Esti Hírlap, 1995. november (40. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
1995. november 1., szerda BELFÖLDI KRÓNIKA A Magyar Nemzeti Bank gyorsjelentése szerint jelentősen javult a folyó fizetési mérleg helyzete március óta, júliusban egyensúlyba került, s csak kétmillió dolláros deficit alakult ki, míg korábban a hiány elérte, meghaladta a havi 150-200 millió dollárt. Jövőre átlagosan 35 százalékkal drágulhatnak a gyógyszerek, ha nem növekszik a gyógyszerár-támogatási keret. Az összeg jelenleg 70 milliárd, amit a szaktárca 75 milliárdra, az egészségbiztosító pedig 82 milliárdra szeretne növelni. Ma lép életbe a közbeszerzési törvény, amely évente 200 milliárdnyi közpénz felhasználásának szabályait rögzíti. A törvény az állami pénzek racionálisabb elköltését, a verseny tisztaságát, a korrupció háttérbe szorítását hivatott elősegíteni. A Létminimum Alatt Élők Társasága ma petícióban értesíti a kormányt arról, hogy a lakosság tűrőképessége határához érkezett, megkezdődött a létminimum alatt élők szerveződése. Ha a kormány nem enged követeléseiknek, november 30-ra országos, általános sztrájkot hirdetnek. " Horn Gyula hagyományteremtő sajtóértekezlete Nem ez a harc lesz a végső A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) által szervezett első miniszterelnöki sajtótájékoztatóra — melyet a Magyar Televízió 1-es csatornája is sugárzott — tegnap került sor a MUOSZ tanácstermében. Az eseményen csak az újságírószövetség által meghívott médiumok képviselői vehettek részt. Az Esti Hírlap a lap által legérdekesebb kérdésekből és az arra adott miniszterelnöki válaszokból tallózott. A közalkalmazottak helyzetét érintő kérdésre válaszolva a miniszterelnök leszögezte: legjobb tudomása szerint a közalkalmazottak reálbére az elmúlt öt évben közel 50%-kal csökkent, így e rétegnél fennáll az ellehetetlenülés veszélye, amit mindenképp meg kell akadályozni. Nem állhat elő az a helyzet, hogy továbbnyíljon az az olló, amely ma a közalkalmazottak és a reálszférában dolgozók bére között létezik. Arra a kérdésre, hogyan éli meg, hogy a kormányon manapság számon kérik a választási ígéreteiket, a kormányfő a következőképpen válaszolt: „Nincs olyan kormány, amelyen ne kérnék számon választási ígéreteit. Nem ez lesz a végső harc a feketegazdaság ellen, hiszen az mindenütt létezik, csak az arányaiban van különbség, vagyis ez nem magyar sajátosság. Nem igaz, hogy nem teszünk semmit a feketegazdaság ellen. Nap mint nap növekszik a feltárt gazdasági bűncselekmények száma, s mára már érzékelhető a feketegazdaság visszaszorítására meghirdetett harc eredménye. Ezzel nemcsak mi, hanem a következő kormány is foglalkozni fog” — jelentette ki a kormányfő. A nőkhöz való viszonyát firtató kérdésre Horn Gyula az alábbiakat válaszolta: „Nem sok szabad időm van, de mindenki önként vállalja a politikusi szerepet, így ne sajnáltassa magát senki sem. A nők nagyon nagy szerepet foglalnak el gondolkodásomban, mindenekelőtt esztétikai szempontból. Nekem megrögzött felfogásom, hogy a nők sokkal bölcsebbek, mint mi, férfiak. Egy politikus nem tud igazán jól működni, ha nincs megfelelő családi háttere, nekem pedig van” — szögezte le a magyar miniszterelnök. „Pártállami módszerekre emlékeztető eszközök felhasználásával akadályozta meg a magyar televíziós piac egyik szereplőjét a pártatlan hírszolgáltatásban a Magyar Újságírók Országos Szövetsége” — írja a TV3 Budapest hírigazgatója abban a levelében, amelyet a MÚOSZ elnökéhez és a miniszterelnökséghez is továbbított. Azt kifogásolják, hogy a kormányfő