Esti Hírlap, 1995. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-01 / 152. szám

BOKROS ÚJRA CSOMAGOLAT Az Alkotmánybíróság döntéséről készült összeállításunk lapunk 1, 3, 5. oldalán ÁRA: 18,20 FORINT XL. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ...és ilyen lett Fotó: Fazekas István/Esti Hírlap Kiszámítható meglepetés? Természetesen a kisebbik kormányzó párt nem számított arra, hogy az alkotmányosságot felügyelő fórum elutasítja a Bokros-csomag számos terveze­tét. Ezért is szavazott mellette — fogalmazott Bauer Tamás. Az SZDSZ ügyvivője kifejtette: nem lepődtek meg az Alkot­mánybíróság döntésén, tiszte­letben tartják. Hangsúlyozta el­lenben, hogy a véglegesen el­utasított tervezetek pótlására — például a honoráriumokat il­lető társadalombiztosítási köte­lezettségre — éppen azért nem dolgoztak ki más koncepciót,­ mert úgy vélték, nem ütközik alaptörvénybe az ötlet. A közel­jövőben azonban más forrás után kell néznie a kormánynak, melyből a határozat után tá­madt költségvetési űrt pótolni tudják. Bauer Tamás természetesnek tartotta azt is, hogy az államfő aláírta az előterjesztést, hiszen az előző kormányzati ciklusban sem küldött az Alkotmánybíró­ság elé ilyen kaliberű törvény­­tervezeteket. Elfogadhatatlan tehát az a Göncz Árpád ellen irányuló vád — nyilatkozott az ügyvivő —, hogy aláírása „ud­varlás” a koalíciónak. Cz. C. ■ A metróvezetők a hét végén is tárgyalnak Nem cél a sztrájk A BKV metróigazgatóságát, il­letve az alagúti munkát végző motorkocsi-vezetőket képvise­lők a hét végén is folytatják a tárgyalásokat, hogy ne kerül­jön sor a jövő héten várható munkabeszüntetésre. Szomtag Andor, a metrófő­igazgatóság főmérnöke közöl­te: kívánatos volna, hogy a dolgozók megvárják a bírósági állásfoglalást a tervezett sztrájk jogszerűségéről. Szonntag felhívta a figyelmet arra, hogy a jogszerűtlen sztrájk következményeit a dol­gozóknak kell viselniük, de jogszerű munkabeszüntetés esetén a cég teljesíti a törvény által meghatározott feladatait. Knapp István, a metróveze­tők érdek-képviseleti szerve, a Fővárosi Közlekedési Dolgo­zók Demokratikus Szakszer­vezetének elnöke hangsúlyoz­ta: mindent elkövetnek a meg­egyezés érdekében, de a bér­­követeléseikből nem engedhet­nek. Ha a munkabeszüntető erő­demonstráció bekövetkezne azon lesznek, hogy minél ke­vesebb gondot okozzanak az utazóközönségnek. Knapp sze­rint július 4-én, kedden jár le a sztrájkegyeztetésre törvénye­sen előírt hét nap. Sikertelen megállapodás esetén a követ­kező napon döntenek majd a sztrájk további sorsáról. ap a kormány A miniszterelnöki kabinet nyilatkozata szerint a minisz­terelnökség megelégedéssel fogadta, hogy az Alkotmány­­bíróság a gazdasági stabilizá­ciót szolgáló törvénycsomag egészét alkotmányosnak ítél­te. A nyilatkozat rámutat ar­ra, hogy miután a határoza­tok a törvények néhány ren­delkezését megsemmisítették, a kormány július 6-i ülésén áttekinti az előállott helyze­tet. A kabinet ezután megteszi azokat a lépéseket, amelyek az ország pénzügyi-gazdasági stabilizációjának biztosítása és az államháztartás egyensú­lyának javítása érdekében szükségesnek tart. Az Alkotmánybíróság a Bokros-csomagról