Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-04 / 29. szám

ÉSZAK-MAGYAORSZ­ÁG 4m 1. Wbreae 4„ februári tévéműhely A tenger - Őrségváltás r Tizenhat később bemuta­­tond­ó tévéműsor felvételei folynak február hónapban. Elsőként a drámai műsoro­kat említjük. Kiemelkedően nagy siker volt korábban Fe­hér Klára regénye, A tenger, amely egy hivatalnoklány éle­tén keresztül mutatja be Ma­gyarország életének egy na­gyon nehéz időszakát: 1944. március 19-től kezdődően a f­elszabadulás utáni évekről ad izgalmas képet a történet. A nagyszabású regényből most hatrészes, folytatásos tévéjáték készül Mészáros Gyula rendezésében. Ennek felvételei előreláthatólag egy fél évig tartanak. Gaál Albert rendezésében készül A­lek­san­der Scibor-Rylski Kényszer­­zubbony című művének tévé­változata, amelyben egy vá­­ra­tlanul elhunyt nagy író öz­vegyének vallomásaiban ele­venedik meg egy fordulatos, izgalmas történet. Kulin Fe­jtene A békíthetetlen című «n­ive Janus Pannoniusról W*>1 és Ruszt József rendezé­sében kerül forgatásra. Hollós ■Korvin Lajos Szürke eminen­­­ciás című művéből Hajdufy Miklós készít tévéjátékot, a mely Rudolf trónörökös ál­­talagos öngyilkosságának »pcsán rajzolja fel a kor eszméit a haladásról, a refor­mokról, a monarchia jövőjé­ről. Atlantisz címmel Rajnai András rendez tévéjátékot a titokzatos szigethez fűződő ősi legendák nyomán. Portréfilm készül a Tele­­n­#Európa francia tévétársaság- Iml koprodukcióban Róna V­iktorról, a párizsi Operaház ^ő k­étmest­erének történt ki­nevezése alkalmából. A port­réfilmet *fi­ndré Szőts rendezi. Ugyancsak portréfilm készül Sós Mária rendezésében Nagy Anna színészről, Monológ és dialóg címmel. A zenés műsorok közül megemlítendő Jakobi Sybill című operettjének tévéválto­zata Seregi László rendezésé­ben, a Csenterics Ágnes ren­dezésében készülő Karda Beá­ta minishow, s ugyancsak a zenés filmek között lesz, bár más kategóriában, az Opera­barátok klubja , a la Ros­sini, ez két adásból áll majd és Rossini-művek részleteiből kínál válogatást. A rendezője Apró Attila Egy szövetkezeti elnök és egy szín­házigazgat­ó-főrende­­ző beszél majd az Őrségváltás című műsorban a nyugdíjba menetel okozta belső vívódá­sokról. Ízlések és pofonok a címe a Kútvölgyi Katalin rendezésében kéthavonta je­lentkező, környezeti, és tárgy­­kultúránk problémáival fog­lalkozó műsornak. Szakály István rendezésében a Nép­rajzi Múzeumról készül isme­retterjesztő film. A gyermek­ek számára is több adást készítenek elő. Ilyen lesz például a Móra­ Fe­renc meséinek felhasználásá­val, Kende Márta rendezésé­ben készülő Sündisznócska kalandjai, az óvodásoknak szóló Hipp-hopp magazin­sorozat hatodik része, rende­zője Kovács Kati, valamint Vadkerty Tibor rendezésében a kisdobosoknak szánt szóra­koztató összeállítás, a Varázs­gömb. fb) I­ He« halászata­­ ••­­ 1: 5 A Borsod megyei Múzeumi H..