tegnapi sajtóértekezletére nem engedték be a TV3 kameráit. Emiatt nem tehettek eleget a szabad és akadálytalan tájékoztatás kötelezettségének. A közvetítés kizárólagos jogát ugyanis a Magyar Televízió kapta meg, s az MTV az anyag átadásáért (vágva, szerkesztve) 153 ezer forintot kért volna. A MÚOSZ ezzel gazdasági hátrányba is hozta a magán-tévétársaságot. A MÚOSZ elnöke, Kereszty András válaszában arra hivatkozott: a helyszín méretei négynél több kamera elhelyezésére nem adnak lehetőséget, ezért döntöttek úgy, hogy az MTV négy kamerája rögzíthet, s a felvett anyagot valamennyi tévállomás rendelkezésére bocsátja. A levél azt is tartalmazza, hogy a szabályokon azért még változtathatnak... Privatizációs (ki)szolgáltatás A parlament ma tart politikai vitanapot az energiaprivatizációról. A képviselők többsége felesleges szájtépésnek tartja az eseményt, hiszen semmiféle következménye nem lehet azonkívül, hogy megint jól felhergelik a tévé, illetve rádióközvetítésre figyelő polgárokat. A villamosenergiaipar értékét hatszázmilliárd forintra becsülik, azzal együtt is, hogy mintegy 20 éves átlagéletkorú berendezésekkel üzemel. Privatizációja a pályázati értesítés megjelentetésével július végén kezdődött, és a kormány tervei szerint 1997 utolsó napján fejeződik be. Az MVM Rt. jegyzett tőkéjének 24, a volt áramszolgáltató társaságénak 46-49, a hét erőművi társaságénak pedig 34-49,7 százalékát kívánják értékesíteni. Az energiaprivatizációnak ezzel a részével különösebb gond nincs is, azon az ellenzéki és házon kívül hangoztatott véleményen kívül, hogy a villamosenergia-ipar eladásával a kormány eleve kiszolgáltatottá teszi az országot örök időkre csupán azért, hogy most helyrebillentse a költségvetési egyensúlyt. E rövid távú szemlélet védői a kormányzó pártokban azt hangoztatják: bárki tulajdonában van is a villamos energia, az áremelések elkerülhetetlenek, és az államnak, de főként az önkormányzatoknak nincs pénzük a karbantartásra sem. Nagyobb a vihar a gázműtársaságok magánosítása körül. Az önkormányzatok azért küzdenek, hogy legalább törvényben rögzített jogos jussukhoz hozzájussanak, hiszen a lakossággal közösen, elsősorban az utóbbi években sok milliárdot fordítottak a gázvezetékek építésére. Perek tucatjai indultak, levelek tanúskodnak arról, hogy az ÁPV Rt. még a befektetett összegek 10 százalékát sem kínálja ellenértékül az önkormányzatoknak. Gázügyben a kormányzó pártok tagjainak véleménye is megoszlik. Egy részük meglehetősen cinikusan azt vallja: a helyi testületek csinálhatnak, amit akarnak, privatizáció pedig lesz. Más részük — más más okból ugyan — úgy véli: a lehetséges vevők kivárják a perek végét, mert tudni akarják, hogy miért és mennyit fizetnek, tehát a privatizáció alaposan elhúzódik. Hogy melyik csoportnak lesz igaza, az hamarosan kiderül. Tény azonban, hogy az önkormányzatokban dolgozó parlamenti képviselők szerint a képviselő-testületek úgyis eladnák részvényüket az azonnali haszon reményében, így feleslegesen húzzák perekkel az időt. csoknyay ■ AMBgokadtul nehéz lehet a kapitalizmusban de a kimászásról szó sem lehet. Az utóbbi megolszocialista pártként kormányozni. Pládúsban, vagyis szkafanderben vízbe ugrani, vine, egy ilyen hazai kapitalizmusban, szont nincs semmi öröm. Mert ugyebár itt még nem kristálya Erről szólt a hajósi és a hétfő esti Hajós 11- sodhattak ki a demokrácia játékszabályai. Még a nek elnevezett budapesti MSZP frakciótalálkajogászok sem igazán tudják megkülönböztetni. Meg tudom érteni a Petőfi Csarnokban az egymástól a szélhámosságot legutóbb