Esti Ujság, 1943. október (8. évfolyam, 222-246. szám)

1943-10-01 / 222. szám

problémát a szövetkezett hatalmak csak erélyes intéz­kedésekkel oldhatják meg. A Daily Express még erélye­sebb hangot üt meg: azt írja, hogy Olaszország sohasem csat­lakozhat a szövetkezett hatal­makhoz. A szövetségesek számá­ra Olaszország mindig legyőzött ellenség marad. Olaszországot akkor sem szabad felvenni a szö­vetkezett nemzetek sorába, ha Badoglio hivatalosan megüzeni a háborút Németországnak, amit egyébként mindmáig nem tett meg. A Daily Herald is azt hangoz­tatja, hogy a Badoglio-kormány mindenképpen egy legyőzött or­szág képviselője marad. Ameny­­nyiben ezt a kormányt most a közös hadviselés helyzetének él­vezetébe juttatják, még ez sem jelenti azt, hogy a szövetségesek megváltoztatják magatartásukat Olaszországgal szemben. Azért választották most a „közös had­viselés bizarr megjelölését, hogy valamiképen kifejezésre juttas­sák az Olaszorságot megillető hely valódi jellegét. A News Chronicle diplomáciai munkatársa szintén azon a véle­ményen van, hogy a „közös had­viselés“ megjelölés meglehetősen keveset jelent és nem akadályoz­za meg a szövetségeseket abban, hogy érvényesítsék a fegyver­szüneti­ egyezményben leszögezett jogaikat. COLLET TÁBORNOKOT, a levantei francia csapatok De Gaulle-párti főparancsnokát el­távolították parancsnokságából. Ankarából érkező jelentések sze­rint ennek az intézkedésnek oka az volt, hogy Collet hónapokon át ellenezte az angol befolyás erősítését a levantei államokban. Többször szembeszállt az angol hatalmi törekvésekkel, amikor arról volt szó, hogy brit kézre kerüljenek az eddig De Gaulle párthíveinek birtokában levő po­zíciók. Elsősorban határozottan ellenezte azt az angol tervet, hogy az új szíriai hadsereg meg­szervezését és kiképzését angol tisztekre bízzák. A fraileia főbiz­tos hosszas viták után elejtette Collet tábornokot, aki erre le­mondott. Hellen főbiztos elfo­gadta az angol tervet és hozzá­járult az angol szervező és ki­képzőtisztek kiküldéséhez. Az utóbbi hónapokban a brit főpa­rancsnokság rendszeresen elve­zényelte Collet csapatait és azo­kat más egységekkel pótolta, úgy hogy a francia tábornok vé­gül hadsereg nélkül maradt és lemondásának csupán demon­strativ jelentősége van. GÖBBELS DR. BIRODALMI MINISZTER a Das Reich című hetilap legutóbbi számában „Ha rákerül a sor“ címen vezércikket írt, amelyben kimutatja, hogy a a mostani óriási küzdelemben va­lamennyi hadviselő állam átment halálosnak látszó válságokon. Rendkívüli jelenség lenne, ha a háború a németeket megkímélné a kemény megpróbáltatásoktól. A megpróbáltatásokat azonban a németek könnyebben tudják le­küzdeni mint a túlsó oldal, mert a gazdag tartalékokból állandóan meríthetnek. Az ellenfél szavak­kal akarja elvitatni a németek­től a kedvező kilátásokat, mert azt hiszi, hogy ilyen módon en­gedékenységre bírhatja őket, amit fegyvereivel nem tud reá­juk kényszeríteni. Göbbels szerint a háborúnak csak egy módon lehet véget vetni, hogy vissza lehessen térni az igazi békéhez, és ez pedig a né­met győzelem. A világ egyetlen hatalmassága sem fogja reá­­kényszeríteni Németországot,­­ hogy lemondjon életteljes nem­zeti függetlenségéről és fejlődé­sének lehetőségeiről. Ha a zsidó újságírók Londonban a Berlin el­len való menetelésről álmodoz­nak, arra figyelmeztetik őket né­met részről, hogy a­z európai erő­dön belül még elegendő hely van angol­­tömegsírokra is. A brit ál­lamférfiaknak a légi fegyvernem tomboló terrorja fejükbe szál­lott. A miniszter hangsúlyozza, hogy eddig sem maradt még egyetlen ülés sem viszonzatla­­nul. Ha sokáig váratott is ma­gára néha a válasz, de mindig eljött, amikor Németország el­lenségei már azt hitték, hogy nem kell számolniok vele. — Mi feltétlenül bizonyosak vagyunk dolgunkban — írja Göbbels — és elvégre ez a döntő. Az ellenség felemelte fegyverét, tehát most használnia is kell ellenünk. Nem félünk tőle. A mi oldalunkon van az igazság, a hatalom is és ez be fog bizo­nyulni, ha rákerül a sor. A Szovjet új csapatokat vetett be kubáni hídfőállásért és a Dnyeper hídfőkért folyó nehéz harcokba BERLIN, október . Az