Észak-Magyarország, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

Vasárnap, 1954. június 21 A finkei Kossuth tsz aratási versenyre hívja megyénk term­előszö­vetkezet­ei­t Az aratás, behordás, cséplés, tar­lóhántás mielőbbi befejezése érde­kében elhatároztuk, hogy verseny­re hívjuk az edelényi Vörös Zászló tagságát. Tudjuk, hogy a verseny mindkét termelőszövetkezet mun­kalendületét növelni fogja, hiszen ez bebizonyosodott már egyéb munkálatoknál is. Az aratás, cséplés, tarlóhántás gyors befejezése érdekében vállal­juk: A brigádok, munkacsapatok megerősítése érdekében ez eddigi­nél is fokozottabban bevonjuk az aratásba, cséplésbe a családtago­kat, emellett az állatgondozókat is. 220 kataszteri hold kalászosunk­ból 100 holdat kézi aratókkal az aratás megkezdésétől számított 8 nap alatt learatunk. Ezt követően a zab aratását egy nap alatt elvé­gezzük. A kombájnnal aratott 120 kataszteri holdról a szalma elszál­lítását idejében úgy biztosítjuk, hogy az aratással egyidőben már tarlót hánthassunk. Az aratástól számított 10 napon belül saját fogatainkkal behor­dunk. A kijelölt szélahelyeken a legpontosabban betartjuk a tűz­rendészeti szabályokat. Az aratással egyidőben történő tarlóhántást azzal segítjük elő, hogy a kereszteket egyenes sorba rakjuk és a learatott területen m­ég aznap gereblyézünk. A kalászosok cséplését augusz­tus 15-re befejezzük. A csépléshez biztosítjuk a munkacsapatokat. Állam iránti kötelezettségünket kenyér- és takarmánygabonából a­­ cséplőgéptől, azonnal teljesítjük.­­ Az edelényi Vörös Zászló tsz. versenykihívásunkat elfogadta. Felhívjuk megyénk valamennyi termelőszövetkezetét, hogy a gyors aratás, cséplés és tarlóhántás, a több, jobb kenyér biztosítása érde­kében csatlakozzon avatási verse­sünkhöz. BÓKA GYULA párttitkár PRÓKAI ISTVÁN tsz elnök VODILA JÓZSEF elnök­­. Kombájn- és aranógépvezetők verseny­mozgalma A keselyűhalmi állami gazda­ságban szépen halad a növény­­ápolás. Az aratáshoz szükséges gépeket is idejében kijavították, felkészülten várják a nagy mun­kát. A gazdaság kombájnvezetői és aratógépkezelői értékes vállalá­sokat tettek az aratás és a csép­­lés gyors lebonyolítására. V­arga Sándor és Gyenge Dá­niel kombájnvezetők versenyre hívták a megye állami gazdasá­gainak kombájnvezetőit Vállal­ták, hogy a kombájnnal­ 200 kh helyett 260 kát. holdon végzik el az aratást és a cséplést. A szem­­veszt­eséget 1 százalékra, az üzemanyag felhasználást 10 szá­zalékkal csökkentik. Ladányi József traktoros 150 kát. hold helyett 240 holdat arat le és 10 százalék üzemanyag­­megtakaarítást ér el. Oragrafiko­­nos módszernél fog dolgozni, hogy az aratást és a cséplést a minisztertanács határozata által kitűzött időre pontosan befejez­hesse. A keselyűhalmi •Állami gazda­ság kombájn- és aratógépvezetői kérik a megye állami gazdasá­gainak kombájn- és aratógép­­vezetőit, csatlakozzanak felhívá­sukhoz Előre, az aratási és cséplési munkák sikeres befejezéséért, a szemvesz­tőség csökkentéséért! OROSZ JÓZSEF MEDOSZ titkár. Az ósdi újítók ismét el akarják nyerni a versenyjásslót A II. negyedév újítói versenyé­nek értékelését július 15-én Bor­­sodnádasdon tartják. Az ózdi újítók jól állnak a ver­senyben. Most a selejt- és az ön­költségcsökkentésre tettek javas­latokat. A Borsodnádasdon tartandó újító­versenyben a legjobb eredményt el­érők emlékplakettet kapnak és pénzjutalomban részesülnek. Csúcseredmény a diósgyőri elektroacélműben A Lenin Kohászati Művek elektróacélművében a dolgozók már sok sikert értek el. Ismeri nevüket