összegyűlt szob"■3 és a szellemes üzleti tran- I l1 . I // cialista képviselők kétezakciót. Azonkívül az „utca |\/|l Q lyeit. Még akkor is, ha tud emberének” és egy sor poli- MI Q, LvUl IvjlV dem, hogy az ország tikusnak élénken él a tuda- drasztikus beavatkozásokában például az a fogalom, hogy kizsákmányo nélkül menthetetlenül a gazdasági csődbe hull lás (kiemelve). A marxizmus politikai gazdaság- De hát éppen e drasztikus beavatkozások miatt tana című tantárgy keretében ugyanis jó néhány sztrájkhullám fenyeget, az orvoslástól az áramkötelező olvasmány foglalkozott e fogalom ma- szolgáltatásig mindenben zavarok keletkezhetgyalázatával, és ha az ember, bár leragadó szemnek emiatt, mert az emberek nem értik, hogy mely félálomban olvas nagy számban ilyen műve- orvos, áramszolgáltató, pedagógus, mozdonyker, akkor is megragad benne egy életre belőlük vezető létükre miért kell a létminimum határavalamira lecsúszniuk. Épp ezért nem vagyok meglepve, hogy a szó- Mi a teendő? cialistákra szavazó választópolgárok zöme tudat- Erre keresik a választ a „hajósiak”, de aki előhasadásos állapotba került, azon pedig még keszőr feltette ezt a híres kérdést (ha valaki fiatal vésbé, hogy a képviselőiknek úgy a fele osztozik kora okán nem tudná: Lenin), nem tudott eredvelük ebben a tudathasadásban. Mert miképpen menyes választ adni rá. Ami engem illet, csak azt lehet szocialista módon kizsákmányolni az embe- tudom mondani, hogy mindenképpen el kell kereket? Nyilván csak úgy, mintha valaki beugrana mint a csődöt, a fürdőmedencébe, és onnan szárazon mászna ki. Ez viszont ismereteim szerint politikai vitá. Ez, a csodát leszámítva, csak akkor lehetséges, lévén még senkinek sem sikerült. A recept egyébha a medencében nincsen víz, vagy akkor, ha azként két szóban összefoglalható: szervezés, szakugró vízmentesen záró szkafandert visel. Az előb- tudás. bi esetben — már ha kellőképpen mély a meden- Gádor Iván ■ belföld A kezdet biztató tó A kezdet biztató. Ezt mondta volt némi kesernyés malíciával a házigazda MÚOSZ-elnök, még műsoron kívül, miután hazai és külföldi kommunikátorok népes csapatának hívta fel a figyelmét arra, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a következő száz év mindenkori magyar miniszterelnökét szándékozik rendszeresen és hasonlóképpen megizzasztani. A kezdet biztató, mondta kissé tán lemondóan is, mivel játékszabálymagyarázatát némelyek nem akarták megérteni, ő pedig a kormányfőt nem várakoztathatta tovább. És kezdetét vehette az a nyilvános játék, amit később (tegnap este, 20.15-től a 2-esen) teljes egészében vágás nélkül, ám más „kameraállásból” láthatok viszont. Most is izgulok. Nehéz kivárni, amíg (tizenhatodiknak) az Esti Hírlap képviselője kérdez. Utólag meg kell állapítanom, hogy cseppet sem taktikusan. Hiszen a korábbi válaszokból érzékelhette, hogy a miniszterelnök szerint a lakosság többsége a romló életkörülmények ellenére is józanul gondolkodik, felismeri a megszorító intézkedések szükségességét. Szóval, nem taktikus a kérdés, mivel a hangoztatott miniszterelnöki meggyőződés ellenére valami olyasmit firtat, hogy a kormányfő — úgy is, mint szocialista politikus — mennyire tartja magát felelősnek azért, amiért ellentétben az IMF-fel és a Világbankkal a kormány stabilizációs programját a lakosság többsége — már amennyire ezt tudni lehet — elutasítja. Noha a kérdés valóban nem taktikus, mégis őszintének hat. Csakúgy, mint a miniszterelnöki válasz. Hogy mégsem találkozik egymással a kettő, ez azzal magyarázható, hogy a válaszadó más körökben forog, mint a