Északmagyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

7^ Világ proletárja!/ egyesüljetek! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 26. szám Ara 50 fillér Szombat, 1964. február I. r Este az egyetemen Heti rádió- és tv-műsor m * Üzemi lapok kiállítása nyílt Miskolcon V_________________________________________________ Az országgyűlés folytatta a költségvetés tárgyalását Az országgyűlés pénteki ülésén folytatta az 1964. évi állami költségvetésről szóló törvény­­javaslat tárgyalását. Az ülésen részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Politikai Bi­zottság póttagjai, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkárai, s a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több veze­tője. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés el­nöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese szó­lalt fel. immal-ámmal dolgoznak, ront­ván a becsületes dolgozók ered­ményeit is. A munkásosztály legjobb­­jaitól azt is kérjük, hogy példájukkal és ha kell, jó szóval is serkentsék jobb Az idén a mezőgazdasági termelés a terv szerint öt szá­zalékkal növekedik. Ez reális célkitűzés, amely mezőgazda­ságunk jelenlegi anyagi-tech­nikai színvonalával, munka­erő helyzetével, s bizonyos fo­kig az időjárás esetlegességé­vel is szám­ol. Mezőgazdaságunk ez évben is több gépet és vegyianyagot kap és a belterjesség irányá­ban fejlődik. Tovább növeljük az öntözött területeket, foly­tatjuk a talajjavításokat, a szőlő- és gyümölcstelepítést.­­ A tudomány és a technika a szocialista nagyüzemi gazdálkodás viszonyai kö­zött széles fronton tör elő­re a mezőgazdaságban is, megkönnyíti és megváltoztatja a paraszti munkát,­­ de tér­munkára a hanyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dolgoz­zunk is érettük mindnyájan a ki-ki ereje és képessége sze­rint, de azonos szívvel és lel­kesedéssel­­mészetesen nem teszi azt nél­­külözhetővé! Bár a földeket még hó lepi, a munka a mezőgazdaságban sem szünetel, és nem is szüne­telhet. Elő kell készíteni és ki kell javítani a gépeket, ame­lyeket sajnos, még nagyon sok helyen a szabad ég alatt tá­rolnak. Már most pontos terveket kell készí­teni a tavaszi szántásra, vetésre, ha azt akarjuk, hogy a munka, ha eljön az ideje, zökkenő nélkül foly­jék. Szövetkezeti parasztságunk ön­tudatára,­­ felelősségérzetére hi­vatkozva szálltunk fel arra , hogy a tudományos, technikai és gépi segítségre támaszkod­va— idejében készüljenek fel a tavaszi mezőgazdasági mun­kákra. A szövetkezeti tagság mozgósítását a tavaszi mun­kákra már a zárszámadási közgyűlésen meg kell kezdeni. Az idei népgazdasági terv a szocialista szektor beruházá­saira 46 milliárd forintot irá­nyoz elő — hangsúlyozta Kál­lai Gyula, majd beszélt a be­ruházások koncentrálásáról. Ennek helyességét mindenki elismeri — mondotta —, de a gyakorlati megvalósítás ko­rántsem könnyű. A beruházá­sok elosztásánál a helyi és or­szágos érdekek gyakran ütköz­nek. Észlelhetők olyan törek­vések, hogy a népgazdaság beruházásokra fordítható tar­talékait szétforgácsoljuk. En­nek pedig nem szabad teret engedni. Beruházási politikánk leg­fontosabb célja, hogy a fo­lyamatban lévő létesítmé­nyeket gyorsan befejezzék és üzembe helyezzék. Ezért az idei tervévben az ér­tékhatáron felüli beruházások­ra biztosított eszközök 9­1—95 százalékát a folyamatban lévő beruházások befejezésére kell összpontosítani. idejében fel kell készülni a tavaszi mezőgazdasági munkákra Kállai Gyula beszéde — Országunk gazdasági éle­te az elmúlt évben is legfonto­sabb gazdaságpolitikai elve­inknek, az ötéves tervben ki­tűzött céljainknak megfelelő­en fejlődött