Esti Hírlap, 1995. november (40. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

1995. november 1., szerda BELFÖLDI KRÓNIKA A Magyar Nemzeti Bank gyorsjelentése szerint jelen­tősen javult a folyó fizetési mér­leg helyzete március óta, július­ban egyensúlyba került, s csak kétmillió dolláros deficit alakult ki, míg korábban a hiány elérte, meghaladta a havi 150-200 mil­lió dollárt.­­ Jövőre átlagosan 35 száza­lékkal drágulhatnak a gyógyszerek, ha nem növekszik a gyógyszerár-támogatási keret. Az összeg jelenleg 70 milliárd, amit a szaktárca 75 milliárdra, az egészségbiztosító pedig 82 milliárdra szeretne növelni.­­ Ma lép életbe a közbeszer­zési törvény, amely évente 200 milliárdnyi közpénz felhasz­nálásának szabályait rögzíti. A törvény az állami pénzek racio­nálisabb elköltését, a verseny tisztaságát, a korrupció háttérbe szorítását hivatott elősegíteni.­­ A Létminimum Alatt Élők Társasága ma petícióban ér­tesíti a kormányt arról, hogy a la­kosság tűrőképessége határához érkezett, megkezdődött a létmini­mum alatt élők szerveződése. Ha a kormány nem enged követelése­iknek, november 30-ra országos, általános sztrájkot hirdetnek. " Horn Gyula hagyományteremtő sajtóértekezlete Nem ez a harc lesz a végső A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) által szervezett első miniszterelnöki sajtótájékoztatóra — melyet a Magyar Televízió 1-es csator­nája is sugárzott — tegnap ke­rült sor a MUOSZ tanácster­mében. Az eseményen csak az újságírószövetség által meghí­vott médiumok képviselői ve­hettek részt. Az Esti Hírlap a lap által legérdekesebb kérdé­sekből és az arra adott minisz­terelnöki válaszokból tallózott. A közalkalmazottak helyze­tét érintő kérdésre válaszolva a miniszterelnök leszögezte: leg­jobb tudomása szerint a közal­kalmazottak reálbére az elmúlt öt évben közel 50%-kal csök­kent, így e rétegnél fennáll az ellehetetlenülés veszélye, amit mindenképp meg kell akadá­lyozni. Nem állhat elő az a helyzet, hogy továbbnyíljon az az olló, amely ma a közalkal­mazottak és a reálszférában dolgozók bére között létezik. Arra a kérdésre, hogyan éli meg, hogy a kormányon ma­napság számon kérik a válasz­tási ígéreteiket, a kormányfő a következőképpen válaszolt: „Nincs olyan kormány, ame­lyen ne kérnék számon válasz­tási ígéreteit. Nem ez lesz a végső harc a feketegazdaság el­len, hiszen az mindenütt léte­zik, csak az arányaiban van kü­lönbség, vagyis ez nem magyar sajátosság. Nem igaz, hogy nem teszünk semmit a feketegazda­ság ellen. Nap mint nap növek­szik a feltárt gazdasági bűncse­lekmények száma, s mára már érzékelhető a feketegazdaság visszaszorítására meghirdetett harc eredménye. Ezzel nemcsak mi, hanem a következő kor­mány is foglalkozni fog” — je­lentette ki a kormányfő. A nőkhöz való viszonyát firta­tó kérdésre Horn Gyula az aláb­biakat válaszolta: „Nem sok sza­bad időm van, de mindenki ön­ként vállalja a politikusi szere­pet, így ne sajnáltassa magát senki sem. A nők nagyon nagy szerepet foglalnak el gondolko­dásomban, mindenekelőtt eszté­tikai szempontból. Nekem meg­rögzött felfogásom, hogy a nők sokkal bölcsebbek, mint mi, fér­fiak. Egy politikus nem tud iga­zán jól működni, ha nincs megfe­lelő családi háttere, nekem pedig van” — szögezte le a magyar mi­niszterelnök. „Pártállami módszerekre emlékeztető eszközök felhasználá­sával akadályozta meg a magyar televíziós piac egyik szereplő­jét a pártatlan hírszolgáltatásban a Magyar Újságírók Országos Szövetsége” — írja a TV3 Budapest hírigazgatója abban a