Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-17 / 295. szám

Szerda, 1952. december Ti. ÉSZAKMAGYARORSZÁG3 Hja Erenburg beszéde a népek békekongresszusán BrCS (MTI) A nagy folyók észrevétlenül, kis patakokként törnek elő a föld mélyéből. Azután egyre növekednek, szelesednek. Száz les száz patak és folyó siet feléjük és Végül a hatalmas folyamok már egész szárazföldeket szelnek át, országokat kötitek össze egymással, emberek millióinak életét változtatják meg. Ehhez hasonló a mai mozgalmunk is, amely méltatlankodó szívek mélyén született, de gyorsan nőtt most immár átfogja századunkat. Összeköti a népeket — mondotta beszéde elején Hjarenburg.— Soha ilyen mozgalom még nem volt a történelemben. Az a magas testület, amelyhez most szavaimat intézem, nem ilyen, vagy olyan eszme híveit képviseli, nem is kormányokat képvisel, — amelyek sok országban átmeneti, vagy véletlen jellegűek — nem, ez a testület a népek kongresszusa, a népeké, amelyek különböző módon élnek, amelyeket különböző eszmék halnak át, de amelyek valamennyien torlaszt akarnak emelni a háború útjába. Hallottuk itt azon körök képviselőinek mélyről jövő és lángoló felszólalásait, akik nemrégen még elkerültek bennünket és én a szovjet küldöttség nevében süvélye- Ben üdvözlöm őket. Mi tudjuk, hogy számítunk, súlyunk van a világon, sok barátunk van, sokan vannak, akik úgy gondolkoznak, mint mi s tudjuk azt is, hogy Bokán vannak a földkerekségen olyanok, akik más ösvényeken járnak és más útjelzők irányítják őket, mint bennünket. Boldogok vagyunk, hogy itt nem csupán barátainkkal, azokkal az emberekkel találkozunk, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak, hanem más pártok, más eszmeáramlatok, más világok képviselőivel is. Nem gondolunk arra, hogy meggyőzzük őket igazunkról, sem arra, hogy politikai, vagy bölcseleti eszméikről vitatkozzunk.Azt akarjuk megvizsgálni közösen velük, miképpen élhetnek együtt békében a különböző emberek és különböző népek földgolyónkon, hogyan mentsünk meg minden várost, minden gyermeket, minden államot a napalmtól, az atom- és hidrogénbombáktól, a porráégéstől, a könnyektől és a vértől. Mint író, akinek meg kell hajlania az emberi szív leghalkabb dobbanását is, mint ember, aki két világháborút élt át , aki már oly sok fájdalmat és pusztulást látott, meg akarom mondani: mindent meg kell tennünk, amit csak tudunk, sőt többet is ennél, hogy megmentsük a békét. A továbbiakban amerikai vezető politikusok háborús kijelentéseivel foglalkozott Ilja Erenburg, ezután beszélt Ázsia és Afrika népeinek függetlenségükért folytatott küzdelméről, majd így folytatta: Hosszasabban akarok foglalkozni azoknak az államoknak helyzetével, amelyek közül sokan, bár gyarmattartó hatalmak, de most mégis úgy érzik, hogy rájuk is gyarmati iga nehezedik. Azoknak az államoknak a sorsával kívánok foglalkozni, amelyeknek szuverenitását mindenki elismeri, de nem mindenki tartja tiszteletben. Megkérdezhetik, hogy vajjon miért egy szovjet delegátus beszél arról, ami elsősorban Nyugat-Európa és Latin-Amerika országait érinti. Több ok késztet arra, hogy erről a kérdésről beszéljek. A washingtoni vezetők, miközben megfosztják Nyugat-Európa és Latin-Amerika országait függetlenségüktől, állandóan szovjet agresszióról szóló mesékkel ijesztgetik őket. Azt mondják, hogy ha az angoloknak szerényebb, szegényesebb életmódot kell folytatniok és csökkenteniök kell igényeiket, ha a franciáknak és olaszoknak idegen hadseregek számára támaszpontokká kell alakítaniok régi városaikat, amelyek az egész emberiség kincsei, ha a kis Dánia szorgalmas