Esti Ujság, 1943. június (8. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-01 / 123. szám

hogy nem tud Standley tenger­­­­nagy lemondásáról. Hull annak­­­ idején, amint emlékezetes, nem tudott arról a híres nyilatkozat­ról sem, amelyet Standley Moszkvában tett és amelyben azért panaszkodott, hogy a bol­sevisták nem ismerik el az ame­rikai segítséget. Úgy látszik, a washingtoni külügyi államtitkár általában keveset tud moszkvai nagykövetének cselekedeteiről és nyilatkozatairól. Wash­ingtonban egyébként biztosra veszik, hogy Standley tengernagy nem tér vissza állomására, erre vallott már az is, hogy nem ő, hanem Davies vitte el Roosevelt levelét Sztálinhoz. A TÁVOLKELETI HADSZÍN­TÉR HELYZETÉRE vonatko­zóan Tokióban nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy Attu szige­tének feladása nem jelent szá­mottevő változást. Ha az esemé­nyeket a japán és az amerikai háborús erőfeszítések összessé­gének keretében vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy a japá­nok teljesítménye mindenképpen kiváló. Elvesztettek ugyan egy szigettámaszpontot, Attu hadá­szati jelentősége azonban nem nagy, feladása nem gyöngíti emlí­­­tésre méltó mértékben a japánok csendes óceáni védelmi rendsze­rét és az amerikaiak sem javítot­ták meg döntő módon kiinduló támadási helyzetüket ezzel az akcióval. Az Aleuták térségében csak akkor állna be hadászati jelentőségű fordulat, ha az ott kiépített másik japán támasz­pont, Kiska szigete is az ameri­kaiak kezébe kerülne. Kiska szi­getének hadászati helyzete ma kétségkívül nehezebb, mint Attu feladása előtt volt, a japánok azonban ottani pozícióikat igen erősen kiépítették és a leg­nagyobb elszántsággal készülnek a védekezésre a várható ameri­kai támadással szemben. Attu helyőrségének hősies vé­dekezése azt mutatja, hogy a japán harci szellem változatla­nul kiváló, a japán katona még tízszeres túlerővel szemben is utolsó lehelletével harcol. Az at­­tui helyőrség magatartása nem elszigetelt jelenség, hanem meg­felel a japán katonák becsület­­kódexének. Az attui csata kime­netelétől tehát nem lehet követ­keztetni a japán-amerikai háború további alakulására. Ugyanekkor a középkínai had­színtéren olyan események van­nak kialakulóban, amelyeknek döntő jelentőségük lesz az egész kínai hadjárat szempontjából. Az icsangi térségben folyó ütközet eldöntheti annak a hadiútnak a sorsát, amely Nyugat-Kína ma még ellenálló tartományaiba és Csungkingba vezet. Ez a hadiút a Jangcse felső folyása me­llett vezet és akinek birtokában van ez az út, az nyerte meg a középkínai háborút. Icsangtól nyugatra még igen sú­lyos harcok folynak, de már Csangkajsek főhadiszállásán is elismerik, hogy a japánok min­denütt megtörték a csungkingi csapatok ellenállását. Japán rész­ről most már bizonyosra veszik, hogy néhány héten belül teljesen megtisztítják Icsang térségét. A STOCKHOLMI FOLKETS DAGBLAD heves támadást in­téz Raymond Clapper amerikai újságíró ellen, aki néhány más amerikai kollégájával együtt hosszabb látogatást tett Svéd­országban. Clapper útjáról haza­térve egyik cikkében azt fejte­gette, hogy a nyugati félteke kis nemzeteinek egyáltalán nem kell félniök a hatalmas Egyesült Államoktól. Az USA sohasem igyekezett kis szomszédait poli­tikai és kulturális tekintetben uralni, vagy elnyomni, mindig csak arra törekedett, hogy jobb helyzetet teremtsen a számukra, mindenekelőtt gazdasági téren nyújtott támogatására. Ebből a megállapításból kiindulva, foglal­kozik Clapper a keleti félteke kis nemzeteinek helyzetével, amelyet ugyanilyen megnyugtatónak, sőt idillikusan szépnek tart. Amerika ellenőrzést gyakorol Panama fölött, tehát az is ter­mészetes, hogy a Szovjetunió­nak meg kell kapnia azokat a támaszpontokat, amelyekre­­ Eu­rópában szüksége van. A Szov­jetunió katonai biztonsági intéz­kedései semmiesetre sem jelent­hetik a kisnépek elnyomását. A Szovjetuniónak ugyanolyan