leve­lében, amelyet a MÚOSZ elnökéhez és a miniszterelnökséghez is továbbított. Azt kifogásolják, hogy a kormányfő tegnapi saj­tóértekezletére nem engedték be a TV3 kameráit. Emiatt nem tehettek eleget a szabad és akadálytalan tájékoztatás kötele­zettségének. A közvetítés kizárólagos jogát ugyanis a Magyar Televízió kapta meg, s az MTV az anyag átadásáért (vágva, szerkesztve) 153 ezer forintot kért volna. A MÚOSZ ezzel gaz­dasági hátrányba is hozta a magán-tévétársaságot. A MÚOSZ elnöke, Kereszty András válaszában arra hivatkozott: a hely­szín méretei négynél több kamera elhelyezésére nem adnak le­hetőséget, ezért döntöttek úgy, hogy az MTV négy kamerája rögzíthet, s a felvett anyagot valamennyi tévállomás rendelke­zésére bocsátja. A levél azt is tartalmazza, hogy a szabályokon azért még változtathatnak... Privatizációs (ki)szolgáltatás A parlament ma tart politikai vitanapot az energiaprivatizáció­ról. A képviselők többsége felesle­ges szájtépésnek tartja az ese­ményt, hiszen semmiféle követ­kezménye nem lehet azonkívül, hogy megint jól felhergelik a tévé, illetve rádióközvetítésre figyelő polgárokat. A villamosenergia­ipar értékét hatszázmilliárd fo­rintra becsülik, azzal együtt is, hogy mintegy 20 éves átlagéletko­rú berendezésekkel üzemel. Priva­tizációja a pályázati értesítés megjelentetésével július végén kezdődött, és a kormány tervei szerint 1997 utolsó napján fejező­dik be. Az MVM Rt. jegyzett tőké­jének 24, a volt áramszolgáltató társaságénak 46-49, a hét erőművi társaságénak pedig 34-49,7 száza­lékát kívánják értékesíteni. Az energiaprivatizációnak ezzel a ré­szével különösebb gond nincs is, azon az ellenzéki és házon kívül hangoztatott véleményen kívül, hogy a villamosenergia-ipar el­adásával a kormány eleve kiszol­gáltatottá teszi az országot örök időkre csupán azért, hogy most helyrebillentse a költségvetési egyensúlyt. E rövid távú szemlélet védői a kormányzó pártokban azt hangoztatják: bárki tulajdonában van is a villamos energia, az ár­emelések elkerülhetetlenek, és az államnak, de főként az önkor­mányzatoknak nincs pénzük a karbantartásra sem. Nagyobb a vihar a gázműtársaságok magáno­sítása körül. Az önkormányzatok azért küzdenek, hogy legalább törvényben rögzített jogos jussuk­hoz hozzájussanak, hiszen a la­kossággal közösen, elsősorban az utóbbi években sok milliárdot for­dítottak a gázvezetékek építésére. Perek tucatjai indultak, levelek tanúskodnak arról, hogy az ÁPV Rt. még a befektetett összegek 10 százalékát sem kínálja ellenérté­kül az önkormányzatoknak. Gázügyben a kormányzó pár­tok tagjainak véleménye is meg­oszlik. Egy részük meglehetősen cinikusan azt vallja: a helyi tes­tületek csinálhatnak, amit akar­nak, privatizáció pedig lesz. Más részük — más más okból ugyan — úgy véli: a lehetséges vevők kivárják a perek végét, mert tud­ni akarják, hogy miért és mennyit fizetnek, tehát a priva­tizáció alaposan elhúzódik. Hogy melyik csoportnak lesz igaza, az hamarosan kiderül. Tény azonban, hogy az önkor­mányzatokban dolgozó parla­menti képviselők szerint a képvi­selő-testületek úgyis eladnák részvényüket az azonnali haszon reményében, így feleslegesen húzzák perekkel az időt. csoknyay ■ A­­MBg­okadtul nehéz lehet a kapitalizmusban de a kimászásról szó sem lehet. Az utóbbi megol­­szocialista pártként kormányozni. Plá­­dúsban, vagyis szkafanderben vízbe ugrani, vi­ne, egy ilyen hazai kapitalizmusban, szont nincs semmi öröm. Mert ugyebár itt még nem kristálya­ Erről szólt a hajósi és a hétfő esti Hajós 