Esti Ujság, 1944. július (9. évfolyam, 153-171. szám)

1944-07-10 / 153. szám

mi — azt mondhatnám — felesküdtünk. (Úgy van! Úgy van!) — Abból, hogy mi ősi magyar földön új magyar életet akarunk teremteni, nem engedhetünk. Ennek a földnek magyarnak kell maradnia. (Éljenzés és taps.) A földnek és a szellemnek is magyarnak kell maradnia, de újnak is kell lennie, olyannak, amely biztosítja hazánk fennmaradását, de nemcsak fennmaradását, hanem erejét és boldogulását is az új Európában. „Nem vagyok hajlandó szűk pártpolitikai szempontok szerint igazgatni a magyar politikát“ . A legfőbb törvény, amely előttünk áll: a háború törvénye. Háború van és ezt a háborút meg kell nyernünk. A többi kérdés ehhez képest alárendelt jelentőségű. Egy háborút csak úgy lehet megnyerni, ha annak vezetésében egység és céltudatosság érvényesül. Ebből kettő következik. Egyrészt az, hogy egységben és kölcsönös hűségben kell kitartanunk szövetségesünk mellett. (Úgy van! Úgy van!) Ha vannak vitáink, ezek házi perpatvarok, amelyeket el kell intézniük az arra illetékeseknek. Természetes, hogy vannak és természetes, hogy érvényesítenünk kell a magyar érdekeket szövetségeseink irányában is. Én ettől nem tágítok. Igyekezem minden erőmmel biztosítani azt, hogy a magyar érdekek a nagy európai koncertben a legteljesebb mértékben érvényesüljenek.• A másik következmény, amely ebből folyik, bent az országon belül céltudatos, erőskezűs és egységes vezetésnek kell lennie. A régi liberális világnak az a szokása, hogy ki-ki arra kereste a boldogulás útját, amerre akarta, ma még akkor is lehetetlen volna, ha nem történt volna a szellemben és a lélekben egy nagy változás ebben az országban. Akkor is tehetetlen volna különböző irányokban keresnünk a győzelem útját, ha nem történt volna néhány hónappal ezelőtt egy elhatározó lépés az új magyar életforma megteremtése felé. — Pártvezető bajtársunk megemlékezett az egységtörekvésekről. Azt mondotta, hogy ezek néha már beteges formában nyilvánulnak meg. Igaza is van. Beteges dolog volna az, hogy ha azok, akik március 19-ért felelősek, az egységnek a köpönyege alatt továbbra is megtartanák azokat a pozíciókat, amelyeket március 19-e előtt elfoglaltak. (Helyeslés.) Egységes azonban a magyar félelének a megnyilatkozása a magyar összefogás felé és ezt a hangot meg kell hallanunk. Nem vagyok hajlandó szűk pártpolitikai szempontok szerint igazgatni a magyar politikát. (Éljenzés éstaps.) El kell ismernünk, hogy más pártokban is vannak becsületes, jószándékú magyar emberek. Az a fontos, hogy a becsületes, jószándékú, önzetlen magyar emberek egymásra találjanak. Aid fentartás nélkül el tudja fogadni az új, a szociális és a válaszfalak nélküli, osztálytalan magyar társadalmon felépülő új magyar életet, az a jövő munkatársunk, álljon mellénk, fogjunk vele kezet és meneteljünk vele együtt, a boldogabb jövő felé és ne egymás fejbeverésével próbáljuk a magyar problémákat elintézni. (Úgy van! Úgy van! Lelkes éljenzés és taps.agy az élet felé, soha nem szabad megszüntetnünk és nem szabad megállnunk a felé az ideális cél felé való haladásban, amely felé valamennyien szívvel-lélekkal törekszünk, de amelyet teljesen elérni soha sem fogunk, hiszen eszményi állapotot ezen a földön, amióta csak ez a földgolyó forog, nem értek el. Állandóan élni kell azonban bennünk a törekvésnek, hogy jobbat, igazabbat, szebbet teremtsünk annak helyébe, ami van. Hogy most azután igazán lehetne jobban, ezt valamennyien tudjuk. Sok minden javítani valónk van, sok minden nincs rendben ezen a földön, nemcsak anyagiakban, hanem erkölcsiekben is. (Úgy van! Úgy van!)