Esti Ujság, 1942. július (7. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-01 / 146. szám

SZERDA, 1942 JÚLIUS 1 NAGY GYULA, a firenzei festő verseny­en­ győztes magyar levente útja az ekeszarvától a világhírig Portrék, aktok, tájképek poro­sodnak a sarokban, a viaszosvászon­nal letakart rozoga asztalka alatt,­­ a falon meg egy ezerláncú öreg anyóka fáradt képe függ ara­nyos keretben. A kép alá a kopott tulipános ládára egy vastag­ és egy vékony feketeszárú ecsetet raktak és van mellette egy olcsó tábla vízfesték is, amilyent a diákok hordoznak az iskolába. — Szalonnát is vettem Gyulánk­nak az ecsetek mellé, azt szokott falatozni festögetés közben! — szól a kék kartonruhába öltözött asszonyság és sóhajtozva mondja el, hogy ajándékkal várják haza messzi Itáliából — a Sos Gyuszit, azaz Nagy Gyula leventelegény­t, aki Firenzében tizenöt olasz, tizen­öt német, tizennégy magyar, ki­lenc spanyol, tizenöt horvát, nyolc szlovák, négy román és két albán, előtt megnyerte az európai ifjúság festőversenyét. — Akkor alapozta meg sorsát a Gyuszi, amikor megkarikatúrázta a tanítót és az első cifra címtáblát festette! — vélekedik a fekete­­bajuszos férfi, aki pár nap óta szerfelett büszke rá, hogy a máról­­holnapra európai hírű fiatal piktor­nak, Nagy Gyula leventének a nagybácsija. És való igaz a szava: a Gyuszi gyerek rajzoló karrierjének első emlékezetes állomása a várpalotai evangélikus elemi iskola tanítójának karikatúrája volt. ,— Nem tetszett a tanító úrnak a b­­irssék, amit Gyuszi az orrára Ültetett! — közli a részleteket is a kartonruhás asszony, aki ponto­san tudja, hogy két óra hosszat bömbölt sírva a Gyuszi, jutalmul úgy elverte a mérges természetű tanító úr. De Nagy Gyuszi emelet­nyit nőtt az osztály szemében: még a tisztelt nagy fiúk, a hato­dik elemisták is lerajzoltatták ma­gukat vele. — Sokat szidta az apja, mert nem tudta erősen szorítani az eke szarvát a földeken, — veszi át a beszéd fonalát újra a nagybácsi, foglalkozására nézve Padh Mihály órabéres segédmunkás. Gyuszi apja várpalotai föld­míves, akinek hét kiskorú gyer­meke van, Gyuszi a legidősebb köztük, de sohase voltak megelé­gedve vele, mert nem állt kezére a mezei munka. Egy falusi bolt farka végére elindítja a parasztfiú festőkarrierjét Idősebb Nagy Gyula csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor a gyerek­­ beállt inaskod­ni a Han­gyához. .— Olyan cím­táblát festett, ké­rem szépen, hogy ma is mutogat­ják ! — büszkélkedik a nagynéni. A fiú aztán kezébe vette életé­nek irányítását, kitanulta a szoba­­festő mesterséget, de megtakarított fillérein köny­veket, ecsetet, festéket vásá­rolt s éjjel-nappal festegetett a petróleumlámpa világa mel­lett. Lefestette édesanyját is, ak­it már egy éve korában elveszített és azó­ta is magánál hordja a képét. .. Az apja meg folyton szidta: Buta vagy te Gyula ezekhez az okos könyvekhez, ne lopd a na­pot ilyen dolgokkal! — Várpalota segítette Pestre Gyulát !