11- sodhattak ki a demokrácia játékszabályai. Még a nek elnevezett budapesti MSZP frakciótalálka­­jogászok sem igazán tudják megkülönböztetni­­­. Meg tudom érteni a Petőfi Csarnokban a­z egymástól a szélhámosságot legutóbb összegyűlt szo­b"■3 és a szellemes üzleti tran- I l1 . I // cialista képviselők kéte­zakciót. Azonkívül az „utca |\/|l Q lyeit. Még akkor is, ha tu­d emberének” és egy sor poli- M­­I Q, LvUl IvjlV dem, hogy az ország tikusnak élénken él a tuda- drasztikus beavatkozások­­ában például az a fogalom, hogy kizsákmányo­ nélkül menthetetlenül a gazdasági csődbe hull­ lás (kiemelve). A marxizmus politikai gazdaság- De hát éppen e drasztikus beavatkozások miatt tana című tantárgy keretében ugyanis jó néhány sztrájkhullám fenyeget, az orvoslástól az áram­kötelező olvasmány foglalkozott e fogalom ma- szolgáltatásig mindenben zavarok keletkezhet­­gyalázatával, és ha az ember, bár leragadó szem­­nek emiatt, mert az emberek nem értik, hogy mely félálomban olvas nagy számban ilyen műve- orvos, áramszolgáltató, pedagógus, mozdony­­ker, akkor is megragad benne egy életre belőlük vezető létükre miért kell a létminimum határa­­valami­­ra lecsúszniuk. Épp ezért nem vagyok meglepve, hogy a szó- Mi a teendő? cialistákra szavazó választópolgárok zöme tudat- Erre keresik a választ a „hajósiak”, de aki elő­hasadásos állapotba került, azon pedig még ke­­szőr feltette ezt a híres kérdést (ha valaki fiatal vésbé, hogy a képviselőiknek úgy a fele osztozik kora okán nem tudná: Lenin), nem tudott ered­­velük ebben a tudathasadásban. Mert miképpen menyes választ adni rá. Ami engem illet, csak azt lehet szocialista módon kizsákmányolni az embe- tudom mondani, hogy mindenképpen el kell ke­reket? Nyilván csak úgy, mintha valaki beugrana mint a csődöt, a fürdőmedencébe, és onnan szárazon mászna ki. Ez viszont ismereteim szerint politikai vitá. Ez, a csodát leszámítva, csak akkor lehetséges, lévén még senkinek sem sikerült. A recept egyéb­­ha a medencében nincsen víz, vagy akkor, ha az­ként két szóban összefoglalható: szervezés, szak­ugró vízmentesen záró szkafandert visel. Az előb- tudás. bi esetben — már ha kellőképpen mély a meden-­­ Gádor Iván ■ belföld A kezdet biztató tó A kezdet biztató. Ezt mondta volt némi kesernyés malíciával a házigazda MÚOSZ-elnök, még műsoron kívül, miután hazai és külföldi kommunikátorok népes csapatának hívta fel a figyelmét ar­ra, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a követ­kező száz év mindenkori magyar miniszterelnökét szándéko­zik rendszeresen és hasonlóképpen megizzasztani. A kezdet biztató, mondta kissé tán lemondóan is, mivel játékszabály­magyarázatát némelyek nem akarták megérteni, ő pedig a kormányfőt nem várakoztathatta tovább. És kezdetét vehette az a nyilvános játék, amit később (teg­nap este, 20.15-től a 2-esen) teljes egészében vágás nélkül, ám más „kameraállásból” láthatok viszont. Most is izgulok. Nehéz kivárni, amíg (tizenhatodiknak) az Esti Hírlap képviselője kérdez. Utólag meg kell állapítanom, hogy cseppet sem taktikusan. Hiszen a korábbi válaszokból ér­zékelhette, hogy a miniszterelnök szerint a lakosság többsége a romló életkörülmények ellenére is józanul gondolkodik, felis­meri a megszorító intézkedések szükségességét. Szóval, nem taktikus a kérdés, mivel a hangoztatott miniszterelnöki meggyőződés ellenére valami olyasmit firtat, hogy a kormány­fő — úgy is, mint szocialista politikus — mennyire tartja ma­gát felelősnek azért, amiért ellentétben az IMF-fel és a