meg az egyhetes találkozót, amelyen hat színház vesz részt, az itteni sajtó szerint Európa legjava. A megnyitó ünnepi formaságai még a Katona József Színház megérkezése előtt, szombaton zajlottak. A régi színházépület ezzel be is töltötte feladatát, a vendégtársulatok előadásainak a fesztivál gazdája, a jóval kisebb és korántsem olyan látványos Teatro Due ad otthont. A vékonypénzű „Due” Strehler Piccolo Teatrója mellett, Itália egyik legnevesebb színháza. Főként a modern, új utakat kereső, avantgárd törekvések hívei ismerik el. A „Kettő” — amelynek összesen három játszóhelye van —, nem csupán önnön működésében kedvez a merészebb színház híveinek, hanem öt évvel ezelőtt életet adott a pármai színházfesztiválnak, s ezzel otthont az övékhez hasonló törekvéseknek. Mondják, a fesztivál egy színházi nemzedék boldog utópiájának köszönhetően jött létre, amely a hatvanas-hetvenes években „roppant izgalmas és ellentmondásos kalandokat élt meg”. A Katona József Színház vasárnap érkezett meg a napfényes Magyarországról az esős Itáliába. Az idő másnapra itt is napsütéses lett. Talán tett róla a hely szelleme, majd Olaszország április 25-i nemzeti ünnepe, amelyet Pármában is nagy csinnadrattával ünnepeltek, gyűléssel és szónoklattal, majd szabadtéri műsorral a Garibaldi téren. De mindenekfölött Verdi muzsikájával, amely sokfelé zengett Verdi városában. (A komponista egy közeli faluban, Roncoliban született.) A színházfesztivál mintha inkább a szakma, semmint a város ünnepe lenne. (Láttunk már ilyet.) A szakma viszont elismeréssel adózik az idei találkozónak. Hogy egy tartózkodó véleményt említsek: „Végre egy oázis az idei évad sivatagjában”. A sivatag az olasz színházi életre vonatkozik, legalábbis ebben a megítélésben. A Katona társulata hétfőn este megnézte a belga Teatro Vario előadását (e dermesztő színházi vízióról talán lesz mód még szólni a későbbiekben), majd tegnap este maguk léptek színpadra a Három nővérrel. A külföldi vendégszereplések alkalmával mindig történik valami váratlan. Ezúttal az olasz határon levő úgynevezett lassító sztrájk miatt volt egy ideig kétséges a díszletek megérkezése. Az itteni szokásoknak megfelelően az előadást este 9 kor kezdték, s csaknem éjfél után egy óra volt, amikor véget ért. Az igazsághoz híven, nem túl nagy publicitást kapott a társulat — legalábbis előre. A ma esti előadás előtt talán jobban elterjedt Pármában, hogy van itt egy színház, amely Csehovot játszik. S akik látták, azoknak nagyon tetszett. . A tolmácskészülék itt ugyanúgy nem divat, ahogyan a Katona József Színház ezt megelőző bemutatkozásának színhelyén, Párizsban sem. A fesztivál rendezői azonban voltak olyan figyelmesek, hogy sok más között a Három nővért is árusították a színház előterében, így sokan e könyvvel a hónuk alatt ültek be a nézőtérre. A közönség, ha a szöveget nem is, de a látottakat pontosan követte, részesévé tudott válni a lassan terebélyesedő drámának. Az események most sem kegyelmeztek a Prozorov lányoknak: olyan könyörtelenül követték egymást, mint a hónapok az évben. A Teatro Duótól nincs messze — itt Pármában semmi semmitől nincs messze — a Battisteri, vagyis a Keresztelőkápolna. Arról híres, hogy benne található Antelami mester tizenkét szobra, amelyeket az év hónapjairól mintázott meg. Az áprilist a szobrász a hónapok királyának mutatja. Már nincs sok hátra belőle. Vajon az lesz-e?