uralkodó szerepet kell játszania az óvilágban, amilyet az Egye­sült Államok játszanak­ a nyu­gati féltekén. A Folkets Dagblad elkesere­dett hangon mutat rá arra, hogy ezeket a sorokat olyan újságíró írta le, aki hónapokig tartózko­dott a svéd nemzet körében és megismerhette a svéd nép han­gulatát. Clapper ezzel egyenesen elárulja vendéglátó gazdáit, hiszen svédországi látogatásá­nak célja az volt, hogy összeköt­tetést teremtsen azok között az elemek között, akik az Egyesült Államokban és Svédországban egyaránt a szövetségesek győ­zelmét kívánják, ezt a győzelmet azonban Európában nem hajlan­dók egyértelművé tenni az ázsiai hegemónia megteremtésével és a régi kultúrvilág összedöntésé­­vel. BENES LONDONI POLI­TIKAI MESTERKEDÉSÉT és amerikai tárgyalásait távol­ról sem követik teljes ered­mények, sőt a legutóbbi lissza­boni jelentések arra valla­nak, hogy meglehetős politikai és gondolati káosz támadt a Csehszlovákia újjáteremtésére vonatkozó tervek közül. A ne­hézségeket, amelyekkel Benes találkozik, elsősorban a bolse­visták, másodsorban az ameri­kaiak támasztják. Benes igazán mindent megtett mostani má­sodik emigrációjában, hogy Moszkva jóindulatát és pártfo­gását megszerezze, hirtelen még­is arra kellett ébrednie, hogy a moszkvai cseh kommunisták körében egyáltalában nem nép­A német keleti arcvonal észa­ki szakaszán a harci repülőgépek Kobonánál felgyújtottak egy üzemanyagraktárt. A kikötőben telitalálattal elsüllyesztettek egy 3000 bővítőregiszterto­ mnás ke­reskedelmi hajót. szerv, sőt olyan jelentéseket kap, hogy a kommunisták egyáltalán nem óhajtják Prágába való visszatérését és azt a barátsá­gos tanácsot adják neki, hogy végleg rendezkedjék be emigrá­­ciós életre. Amerikában viszont az ottani tótok tiltakoznak a régi Cseh­szlovákia feltámasztásának gon­dolata ellen és az amerikai köz­vélemény is azt az álláspontot foglalja el, hogy nem kell helyre­állítani mindent, ami a múltban rossz volt,­­ például Csehszlo­vákia nem tartozik a legvonzóbb politikai elgondolások közé. Be­­nes jelenleg kénytelen enged­ményeket tenni jobbra is, balra­­ is. Mindenhol új terveket és új gondolatokat­­várnak tőle, Benes azonban ilyeneket mostanáig nem tudott kitermelni. Amit eddig Washingtonban produll rendkívül súlyos veszteségek következtében, amelyeket a szov­jet légierők a Kubánnál és más arcvonalszakaszokon az utóbbi öt napon szenvedtek, a bolsevista harci repülők és vadászok lénye­gesen csekélyebb számban jelent­külni tudott, az csak régebbi és általa többször elutasított poli­tikai tervezge­tésekhez való hoz­zájárulás, amire nyilvánvalókig, a helyzet kedvezőtlen alakulása kényszeríti, így a legújabb jelentések sze­rint egy föderációs tervezeten töpreng, amely külső gazdasági kapcsolatokat teremtene még a középeurópai államok között és amelynek fő jellemvonása az vol­na, hogy Benes volna az elnöke. Ami magát a Csehszlovák álla­mot illeti, arról Benes csak any­­nyit tud, hogy nem lesz sem kapi­talista, sem kommunista, hanem középúton fog haladni. Ez a kö­zépút egyelőre nem elégít ki sen­kit, sem az orosz bolsevistákat, sem az amerikai kapitalistákat, s a jelek arra vallanak, hogy Benes nagy politikai akciói egye­lőre zsákutcába jutottak, kertek, mint az előző napokon. Mindamellett a vadászrajok a szövetséges nemzetek vadászai­val közösen az egész keleti arc­­vonalon 13 légigyőzelmet arat­tak. (MTI) Szakadatlanul hullanak a német légibomnyák Krimszkája városkára és a bolsevisták utánpótlási vonalaira Berlin, június 1. (Interint.) A Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelenti a keleti arcvonal helyzetéről: A kubáni hídfő ellen irányuló második bolsevista offenzíva összeomlása után a vasárnap az egész keleti arcvonalon minden tekintetben a német légierő nap­ja volt, mert az erőteljes támadó fellépésével a Szovjet utánpótló összeköttetéseiben és csapatké­­szenléteiben súlyos károkat