Interinf jelenti: Szeptember 29-e a keleti arcvonal déli és középső szakaszán elsőrangú nagy harcinap volt. A bolsevisták mind a kubáni hídfőnél, mind az Azovi-tengertől északra a Dnyeper-hídfőkért folyó nehéz harcokban s a Csernigov és Gomel közti térségeken ismét új gyalog­sági és­­táncésos hadosztályokat vetettek be a csatába, hogy az el­iszaposodás időszaka előtt mégegyszer megpróbálják elérni a had­műveleti kihatású nagy döntést, amelyre már közel három hónapja törekszenek. Hogy a német arcvonal ismét rendíthetetlennek bizo­nyult, ez újra a német gránátosok és a gyalogság emberfeletti telje­sítményeinek és ügyes vezetésüknek köszönhető. Bár a hónapok óta tartó harcokban olyan­­nélkülözéseket és fáradalmakat kellett elvi­selniük, amelyek a fizikai teljesítőképesség határát érintik, ismét és ismét erőteljes csapásokat mértek az ellen égre és megfosztották a bolsevistákat óriási vér- és fegyveráldozatokkal kapcsolatos áttö­rési és átkarolási kísérleteik sikerétől. Az Azovi-tengertől északra és a Dnyeper kanyarulatánál a támadó szovjet csapatok sehol sem tudtak áttörést kikényszeríteni A kubáni hídfőnél a harci te­vékenység szeptember 29-én csak az esti órákban élénkült fel új­ra. A Szovjet erős tüzérségi elő­készítés után több ponton tá­madásra indult a kubáni lapá­lyon levő német állások ellen, nyilván azzal a szándékkal, hogy csapatai nagyobb szélességben kibontakozhatnak. A német elhá­rítás összefogott tüze oly nagy réseket vágott a támadók sorai­ban, hogy nem tudtak benyo­mulni a fő­ harcvonalakba. Még csütörtökre virradó éjszaka a Szovjet azután fokozta támadá­sát és széles arcvonalon nehéz éjszakai harcokra került sor, amelyekről részletek még nin­csenek. Az Azovi-tengertől északra, a Melitopoltól északra fekvő domb­vidéken a harcok nem csökkenő hevességgel tovább tartottak. A német gránátosoknak nagy szám­beli túlerő ellen kellett védekez­­niök. Erősebb német páncélos beavatkozó csapatok sikeres előtörései lényegesen hozzájárul­tak ahhoz, hogy a bolsevisták sehol sem tudtak áttörést ki­kényszeríteni. Kisterjedelmű he­lyi betöréseket elreteszeltünk. Egy szovjet lövészhadosztály, amelyet szormovikok támogat­tak, elvérzett egy helység keleti szélén, amelyért egész nap folyt a küzdelem, de a harcok lecsen­­desedése után is szilárdan a né­met védők kezén maradt. Német vadászrepülők több bevetésben ismételten elűzték a támadó szormovikokat és eközben tizen­hat szovjet csatarepülőt lelőt­tek. A Dnyeper nagy kanyarulatá­nál a német csapatok a Zapo­­rozsje-hídfő térségén, valamint attól északra megismételték el­hárító sikerüket. A délkelet és északkelet felől támadó bolse­vistákkal erőteljes ellentámadá­sokkal szálltak szembe. Különö­sen a páncélosokból és roham­­lövegekből összeállított német rohamkötelékek rendkívül sú­lyos vérveszteségeket okoztak a bolsevistáknak. Megsemmisítettünk vagy zsák­mányoltunk tizenhét szovjet pán­célost, köztük tizenegy T-34- mintájút, három motoros üteget, négy légelhárító üteget, néhány páncéltörő üteget, számos nehéz géppuskát és páncéltörő fegy­vert. A harcterülettől északra átkelt szovjet erő­ket tovább el­szigeteltük, páncélosoktól támogatott szov­jet lövészezredek előretöréseivel szemben. Német páncéltörők és légelhárít­ó­ csapatok kilenc szov­jet páncélost harcképtelenné tet­tek. (MTI) Német ellentámadások Kremencsugnál és Kanevnél K­enységtől. Kremencsugtól ke­letre egy erős német páncélos­alakulat, gépesített gy­z fogság­­gal együttműködve, a több pán­célos dandár kíséretével előre­nyomuló, újonnan felfrissített szovjet hadosztályokat­­össze­függés nélküli részekbe szórta szét s eközben 25, részben nehéz szovjet harckocsit megsemmisí­tett. Az utolsó egységek átszál­lítása, valamint a vasúti és fo­lyami hidak felrobbantása­­a után Kremencsugot kiürítettük. A kanevi Dnyeper-kanyarulat térségén teljes sikerrel járt né­met páncélos és gyalogsági erők ellentámadása átkelt bolsevisták ellen. Tíz szovjet páncélos szét­lövése után annyira visszavetet­tük őket észak felé, hogy az uralkodó nyugati magaslatok mind német kézen vannak. A kievi térségtől északra­, va­lamint a Pripjet—Dnyeper-há­­romszögben