Esti Kurir, 1935. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-28 / 96. szám

•■1935 IV. 28, VASÁRNAP H­umárt Ttlindig eseménye a politikai élet­nek, ha a felelős kormány feje és irá­nyítója, a miniszterelnök megnyilat­kozik. Ez történt a tegnapi pártérte­kezleten és nekünk azon a poszton, amelyen állunk: a jóhiszemű, lelki­­ismeretes és aggodalmas ellenzéki bí­rálat posztján kötelességünk állást foglalni vele szemben. Kötelességünk — de egyben rendkívül nehéz felada­tunk is. Mert a miniszterelnök úr len­dületét, jóakaratát, nyilván széleskörű koncepcióját, hatalmas tervét kétség­bevonni nem lehet és nem szabad. De a felsorolt tényezők kézzelfogható és gyakorlati részét nemcsak kétségbe­vonni nem lehet, hanem­­ látni sem. Hogy az elsöprő többségű kormány­párt és a korlátlan hatalmú kormány nem mámoros a sikertől és nem fog visszaélni hatalmával, ez nagyon szép és megnyugtató dolog, de önmagában m­ég nem program. Hogy a kormány­zat nem a romboló reformpolitikának­­ híve, hanem „a történelmi hagyomá­nyokra támaszkodó, a haladás útján előremenő reformpolitikával akarja szolgálni a nemzet érdekeit“ — ezt éppen úgy csak helyeselni lehet, mint az előbbi tételt. Hallottuk ezenfelül, hogy a reformtevékenységet csak rendszeres munkával lehet szolgálni. Hogy aki házat akar építeni, még in­kább: nemzetet akar építeni, annak­­precízen kidolgozott, a mérnök eszé­vel kiszámított tervszerűséggel kell előrehaladnia, mert különben olyan kérdéseket tehet aktuálissá, amelyek nem építenek, hanem rombolnak. Hal­lottuk, hogy komoly alkotó és építő munkát kell végezni. Hogy a régi poli­tikai világból átszármazott, vagy át­csempészett, kicsinyes politikai takti­kát egyszer s mindenkorra félre kell dobni. Hogy a kormány és pártja esz­méket és gondolatokat szolgál, nem pedig embereket és kicsinyes érdeke­ket. Hallottuk, hogy a Nemzeti Mun­katerv az egyedüli ma élő program, amelyet élettel és valósággal kell meg­tölteni. Hallottuk, hogy a fiatalságra­­és a frontkatonákra szükség van. Hal­lottuk, hogy a múltban a nemzet sok­szor mellékutakra tévedt, hogy a veze­tők elvesztették tisztánlátásukat és sokszor összetévesztették a maguk ér­dekét a nemzet érdekével. Hallottuk azt is, hogy a kormány levonja a nem­zeti múlt konzekvenciáit és egyetlen célja: szent elhatározással és szere­tettel szolgálni a nagy magyar gon­dolatot. Mindezek valóban lelkesítő megállapítások, gyönyörű elgondolá­sok, amelyek a legtisztább érzületről és a legjobb szándékról tesznek bi­zonyságot. Csak­ a program marad mellettük éppen olyan ködös homály­ban, mint volt eddig. A program, amely már kicsit előbbre kellene hogy lépjen az általánosságok misztikumá­ból. A miniszterelnök beszédéből ki­derül izzó hazafisága; kiderül, hogy új utakat keres és nagyot szeretne al­kotni. De éppen annak a precíz mun­kának szempontjából, amelyet emlí­tett, érezzük, hogy egy nagy épület­emelésénél nem elég azt mondani: a legjobbat fogjuk csinálni, a legszeb­ben fogjuk csinálni; azt akarjuk, hogy mindenki jól érezze magát a lakások­ban, hogy minden a legtetszetősebb le­gyen, a legkellemesebb legyen. Higié­nikus legyen, elegáns legyen. Mindez nem elég. Egyszer oda is el kell ér­kezni, hogy az építész megcsinálja pa­piroson, tussal, határozottan és változ­­tathatatlanul a terveket. És meg­csinálja a tervekhez­­ a költségvetést is. Ez valóban nem olyan tetszetős munka, mint a szabad és korlátlan ecsettel való légvár-festegetés, de múl­hatatlanul szükséges. HA VÁSÁROL HIVATKOZZON AZ HIRDETÉSEIRE Küry Klára, a békeidők nagy primadonnája ma reggel meghalt