népének országa egyetlen, repülőerődök befogadására alkalmas repülőtérré válik, ha Latin-Amerika köztársaságainak nem csupán nyersanyagokat, hanem ágyútöltelékeket is kell szállítaniok északi szomszédjuk számára, — mindez azért van, mivel mi, a Volga—Don-csatorna építői, mi, akik hatalmas zöld védőfalat emelünk a pusztai szelek ellen, mi, akik megvédtük és újjáépítettük Sztálingrádot — mi fenyegetjük a francia szőlőket, Róma ódon emlékeit, azt, ami megmaradt Anglia szabadságából és büszkeségéből, sőt még a brazíliai kávéültetvényeket és a chilei salétrombányákat is. Nos, mint szovjet küldött, hogy ne leplezném le azoknak az aljas játékát, akik egész népeket sújtanak megalázva a porba és azt merészelik állítani, hogy mindezért az oroszok felelősek? De van még egy ok, amely arra késztet, hogy felvessem a nyugateurópai államok nemzeti függetlenségének kérdését: mi, az orosz kultúra letéteményesei akiket oly régi kötelékek fűznek a többi európai országok kultúrájához, nem nézhetjük fájdalom és felháborodás nélkül hogyan alázzák meg és döntik koldussorsba szárazföldünk nagy és dicső nemzeteit. Azok, akik meggyalázzák Franciaország, Olaszország, Belgium, Dánia, Norvégia, a latinamerikai köztársaságok nemzeti szuverenitását, bűntársaikként igyekeznek feltüntetni áldozataikat. Nem csupán a kulturális akadályt, de még a népek jóhírét is befeketítik. Ennek éget, kell vetni és messzehangzó szóval kell megmondanom, hogy mi, szovjet emberek soha nem fognak egyenlőségi jelet tenni a bűnösök és áldozataik közé. Ezután részletesen beszélt Hja Erenburg arról, hogy az Egyesült Államok hogyan avatkozik be Nyugat-Európa és Latin-Amerika országainak belügyeibe, majd így folytatta beszédét: — Az amerikai nép is kezdi érezni a háború terhét, a koreai vérontást, már nem bízik a holnapban és félti azokat, akik a legkedvesebbek számára. Amerika ezetői mindent elkövettek annak megkadályozására, hogy országuk polgárai eljöjjenek a népek békekongresszusára. De mint szeretett elnökünk, Joliot-Curie oly találóan mondotta, az eszmék vízumok nélkül utaznak. Az igazság el fog jutni Amerikába is a népek kongresszusáról. Ott is ismeretessé válik majd, hogy nem azért jöttünk össze Bécsben, hogy szellemi, vagy anyagi kárt okozzunk az amerikai népnek, hanem egyedül azért, hogy elhárítsuk a háborút. Az amerikai nép milliói megtudják, hogy a szovjet nép nem kívánja sem földjeiket, sem gazdagságukat, sem szövetségeseik földjét, hogy szovjet nép nem áskálódik az „amerikai életforma“ ellen és hogy kész békében élni bármilyen Amerikával, bárkit isálasszon meg elnökéül, bármilyen isleven az a rendszer, amely neki tetszik és bármilyen legyen is számára az emberi lét eszményképe. Amerika népe előbb vagy utóbb kikerül elszigeteltségéből és felszabadul az alóla kegyetlen lidércnyomás alól, amely egyeseket közüle nagyzási hóborttal, másokat üldöztetés, mániával fertőz meg. Az amerikai nép boldogsága és a világ minden népének boldogsága érdekében azt kívánom, hogy ez előbb és ne utóbb következzék be. Európa népeinek kötelességei vannak múltjukkal szemben, épp úgy, mint jövőjükkel szemben. Őseik teremtették azokat az államokat, amelyek — legyenek bár kicsinyek, vagy nagyok területükre nézve, de valamennyien nagyok, mert a nemzeti géniuszt fejezik ki — éppen azzal gazdagították az emberi kultúrát, hogy Párizst franciák építették fel, hogy Goethe német volt és hogy lehetetlen elálasztani Cervantes t a spanyol lélektől. Mindenki, aki értékeli az emberi szellem változatosságát és gazdagságát, örömmel látja azt, hogy Latin-Amerika népei, amelyek