• Bajtársak! Higyjétek el, fiz esti órákban, amikor napi munkám végeztével azon gondolkodom, várjon mit hoz a holnap és milyen új kötelességeket fog reám róni, nagyon sokszor feltámad bennem is a három ellenzéki esztendőnek a hangulata és azt gondolom magamban, jobb fölü újból visszatérni az ellenzéki harcnak a terére és kívülről megpróbálni döngetni a kaput s felnyitni az új magyar élet felé ha adásnak az útját. Jobb volna talán és azt hiszem kényelmesebb és kellemesebb is volna, a magyar temperamentumnak is jobban megfelelne, mert mindnyájunkban él ez a kuruc hajlam. De, bajtársak, nekem kötelességem ezt magamban elfojtanom és azt mondanom, ha nem értünk még el olyan döntő lépéseket, amilyeneket szerettem volna elérni és amilyeneket meggyőződésem, hogy a magyar kormányzat a maga egészében is el óhajt érni, ha nem értünk el még ilyen eredményeket, ez nem lehet ok arra, hogy a fegyvert eldobjuk a kezünkből és a meddő ellenzéki politizálás terére térjünk. Nekünk kötelességünk ott maradnunk a poszton és kötelességünk megpróbálni élni azzal a hatalommal, vagy annak egy részével, amely a kezünkbe adatott és kötelességünk gyakorlati pozitív intézkedésekkel javítani a magyar életet. Kötelességünk addig, amíg reményünk van rá, hogy ezen az úton célhoz tudunk érni. Én megmondom, bajtársak, hogy só alatt a hat hét alatt, amióta miniszter vgyok, ez a reményem nem erősödött, de még van reményem és ennek következtében kötelességem e remény tartalékait is a végsőkig kimeríteni és mindent elkövetni, hogy belülről megpróbáljam a magyar élet útját abba a helyes irányba tovább vinni, amely Irány valamennyiünknek a szeme előtt lebeg és meg kell mondanom, hogy a kormányzat szeme előtt is lebeg. __ Bajtársak! Ha e törekvéseim nem sikerülnek, ha a reményem elé apad, egy pillanatig sem fogok fültozni. Már kétszer elhagytam a miniszteri bársonyszéket, el tudom hagyni bármikor, szikrányi sajnálkozás nélkül. Elhagynom azonban csak akkor szabad, ha ezzel használok nemzetemnek. Tudom, népszerű lenne és nagy tapsokat keltene a Magyar Megújulás Pártjának berkeiben és sok pártonkívül álló elégedetlen jó magyarnál is az efajta lépés. És én mégis azt mondom, megteszem, ha kell és megteszem, ha használok vele nemzetemnek, de nem teszem meg, ha ezzel nem viszem előre a nemzet útját. Kötelességeim egy ponton minden lehetőséget kimeríteni, amely megadatott, hogy ott használni tudjuk népünknek. (Lelkes éljenzés és taps.) „Becstelen rágalmakkal és személyi hajszával jobboldali új Magyarországot felépíteni nem lehet“ . Az a körülmény, hogy a kormányzás nem kizárólag a mi pártunk kezébe van letéve, hanem más pártok is osztoznak benne, kötelességünkké teszi, hogy számoljunk ezzel a helyzettel. Kérem a vidéki bajtársakat is, hogy ezt a munkát, amelyet nem könnyű folytatni, mert hiszen különböző politikai szellemiségű tényezőknek az együtteséről van szó, azt a munkát ne nehezítsék meg ellentéteknek a felszításával. Ne azt keressük, ani elválaszt egymástól, hanem azokat a szempontokat, amelyek közösek mindnyájunk előtt és amelyeknek a jegyében együtt tudunk dolgozni. Ez