az egész ország. Leg­utóbbi eredményeik azonban minden eddigit felülmúlnak. Pénteken, június 25-én az ielektróacélmű 120 tonnával több acélt adott a hazának, mint elő­írása volt. Kiemelkedő sikert ért el a XIII. számú Ságvári kemen­ce kollektívája. Runyi Miklós, Molnár Sándor és Nagy János brigádjai terven felül 29,6 ton­na nemes acélt adtak népgazda­ságunknak A kemence napi tel­jesítése 180 százalék volt. Ugyancsak ragyogó győzelmet harcolt ki a XII. számú Vörös Csillag-kemence kollektívája, amelynek tagjai nem sokkal ma­radtak a Ságvári-kemence mö­gött, 170 százalékos napi tervtel­jesítésükkel befejezték hatodik havi tervüket is. A csúcseredmény a vezetők és a fizikai dolgozók jó együtt­működésének köszönhető. Dicsé­retet érdemelnek a gépészet dol­gozói, a műszaki vezetők, vala­mint a lakatosok is, akik minden segítséget megadtak a siker el­éréséhez. ÉSZAKMAGYARORSZÁG II Miskolci Téglagyár élenjárói A kormányprogram alapján egyre több lakás épül a falvak­ban, városokban. A lakások gyors építését nagyban elősegíti a téglagyárak munkája. A Mis­kolci Téglagyár dolgozói az eső által okozott nehézségek ellené­re i® szép eredményeket érnek el. Különösen kiemelkedik a két nyers­ cserépgyártó brigád telje­sítménye. Tolnai Józsefné és Kristóf Gizella­­ brigádja példát mutat. Építők sikerei A 28. Építőipari Tröszthöz tartozó vállalatok brigádjai kö­zül több kimagasló termelési eredménnyel köszönti a harmadik negyedévet Nagy Mihály brigádja 253, Varga László brigádja 215 szá­zalékos eredménnyel zárta fél­évét. Kiss József 35 tagú segéd­munkás brigádja 173 százalékra teljesítette féléves tervét. Kádas József 10 tagú ácsbrigádja pedig 180 százalékot ért el. Fehér cipót, friss kenyeret adtak A kormányprogram előírja a köz­szükségleti cikkek fokozottabb gyár­tását. A megyei Sütőipari Tröszt dol­gozói kenyérrel és süteményekkel lát­ják el a lakosságot. Egyre szebb ered­ményeket érnek el, biztosítják me­gyénk dolgozóinak zavartalan ellátá­sát. Élenjár a vállalatok között a sátor­aljaújhelyi Sütőipari Vállalat, amely Kontra László vállalatvezető jó irá­nyításával a kongresszusi verseny alatt élenjárt. A mezőkövesdi válla­lat az anyagtakarékosság terén ért el jó eredményt. A miskolci főtelepen Mátyus Gyula, az V. telepen pedig Galgóczi Antal végeznek kiváló mun­kát. LÉLEKRONTOR Néhány nappal ezelőtt kissé öszes, , volt földbirtokos kinézetű férfi hagyta el a börtön kapuját. Igen jól ismerik ezt az embert a megye dolgozói — különösen a felsőzsol­­caiak. A Felsőzsolca községben hit­­tantanítás ürügye alatt erkölcstelen­ségre csábította a leánygyermekeket, meg akarta mérgezni a gyermek­­lelkeket. A börtönből kiszabadult Ugróczy Sándornak most minden vágya az, hogy újból papi ruhába bújjon és még erkölcstelenebb életet éljen. Ugróczy Sándor esete figyelmez­tető. A papok egy része becsülettel igyekszik eleget tenni az állam és egyház közötti megegyezésnek, a klerikális reakció ügynökei azonban nem tanultak Ugróczy Sándor ese­téből, akit erkölcstelensége miatt ítéltek börtönbüntetésre. A kleriká­lis reakció ügynökei — az ő példá­ját követve — minden alkalmat megragadnak, hogy rossz irányba tereljék a gyermekek gondolkozás­módját, erkölcstelenségre neveljék őket. Súlyos hiba tehát, hogy egyes szülők szinte tétlenül nézik, hogy az ilyen elvetemült lelkű emberek ne­velik a gyermekeket. E tdáig sok példa figyelmeztet! Szakácsi község lakói igen jól is­merik Vámosi Antal római kato­likus papot, aki közismert volt kocsmázásáról. Mielőtt a templomba