létrehozták a maya és azték civilizációknak s az ibér-félszigeti kultúrának csodálatos ötvözetét , amelyek bátran haladnak tovább a megkezdett úton, az Egyesült Államok faji politikájával a fajok egyenjogúságát, Broadway és Hollywood neonfényeivel nagyszerű nemzeti művészetüket, a dollár kultuszával pedig Brazília, Chile, Argentina és Mexikó egyszerű embereinek hősies munkáját állítják szembe. A népek békekongresszusa olyan időpontban ül össze, amelyet joggal nevezhetünk egy nagy fordulópont pillanatának. Amerika vezetői kezdik megérteni, mennyire irreálisak világuralmi álmaik. Ez év során sok minden megváltozott a világon. Éppen ezért bécsi kongresszusunk nem a béke híveinek kongresszusa, hanem sokkal szélesebb körű gyülekezet: a népek kongresszusa. Igen, a béke hívei ma már nem egy pártot, nem egy eszmeáramlatot és nem egy mozgalmat jelentenek, hanem magukat a népeket. A szovjet küldöttség nevében azt javasolom a kongresszusnak — mondotta beszéde végén Ilja Erenburg —, hogy erősítse meg minden népnek a nemzeti függetlenséghez való elidegeníthetetlen jogát, azt a jogot, hogy a maga módján élhessen, anélkül, hogy alávetné magát idegen parancsoknak. A belga vagy dán, a guatemalai vagy iráni életmód pontosan ugyanazt a megbecsülést érdemli, mint az amerikai életmód. A különbözőképpen gondolkodó népek kölcsönösen segíthetik egymást, kicserélhetik könyveiket és felfedezéseiket, nyersanyagaikat és termékeiket, de hogy ez megtörténhessen, feltétlenül tiszteletben kell tartani a kölcsönösség elvét és el kell fogadni minden szuverén állam egyenlőségét. Azzal kell biztosítani valamennyi nemzet biztonságát, hogy a nagyhatalmak egyezményt kötnek egymással, hogy feloszlatják a különböző támadó tömböket, hogy érvényre juttatják a békés szerződéseket, a barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményeket és hogy az ENSZ visszatér azokhoz az elvekhez, amelyek létrehozásának alapját alkották. Van egy régi és bölcs francia mondás: „A szénégető úr, a saját portáján." Hadd fejezzem be felszólalásomat e szavakkal : „Éljen a szénégető, aki úr a saját portáján!" Bécs (MTI) Yves Farge beszéde elején rámutatott arra, hogy a világ nélkülözi a biztonságot. Ez a tény valamennyi népre veszedelmes. A koreai, a vietnami és a malájföldi háborúk azzal fenyegetnek, hogy a háború általánossá válik, vagy kiterjed. Olyan helyzet alakult ki, amely háborút idézhet elő nemcsak a népek megkérdezése nélkül, hanem anélkül, hogy a kormányokat és az alkotmányos szerveket értesítenék és igénybe vennék. Bizonyos területeknek külföldi hadseregek által történő megszállása és repülőtámaszpontok létesítése ezeken a területeken, az illető országokat egy olyan kormány elhatározásainak kénye-kedvére szolgáltatja ki, amelynek székhelye sokezer kilométernyire van ezektől a támaszpontoktól és repülőterektől. Hogyan lehetünk úrrá ezen a rendkívül veszélyes helyzeten? It a saját hazám példáját veszem, meg kell állapítanom, hogy az atlanti szerződést, mint a védelem eszközét emlegetik, amely — mint állítják — biztosítja elhatározási jogunkat. A szerződés aláírása után külföldi támaszpontokat létesítettek országunk területén, nemzetgyűlésünk véleményét nem kérték ki, sőt még csak nem is értesítették e nemzeti szuverenitásunk elleni támadásokról, a támaszpontok hálózatát kiterjesztették a tengerentúli területekre is, ahol az uralkodót például a marokkói szultánt — e határozatról még csak nem is értesítették. Szuverenitásunk eszközeit támadják, intézményeinket pedig megfosztják elhatározási joguktól — hangsúlyozta Yves Farge. A nemzeti