vonatkozik különösen a személyi természetű ellentétek kiküszöbölésére. Nem szabad kiéleznünk az ellentéteket, amire talán volna jó okunk, mert minket is bizony igyekeztek viszszaszorítani, de én ezt mind elfelejtem, mert nem a retorzió idejét éljük. Azt ellenben megkövetelem nemcsak a magunk, hanem más pártok számára is, hogy akit méltánytalan üldözés ért az elmúlt rendszer alatt, azzal szemben ezt a méltánytalan üldözést haladéktalanul szüntessék meg és az illető számára adják meg a legteljesebb anyagi és erkölcsi rehabilitációt. Ezt a követesemet nem adtam fel s nem adom fel annak ellenére sem, hogy szélsőjobboldali oldalról is nemcsak március 19-e előtt, hanem azóta is előttem érthetetlen módon támadások érnek. Ezeket nem mi provokáltuk, hanem egy beteg szellem termelte ki, amelytől a szélsőjobboldalnak meg kell szabadulni, mert becstelen rágalmakkal és személy hajszával jobboldali új Magyarországot felépíteni nem lehet, hanem csakis anarchiába lehetne taszítani az országot. Egyöntetű a vágyakozás egy új magyar élet felé, mert azt a néhány embert, aki nem akar megújulást, nem akar egy új, igazságosabb, becsületesebb életet ezen a földön, nyugodtan mellőzhetjük, amidőn a politikai seregszemlét megtartjuk. Ennek a népnek, a mi népünknek a túlnyomó többsége becsületes, derék ember, aki hajlandó áldozatokra is a győzelem érdekében és ezek a becsületes magyar emberek, ez a nagy többség csakugyan vágyódik a magyar összefogásra egy új magyar életnek a jegyében. „Gyorsabb tempóban szeretnék kibontakozni látni a magyar élet megújulását“ — Nagyon jól mondotta pártvezető hat társunk, az utóbbi időben türelmetlenség kezd kialakulni. Kezd lábrakapni újból bizonyos elégedetlenség és megmondhatom, hogy ennek van nagyon sok oka és alapja. Én magam is elégedetlen vagyok és elégedetlen a miniszterelnök úr is, aki pedig nem a mi pártunknak a tagja. Mindnyájunkban él a türelmetlenség és szeretnék a magyar életnek a megújulását gyorsabb tempóban kibontakozni látni. Szeretnék, ha az igazságtalanságok, nemcsak azok, amelye egyes embereket értek, hanem azok is, amelyeket a régi liberális társadalmi rendszer és élet magával hozott, minél előbb megszűnnének. Szeretnők, ha a magyar kisember érdekében, akár földműves legyen az illető, akár iparos, vagy munkásember, akár kereskedő, vagy akár az értelmiségi pályán működjék, ha a magyar kisember érdekében minél több történnék. Kívánjuk, hogy a magyar jövedelemeloszlás és vagyonmegoszlás egészségesebb legyen, hogy azokra nehezedjék a közteher, ahol nagyobb a lehetőség annak a viselésére és oda jusson az államnak a segítő keze, ahol arra szükség van. — Van egy magyar mondás, amely azt mondja: Úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. Én meg azt mondom, úgy még soha nem volt, hogy jobban ne lehetett volna (Éljenzés 63 tap3), és ha el is értük a jót és szent a hitem, hogy el fogjuk érni igen lényeges pontokon még a háború alatt is a haladást az újra HÉtTFD, 1944 JÚNIUS 19. Háromféle lojalitás és hűség — Bajtársak! Részletes programot nem kívánok adni, de nagyon jól tudjátok — eleget harcoltunk, küzdöttünk együtt, eleget írtunk és beszéltünk —, hogy milyen pontokon kell megragadni a magyar életnek a különböző problémáit, hogy azokat helyesebb megoldás felé vigyük. Meg kell azonban mondanom azt, hogy vannak bizonyos elvek, amelyeknek a jegyében