oko­zott. A német harci repülőgépekkel együttműködve a távolsági bom­bázók és zuhanób­ombázó kötelé­kek a vasútvonalakra és a vas­úti csomópontokra dobtak le sok nagy­ súlyú bombát, amelyek nagy terjedelemben felrobbantották a sínhálózatot és sok helyen meg­szakították a vonalakat. Kup­­janszk pályaudvarának berende­zéseit a telitalálatok nagymér­tékben üzemképtelenné tették. A keleti arcvonal déli szakaszán a német bombáknak együttvéve legalább húsz mozdony és több mint kétszáz vasúti kocsi esett áldozatául. A bolsevisták folytatták kísér­leteiket, hogy az Azovi-tenger felől, partraszállít­­ bárkákkal a Kubán torkolatánál lévő laguna­­vidéken keresztül a német vé­delmi arcvonal hátába kerülje­nek, ezek a kísérletek azonban vasárnap is meghiúsultak, hála a német légi­erő külön e célra beállított alakulatai figyelmes őr­ködésének. Bombákkal és gép­fegyverekkel itt újból tizenöt zsúfolásig megrakott partraszál­­lító bárkát és két motoros uszályt süllyesztettek el. Sok harci repülő és zuhanó­­bombázó közbelépésével a Do­nce középső folyásán sikerült a bolsevistáknak a Liszicsanszknál lévő német magaslati állások el­len tervezett támadását még ké­szültségi állapotában olyan hatá­sosan szétverni, hogy nem is ke­rült megvalósításra. Becslés sze­rint a német mélyrepü­lőbombá­­zók legalább két szovjet zászló­aljat és sok páncélost tettek harcképtelenné sorozatos bomba­vetéseikkel. A bolsevisták az ötnapos kubáni csatában nem tudták áttörni a német elhárító arcvonalat BERLIN, június 1. Mint a Német Távirati Iroda értesül, a kubáni hídfő keleti sza­kaszán a bolsevisták az ötnapos csatában eddig 65 páncélost, 173 repülőgépet vesztettek és a németek több lövészhadosztályukat szét­verték. E súlyos veszteségek semmit sem használtak az ellenségnek és nem hozták közelebb ahhoz a céljához, hogy a Kubánnál áttörje a német elhárító arcvonalat. Novorosszijszktól délre a német tüzérség folytatta tervszerű tüzelését a bolsevisták tábori erődítései és tüzérségi állásai ellen. A német csapatok legfigyelemreméltóbb vállalkozása az volt, hogy Welistől délkeletre a kora reggeli órákban erős tüzérségi előké­szítés után támadást kezdtek az arcvonal nagyobb kiigazítására. A német gránátosok ez ellenséget heves ellenállása ellenére kivetet­ték állásaiból és elérték a számu­kra kijelölt vonalakat. A bolsevisták, bár érzékeny veszteségeket szenvedtek, gyorsan odavitt tartalékok­kal zászlóaljnyi erővel négy ellentámadást intéztek az újonnan elfog­lalt állások ellen, de támadásaik meghiúsultak. A Miasznál az ellenség különösen érzékeny veszteségeket szen­vedett és sok foglyot vesztett. A leningrádi arcvonalon német harci és zuhanóharci repülőgépek hatásosan bombáztak kikötői berendezéseket és rakodóhelyeket a Ladoga-tó déli partján. Több légelhárító löveget elhallgattattak, üzemanyagraktárakat és rakodóhelyeket lángba borítottak és több szállítóhajót megrongáltak. Miként valamennyi arcvonalon, a magas északon is megélénkült a tüzérségi tűz. A Kandalaksa-szakaszon ütegeink széjjellőttek több kiserődöt és az ellenséget megakadályozták állásaik kiépítésében. Murmanszktól északnyugatra a Motoviszki-öbölben hatásos tűz alá vették az ellenség hajóforgalmát. Május 11-ére virradó éjszaka német harci repülőgépek ismét tartós hatással támadásokat intéztek számos utánszállítási útvonal ellen. Különösen súlyos támadás érte a Krapotkin—Tarazovka-vona­­lat, Kasztornojetől délre a pályatáf­vari berendezéseket, a Kurszk— Kasztornoje—Omluvaja-vonalat és a tihhvini pályaudvart a Ladoga­­tótól délre. A célokban mindenütt tüzek keletkeztek és a támadások nagy rombolást okoztak üzemi berendezésekben és veszteglő vona­tokban. (MTI) Elitélten négy leséért, akik kalapácsos szörnütesskkal akartaik megölelni az anyámat A pestvidéki törvényszék vitéz Somody János dr. elnöklésével ma négy testvért vont felelősségre, akik Pilis községben Budapesten felfogadott