függetlenséget meg kell védeni minden fenyegetéssel szemben és valahányszor fenyegetik, meg is védjük bárkivel szemben. Meg kell állapítanunk, hogy az atlanti szerződés, a csendesóceáni szerződés és a latinamerikai országokkal kötött kétoldali szerződések kezdeményezéséért az Egyesült Államok kormányának kell viselnie a felelősséget. Yves Farge ezután az ENSZ helyzetét vizsgálta. Az Egyesült Államok zászlaja alatt folytatják harmincadik hónapja a koreai háborút, e szép és bátor ország területén próbálják ki a nemzetközi megállapodások értelmében eltiltott új tömegpusztító fegyvereket. Az a csalárd biztonsági indítvány, amelyet már lelepleztem, odavezetett, hogy az ENSZ a „teke“ jelszavával támogatja és fedezi a legszörnyűbb háborút, amelyet a világ valaha is ismert. Sokan vagyunk itt olyan országok küldöttei, amelyeknek kormányai támogatást nyújtanak a béke védelmének eme különös felfogásához és részt vesznek az elpusztított és felperzselt föld szégyenletes vállalkozásában. „Az Önök függetlensége a mi függetlenségünk is“— a lengyel hazafiaknak ezt a felhívását szeretném bővebben körülírni: ezt kell hangoztatni, amikor Vietnamról beszélünk, ahol olyan háború folyik, amelyet már csaknem az egész francia nép elítélt. Csak a vietnami nép és nemzet jogosrdekeinek lojális elismerése lehet a fegyverszünetet követő tárgyalás alapja és mi a fegyverszünet azonnali megkötését követeljük. Meg kell itt mondanom: Szenvedünk a vietnami háborútól, kegyetlenül megérezzük e testvérháború terheit. Küldöttségünkben vannak professzorok, akik ifjú vietnamiakat tanítottak és akik feljogosítva érezték magukat, hogy beavassák ezeket a fiatalokat a humanizmustól átitatott francia örökségbe. Ezek a profeszszorok azon a véleményen vannak, hogy az elképzelhető leggonoszabb dolog mégiscsak a szellem elárulása. Bár Franciaországot megcsalják, Franciaországot félrevezetik: vietnami barátaink, bízzatok a francia népben, a francia nép méltó akar maradni és méltó is marad nagy hagyományaihoz. Az atlanti rendszer Európában a biztonság teljes hiányát hozta magával. Ez a meghatározás érvényes mindazokra a kontinensekre, ahol hasonló rendszer létezik. Minden ország biztonsága a függetlenség elnyerésére irányuló akaratától függ és e biztonság alapelemei: a folyamatban lévő háborúk megszüntetése, lemondás Nyugat-Németország és Japán felfegyverzéséről és az öt nagyhatalom közötti tárgyalás, — fejezte be beszédét Yves Farge. Yves Farge beszéde ÉRTESÍTÉS A Miskolci Gépkocsiközlekedési Vállalat igazgatósága értesíti Miskolc dolgozóit, hogy a Tiszai p. u.-Diósgyőr tanácsház, valamint a Tiszai p. u.—Ságvári-telep között közlekedő járatok útvonala, 1953. december 17-én reggel üzemkezdéstől az alábbiak szerint változik: Tiszai p. u. Vörösmarty u., Malinovszkij u., Bajcsy-Zsilinszky, Széchenyi u., Hunyadi u., Névtelen utcán keresztül Diósgyőr irányában. Ugyanúgy vissza. Az új útvonalon az alábbi megállókat létesítettük: Tiszai pu. Vasúti sorompó, Malinovszky út és Vörösmarty utcai kereszteződés. SZTK rendelő. Ady-híd, Forgóhíd, Városház tér, Novklan utca, a Hunyadi u. és a Petőfi utcákat összekötő keresztutcánál, a Városház tér felé eső oldalán mindkét irányban. Ugyanezek a megállók visszafelé. A Szirmai—Perecesi és Lillafüredi járatok útvonala és megállóhelyei változatlanok. Értesítjük vevőinket, hogy a miskolci vegyianyag nagykereskedelmi vállalat miskolci fióktelepe december 29, 30, 31.