ment, előbb betért a kocsmába. (Egy izben oda vitte még az oltári szentséget is.) De ez a kisebbik baj volt. A szakácsi hívek csak későn jöttek rá, hogyan neveli gyermekei­ket. A pap a hittanórát nem az is­kolában, hanem az irodájában tar­totta meg. Nem vallásosságra ne­velte a gyerekeket. Erkölcstelenségre buzdította őket, sőt ő maga is sze­mérmetlenül viselkedett velük szem­ben. Egy alkalommal az egyik fiatal leányon erőszakot akart elkövetni. Végül is a hívek követelték felelős­­ségrevonását Felfüggesztették állá­sából. Lonyovszlo József plébános tavaly került nótára. Furcsa módon tobo­rozza híveit. Aki templomba megti vasárnap, azt lefényképezi és azután ingyen ad a templombajárásért egy képet. Más módszerrel is igyekszik a falu lakóinak bizalmába férkőzni. A kocsmában versenyt iszik a leg­részegesebb emberekkel. Ezen az úton mételyezi a falu dolgozóit s igyekszik rávenni a szülőket, hogy ne engedjék továbbtanulni gyerme­keiket. Azt terjeszti, nem érdemes tanulni, mert „az emberi tudás úgyis véges". Emellett persze, mint kocsmázó paphoz illik, feltűnően sok­­fiatal asszony jár a lakására. Romboló munkát végez a gyerme­kek között Daskó község görögkato­likus papja, Czurkó Sándor is. Fur­csa kérdéseket fest fel a „hittan­órákon". Például: — Mivel tartoztok ti nekem? — A gyermekek találgatnak, nem tud­nak rá pontos választ adni. De Ő készen van a válasszal: — Azzal, hogy eltartsatok, nehogy éhenpusztuljak. Arra akarja nevelni a gyermeke­ket, hogy a földön ő a legnagyobb úr, mert az istent szolgálja. Azt szeretné, hogy a gyermekek, ha fel­nőnek, neki hordják munkájuk gyümölcsét. Emellett (mit is várna tőle az ember) lázít a népi demo­­krácia ellen, rágalmazza népünk vezetőit. Olyan embereket akar ne­velni, akik nem a józan ész szavára, hanem a klerkális reakció ügynö­keire hallgatnak. Manók községben a római katoli­kus pap esténkint a templomba csalja a fiatalságot, ahol szerep­­tanítás ürügye alatt a túlvilági élet borzalmainak ecsetelésével arra igyekszik rávenni őket, hogy ne él­­jenek mozgalmi életet, ne tanulja­nak, ne szórakozzanak. Az állammal, a néppel szemben becsületesen viselkedő papok között megbúvó ügynökök visszaélnek álla­munk jóindulatával. A napokban például a miskolci József Attila­­elett­ általános iskolában megjelent Fü­löp­­Sándor, Boross Gábor­ utcai római katolikus pap és egy ismeret­len nevű társa. Megengedhetetlen hangon beszélt az iskola igazgatójá­val, szinte felelősségre vonta és megfenyegette, amiért a nevelők marxista világszemléletre tanítják a gyermekeket. E néhány esetből le kell vonnunk a tanulságot. Éberebben kell őrköd­­nünk gyermekeink jövője fölött, ne­hogy a klerikális reakció ügynökei a gyermekeket megránthassák és erkölcstelen útra terelhessék. A Hejőcsabai Cement- és Gép­javító Vállalat dolgozói legutóbb kollektív kirán­duláson vettek részt. Az üzem veze­tősége kezdemé­nyezte a kirán­dulást. A meghí­vottak között ott voltak a dolgo­zók hozzátartozói is. Különösen jól érezték magukat a fiatalok. Este 10-ig táncoltak. Szinte abba se akarták hagyni. Nagyon boldog voltam és nagyon örültem, hogy a fiatalokkal rejt­­vehettem ezen a felejthetetlen ki­ránduláson Szilágyi István Hejőcsaba Kellemes kirándulás A mentőautó szirénája Az utcán végig robogó fehér kocsi mindenkit szorongó érzéssel tölt el. — Hová mennek? Kit visznek? Mi történt? — nyugtalanít a kérdés. Előzékenyen utat engednek az autónak, amelynek homlokán a ve­szélyt jelző piros zászlócska lobog. Ilyenkor balesethez mennek, minden út szabad