kérdező, aki — amennyire én ezt tudhatom — föltételezte, hogy a kormány feje a kínálkozó alkalmat megragadván, elismeri például a stabilizációs program tálalásának hiányosságait, netán azzal támasztva alá, hogy ez a nyilvános kérdés-felelet játék is megkésett valamelyest. Úgy másfél évnyit. (Alig fejeződik be a sajtókonferencia, az egyik MSZP-s pártalelnök ugyancsak a képernyőn, de elismer némely kormányzati kommunikációs hibát, s ebből vezeti le a stabilizációs programmal szembeni túlzott ellenérzéseket.) A kezdet mindazonáltal biztató : Gyulám, mondanám a kormányfőnek is már az adás után, s hozzátenném talán, hogy érted haragszom, nem ellened. Tehát nem haragszom, legföljebb az or-osi száglakók sorsáért aggódom. És bocs, ■■ hogy gondolatban tegeztelek. 1 - ~ Aczél Gábor ■ . Az Objektív és a Szerencsejáték Rt.is vétkes Titoksértést követtek el (Folytatás az 1. oldalról) A „szerencsés” nyerteseket tehát nem csupán adatvédelmi jogsérelem érte: életvitelüket befolyásoló, illetve veszélyeztető helyzet állt elő. Az adatvédelmi biztos tegnapi tájékoztatóján hangsúlyozta: a Szerencsejáték Rt. (SzRt.) által kiadott részvételi szabályzat szerint a játékos hiába jegyzi fel a szelvényre nevét és címét, az adatok csak külön beleegyezésével hozhatók nyilvánosságra. Épp ezért téves az Objektív főszerkesztőjének a tévéelnökhöz írott levelében az az állítás, hogy a név és a cím közlése felmentette a műsort a titoktartási kötelezettsége alól. S hogy kit terhel felelősség? Az adatvédelmi biztos szerint az SzRt. megsértette saját belső szabályzatát, amely szerint a kiértékelés befejezése előtt nem közölhető, hogy van-e ötös találat és mennyit fizet, így a cég mulasztása következtében szerezhette meg a stáb a nyertes címet. Az ominózus adásnak egyébként vendége volt az SzRt. vezérigazgatója is, aki — bár ismerte a leadott anyagot — nem tiltakozott ellene. Az Objektívet pedig felelősség terheli azért, mert megsértette az interjúalanyok személyes adatainak védelmét előíró passzusokat. A vizsgálat lezárultát követően Majtényi László többek közt javasolja, hogy töröljék az információs önrendelkezési jogot sértő, a lottószelvény hátoldalán található nyilatkozatszöveget, valamint, hogy oktassák a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat azoknak, akik munkájuk során az adatvédelmet érintő döntéseket hoznak. Kérdésekre válaszolva Majtényi kijelentette: ajánlásai betartását ellenőrizni fogja, de ezeknek jogilag kötelező erejük nincs. V. Cs. ■ Főszerkesztő: ACZÉL GÁBOR Felelős szerkesztő: dr. Kéri Tamás Főszerkesztő-helyettes: D. Horváth Gábor Lapszerkesztők: Császár László, Fekete Zoltán, Péli Elemér Képszerkesztő: Dudás Dénes Szerkesztőség: Vili., Blaha Lujza tér 3. Postacím: 1962 Budapest Ügyeletes szerkesztő: 138-4062 Telefon: 138-2399, 138-4300 Telefax: 138-4550, 138-4058 Kiadja: a Hírlapkiadó Rt. Felelős kiadó: dr. Dajka József 1085 Budapest Vill., Blaha Lujza tér 3., Telefon: 138-4889 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága. Árusításban megvásárolható a postai területi hírlapkereskedelmi részvénytársaságok, valamint a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. hírlapárusainál. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (Helir), 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Helir Postabank Rt. 219-98636, 021-02799 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: egy hónapra 470 Ft, negyedévre 1410 Ft, fél évre 2820 Ft, egy évre 5640 Ft. Nyomja a Marquard Színes Nyomda Kft., Budapest Felelős vezető: Bartha Tamás igazgató ISSN 0133—2201