Súlyos influenzája végzett vele hetekig tartó szenvedés után Egy ragyogó színészpálya története Hosszú és kínos szenvedés után ma reggel 0 órakor a Korányi-klinika egyik kiaönszo­­bájának betegágyán örökre lehunyta szemét a magyar színművészet, főként pedig a ma­gyar operettszínpadok egyik legragyogóbb és örökké felejthetetlen alakja, Küry Klára. A kiváló művésznőt hetekkel ezelőtt súlyos influenza támadta meg, amely mellhártya­­gyulladással, majd tüdőgyulladással kompli­­kál­ódott. Már-már úgy látszott, hogy erős szervezete legyőzi a heteséget. Tegnap a késő déli órákban a Korányi-klinika a ren­geteg érdeklődőnek azt a felvilágosítást adta, hogy Küry Klára az éjszakát jól töltötte, közérzete erősen javult és a láza a mini­mumra csökkent. A délutáni órákban azon­ban állapotában ismét súlyosbodás állott elő, estefelé elvesztette eszméletét és éjjel 12 óra tájban elkezdte küzdelmét a halállal, amely reggel 9 órára legyőzte őt. A betegség okozta ráncok elsimultak az arcán, a szenve­désekkel járó fájdalmas vonások mosolyra finomultak és a színésznő 9 órakor már mo­sollyal arcán feküdt abban az ágyban, ahol a halál csak néhány pillanattal előbb utol­érte, hogy szeretetének megnyilatkozásával fel­hagyjon. Pest nagy derültségére udvari ko­csit húztak végig a Kerepesi-úton és a kocsi két oldalán szemme­l látható zavarral bakta­tott a két udvari alkalmazott. Legmelegebb sikerét a Lili-ben aratta Küry Klára. De minden darabban nagyszerű volt: a Szultán-ban, a Muzsikus lány-ban, az Ártatlan Zsuzsi-ban, a Lili-ben, a Nebánts­­virág-ban, a Santoy-ban, a Szép Heléna-ban, a Diákélet-ben, a Schilfun-ban, a Lengyel me­­nyecské-ben, a Szökött kalond-ban, az Én, te, ő-ben, a Katalin-ban, a Rátartás király­­kisasszony-ban, a Kínai mézeshetek-ben, a Babá-ban és még más, rengeteg operettben, amelyeknek akkor nagy és lelkes közönsége volt Budapesten. Hire-neve külföldre is eljutott. A külföldi képeslapok is közölték fotográfiáját, a kül­földi nagylapok méltatták érdemeit és en­nek, valamint a Budapesten járt idegenek elbeszéléseinek volt következménye az, hogy Amerikába is meghívták vendégszere­pelni. Pompázó színésznő volt. Beszédhangja­­mint a csengetyű csilingelt, énekhangja be­­hízelgően lágy, fülbemászó és édes volt. Aki egyszer hallotta, nem tudta elfelejteni. És a Népszínházban, amikor a színlap Küry Klára nevét hirdette, zsúfolásig megtelt a hatalmas nézőtér, amelynek közönsége ki­mondhatatlanul tudott lelkesedni ezért a primadonnáért. Volt egy titkos vágya: prózai színésznő szeretett volna tenni. Egy alkalommal fel is kereste Jászai Marit, hogy «vizsgálná meg az ő prózai tehetségét». Jászai az operettprimadonnáról a legragyo­góbban nyilatkozott: «Egészen bizonyos­,— mondotta akkoriban Jászai — «hogy Klári­káb­ól jó prózai színésznő válik, ha az igaz­gatók foglalkoztatják®. Hogy, hogy nem, ez az álma nem teljesedett. És talán éppen ez volt az oka annak, hogy 1902-ben, szóval tízévi népszínházi szereplés után otthagyta a Népszínházát, amelynek színpadára senki sem termett ná­lánál inkább. Ettől az időtől kezdve csak vendégszerepléseket vállalt. Játszott is gyak­ran igen szép sikerek mellett, hanem táncolt is, még­pedig csárdást apró­ partnereivel. A színpadra való visszatérés nem tartott sokáig, bármennyire is nagy izgalommal várta a színházat annyira szerető Küry Klára ezeket a vasárnap délelőttöket. Taláni három vagy négy héten keresztül festette ki magát újra és állt ki a lámpák elé, aztán megbetegedett és a színház már csak két nappal ezelőtt került még egyszer, utoljára eléje, amikor, apró