én leltározás miatt zárva tart. KODÁLY ZOLTÁN 70 ÉVES KEDDEN töltötte be hetvenedik életévét zenei életünk büszkesége, kimagasló alakja, Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zeneszerzőnk Ezen a napon meleg szeretettel fordult feléje egész országunk népe az a nép, melytől tanult, s melyet ő tanított és tanít ma is, szabadon boldogan énekelni 1882 december 16-án születet Kecskeméten. Galántán járt elem iskolába. Nagy, szombaton végezt el a középiskolát 1900-ban került Budapestre, ahol a Zeneakadémiára iratkozott be zeneszerzői szakra. Ugyanakkor a tudomány egyetemre is beiratkozott: népköltészettel, népzenével kezdett foglalkozni. Ez volt életének legnagyobb jelentőségű fordulata. Élete ettől kezdve elválaszthatatlanul eggyé forrott a magyar népzene, s ami ezzel egyet jelent — a magyar nép ügyével. A MAGYAR NÉP gazdag dallamkincsének, fejlett énekkulturái jártak voltak előtte is kutatói. Voltak ha kevesen is — olyan zeneszerzőink, mint Liszt, Erkel, akik műveikben is felhasználták ezt a kincset. De a ferencjózsefi kor Magyarországa nem sokat törődött a magyar nép zenéjével. Legfeljebb csak a silány, vásári cigánymuzsikát tekintette „népzenének." Kodály nagy társával és barátjával, Bartók Bélával együtt más útra tért. Felkutatta és megtalálta a parasztság ajkán fennmaradt ősi dallantokat, melyek még népünk múltjának emlékeit őrizték. Tudományosan rendszerezte a magyar népdalokat, népzenét, felhasználta népünk dallamkincsét műveiben, s ezzel megteremtette azt a valóban magyar zenét, amely nem külsőségekben „magyarosodott“, hanem kifejezőjévé vált egész népünk életének, örömének, bánatának. 1905-ben indult el első népdal, gyűjtő útjára és a következő években megszületett művei hűen tükrözik azt, hogy számára a legfontosabb, legdöntőbb cél a magyar nemzeti kultúra megújítása, a magyar népzene megteremtése. Egymásután születnek meg vonósművei, zenekari dalai, melyek mély realizmussal fejezik ki alkotó fantáziájának a néppel való szoros eggyéforrottságát. Mély érzelmek, nagyszerű szenvedély, hazafiság tükröződnek műveiben. Népünk egész történelme, a harcok és a szenvedések, a győzelmek és bukások hangja szólal meg nagyszerű kórusműveiben. De megmutatják ezek az alkotások azt is, hogy szerzőjük szembeáll azzal a fojtó légkörű embertelen korszakkal, melyben alkotnia kell. Fel akarja szabadítani a magyar nép zenéjét, meg akarja teremteni a népi gyökerekből újjászülető nemzeti kultúra útját, a magyar nemzet egységét. Ez azonban Ferenc József és Horthy Miklós Magyarországán nem sikerülhetett neki. Bár művei hamar meghozzák számára a világhírt, a hivatalos Magyarország vezető zenei körei idegenkedve, ellenségesen fogadják. Minden Kodály, mű bemutatása nagy harcokat idéz fel. Csak akkor ismerték el igazán művészetét, amikor Magyarországon is a nép lett a hatalom bírtokosa, a Tanácsköztársaság idején a Zeneakadémia aligazgatójává nevezik ki. De a Tanácsköztársaság bukása után ismét nehéz harcok várnak Kodályra. 1923-ban sikerül végre győzelmet aratnia. Ekkor mutatják be egyik legnagyobb művét, a „Psalmus Hungaricus’’-t. A XVI. századi prédikátor költő Kecskeméti Végi Mihály fohászkodásait, az elnyomókra szórt átkait szólaltatja meg nagyszerű erővel, drámai kifejezéssel. ETTŐL KEZDVE már nem lehet eltagadni Kodály nagy művészetét. — Egymás után születnek kimagasló alkotásai: a ,,Hári János”, a magyar népdal első méltó operai feldolgozása, a ,,Székely foltó”, a „Marosszéki táncok”, a „Galántai táncok“ és nagyszerű kórusművei, köztük a forradalmi hangú „Felszállott a páva’’. Ezek a művek mind Kodály tudatos szemléletét tükrözik, mely harcot hirdet az embertelenség ellen. Harcot hirdet a rettenetes sorban élő magyar nép felszabadulásáért. Kodály nem