Esti Ujság, 1939. február (4. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

Szerda, 1939 február f isii fijsá. A zsidó ü­zleti erkölcsök egy nagydorogi kényszeregyezség világánál Jelentette az Esti Újság, hogy az Országos Hitelvédő Egyletben a múlt héten tárgyalták Zucker Imre nagydorogi vegyeskereskedő kén­yszeregyességi ügyét. A szakértői jelentés rendkívül súlyos megállapításokat tartalma­zott, úgyhogy az OHB a zavaros fizetésképtelenségi ügy iratait az ügyészségre tette át további kivizsgálás és az esetleg szükségessé váló intézkedések megtétele céljából. Az egyszerű fizetésképtelenségi ügy olyan évek óta tartó manipulációkról rántotta le a leplet, amelyek összes részleteikkel a közvé­lemény tárgyilagos megítélésére tarthatnak számot. Az Esti Újság beszámolója alapján a nagydorogi kereskedők megbízásából Kis­­honti Antal nagydorogi kereskedő most a következőket közli velünk: — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy az Esti Újság legutóbbi számában a Zucker Imre-féle fizetésképtelenségi ügy­gyel kapcsolatban megjelent cikkre az alábbi adatokat közöljük abban a reményben, hogy az illetékes hatóságok és az érdekelt hitele­zők a szakértői jelentésen túlmenően további tájékozódást szereznek és így Zucker Imre az őt megillető büntetést nem fogja elkerülni. Nem engedhetjük, hogy a közvéleményben sokszor ártatlanul meggyanúsított kereskedő­ket a Zucker Imre-féle „kereskedők” műkö­désükkel téves színben állítsák be. Mert hála Istennek, vannak még a magyar kereskede­lemnek nagyszámban becsületesen dolgozó és cselekvő elemei is. Egy tervszerűen elkészített fő­d­­és —­ Zucker Imre, aki tudomásunk szerint többszörösen büntetett előéletű, 1931 február óta boldogítja községünket. Bár az üzletet ő vezette, a paksi főszolgabírói hivataltól származó iparengedélye a boltot mint Zucker Sándor szekszárdi üzletének nagydorogi fiókját tünteti fel. Zucker Imre az iparengedéllyel szemben saját nevé­ben vásárolt éveken keresztül és hosszú ideig pontosan is fizetett a hitelezőknek. Erre szüksége is volt, hogy a tervszerűen előkészített fizetésképtelenségi ügyét siker koronázza. Az Országos Hi­tel­védő Egylet eljárását —­ hogy tudniillik ügyészség elé terjesztette az iratokat — a legnagyobb megelégedéssel vettük tudomásul. Külön örö­münkre szolgál, hogy ezzel az intézkedéssel a hivatalos szervek is segítségünkre siettek és ezzel hozzájárulnak az ilyen nem kívána­tos egyéneknek a becsületes kereskedelem mezejéről való kiűzéséhez. A szakértő jelen­tésével szemben közölnöm kell hogy Zucker Imre, igenis, vezetett üzleti köny­veket, ezeket azonban nem látta taná­csosnak bemutatni, mert a könyvek ada­tai számára semmiféle kedvező körül­ményt nem mutathattak volna. Zucker Imre 20.835 pengőre vonatkozóan semmiféle felvilágosítást nem tudott és nem ak­art adni, jóllehet ezt a tételt a szakértő eléggé firtatta. A fizetést képtelenség bejelen­tése előtt két-három hónapon keresztül körül­belül ötezer pengőt vett be, de ezt a hitele­zőknek nem utalta át.