kell gyakorlati munkánkat kifejtenünk. Ezek az elvek a következők: — Úgy érzem, hogy háromfajta lojalitásra, háromfajta hűségre vagyunk kötelezve, mint a Magyar Megújulás Pártjának a munkásai. Az első: a híveknél kell lennünk magyaroságunkhoz. Értem ez alatt, hogy minden magyar embernek egyformán szolgálni akarunk, nemcsak önmagunknak. Minden magyar embernek segítségére akarunk lenni és ezzel a magyar összefogást, a magyar egységet akarjuk munkálni. Ebből következik, hogy ez a lojalitásunk, ez a magyar hűségünk elsősorban azzal a személyiséggel szemben áll fenn, akit a nemzet akarata az élünkre állított államfőnkkel, vitéz nagybányai Horthy Miklóssal szemben. (Kitörő lelkes éljenzés és taps.) — A második hűség, a második lojalitás, amely kötelez minket: az elveinkhez, a becsületes harcunkhoz való hűség. Mi egy népi, szociális Magyarországért szálltunk síkra, azért a magyar egységért, amely a lelkek mélyén terem meg és amelyet csak a szociális igazságban fogant lelki megbékélés teremthet meg. Ehhez a mi programunkhoz, a mi becsületes magyar nemzeti szocialista programunkhoz híveknek kell maradnunk. (Úgy van! Úgy van!) Ez a másik hűségünk. Nem adhatjuk fel elveinket, sem egy tál lencséért, sem akár a hatalom egy sokkal nagyobb részéért sem, mert nem kell az a hatalom, amelynek a birtokában nem harcolhatokaz elveimért. És nem kell az a hatalom sem, amelynek a birtokában nem harcolhatnánk magyarságunkért s azért, hogy ez a föld és annak szelleme örökre magyar maradjon. (Nagy taps.) — A harmadik hűség, a harmadik lojalitás az új Európával és az új Európa harcát vívó nagy szövetségesünkkel szemben kötelez minket. Mérhetetlen áldozatokat hozott a német nép azért, hogy egy új világot teremtsen itt, ezen az ősi kontinensen és ebben a nagy harcában nagy áldozatokat, vérben és anyagban hallatlan pusztításokat szenvedett. Ránk is nehezedett a sorsnak keze. Mi is rengeteget veszítettünk életben és anyagban is. Éppen tegnap hallottuk, hogy 150.000-et tesz ki a hadigondozottak száma. Már 150.000 olyan magyar van, akit a maga személyében, vagy családjában, feleségében, gyermekeiben istápolnia kell a közösségnek. Már nagy áldozatot hozunk mi is a közös ügyért és ezt az áldozatot nekünk jogunk van hangsúlyoznunk nemcsak bent az országban példamutatásként, hanem kifelé baráttal és semlegesekkel szemben egyaránt. Nekünk tehát, bajtársak,kötelességeink vannak az új Európával szemben, amelyért nemcsak a nai szövetségesünk, hanem mi is már annyi vért és erőfeszítést áldoztunk. E kötelességünk minket arra ösztönöz, hogy ezt a harcot a végső győzelemig megingás nélkül végigküzdjük. (Úgy van' Úgy van! Lelkes éljenzés és taps.) —• Bajtársak! Azt mondottam, három fajta hűség, illetve három fajta lojalitás kötelez bennünket. Nekünk különösen, akik felelős helyen állunk, a kötelességünk az, hogy ennek a három hűségnek a szempontjai mindig párhuzamosan haladjanak és ne kerüljenek egymással szembe, mert abból csak magyar tragédia állhatnak elő. Ez a magyar kormány legelső feladata és minden nehézség ellenére is meg vagyok arról győződve, hogy ezt a hármas hűséget összhangba tudjuk tenni, hogy soha egyetlen tisztességes magyar ember lelkében konfliktus ne támadhasson fel. (Helyeslés.) ·Tempóra van szükség a kormányzat cselekedeteiben** ■— Kedves bajtársak! Éppen ez a mi kötelességünk egyfelől