— világosít fel Padi János. A városka jószemű intelligen­ciája észrevette, hogy a törekvő parasztfiúból valóban nagy festő lehet. Felküldték tehát Pestre, mondván: ha felveszik a festőmű­­vészeti akadémiára hat elemivel­­, akkor megfizetik a pesti tar­tózkodásának és tanulásának költ­ségeit. És Nagy Gyula, aki azelőtt fillé­rekért festett címtáblákat és mű­kedvelő előadások díszleteit pin­­gálta tarkára, — bekerült a festő­művészeti akadémiára. Éppen ak­kor halt meg Aba-Novák, a nagy mester, amikor a kis parasztfiú Pestre jött — és így Burgsvardt professzor úr keze alá került. A nagybátyjához költözött An­gyalföldre, a Reitter Ferenc­ utca 167/b. számú, h­ámlófalú, rozzant kis házba. Várpalota közönsége pedig valóban szorgalmasan fizet­te minden költségét: 120 pengőt kapott havonta, cipőt, ruhát is csináltattak neki és ha megszorult, mindig írhatott pénzért haza a „családnak­“. Az Angyalföldön ecsettel a kezében alszik el a hatelemis akadémista­ ­ bosszankodott Csak édesapja állandóan. Jobb vóna, ha hazagyűlnél tisztességes iparosnak és abba­hagynád azt a haszontalan pingá­­lást, amíg nem késő, írogatta neki az apa, de a Gyula gyerek most már tudta, hogy nemcsak az ekeszarva mellett sikerülhet az élete. Halálosan beleszeretett már a festészetbe, Munkácsy Mihályt, Botticellit és Szinyei­ Mersét tanul­mányozta és nem egyszer meg­esett, hogy ecsettel a kezében aludt éjszakánként.. . — Tudtam, hogy megmutatja a Gyuszi a világnak, milyen tehet­ség a magyar! — mondja. — Olasz iskolába jár majd és a várpalo­taiaknak se kell már többet fie­tni érte. . Nagy Gyula Firenze városának nagydíját nyerte el önarcképével, — tehát egy esztendeig tanulhat Olaszországban az olasz állam költségén és Firenze városa be­íratja híres festőakadémiájára is. A Dúcénak ajánlották fel­ Nagy Gyula díjnyertes képét, amit a Venezia-palotában helyeznek el. És a semmiféle földmunkára nem jó „bogaras“ parasztfiúval elismerő mosollyal szorított kezet a világ első művésznem­zetének államtit­kára, Del Giutice olasz nemzet­nevelésügyi államtitkár. Táviratot is küldött már­­ haza. Megüzente benne azt is, hogy az első tíz között még két magyar fiú volt Európa ifjúságának festő­versenyén: Nikis Ferenc bajai le­vente, aki a szentgalloni kalandot festette meg és Rózsa György bu­dapesti leventelegény, aki firenzei tájképet rajzolt. — Arról álmodozott mindig a Gyuszi, hogy lefesti a kormányzó urat —, meséli, a nagybácsi, aki meg van győződve arról, hogy az m­­ 11 d­i Uflottaöccse a nagy dicsőségben is fracvist az a kedves, szerény fiú maradt, aki volt, mikor elindult olasz föld­re a leventecsapattal. A szomszédok is a Gyuszi sike­réről beszélnek. Egész Angyalföld szerette a kedves, szerény fiút, mert aki elbeszélgetett vele, azt pár perc alatt lefestette hálából. Ajándékkal és szeretettel várják vissza mindnyájan messzi Olasz­országból s most már talán az édesapja is megbocsátja neki sok haszontalan festegetést... B­ercsey János a A BARÁZDÁK HONVÉDELME A képviselőház megkezdte a milliárdos mezőgazdaságfejlesztő törvényjavaslat tárgyalását. Már az első nap parlamenti felszólalá­sai mutatták, hogy milyen jelen­tősége van ennek a javaslatnak és bizonyos, hogy a vita további folyamán is az egészséges ötle­tek és elgondolások régiója kerül majd felszínre. A törvényjavaslat célja közismert: fejleszteni kell mezőgazdaságun­kat minden rendelke­zésre álló