­­ A számszerű adatoktól függetlenül meg kell emlékeznem Zucker Imre nagyvonalú üzleti politikájáról. Nyolc esztendőn keresztül Zucker szinte megállás nélkül áron alul árusított és ezzel elérte azt, hogy az összes nagydorogi kereske­ ■IIIIII11M Chamberlain angol miniszterelnök a bir­minghami ékszerész szövetség vacsoráján békebeszédét mondja döket és iparosokat a legnagyobb nyomorba döntötte. Működésének ideje alatt három régi korrekt kereskedő kénytelen volt fize­tésképtelenséget jelenteni, mindhárom front­harcos, hadirokkant, négy-öt gyerekkel. Nekem, mint hadirokkantnak és ötgyerekes családapának szintén a legnagyobb nehézsé­geim voltak. Zucker Imre dömpinget diktál — Zucker Imre gyümölcsözően használta fel azt a kilenc hetet, amíg katonai szolgálatot teljesítettem a Felvidék visszaszerzésénél és beszerzési áron alul velő árusításával a vá­sárlóközönséget még nagyobb mértékben csá­bította magához. — Jellemzésül csak néhány adatot hozok fel: a Petrix zseblámpaelemet a 84 filléres márka­­ár helyett 60 f­llérért árusította. A vadász­­bakancsokat, amelyeknek ára Budapesten 26— 27 pengő, Zucker Imrénél 16—18 pengős áron lehetett megvenni, ez 1,80—8 pengős haris­nyákat 1.20 pengőért árusította és a többi cikkeknél is hasonló drletöréssel szerzett ma­gának vevőket — természetesen a hitelezők pénzén. Becslésünk szerint havonként 8—9000 pengős forgalmat bo­nyolított le, viszont a községi elöljáró­ságnál az évi adóalapja csak 10.000 pengő körül mozgott. Ilyen körülmények között tehát nem lehet csodálkozni, hogy a nagydorogi kereskedők tönkremennek és a legnagyobb nehézségekbe jutnak, ha Zucker Imre-féle kereskedőknek le­hetőségük van a fentebb ismertetett üzleti ma­nipulációk végrehajtására. A hasonló esetek megakadályozása érdekében és a kereskede­lem becsületének mielőbbi helyreállítása céljá­ból a fizetésképtelenségről és kénysze­regyes­­ségről szóló rendelkezéseket sürgősen szigorí­tani kellene. — Mégegyszer Lovasberény, avagy: így dolgoznak ők Furcsa érzés, ha az embernek tíz­esztendős újságírói munka után sze­mélyes kérdésben kell megszólalnia azokon a hasábokon, amelyeken mindig csak másokért, eszmékért, igazságokért verekedett. Elnézést kérek hát az olva­sótól, hogy most mégis ezt teszem, de mentségemre szolgáljon, hogy nem sa­ját jószántomból. A nyilaskeresztesek lapjának leg­utóbbi száma ugyanis a pesti hungaris­ták lovasberényi nagygyűléséről szóló kétoldalas beszámolója és Hitler kancel­lár világpolitikai jelentőségű beszédé­nek három szűk hasábon való elinté­zése mellett igénytelen személyemnek is szentel, bár név nélkül, a fenti cím alatt néhány sort. Hát erre a „kitünte­tésre” mégis csak illik megszólalni. A nyilas cikkíró dolgozatában mindenek­előtt szememre veti, hogy nem lehet­nek az angol király gárdistája, mivel testi magasságom alatta van a két mé­ternek. Aztán azt próbálja bizonygatni, hogy nem voltam tárgyilagos, amikor a lovasberényi nagygyűlésről szóló be­számolót megírtam. Hát valóban, ahogy így utólag elolvasom a cikket, be kell ismernem, hogy itt-ott téved­tem. Menjünk szépen sorba. A bicskei személyvonattal valóban nem érkezett száz budapesti nyilas, mert mindössze egy harmadosztályú ko­csit tölöttek meg s egy-két másodosz­tályú fülkét, tehát legfeljebb hetvenen­­nyolcvanan lehettek. Azt már hiába akarnám cáfolni, hogy háromszáz ember hallgatta végig Hubay Kálmán beszámolóját, mert ezt nem én, hanem a nyilas dolgozatíró ál­lítja s vele vitába nem eresz­­­edhetem. Én tudnii­lik igen gondosan kiszámol­tam, hogy a különvonattal hétszázegy­­néhány pesti nyilas érkezett, az autó­kon is, autóbuszokon is sokan jöttek, sőt azt is megírtam, hogy a gyűlés kö­zönsége kiszorult az utcára. No, mind­egy. Nehéz azokkal vitázni, akik saját maguk agyainak ki­állításokat s azo­kat cáfolgatják az ellenfél kijelentései helyett. Azt is megkérdezi a velem tusakodó nyilas riporter, hogy tán gyávaságból nem írtam nevemet az Esti Újság cikke alá. Hát erre mit