sokáig tartó reggeli köd és további esőzések akadá­lyozták a harctevékenységet. Csak a déli óráktól kezdve fej­lődtek ki nagyobb harcok, de a bolsevistáknak nem sikerült át­törni a német Pripjet-reteszt. A német biztosító­kötelékek és gyorscsapatok a nehéz terep ügyes kihasználásával szívós el­lenállást tanúsítottak az egyes A Dnyeper középső szakaszá­nak egész területén, Dnyepro­­petrovszktól a Pripjet-torko­­latig, a harcok súlypontjai Kre­­mencsugtól keletre, valamint J­anevnél voltak, míg a kievi térségen a bolsevisták tartóz­kodtak minden támadó tévé­ fydaacU kávéházába j Tr és éttermében szombattól. o­­tóber 2-tól d­é­l­u­t­á­n /é­s jjs­t­e­f­f S&l/ t&l­­r zenekara hangv A márványteremben?Csal muzsikál , PÉNTEK, 1943 OKTÓBER 1. Szmolenszk mis„ csak fldrajzi fogalom“ — írja egy nemet n­aditudósn­ő Berlin, október 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: — Szmolenszk már csak föld­rajzi pont ennyi és ennyi­ szé­­lességi és hosszúsági fok alatt — írja dr. W. Haverbeck német haditudósító, aki szemtanúja volt Szmolenszk kiürítésének. „A város teljesen eltűnt a föld színéről. A térképen még meg­található Szmolenszk neve, de ez minden. Látni többé már senki sem fogja ezt a várost.“ A tudósító elmondja, hogy a város kiürítése milyen tervsze­rűen ment végbe. Először a hadikórházakat helyezték át hátrább levő területre, majd a lőszer- és élelmiszerraktárakat. Harmincezer tonna élelmiszert szállítottak el. Azután a kato­nai hatóságok hagyták el a vá­rost, majd polgári lakosság, megállapított időrendben. A pályaudvarról egyik tehervonat a másik után gördült ki. Végül az­n vonat indult, amelyen ma­gának a pályudvarnak a jelző­­berendezéseit szállították el. A kiürítés javában folyt, amidőn a haditudósító rövid távollét után ismét visszatért a városba. Ek­kor már megkezdték a robban­tásokat és a házak felgyújtását. Sűrű füstfelhők borították a vá­rost. A lángok gyorsan hara­­pództak tova a dühöngő vihar­ban és a sok faépület könnyen tüzet fogott. Mindenfelé robba­nások hallatszottak. A várost négyszögekre osz­tották fel és előre meghatározott terv szerint hajtották végre a robbantásokat. Először a város szélén, majd a középpontjában levő épületeket robbantották fel. A fő átvonulási utakat utoljára hagyták, hogy az átvonuló né­met csapatok útját ne zárják el az omladékok. Legvégül a köz­műveket, a vízműveket, villany­­telepet és a pályaudvart röpítet­ték levegőbe. — Amit utoljára láttam Szmolenszkben, az utolsó pol­gári lakosokat a parancsnok­ságra irányító katonai járőrön voltak. Ezeket a lakosokat a ké­szenlétben álló autókon szállí­tották el a városból — írja a haditudósító. Nápoly mellett elesett három angolszász heditudósító AMSTERDAM, október 1. (Német Távirati Iroda) Mint a brit hírszolgálat jelenti, három haditudósító, név szerint Stewart Sale, a Reuter-iroda tudó­sítója, Alexander Austin, a Daily Herald és William Munday, a syd­neyi Morning Herald tudósítója, Nápoly közelében, hivatása teljesí­tése közben, elesett. Mind a három haditudósító az 5. hadsereg mellett működött. (MTI) Péter jugoszláv exkirály nyilatkozott Kairóban a szerbek, horvátok és szlovének ellentéteiről Kairó, október 1. (NST) Péter jugoszláv exk­irály csü­törtökön magához kérette a sajtó képviselőit kairói villájába és válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Nyíltan beismerte, hogy a jugoszláv exk­o­­­ány kebelén belül válság áll fenn és hogy eddig még sem ő, sem mi­niszterei nem találtak kiutat a belpolitikai problémák útvesztő­jéből. Politikai irányelve egyéb­ként az, mondotta az exkirály, hogy támogatni kívánja az ösz­­szes jugoszláv hazafiakat anél­kül, hogy belpolitikai beállított­ságuk után érdeklődne. A legsürgősebben fel kell sza­badítani Jugoszláviát és azután meg kell kérdezni az egész népet, hogyan akarja tisztázni a szer­­bek, a horvátok és szlovének kö­zött fennálló ellentéteket. A jugoszláv exkormány átala­kítására vonatkozó kérdésre az exkirály tartózkodó választ adott, ugyanúgy arra a kérdésre is, milyen viszony áll fenn kö­zötte és a partizánháborút leg­főbb irányítja, Mihajlovics had­ügyminiszter között.

Next