e­s­z­k­ö­z­z­el, új anyagi áldozatokkal, új lehetősé­gek kiaknázásával és képessé ten­ni arra, hogy a megnövekedett ország mezőgazdálkodása arra a színvonalra emelkedjék, ahová emelkedni kell földünk kiváló­sága, természeti és éghajlati adottságainak alapján. A­­ honvédelmet, a ma­gyar b­ar­á­z­d­ák, a ma­gyar kisemberek foko­zott megerősítését je­lenti ez a t­örvény­javas­lat éppenúgy, mint az az első milliárdos javaslat, amely négy évvel ezelőtt került a törvényho­zás elé. Az az első javaslat meg­alapozta Magyarország helyzetét az új Európában, biztosította honvédségünk átütőerejét, erőt és lendületet adott az országnak, hogy az évről-évre bekövetkezett örvendetes terü­letgyarapodások­­kal felvetődött katonai és gazda­sági feladatokat sikerrel oldhassa meg. Ez a másik milliárdos javaslat ugyancsak honvédelmet j­ele­nt, mert amennyire fontos, hogy fegyver­rel a kezünkben meg tudjuk állni helyünket, épp annyira fontos, hogy a magyar föld minden kin­csét felszínre hozzuk, okosan, jól és előrelátóan gazdálkodjunk. A földet nem lehet szaporítani, de megfelelő törvényes intézkedé­sekkel biztosítani tudjuk, hogy a gazda többet és jobbat termel­jen, elháríthatjuk az értékesítés aljából az akadályokat, gazdaggá és erőssé tehetjük a föld népét, amely mindig az első vonalban jár az áldozatvállalás terén akár a határok megvédéséről, akár az ország közellátásának biztosítá­sáról van szó. A magyar m­e­­ző­gazdaságra a háború után olyan feladatok várnak, am­ely­e­ke­t e pil­lanatban még csak sej­teni lehet, de­ áttekin­teni ne­m­. Fel kell készülnünk erre az időre, hogy a nemzet ösz­­szessége javára használhassuk ki a minden bizonnyal jelentkező konjunktúrát. Európa ellátásá­ban kenyérmagvakkal, állatokkal, gyümölccsel és kerti növényekkel olyan igények jelentkeznek, ami­lyenek eddig talán nem is voltak. Ez az üzleti része a várható le­hetőségeknek, a másik oldalon pedig ott áll a nagy program: erőssé tenni mindenk­it, aki a mezőgazdaságból é­l, hogy erős legyen az ország is. Bellevue-szálloda gyönyörű teraszai­n-kellem­ es­­te üdülés. Kerttel összefüggő éttereidben est« tánc konyha. 3 Az Erdélyi nyeremény­­kötvény mai húzásainak főbb nyertesei Az erdélyi nyereménykölcsönkötvény július elsejei húzásá­nak három főnyereménye: 130 sorozat — 062 szám a 300.000 pengős főnyeremény nyer­tese. 276 sorozat — 546 szám az első 50.000 pengős, a 374 sorozat 437 szám a második 50.000 pengős nyeremény nyertese. A húzás reggel 8 órakor kezdődött a budapesti pénzügy­igazgatóság dísztermében, 1663 darab nyeremény kerül kisor­solásra 1.400.000 pengő értékben. A húzás a késő délutáni órá­kig tart. '• n fi*’» *• Újabb intézkedések Hollandiában a zsidók ellen Amsterdam, július 1. (NST) Rauter rendőrtábornok, SS- csoportvezető, a hollandiai biz­tonsági ügyek intézője elrendelte, hogy az összes hollandiai zsidók este 20 óra és reggel 6 óra kö­zött kötelesek a lakásukon tar­tózkodni. Továbbá megtiltotta, hogy nemzsidók által lakott he­lyiségeket használjanak, nyilvá­nos közlekedési eszközöket ve­gyenek igénybe, telefonáljanak, vagy borbélyüzletekbe lépjenek. Keresztény üzleteket­ a zsidók csak 15 és 16 óra között látogat­hatnak. Nyugdíjba