cselekvésre, másfelől pedig néha várakozásra kötelez.. Nem mindig tudjuk azt akkor cselekedni, ahogyan szeretnők, mert szem előtt kell tartanunk ezt a három szempontot. — Tehát — bajtársak — ha valamit esetleg nem értetek, hogy mit miért cselekszünk, vagy nem cselekszünk, legyetek meggyőződve, hogy ezeknek a világosan előttünk álló legfőbb szempontoknak a szolgálata vezet minket, engem is és azokat a társaimat is, akik velem együtt a kormányzat súlyos feladatában osztoznak. — Természetes, hogy ez minketnem ment fel annak a jogos türelmetlenségnek a figyelembevétele alól, amely megnyilvánul a magyar nemzet széles rétegeiben. — Igenis, tempóra van szükség a kormányzat cselekedeteiben. Ütemre és lendületre van szükség. Rengeteg feladat áll megoldás előtt. Bajtársaim! Higgyétek el, nem volna okos dolog egyik vagy másik részletkérdés megoldását kiragadni, mert tűz ilyen részletmegoldások által a nagy, átfogó rendezés szempontjai szenvedhetnek csorbát. Mi sem volna könnyebb, és ez a Károlyi Mihályoknak és hasonlóknak volt a szokása, mint koncot odadobni az elégedetleneknek. Egy hatásaiban át nem gondolt általános fizetésemelés és béremelés következménye például nem az lenne, hogy több lenne az áru, ami a kisember kezébe jut, hanem csak az, hogy több lenne a bankó, még azt sem mondom, hogy a pénz, mert a pénznek nemcsak névértéke, hanem a belső vásárló ereje is lényeges. Több lenne a bankó, de semmivel sem lenne több az áru. Ma, bajtársak, nem az a probléma, hogy kinek mennyi bért adjunk a kezébe, hanem az, hogy azt az anyagot, azt az árut, amelyet a háborús viszonyok között termelni, vagy behozni tudunk, igazságosan osszuk fel és oda juttassuk, ahova kell. (Lelkes éljenzés és taps.) „Ma az ing, a nadrág a fizikai munkásnak kell elsősorban“ . Azoknak a társadalmi rétegeknek, amelyeknek ruhában, házi felszerelésben van tartalékjuk, addig is, amíg erre nézve jogi rendezés nem történik, tartózkodniok kell a vásárlástól, mert most minden azoké a néprétegekké kell hogy legyen, amelyek nem tudnak tartalékot szerezni maguknak és lassan lerongyolódnak. Ma az ing, a nadrág a fizikai munkásnak kell elsősorban és hogy ez így legyen, arról gondoskodni fog a kormányzat. (Éljenzés és taps) Nem a pénz mennyisége lesz a döntő abban, hogy ki szerezhet árut, ki veheti meg az inget vagy a cipőt, hanem arra a rendszerre kell áttérnünk, hogy utalványokat adjunk ki a rászoruló rétegeknek és ezen utalványok alapján jutnak majd hozzá ruházati cikkekhez vagy házi felszereléshez azok, akiknek erre nagyobb sükségük van. — De, bajtársak, ehhez is szervezettség kell. Nem elég a rendeleteket kiadni, a közigazgatásra sem lehet mindent ráhárítani, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy a falusi jegyző elvész a munkának rengetegében, a rendeleteknek a végrehajtásában, sőt már az elolvasásában is kifárad. (Ugyan! Úgy van!) Szükség van tehát a nemzet megszervezésére, szükség van egy társadalmi alakulatra, amit mi nemzetszervezetnek nevezünk, amely ezeknek az elosztási kérdéseknek a becsületes megoldását biztosítja. Máskép e kérdést megoldani lehetetlen. Az egész német rendszernek az a titka, hogy a páton és a különböző jóléti szervezeteken keresztül, amelyeket már békeidőben, 1991/től kezdve megszerveztek és működésbe hoztak, a termelt áruknak a becsületes és igazságos elosztását biztosítani tudják. Ez egyik