­gatóság kiadásában meg­jelenő Borsodi Kismonográ­fiák sorában a napokban je­lent meg Szilágyi Miklós munkája, A Hernád halá­szata. Jóllehet, e kötet a so­rozat 10-es számát viseli, gya­korlatilag megelőzte a 9-es­­ként jelölt és a közeljövőben várható, Szabadfalvi József í­rta Festett asztalosmunkák Megy a szóról című könyvet. A Hernád halászata beve­zetőjében arról olvashatunk, hogy a kisebb észak-magyar­országi folyókon történő ha­lászatról nincs rendszerezett néprajzi képünk. S mivel az ilyen jellegű kutatómunka igen kevés korábbi eredmény­re támaszkodik, napjainkban sem lehet teljes értékű; a gyűjtési nehézségek miatt egyenetlen; nem minden fa­luban sikerült azonos mélysé­gű ismereteket szerezni. Be­mutatja a kötet a Hernád és mellékágai halászati lehető­ségeit, a halászóvizeket, az itt fogható halakat, a halfogási bérleti viszonyok történetét, az itt élő halászokat és a köz­tök­élt, vagy még ma is élő népi hiedelmeket. Nem érdek­telen megemlíteni, hogy fő­foglalkozású halászról itt nem beszélhetünk. A kötet egyik nagyobb fejezete a halászati technikát, a halfogás eszkö­zeit mutatja be precízen, majd a fogási módok és eszközök összehasonlító elemzését ol­vashatjuk. A legfőbb tanul­ság, hogy a Hernád magyar­­országi szakaszának halásza­ta egészében nem archaiku­­sabb, mint más halászóvizek mentén megismerhető népi halászat: több fogási mód elemzéséből kitűnik a hernádi halászat „közbülső” helyzete, , a ma a sekély hegyi patakok­ra jellemző eszközök­ és mó­dok elemei is feltalálhatók, ugyanakkor távolabbi halász­vidékekhez is kapcsolódik ez a­ fajta halászat. Szilágyi Miklós kötete, a szorosabban vett halászati té­ma mellett, az alkalmi halá­szattal foglalkozók társadalmi helyzetét és kapcsolatait, népi életét is bemutatja. A szövőszéknél Zemplénagárdon a 75 éves Nagy Béláné hajdan az édesanyjától tanulta meg a szövőszék kezelését. Azóta minden évben felkerül­nek a pászmák a szövőszékre ... Fotó: Laczó József Pedagógus képzőművészek kiállítása Miskolcon, az Avas-délen, a Közgazdasági Szakközépis­kola aulájában látható a mis­kolci Pedagógus Képzőmű­vészeti Stúdió tagjainak ki­állítása. Hagyományos, vis­­­szatérő tárlat ez: a Zsignár István vezette stúdió tagjai — miskolci és borsodi rajz­tanárok — évente legalább egy alkalommal megrendezik közös bemutatójukat. De nemcsak a kiállítás hagyo­mányos. Visszatérőek a be­mutatkozó, a kiállító alkotók is. Velük, tizennyolcukkal szinte minden hasonló tárla­ton találkozhatunk — és örömmel figyelhetjük meg művészi eszköztáruk gazda­godását, noha ez a gazdago­dás korántsem azonos mér­tékű mindegyiküknél. Min­denesetre a tőle megszokott, igen színvonalas anyaggal je­lentkezik a kiállításon Weisz József — rézkarcai egyre fi­nomabb részletek kidolgozá­sával hívják fel magukra a figyelmet —, Borsos István, Goda Gertrud. Az utóbbi idő­ben kiállításokon gyakran szereplő Borsos márvány­­szobrai , éppen egyszerűsé­gükkel tűnnek ki. A szürke köböl olykor csak félig bont­ja ki a figuráit, gondolunk itt a Sasmadárra, vagy a Ki­bontakozás című alkotására, s épp ez ad hangsúlyt alak­jainak. E kiállítás egyébként arra is jó példa, hogy bepillant­sunk a pedagógus képzőmű­vészek törekvéseinek sokféle­ségébe. A hagyományos ak­­varellek, rajzok és rézkar­cok mellett üdítő színfoltként hatnak Kovács Attila József erős színű, fényű tűzzomán­cai, Gál Ágnes és Raffai Kin­ga meleg színű butik képei. Külön érdemes talán szólni Asztalosné Barnóczky Lenke­­ textilképeiről. Különösen tet­szett Madaras és Halas cí­mű két textilmunkája. Ka­vicsból, zsinegből, vászonból komponálja alkotásait — mértéktartó dekoritásssal, mindig csak a legfontosab­bat emelve ki. A legtöbb az akvarell, de a kiállított művek között egy­re több a rajz és a rézkarc is. Ami