előttük. Sokan szeretnék megismerni a mentősök munkáját — elviszem hát­olvasóinkat a miskolci Petőfi utcai mentőállomásra. Új gyönyörű emele­tes épület, az ország legkorszerűbb vidéki mentőállomása. De menjünk beljebb, ismerkedjünk meg a mentő­­állomás fiatal vezetőjével, dr. Ku­­rvassy Lászlóval. A mentőállomás dolgozói szeretik, megbecsülik. Láttam ezt egy jelenetből is. Az egyik gépkocsivezető kihúzva magát, sapkájához emelt kézzel tett jelentést. Barna arca csupa derű, mosoly, bátorság volt míg vezetőjé­vel beszélt, összeforrt szilárd kol­lektíva ez. Szükséges is, mert ennél a munkánál a kötelességérzeten kí­vül az emberbaráti szeretet, a szen­vedőkön való gyors segítés is köze­lebb hozza egymáshoz a dolgozókat. Lelket melegítő érzés a sürgést, for­gást látni, amikor háromszor szól a csengő. Igen, ennél a csengőnél kell kez­deni az ismertetést. Közvetlenül a bejárat melletti üvegfallal elkerített szobában tartóz­kodik az ügyeletes őrsvezető, Katona István, aki felveszi a telefonjelenté­seket. Miközben írja ZtAt, íjai már rajta vannak az asztalon lé­vő fehér csengő gombján. Egyszer,­ kétezer,háromszor berreg a csen­gő a folyosón. A szolgálati szobából már siet is az orvos, az ápoló és a gépkocsivezető. Gyorsan átveszik a menetlevelet, a gépkocsira kitűzik a piros zászlót, s indulnak. Szüléshez hívják a mentőket, menjünk velük. A menetlevél szerint Nagy István­­néért megyünk a Zsarnai telepre. Elől a soffőr mellett az orvos, a kocsiparancsnok, hátul az ápoló ül. Messze kell menni, hosszú és rossz az út. Előre sajnálják a szegény asz­­szonyt, hogy rázni fogja a kocsi. — Csak meg ne legyen útközben a gyerek­­— aggódom. Akkor sem kell az ápoló. Számítunk mi az ilyesmire. — Egy kis dobozt vesz elő, amelyben babakelengyék vannak arra az eset­re, ha tényleg a kocsiban születne meg a kicsi. De nincs semmi baj, Nagy István­­né egész jól tartja magát, amikor megérkezünk. A fájdalmaktól ugyan már könnybe lábad a szeme, de azért hősiesen egy szót sem szól. Mikor a Semmelweiss kórházban az asszony, hát átadják az osztályon, telefonál­nak a mentőállomásra, megkérdezik, nem kell-e erről a környékről vala­kit bevinni? Ezt mindig így csinál­ják; időt s egyben anyagot takaríta­nak meg vele. Visszatérve a mentőállomásra be­járjuk az épületet. A földszinten van az ambulancia. Ez egy korszerűen felszerelt rendelő. A kisebb eseteket látják itt el. Gyomormosást, elsőse­gélynyújtást végeznek. A rendelő melletti kisebb szobában négy hó­fehér ágy. Ezek leggyakoribb igénye bevevői az utcán — különösen szom­bat éjjel — összeszedett részegek. Bevallom arra gondolok, hogy nem is érdemelnek meg ennyi törődést. Amikor behozzák őket gyomormo­sást kapnak — ami nem a legkel­lemesebb aztán megfürdetik s le­fektetik őket a tiszta ágyba, hogy kialudják mámorukat. No aztán az ébredés a legkülönbözőbb szokott lenni. Van aki szégyeli magát, de van olyan is, aki nem szívesen ve­szi a segítséget. Odafenn az emeleten a mentőállomás dolgozóinak szobái vannak. Az egyik helyiségben „étel­szekrények" állnak, a másikat kony­hának rendezték be. Fürdőszoba, zu­hanyozók állnak a dolgozók rendel­kezésére. A kultúrteremben sakkal, ping-ponggal, malomjátékkal szóra­koznak a munka szünetében. Meg is érdemlik a pihenést, külö­nösen, akik olyan lelkiismeretesen, jól dolgoznak, mint Hegyi István gépkocsivezető, vagy Csatlóczky István főápoló, akit tavaly jó mun­kájáért „az egészségügy kiváló dol­gozója" kitüntetéssel jutalmaztak. Katona Imre ápoló is jó példát mu­tat társainak. Érdemes