Néhány területen azonban lemaradás volt. Ezek felszámolása ez évi feladata­ink közé tartozik — mondotta bevezetőben. Idei tervünk a népgazdaság reális helyzetének és az ötéves tervben erre az esztendőre ki­tűzött céloknak megfelelő, tel­jesíthető feladatokat tartal­maz. Szocialista társadalmi ren­dünk alapvető célja, hogy az emberek jobban, boldo­gabban, kulturáltabban él­jenek, mint a kapitaliz­musban. Következetesen harcolunk e cél eléréséért. Nem értünk egyet azokkal, akik a szocia­Változatlanul és következe­tesen kell dolgoznunk azért, hogy iparunk és mezőgazdasá­gunk termelése, a termelés­­ szervezettségének és rendjének színvonala, gazdaságossága rendszerese­n és folyamatosan növekedjék, műszaki színvona­la fejlődjék. Népünk életszínvonala az­­ elmúlt esztendőben a lehetősé­gekhez mérten tovább növeke­dett. Bár a korábban elhatá­rozott valamennyi központi bérügyi intézkedést most nem tudtuk megvalósítani, mégis, az elmúlt évben a munkások és alkalma­zottak reáljövedelme százalékkal emelkedett és­­ érezhetően nőtt a mező­­gazdasági lakosság jöve­delme is. Ennek nyomán emelkedett a kereskedelem áruértékesítése és a lakosság megtakarítása is. A magyar nép jelenlegi élet­körülményeit össze sem lehet hasonlítani azzal, amilyen a Horthy-rendszer alatt volt. Nyugodtam állíthatjuk, szám­űztük a nyomort, népünk túlnyomó többsé­ge szilárd, biztosított anya­gi körülmények között él, s tudja, hogy amilyen be­csülettel dolgozik tovább, helyzete a jövőben mértékben javul. olyan Hazánkban sem a munkás­nak, sem a parasztnak, sem az értelmiséginek nem kell ag­gódva kutatnia a jövőt, mint a kapitalista országo­k dolgozói­nak, hogy vajon jól megy-e továbbra is a tőkés vállalkozó üzlete, s lesz-e holnap munka és kenyér. A mi rend­­s­­zerünk munkát és megélhe­tést biztosít mindenki számára. Népünk életszínvonalát ter­mészetesen még nem hasonlít­hatjuk a nyugati országok ama kivételezett rétegeinek életní­vójához, amelyek — ilyen, lista társadalmi rendszerben élő népek emelkedésétől életszínvonalának a forradalom távlatait féltik, sem azokkal, akik attól a forradalmi tudat elhomályosodását várják. Nem, éppen ellenkezőleg, mi azt tartjuk, hogy minél többet teszünk né­pünk életének további ja­vításáért, annál jobban szolgáljuk a szocializmus eszméinek világméretű térhódítását is. Gazdaságpolitikánk egyik fő alapelve, hogy a termelés nö­vekedésével párhuzamosan­, folyamatosan emelkedjék né­pünk életszínvonala. 1956. no­vember 4-e óta következetesen érvényesítjük ezt az elvet. Új­ra tisztává tettük az 1947— 1948-as évek forradalmi jel­szavát: „Tiéd az ország, ma­gadnak építed”, vagy olyan formában részesei a kapitalista és gyarmati ki­zsákmányolásnak, vagy abból hozadékot kapnak. De már most vállaljuk az ös­­­szehasonlítást a kapitalista országok nagy többsége alapvető munkás- és pa­raszttömegeinek életmód­jával, mert ez az egybeve­Kállai Gyula ezután emlé­keztetett az elmúlt tél mostoha időjárására és az azzal járt ne­hézségekre, majd így folytatta: — Az idei tél eddig még a tavalyinál is hidegebb, az or­szág és a főváros ellátása még­is jobb, mint tavaly: folyama­tos a termelés és a főbb ter­mékek szállítása. Az iskolák­ban nem kellett és nem is kell szénszünetet elrendelni. Sok helye­n vannak ugyan átmeneti nehézségek, de mindent egybe­véve azt mondhatjuk: az idén jobban felkészültünk a télre, s már eddig is bebizonyítottuk, hogy gondos, alapos, előrelátó munkával elviselhetőbbé lehet tenni a nagy hideget is. A jobb munka lehetőségei még az elmaradásai miatt legtöb­bet emlegetett iparágban, az építőiparban is adva vannak. A munka termelékenységé­nek