bérgyilkosokkal meg akarták öletni édesanyjukat, özv. Galbács Jánosnét, mert húsz hold föld visszaadá­sáért pert indított ellenük, özv. Galbácsnét lakóházának háló­szobájában csákánnyal és kalapács­­csal támadta meg a két, jelenleg szökésben levő bérgyilkos, több­ször fejbesújtották, dse az Öregasz­­szony megmenekült a haláltól, mert mozdulatlanul fekve, halottnak tetette magát s támadói abban a hitben, hogy végeztek vele, eltávoztak. A mai tárgyaláson a bűnügynek mind a négy vádlottja tagadott. Azt hangoztatták, nem akarták meggyilkoltatni az édesanyjukat, csupán ráijeszteni: szüntesse meg a pereskedést, ne követelje vissza tőlük a földet. A bizonyítási eljárás lefolytatá­sa és Héczey Lajos dr. királyi ügyész vádbeszéde, valamint a vé­dők felszólalása után a bíróság mind a négy vád­lottat bűnösnek mondotta ki gyilkosság bűntettének kísér­­letében mint felbujtókat és ezért Galbács János 36 éves gazdálkodót, valamint Kristyák Jánosné született Galbács Mária 30 éves asszonyt, fejenként hét-hét évi, Csetneki Istvánná született Galbács Anna 41 éves asszonyt 6 évi és Kohán Mihályné született Galbács Zsuzsanna 39 éves pilisi asszonyt 5 évi fegyházra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Védetté nyil­vallatják Budapest természeti szépségeit és emlékeit Szendy Károly polgármester uta­sítására a főváros erdő- és mező­gazdasági hivatala összeállította a Budapest területén — elsősorban az erdőterületeken, — a védelemre érdemes tájrészletek, fák, sziklák, barlangok stb. jegyzékét, amelyet az Országos Természetvédelmi Ta­nács által alakított szakértőbizott­ság megvizsgált. A Tanács a vég­leges jegyzéket megküldte a fővá­rosnak és átiratában hangsúlyozza, hogy a védelmi rendszabályokra Budapest rohamos fejlődése miatt van szükség. A Tanács a követ­kező természeti emlékeket kívánja védetté nyilvánítani Budapest terü­­­­letén: Makkos Mária egész telepe a je­­lenlegi állapotában marad. A terü­­­plomromot mint búcsújáróhelyet kegyeletből is gondozni kel. A Hármashatárhegyen az ott élő nö­­vények és állatok kímélendők, a hegy ormán élő ősi Steppe Flórát fenntartják. A hegy déli lejtőjén KEDD, 1943 JÚNIUS . él a rendkívül ritka zöldes dísz­bogár és a Táborhegyen az akna­szé­pek. A Szent Gellért-hegyen mintegy nyolc hold terület kerül védelem alá. A dolomitsziklákon és lejtőkön él a török időkből ittmaradt „török pirosító". A növényzet pusztítása és a sziklák megbontása tilos. A Sashegyen húsz hold erdőt nyil­vánítanak védetté. A hegy sziklás ormán és lejtőin sok az érdekes és ritka növény és állat. Az állatvilág­ból meg kell­ említeni a pannoniai gyíkot és a sashegyi pókot. A Tündérszikla környékén egy hold erdőterület lesz védett. A gyeppel borított területet sem felszántani, sem beerdősíteni nem szabad. A Hármaskúttető közel kienc­ holdnyi erdőterületen van a szé­kesfőváros és környékének legöre­gebb, százhatvanévra faállománya. Az örge bükköst fenntartják, a tölgyfáit és cserjék alatt élő növé­nyeket megkímélik a pusztulástól. A Farkasvölgyben huszonöt hold erdőterület védelméről gondoskod­nak. Védett lesz Erzsébet királyné­mlékfája, a Szent Anna-kápolna közelében álló öreg tölgyfát nem szabad kivágni. A Jánoshegy északi oldalán, az Istenszeme feletti tisztáson három nagyméretű szelíd gesztenyefa áll, amelyeket védetté nyilván­tatnak, tehát nem szabad azoktat kivágni, vagy megrongálni. A Tündérhegyi­­út mentén, a Kossuth-szobor köze­lében összenőtt tölgy- és gyertyán­fa áll, amelyek szintén védettek. Az Országos Természetvédelmi Ta­nács még több természeti szépség megóvására tett javaslatot. Cecil lord balesete Zürich, június 1. (Magyar Távirati Iroda) Londoni jelentés szerint Cecil lordot, a népszövetségi liga volt el­nökét, szombaton este súlyos bal­eset érte. A lord a richmondi moz­góképszínházban beszédet akart tartani, de lezuhant a dobogóról s kocsin kellett hazaszállítani.

Next