partnerei, a gyermekszínház prímadon-* nál meglátogatták betegágyánál. Hosszú* sok szenvedéssel teli betegségének ez volt utolsó színes epizódja. A gyerekek azzal a’ hírrel kopogtattak be hozzá, hogy jövő va*­sárnap délelőttre újra a színpadra várják, mert Korányi professzor azt mondotta, hogy­ akkorra Küry Klára már egészséges lesz. Nem csak a betegágy körül álló barátnői, de a gyerkek is tudták, hogy ez aféle ke-ü­gyes hazugság, mert Küry Klára többet már, nem léphet színpadra — ő azonban elhitte és lázas örömmel töltötte el a tudat, hogy el meggyógyul és játszani fog. A nagy élni* akarás utolsó fellobbanása az akkor már­ heteken keresztül mozdulatlanul fekvő Küry Klárának annyi erőt adott, hogy felült ágya* ban és mosolyogva elbeszélgetett az aprósá* gokkal és leghívebb barátnőjével, Salamon Mártonnéval részletesen megbeszélte a leg­közelebbi fellépés programját. Mikor pedig a gyerekek eltávoztak, boldogan hanyatlott vissza a párnákra és ezt mondotta: — Aludnom kell, sokat és jól, hogy pi­­hent legyek a legközelebbi fellépésemen... ­ A diadalmas kezdet Küry Klára 1870 március 27-én született Jászkiséren. Egy hónappal ezelőtt múlt 65 esztendős. Koráról mindig mosolyogva be­szélt. Nem félt az öregségtől, amelyben ő — mint mondotta — már csak nyugalmat ta­­l­­ál. Nevetve mondta mindig színésztársainak,­­ hogy a fiatalság örök, soha nem múlik el.­­ Megmarad egész életen keresztül, ha az em­­­­ber az öregség gondolatának nem nyitja ki lelke kapuját. A sziniiskolát Pauli Richárd­­nál tanulta ki és 1890­ tavaszán lépett először színpadra Kolozsvárott a Tiszt urak a zárdá­ban elinnt operett Louise szerepében. A ko­lozsváriak rajongásig szerették a primadon­nát, akit négy alkalommal hívtak fel Buda­pestre a Népszínházhoz. Ő azonban nagy­szerűen érezte magát Erdély fővárosában, ahol az aranyifjúság az ő képével ébredt és az ő képével aludt el. Az ötödik pesti meg­hívás legyőzte Kolozsvárt. Küry Klára 1892-ben leszerződött a bu­­­dapesti Népszínházhoz. Küryt Pest nagy szeretettel fogadta. Egysze­riben népszerű lett és az akkori fotográfu­sok kirakatait elborították a Küry-fényké­­pek. Nála ünnepeltebb primadonnája soha­sem volt a magyar színpadoknak. Édesen mosolygó arca, kis kerek figurája egyszerre belopta magát a pestiek szívébe. Fellépése után valóságos tömegek állottak a régi Népszínház Kerepesi­ úti kis bejárója előtt és ő volt Pesten az első primadonna, akinek fogatából kifogták a lovakat és a lelkes fiatalság húzta haza a kocsiját. Egy­szer nagy feltűnést keltett, hogy Küty ma­gánfogata helyett egy udvari fogat állott meg a Kerepesi-úti bejáró előtt. A forrószivü arany­ifjakat a borotváltami kocsis és lakáj komor tekintete nem zavarta meg abban.­­ A tragikus vég később valami elkedvetlenedést érzett a színpaddal szemben, amely szerelmeseihez hűtlen is tud lenni. Hosszú időn keresztül nem lépett színpadra. A legnagyobb elvo­­nulttságban élt és ebből az önkéntes szám­űzetéséből csak röviddel halála előtt, most néhány hónapja lépett újra a nagyközönség elé. Ezúttal azonban már a gyerekeknek ját­szott. A Lakner bácsi gyermekszínháza látta vendégül falai között a híres primadonnát, akinek utolsó szerepe így hát a Drága nagy­mama lett. Ez a kis darab, am­elyet Lakner Artúr Küry Klára életéről és életének na­gyobb állomásairól írt, módot adott a ven­dégszereplő primadonnának arra, hogy elénekelhesse régi, nagysikerű sláger­számait mégegyszer, utoljára. A Vígszínház szín­padán, ahol a gyermekszínház előadásait tartotta, Küry Klára néhány vasárnap dél­előtt elénekelte újra a Lili, a Nebántsvirág és a többi híres Küry-operett nagy számait. De énekelt még most, hajlott korában is né­hány egészen új dalt, amelyek szövegét is, zenéjét is l­e írta. És nem csak énekelt. A MAGPIAC. A Magyar Magtenyésztési Rt. Budapest-Monor heti jelentése: A magpiacon ss héten a forgalom igen szűk keretek között moz­­gott.