növekedésével kapcsolat­ban hangsúlyozta: — Az üzemek igazgatói, mérnökei, párt- és szakszerve­zetei, K­gZ-szervezetei tegye­nek meg mindent a termelé­kenység emeléséért, érjenek el további előrehaladást a munka jobb megszervezésében, a fo­lyamatos anyag- és energiael­látásban, a munkaidő teljes kihasználásában, a termelés­t és a mi népünk jobb éle­tét bizonyítja. Erről egyébként jónéhány, ná­lunk járt nyugati újságíró cik­ke is tanúskodik. Saját tapasz­talataink is ezt igazolják. Az elmúlt esztendőben csaknem 600 ezer állampolgárunk járt más országokban, s közülük több mint 100 ezer fordult meg az európai kapitalista ál­lamok földjén. Rendszerünk ellenségei ott nagy reménye­ket fűztek a turisztika ilyen mértékű kiterjesztéséhez, mert arra gondoltak, hogy az úgy­nevezett „szabad világ” töme­gével csábítja disszidálásra a Magyar Népköztársaság ál­lampolgárait.­­ Nos , egynéhány esettől eltekintve —, keserű csalódás érte őket. A világjáró magya­rok elismeréssel adóztak Olaszország műemlékeinek, megnézték Párizs fényeit, megállapították, hogy látnivaló van elég a ködös Albiomban is, de dolgozni és élni jobb itthon, a szocialista­ Magyarországon. Számunkra az elért­ eredmé­nyek azonban nem a végcélt jelentik. Népünk életszínvona­lának további emelése csupán rajtunk múlik, egyedül a­ mi munkánktól, terveink pontos, lelkiismeretes végrehajtásától függ, műszaki színvonala emelésé­ben, s kiemelte: a műszaki fejlődés egész szocialista építőmunkánk gyorsításának kulcskérdé­sévé vált. A költségvetés a műszaki fejlesztési alapra két és fél milliárd forintot fordít — ez a tavalyinál 13 % százalékkal több. A Tudományos és Fel­sőoktatási Tanács segítségével a kormány behatóbban foglal­kozik a tudományos kutatások fejlesztésével, az e célra fordí­tott összegek évről évre növe­kednek. Mind a műszaki fejlesztés­ben, mind a tudományos kutatásban feltétlenül szükség van a rendelkezés­re álló szellemi kapacitás és ezzel együtt az anyagi erők jobb, összpontosítot­­tabb felhasználására, ötéves tervünk első három évének eredményei elsősorban annak köszönhetők, hogy a bányákban, a gyárakban, az üzemekben, a közlekedésben, a szállításban dolgozó munkások zöme mindig híven teljesítet­te kötelességét, s kész volt ál­dozatot is vállalni a nem várt nehézségeik leküzdéséért. De szólni kell arról is, hogy csak­nem minden gyárban, üzem­ben, hivatalban vannak olya­nok is, akiket nem fűt az ügyünk iránti lelkesedés tüze. Életszínvonalunk további emelése egyedül rajtunk múlik A műszaki fejlődés kulcskérdéssé vált A KGST-országok gazdaságainak színvonala kiegyenlítődik Gazdasági életünkben egyre növekvő a jelentősége a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsába tömörült államok kö­zött egyre jobban elmélyülő nemzetközi munkamegosztás­nak. Tavaly megkezdte műkö­dését a Barátság kőolajveze­ték, a rajta keresztül hazánk­ba áramló kőolaj országunk energiamérlegének egyik leg­fontosabb tényezője. Eredmé­nyesen működik a szocialista országok közös energiaelosztó állomása Prágában. Létrehoz­tuk a KGST-országok közös bankját. A KGST végrehajtó bizottságának legutóbb Buka­restben megtartott ülésén alá­írásra került a KGST-országok közös vasúti tehervagon­park­jának létrehozásáról szóló egyezmény. Ezeken kívül az elmúlt évben fontos,­­kétoldalú tárgyalásokat folytattunk Szovjetunióval, Lengyelország­­­gal, Csehszlovákiával és jelen­tős megállapodásokat kötöt­tünk velük az ipari és mező­­gazdasági termelésben történő együttműködésről. Megállapíthatjuk, hogy KGST-ben tömörülő országok a sikeres kooperációja két úton halad előre: valamennyi or­szág közös megállapodásával, továbbá