feleljek? A magam árnyékától sohase ijedtem meg s legfeljebb azt a felvilágosítást adhatom a firtatásra: soha életemben nem bántott az a viszketeg, amely a nyomtatott betű láttára igen sokakat el szokott fogni s a közvélemény szol­gálatában eltöltött tíz esztendő alatt nem az volt a legfőbb ambícióm, hogy ötven-hatvansoros napihírek alatt sa­ját kinyomtatott nevemben gyönyör­ködjem. Mindent összevéve, a haragos dolgo­zat szerzője az igazmondásomat pró­bálta kétségbevonni, de ez bizony gyar­lán sikerült s őszintén megmondom: a támadás nem is bánt, ha olyan oldalról jön, ahonnan jött. Mert ha csak a nyi­las lap legutóbbi számát nézem is, bi­zony mi tagadás, akad benne a való tények ellen elkövetett erőszak jócskán. Itt van például az a szenzáció, amit az első oldalon vastagbetűs címmel beje­lentenek, közölvén az országgal, hogy „a biharnagybajomi NÉP vezetője be­lépett a hungarista mozgalomba”. Erről tán csak annyit, hogy az a bizonyos Jenei Menyhért, akit megtesznek NÉP- elnöknek, soha életében nem volt a Nemzeti Egység Pártjának vezetője s a hungarista mozgalomba is nem annyira meggyőződésből, mint inkább talán az adóhatóságokkal szemben érzett legyőz­hetetlen ellenszenve miatt lépett be. Ahol az értesülések ennyire hitelesek, ahol az igazságot ennyire tisztelik, ott szemérmesebbnek kellene lenni az em­bereknek, kivált, ha tudják, hogy a vi­tában, amelyet felkavartak,­­ nem ők az igazság bajnokai. Végül hadd elégítsem ki a nyilas dol­gozatíró kíváncsiságát s mondjam meg, hogy a pesti nyilasok lovasberényi nagygyűléséről szóló tárgyilagos beszá­moló szerzője, DÖVÉNYI NAGY LAJOS in BBHBB——- —— 3 N­ Ház egyesített bizottsága folytatta a zs­dójavaslat vitáját A képviselőház egyesített bizottsága ma délelőtt 11 órakor összeült és folytatta a zsidó törvényjavaslat vitáját. A bizottság tagjainak körében még mindig igen élénk az érdeklődés a javaslat iránt, úgy­hogy lehetséges, hogy a bizottság vitája az eredeti elgondolásnál több időt fog igénybevenni. Vitéz Imrédy Béla miniszt­erelnöknél tegnap délben megtörtént a tanácskozás, délután értekezletet tartott a Nemzeti Egység Pártja s így most már tisztázód­tak a vélemények, melyek alapján a kor­mány dönteni fog, hogy milyen ese­leges módosí­tsokat tegyen már előre magáévá. Az ilyen esetleges módosításokat az il­letékes szakaszoknál az előadó fogja elő­terjeszteni s a bizottsági vita további so­rán dől el az egyes szakaszok végleges szövegezése. Amennyiben a bizottsági vita a terve­zetnél tovább elhúzódik, természetesen a Ház plénuma is csak ennek a befejezése után kezdheti meg a törvényjavaslat tár­gyalását. Ma délelőtt ülést tartott a felsőház véderőbizottsága is s a honvédelmi tör­vényjavaslatot vette tárgyalás alá. E hét péntekjére már összehívták a felsőház plénumát is s napirendjén a honvédelmi javaslat, a 33-as bizottság tagjainak fel­emeléséről szóló törvényjavaslat, végül az úgynevezett keresethalmozási javaslat szerepel. E törvényjavaslatok közül a felsőházban nem várnak nagyobb vitát és így előrelát­hatólag a felsőház ülésezése egy-két napot fog igénybevenni. — Megjelent: a Magyar Fűszerkereskedő. A szakmai hetlapok területén történő őrség­váltás nyomán az elsők között a fűszer- és csemegékére­sizede­lemnek indult új hetilapja Magyar Fűszerkeresk­edő címmel. A lap fe­lelős szerkesztője Máriás Imre, az ismert író és újságíró. A szép kiállításban megje­lenő szaklap első számának vezércikkét Tóth Gábor, az egyesület elnöke írta. SZIVARK­AHÜVELY­ES PAPÍR

Next