Sikertelen megszorítás Az Alkotmánybíróság teg­napi határozatából ítélve nem jártak nagy sikerrel Bokros Lajos első megszorító kísérle­tei. A bírói testület jó néhány ponton megsemmisítő „csa­pást” mért a pénzügyminiszter intézkedéseire. Kimondta, hogy a szellemi alkotásokat terhelő 44 százalé­kos tb-járulék alkotmányelle­nes, a róla szóló szabály sem most, sem később nem léphet hatályba. A vagyoni jogokat ugyanis ellenszolgáltatás nél­küli akarták korlátozni. Abszolút elfogadhatatlan a személyi szám használatának meghosszabbítása és kiterjesz­tése is. Az állampolgárok in­formációs önrendelkezési jo­gát sértené, ha a hivatalok 1995. december vége helyett 1999 végéig használhatnák a személyi számot, s adataikat ráadásul csereberélhetnék is egymás között. Sőt a gazdál­kodó szervezeteknek és az ál­lampolgároknak is módjukban állna megszerezni mások szá­mait. Visszatérne tehát az 1992 előtti állapot, s boldog­boldogtalan gyűjthetné adata­inkat, anélkül hogy sejtelmünk lenne róla, ki mit kezd az in­rrifmod­Aszk­ol C­znyviilTripamTn pékét készíthetnének, s tárol­hatnának a gyanútlan állam­polgárról. (Folytatás az 5. oldalon) Szerdától szombatig ► Sárközy Gergellyel P. Horváth Gábor interjúja a 6. oldalon Fotó: Fazekas István/Esti Hírlap Volt egyszer egy család . A Szegeden meggyilkolt Z. Nagy Bálint cukrász családjá­nak egyik hölgytagja, aki nevé­nek titokban tartását kérte, nem túlságosan kedveli az új­ságírókat. Lapunknak mégis el­mondta: — Felháborító, hogy sztárt csinálnak Magda Marinkéból. Bezzeg azt senki nem írja meg, hogy ez egy szörnyeteg! Hogy nem Z. Nagy-ügyről, hanem emberekről van szó, meggyil­kolt gyerekekről, testvérekről! Legszívesebben nyíltan ravata­loztak volna fel szegényeket a Széchenyi téren, hogy mindenki lássa, mit tettek velük. Hát a hozzátartozók érzéseire senki sincs tekintettel? Arra, hogy akit elvesztettek, soha nem tér­het vissza? Egyik-másik újság annyi mocskot, szennyet hor­dott össze, hogy azt nem lehet ép ésszel fölfogni! Tudja, mi van a családi sírboltra írva? „Volt egyszer egy család.” Dani az idén érettségizett volna. Osz­tálytársai megemlékeztek róla. Balázska rendkívül tehetséges volt, még a színházban is sta­tisztált. Azon a héten az iskolá­jában jelentkezett szavalásra, és a Mamát mondta el — csuk­lik el a hangja, de aztán témát vált. — Érdekes dolgok történ­nek itt Szegeden. Nem egy vál­lalkozótól hallottam, hogy meg­fenyegették,­ne merje megvásá­rolni a kiszemelt üzletet, mert pórul járhat. A bíróság sincs könnyű helyzetben, bár a bíró jól kézben tartja a tárgyalást. Szerintem a rendőrség is jól végezte a munkáját, sok bizo­nyíték gyűlt össze.” — Többet nem mond, talán Magda Marin­­ko, a „sztárvádlott” gúnyos mo­solya, a pénteki tárgyalásra kreált új frizura zaklatta fel. (Folytatás a 4. oldalon) A KÉSZÜLÉKÉBEN VAGYUNK □DD Az Ön csatornája: UHF 47 Azért a réz az úr... — Te mit szeretnél találni? — kérdezem az Akna utcai szemétbánya kupacai között kotorászó tíz­évesforma fiúcskát. Gondolkodik erősen. — Mondjad, hogy rezet! Rezet, azt akarsz! — ragadja meg egy fogatlan öregasszony a tétovázó kisfiú karját. (Riportunk a 9. oldalon)

Next