az érdekelt országok közötti két. vagy többoldalú megállapodásokkal. Mindkét út azonos célhoz, az együttműködés elmélyí­téséhez, a szocialista nem­zetközi munkamegosztás­ból fakadó előnyök telje­sebb, jobb kihasználásá­hoz vezet. Az ilyen együttműködés elmé­lyítése a legfontosabb eszköz arra is, hogy a szocialista or­szágok népgazdaságainak szín­vonala a fjlődés során ki­­egyenlítődjék — még­pedig a legfejlettebb országok szín­vonalán. A szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyös nem­zeti érdekeink szempontjából, segíti iparunk és egész nép­­gazdaságunnk fejlődését. Már a nyugati hírharsonák is rájöt­tek: hatástalanul pufogtatják frázisaikat arról, hogy KGST miatt nemzeti iparunk a háttérbe szorul. Kénytelenek voltak frontot változtatni, s ma már nem az együttműkö­dést, a munkamegosztást tá­madják, hanem éppen ellen­kezőleg, a lassúságot vetik a KGST szemére. Szembeállítják ezzel azt, hogy a Közös Piac­ban — úgymond — az együtt­működés jobban és gyorsab­­­ban fejlődik. Ne fájjon a felül mi együttműködésünkért volna mit írniok a Közös Piac tagállamainak olykor vihara összeütközéseiről! A szocialista országok gazdasági együttmű­ködése él, virul és egyre gyor­sabb elemben fejlődik! Csaknem 29 százalék — egészségügyig szociális és kulturális célokra Költségvetésünk közel 2 mil­liárd forinttal többet, mintegy 27 milliárd forintot fordít egészségügyi, szociális és kul­turális kiadásokra. Ez a költ­ségvetésnek csaknem 29 száza­léka. Érdemes ennél a számadat­nál egy kicsit időzni és egybe­vetni például az Amerikai Egyesült Államok idei költség­­vetésével, amelynek tervezetét a napokban terjesztették a kongresszus elé. A költségvetés majdnem 98 milliárd dollárjából 54 milliárd dollár a közvetlen katonai kiadások összege. A New York Times január 22-i száma közli az úgynevezett költségvetési dollár ábráját, amely azt mutatja, hogy az amerikai költségvetés minden egyes dollárjából 62 cent jut a közvetlen és közvetett hadiki­adásokra és csak 6 cent jut az egészségügyi és szociális le­­adásokra. A New York Herald Tribune ’ c. amerikai lapban jellemző karikatúrát láttam: töpörödött, beteg kinézésű öreg ül egy becsukott ajtó előtt, hátán felírat: orvosi se­gély az öregeknek. Az ajtóra szegezett táblán pedig ez olvas­ható: „Erről az ülésszakról önt kitiltották: dr. Kongres­­­szus önt csak jövőre fogadja”. De nagyon is kétséges, fogad­ja-e valaha is ez az amerikai kongresszus a betegeket, e­ munkanélkülieket, az iskolás­gyermekeket. Amíg a költség­­vetés nagyobb részét fegyverek gyártására fordítják — aligha. A mi idei költségvetésünk javítja a megnövekedett egész­ségügyi és szociális igények el­­látását és tovább növeli isko­láztatási lehetőségeinket. Nemrégiben volt két éve, hogy az országgyűlés elfogadta az új iskolatörvényt, amelynek megvalósítása folyamatosan halad előre. Iskolapolitikánk változatlanul azt a célt szol­gálja, hogy minden gyermek elvégezze az általános iskolát, s minél többen tanuljanak to­vább középiskolákban, főisko­lákon és egyetemeken. Különö­sen szembeötlő az a nagy fej­lődés, amelyet az utóbbi né­hány évben a középfokú isko­láztatásban elértünk. Míg pél­dául az 1960—61-es tanévben, ötéves tervünk első esztende­jében, 155 ezren tanultak kö­zépiskolában, ebben a tanévben már 210 ezer a nappali tago­zaton tanuló középiskolások száma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan megér­lelődnek a feltételek ah­hoz, hogy általánossá te­gyük a középiskolát. Az iskolareform központi gondolata: a munkára nevelés, a munkao­ktatás bevezetése az iskolákba az egész társadalom (folytatáa*?. óUaloftí

Next