­­A heremagvak, lucerna-és lóheremag egy­­aránt, külföldi érdeklődés hiányában, továbbra is elhanyagoltak. A mákpiacon volt némi for­galom. Az árak azonban tekintettel arra, hogy, a Németországban elérhető ár limitálva van, nem változtak. Tökmagban, melyet olaszországi relációban továbbra is kerestek, létrejött né­­hány kötés. A hüvelyespiac csendes. A bab* export vontatott, az árak jól tartottak. A borsó* piac üzletfelem Hivatalos nyersáru ab feladó* állomás per 100 kg.: Mák 39.00—41.50, lóhere 115—130, lucerna 150—170, muhar 15.00—16.00, fehérköles 15.00—16.50, tökmag kisszemű­ 20.50 —21.50, felérhere 125—140. En gros eladási árak ab Budapest per 100 kg.: Fehérhere 180—■ 190, nyúlszapuka 100—110, kendermag 22.00 —24.00. A CIPŐKERESKEDŐK AZ IPARTÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSA ELLEN. A Magyar Cipőkeres* kedés Országos Egyesülete Kálmán Andor elnök*­lete alatt ápr. 25. megtartott közgyűlésén nagy izgalommal tárgyalta azt a készülő rendeletet, amely évtizedes szerzett jogoktól akarja meg* fortani a cipőkereskedőket. Lehetetlenné akar* ják tenni, hogy a kereskedők mértékmunkát és javításokat vállalhassanak. A felszólalók meg­állapították, hogy a tervezet az iparosság nagy tömegének érdekeit is súlyosan veszélyezteti, mert azzal, hogy a kereskedő vállalja a meg­rendelést, sok ezer kisiparosnak biztosítja az egzisztenciáját. Kálmán Andor elnök előterjesz­­tésével kapcsolatban foglalkozott a közgyűlés az ipari minisztérium tervével is. Ha ez valóság lesz, úgy az ipar és kereskedelem — és az ille­tékes minisztériumok közt — olyan mélyreható, állandó ellentétek lesznek, amit a magyar közt­gazdaság súlyosan meg fog sínyleni. A közgyű­­­lés ezután újból megválasztotta elnöknek: Kál­­mán Andort, ügyvezető­ elnök lett: Schwarz Emil, társelnökök: Weisz Ábrahám és Kállai Gyula, alelnök: Seidler Nándor, főtitkár Várnai Imre, pénztáros: Berger Mihály, klubigazgató: Hitesi Jenő, háznagyok: Kalmár Miklós, Kádár Endre és Székely Pál. 9 A világ leggazdagabb emberét magyar gyógyvízzel gyógyítják Kevés olyan ember van, aki még ne olvasott vagy ne hallott volna Aga­khánról, az exotikus mohamedán fejedelemről, a világ egyik leg­gazdagabb emberéről, aki nemrégen egy pá­rizsi szegény lányt vett el feleségül. A napokban Londonból levél érkezett Ma­gyarországba. Aga­khán háziorvosa írta és kéri benne, hogy küldjenek 100 üveg Mira glaubersós gyógyvizet a megadott címre, a feje­delem részére. E magyar gyógyvizet a múlt év­ben, párizsi tartózkodása alatt egy ottani orvos ajánlotta neki gyomor- és epebántalmainak gyógyítására. Mivel a gyógykúra várakozáson felüli eredménnyel járt, most egyenesen a Mira forrásvállalathoz fordultak, hogy gyomor- és epebántalmak kiújulását megelőző, tavaszi gyógyivókúra tartásához frissen palackozott vizet kapjanak. Fentiekhez csak annyi hozzáfűzni valónk van, hogy „Senki sem próféta a saját hazájában!" Itt nálunk mindenki ismeri az alföldi Mira glaubersós gyógyvizet és mégis mennyi magyar utazik külföldre, hogy drága pénzen gyógyí­tássá gyomor-, epe-, máj- és más szervi barát. Az indiai fejedelem ellenben Magyarországból hozatja a Mira glaubersós gyógyvizet, mert tudós orvosai tudják, hogy ilyen víz sehol a világon nem fakad.

Next