belenézni a naplóba, amelyet az ügyeletes orvos vezet, s világosn­n megmutatja, milyen mun­kát végeznek a mentősök. Nagyon sok érdekes adatra találunk. Évek óta nem fordult elő a balesetek kö­zött villámcsapás, az idén azonban már négy ilyen eset történt, bejegy­zések között olvassuk, hogy — sze­rencsére — a kihívás ritkán indo­kolatlan. — Ilyenek is előfordulnak s ezek nagyon megnehezítik munkánkat. Pedig minden percért harcolnunk kell, minden órát a legjobban kell kihasználnunk. Itt van például ez is — mutat az egyik lapra. — Horváth Antalné azért hívott ki minket Pe­recesre, mert csalánkiütést kapott. De az esetnaplóból tudjuk meg azt is, hogy az öngyil­kosok száma évről-évre csökken. Éjjel-nappal készenlétben állnak a mentőállomás dolgozói, hogy segít­senek embertársaikon. A múltban bizony nem volt erre ilyen jó felsze­relésük: a régi mentőegyesületet a társadalom önkéntes adománya tar­totta fenn. Még a betegszállítás sem úgy történt mint most. Kubassy doktor így beszél erről: — Ha szegény volt a beteg, vas, abroncsos lovaskocsi ment érte, ha terhetősebb, gumirádlis kocsin szállí­tották. A gazdagokat autó vitte a kórházba. Ma nem kérdezik ki mennyit fizet, csak az a fontos, hogy segítsenek a bajbajutottakon. A baleseteknél egy­általán nem kell fizetni a kórházba szállításért. A miskolci mentőállomás ötéves tervünk ajándéka. Most a kormányprogram után, amikor pár­­tunk és államunk nyomatékosan hangsúlyozza, hogy legfőbb érték az ember, még nagy felelősség hárul a mentőállomásra, amelynek feladata segíteni a bajbajutottakon. Erre minden adottsága megvan. Dolgoz­zanak tehát minél lelkiismereteseb­ben mentőállomásunk orvosai, ápo­lói és gépkocsivezetői Miskolc és a megye lakóinak megelégedésére. ADAMOVICS ILONA: Száguld a fehér gépkocsi... Körletvezetők és nők példamutatása a putnoki bányában az üres csillét és a faellátást. Sza­bó Hana és Tóth Mária toborzott gépkezelők is jó munkával já­rulnak hozzá a szállítás eredmé­nyéhez. Ezt igazolja, hogy rit­kán fordul elő géphiba náluk, mert a karbantartást időben el­végzik. Lendületesen, jól dolgoznak a férfiak is az üzemben. Barla B. József körlet­vezető a kongresszusi verseny után pá­rosversenyre hívta Tóth M. Já­nos körletvezetőt az önköltség csökkentésére. Poprádi Zoltán körletvezető is csatlakozott a versenyhez. A ki­*­váló körletvezetők nemes vetélke­désében jelenleg első Tóth M. Já­nos 103, második Pom­ádi Zoltán 98, harmadik Barta B. József 90 százalékkal. A lemaradt körlet­vezetők ígéretet tettek, hogy jobb munkaszervezéssel elérik a 125 százalékot. Erre meg is van a le­hetőség, hiszen június elseje óta már 15 százalékkal emelkedett termelésük. A putnoki bányaüzemben sok nő dolgozik. Igen jól megállják helyüket, sőt a munkafegyelem­ben példát mutatnak. Különösen jól végzi munká­ját Kovács Lajosné, aki a csapa­tok részére állandóan biztosítja Tetté vált a mártabányaiak szava Amint lapunkban hírt adtunk ró­la, a hős mártabányai bányászok ígéretet tettek, hogy június 25-re befejezik féléves tervüket. Állták is szavukat. Június 25-én hajnali négy órakor teljesítették a féléves elő­írást. Ez is mutatja, hogy minden­kor lehet számítani Márta-bánya hős bányászaira, munkásaira, akik most azon fáradoznak, hogy tervü­ket túlszárnyalva, a hó végéig mi­nél több szenet adjanak a népgaz­daságnak. Sokan kimagasló teljesítményt ér­tek el a féléves terv teljesítése napján. Németh József csapata 148.6, Kerekes István csapata 136.8, Lassú András csapata 134.6 százalékot tel­jesített.

Next