küldték az angol hadsereg 1504 tisztjét LONDON, július 1. (NST) A brit hadsereg 1504 tisztjét, akik elérték a korhatárt, nyug­díjazták. Az angol hadügyminisz­ter hétfőn reggel a képviselő­­házban jelentette be a nagy­arányú nyugdíjazást. Egyúttal válaszolt a képviselők feltett kérdéseire. Az egyik interpellá­cióra adott feleletében kijelen­tette a hadügyminiszter, hogy nincsen olyan értesülése, amely szerint Északafrikában a ném­e­tek francia tankokat használ­tak volna. Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter a mezőgazdasági javaslat vitájában a többtermelésről beszélt a Házban A képviselőház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Tasnádi Nagy András elnök. A kormány részéről az ülésen megjelent Bánffy Dániel báró földmívelés­­ügyi és Lukács Béla tárcanél­­küli miniszter. Az elnöki­­bejelentések után vitéz Lukács Endre előadó be­terjesztette a véderő, a közjogi, a közigazgatási, valamint az igazságügyi bizottság együttes jelentését a honvédelmi tör­vény módosításáról. A jelentés tárgyalására a sürgősség ki­mondását kérte. A napirend szerint ezután a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslat folytató­lagos vitájára került sor, mely­nek során elsőnek Bánffy Dániel báró földmívelésügyi miniszter szólalt fel. Rámutatott arra, hogy amikor most az általános vita előtt kér szót, nem a tör­vényjavaslat rendelkezéseihez akar hozzászólani, mert azokat az előadó már részletesen ismer­tette. Annak a munkatervnek érde­kében emel szót, ami a mezőgaz­daság fejlesztésére irányuló tör­vényjavaslat keretében a már most megvalósítható pontokkal foglalkozik, amelyeket a föld­mívelésügyi minisztérium azon­nal megvalósítandóknak és meg­­valósíthatóknak tart. Ezeket egyetlen szóval lehet összefog­lalni — mondotta a miniszter —: többtermelés. * A Ház egy órakor tér át az interpelláció tárgyalására. A szerdai napirend szerint 30 in­terpellációra kerül sor. Ezek között Árvai Árpád két inter­ ,­pelációval szerepel. Az egyiket a külügyminiszterhez intézi, a Magyarország elleni rágalom­hadjáratról, a másikat a bel­ügyminiszterhez a felszabadult erdélyi és keletmagyarországi részek lakossága részére az ál­lampolgársági bizonyítvány egy­szerűbb és gyorsabb kiadása tárgyában. Meskó Zoltán a történelmi ne­vek tiszteletben tartása és ilyen nevekre magyarosított nevek megváltoztatása ügyében inter­pellált.­­ A kormány tagjai Kállay Mik­lós miniszterelnök vezetésével ked­den délután 5 órakor miniszter­­tanácsra gyűltek össze. Kállay Miklós miniszterelnök meleg sza­vakkal üdvözölte Lossonczy Ist­vánt, aki közellátásügyi minisz­teri minőségben első ízben jelent meg a minisztertanácson. • A továbbiakban azután Bánffy Dániel báró földmívelésügyi mi­niszter ismertette a miniszterta­nács előtt a földmivelésügy admi­nisztrációja átszervezésének ter­vét, majd Antal István nemzetvé­delmi propagandaminiszter a pony­vairodalom megrendszabályozására vonatkozó rendele­ttervezetét­ is­mertette. A minisztertanács ezek után a folyó kormányzati ügyekkel fog­lalkozott és a késő esti órákban ért véget. + Utazó, A változó életmód, emésztést. Ez okoz. Ne felesdé hős’ szükségéé a jó haelitst!

Next