látja világosan a kibontakozás útját. Nem tudja ekkor még, hogy mi lesz az az erő, mely meghozza a várt szabadságot. Nem tudja, hogy egyedül a munkásosztály teremtheti meg az új magyar kultúrát. De bizalommal és szeretettel fordul a munkások felé. Munkáskórusoknak írja legnagyszerűbb énekkari műveit, a „Felszárlott apávol"-t, a ..Furádi nótákatMűveiben a magyar nép forradalmi szenvedélyét, vágyát szólaltatja meg, páratlan erővel. A magyar kóruskultúra újjászületésében különösen döntő Kodály Zoltán munkássága. Gyermek- és vegyeskari művei, nagyszerű férfi és női karai világméretekben is egyedülállóak, útmutatók. A magyar népdal gazdag Urai érzelmei, forró szenvedélye elemi erővel tör fel ezekből a 15 alkotásokból. Legnagyobb költőinknek: Berzsenyinek, Csokonainak, Kölcseynek, Vörösmartynak, Petőfinek verseire" írt kórusműveiből népünk történelmének a magyar nép szabadságvágya, évszázados harca szólal meg. De nagyjelentőségű Kodály munkássága az új magyar zenepedagógia megteremtésében is. Ő alapította meg az egységes zenei nevelés rendszerét, mely már az általános iskolában a dal, a zene, a népi kultúra szeretetére és ismeretére tanítja meg a gyermekeket, emellett komoly zenei tudással fegyverzi fel őket. A népi gyermekdalok feldolgozásában megszólaltatja a gyermeki lelket. A „Tünkösdöző", a „Lengyel László“, a „Villő” mutatják ezt legtisztábban. Nemcsak a gyermekeket, a felnőtteket is neveli kórusaival és" egész zeneszerzőnemzedék nőtt fel az ő irányítása alatt. NÉPÜNK FELSZABADULÁSA Kodály Zoltán munkássága számára is meghozta a felszabadulást, az elismerést. Az a harc, melyet ő kezdett meg a sekélyes, felszínes, kozmopolita zene ellen, ma egész kulturális életünk harcává lett. És a felszabadulás hozta meg azt, amiért Kodály annyit harcolt, ami után annyira vágyódott: népünk szabad, boldog életét, az új egyetemes magyar kultúra megteremtését. Ez a szabad, boldog élet ihlette meg Kodály Zoltánt nagyszerű új művének, a „Kállai kettős’’-nek megírására, mely meleg szeretettel, boldog reménységgel mutatja népünk hősiességét, s az új élet ragyogó örömét ifj. Kodály világosan látta, hogy népünk harcai a szabadságért, a függetlenségért most jutottak győzelemre. Ezért harcol ma is minden erejével a békéért. „Ezt a munkát folytatni akarjuk. Ennek lehetőségét védeni kell. Ezért nem lehet más választásunk, mint minden erőnkkel a béke ügyét szolgálni, még áldozatok árán is. — Kincs az az áldozat, amit gyönyörűnek elképzelt, szabad jövőnk meg nem érdemel* — írta a felszabadulás után megjelent egyik művében. Ezért harcol ma is tettekkel, zenei alkotásokkal a békéért. A magyar nép szívébe zárta Kodály Zoltánt, Kodály nagyszerű munkáit. Ezért fordult születésnapján meleg szeretettel feléje minden dolgozó, megköszönni sok szép művét, ezért kívánja, hogy még sok éven át dolgozzék az új magyar kultúra megteremtéséért. Kitűnően sikerült a diósgyőri 180 tonnás kemence buktatópróbáin A diósgyőri 180 tonnás buktatható Martin kemence építőinek lelkes munkája eredményeként csütörtökön délelőtt megtartották az óriáskemence buktatópróbáját. Feszült érdeklődéssel várta ezt a percet az építkezés valamennyi dolgozója. e* A 370 tonnányi súlyú óriáskemence vasszerkezete a mechanikus berendezés segítségével a fogaskerék áttételekkel meghajtott fogasléceken biztosan mozdult meg. A bölcsökön nyugvó üres kemencét a próba során néhányszor megbuktatták. A próbák jól sikerültek. A kora délutáni órákban ismét munkához láttak a kemence belső területét falazó kőművesek, s hozzákezdtek a kemencefenék tűzálló téglával történő burkolásához.