Világ­bankkal a kormány stabilizációs programját a lakosság többsé­ge — már amennyire ezt tudni lehet — elutasítja. Noha a kérdés valóban nem taktikus, mégis őszintének hat. Csakúgy, mint a miniszterelnöki válasz. Hogy mégsem találko­zik egymással a kettő, ez azzal magyarázható, hogy a válasz­adó más körökben forog, mint a kérdező, aki — amennyire én ezt tudhatom — föltételezte, hogy a kormány feje a kínálkozó alkalmat megragadván, elismeri például a stabilizációs prog­ram tálalásának hiányosságait, netán azzal támasztva alá, hogy ez a nyilvános kérdés-felelet játék is megkésett valame­lyest. Úgy másfél évnyit. (Alig fejeződik be a sajtókonferencia, az egyik MSZP-s pártalelnök ugyancsak a képernyőn, de elis­mer némely kormányzati kommunikációs hibát, s ebből vezeti le a stabilizációs programmal szembeni túlzott ellenérzéseket.) A kezdet mindazonáltal biztató : Gyulám, mondanám a kormányfőnek is már az adás után, s hozzátenném talán, hogy érted haragszom, nem ellened. Tehát nem haragszom, legföljebb az or-­osi száglakók sorsáért aggódom. És bocs, ■■ hogy gondolatban tegeztelek. 1 - ~ Aczél Gábor ■ . Az Objektív és a Szerencsejáték Rt.is vétkes Titoksértést követtek el (Folytatás az 1. oldalról) A „szerencsés” nyertese­ket tehát nem csupán adat­védelmi jogsérelem érte: életvitelüket befolyásoló, il­letve veszélyeztető helyzet állt elő. Az adatvédelmi biz­tos tegnapi tájékoztatóján hangsúlyozta: a Szerencsejá­ték Rt. (SzRt.) által kiadott részvételi szabályzat szerint a játékos hiába jegyzi fel a szelvényre nevét és címét, az adatok csak külön beleegye­zésével hozhatók nyilvános­ságra. Épp ezért téves az Objek­tív főszerkesztőjének a tévé­elnökhöz írott levelében az az állítás, hogy a név és a cím közlése felmentette a műsort a titoktartási kötelezettsége alól. S hogy kit terhel felelős­ség? Az adatvédelmi biztos sze­rint az SzRt. megsértette sa­ját belső szabályzatát, amely szerint a kiértékelés befeje­­zése előtt nem közölhető, hogy van-e ötös találat és mennyit fizet, így a cég mu­lasztása következtében sze­rezhette meg a stáb a nyertes címet. Az ominózus adásnak egyébként vendége volt az SzRt. vezérigazgatója is, aki — bár ismerte a leadott anyagot — nem tiltakozott ellene. Az Objektívet pedig felelősség terheli azért, mert megsértette az interjúala­nyok személyes adatainak védelmét előíró passzusokat. A vizsgálat lezárultát kö­vetően Majtényi László töb­bek közt javasolja, hogy tö­röljék az információs önren­delkezési jogot sértő, a lottó­­szelvény hátoldalán található nyilatkozatszöveget, vala­mint, hogy oktassák a sze­mélyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat azok­nak, akik munkájuk során az adatvédelmet érintő döntése­ket hoznak. Kérdésekre válaszolva Majtényi kijelentette: ajánlá­sai betartását ellenőrizni fog­ja, de ezeknek jogilag kötele­ző erejük nincs. V. Cs. ■ Főszerkesztő: ACZÉL GÁBOR Felelős szerkesztő: dr. Kéri Tamás Főszerkesztő-helyettes: D. Horváth Gábor Lapszerkesztők: Császár László, Fekete Zoltán, Péli Elemér Képszerkesztő: Dudás Dénes Szerkesztőség: Vili., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telefax: 138-4550, 138-4058 Kiadja: a Hírlapkiadó Rt. Felelős kiadó: dr. Dajka József 1085 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3., Telefon: 138-4889 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlapkereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomja a Marquard Színes Nyomda Kft., Budapest Felelős vezető: Bartha Tamás igazgató ISSN 0133—2201

Next