önmagában is jelzi: a stúdiómunka a művészi ön­kifejezés egyre „újabb” mód­jaiban is jártassá teszi a kép­zőművészettel foglalkozó rajzpedagógusokat. les. aj Megkezdődött az adatbank feltöltése után az Hí­lkán Egyesülés tagjai Még formálódnak ugyan a szervezet keretei, de máris sok munkája van a KISZ Központi Bizottsága és az Ál­lami Fejlesztési Bank közös elhatározásával tavaly ős­­szel létrehozott Alkotó Ifjú­ság Egyesülés tagjainak. A vállalkozás a fiatalok újító, alkotó kedvét kívánja to­vábbfejleszteni, patronálni az Alkotó ifjúság pályázatot, és nem utolsósorban korsze­­rűbb alapokon irányítani a hat éve élő, formálódó pá­lyázatot. . A fiatalok alkotásainak hasznosítását segítő vállalko­zás magja, az iroda, már mű­ködik. A társadalmi aktíva­hálózat tagjai hetek óta jár­ják az országot, a vállalatok­nál, szövetkezeteknél össze­gyűjtik az ötödik ötéves terv idején benyújtott és díjnyer­tes pályamunkákat. Első fel­adatuk ugyanis a Volán Elektronikánál már működő adattárak feltöltése. Ezer­számra érkeznek az irodába azok a kérdőívek, amelyeket a munkahelyekre január ele­jén küldtek ki, és amelyek az ifjúsági alkotások legfon­tosabb adatait tartalmazzák. Külön figyelmet szentelve azoknak­ a pályamunkáknak, amelyek széles körben állít­hatók a termelésfejlesztés és -korszerűsítés szolgálatába. A szakmai zsűri véleményezé­se után, februárban, számí­tógépre viszik az elmúlt öt év legsikerültebb pályamun­káit Ezt követően „nyílik meg a kapu” az érdeklődő vállalati, szövetkezeti szak­emberek előtt. A konkrét termelési kér­dések újszerű megoldásait kereső szakemberek tervek szerint lehívó berendezés se­gítségével is válogathatnak majd a pályamunkák között A fiatalok eddigi alkotásai­nak felmérésével egyidejűleg, az ágazati minisztériumok és az országos hatáskörű szer­vek február 15-ig közzéte­szik az új ötéves tervidőszak feladataihoz igazított Alkotó ifjúsági pályázat felhívását. Ennek alapján, március vé­géig a munkahelyeken is meghirdetik az üzemi felada­tokra építő pályázati témá­kat. Az országos pályázat ar­ra ösztönzi a vállalatokat, hogy a javaslatok, újítások elbírálásával ne várják meg a naptári év végét, hogy azo­kat mielőbb hasznosíthassák. Az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés tagjai egyébként folyama­tosan gyűjtik majd a válla­latok, szövetkezetek igényeit, a fiataloktól beérkező értékes szellemi munkákat és az or­szág különböző vidékein élő, dolgozó, egy-egy témában jártas ifjú alkotókról névsort készítenek. Színház lóin Manci LILA AKIC-a Miskolcon (Beszéd részek. — Érdekes egy fiú maga — mondja Bi­­zonyosné Csacsinszkinak. — Te kis piszok, úgy sajnállak — mondja Csacsinszki Tóth Mancinak. — Én magát nem értem. Mit szaval itten? — mondja Tóth Manci Csacsinsz­­kinak.j A valahai varrólányból­­ ka­szinói táncos- és társalgónővé lett Tóth Manci imakönyvé­ben őrzi a lepréselt lila áká­­­cot. Valamint lelkében azt a ligeti első csókot, amit egy úriasszony szerelméért sóvár­­gó pesti bankfiú, Csacsinszki Pali a szájára erőszakolt... Mi készül itt? Páros boldog­ság? Vagy páratlan boldog­talanság? A Lila ákác szerzője, Szép Ernő sem az 1919-ben megje­lent regényében, sem a két évvel később írt színpadi vál­tozatban nem hagy kétséget: ebből nem lesz szerelem, eb­ből a ligeti-csókás ákácemlék­ből nem lesz mézízű boldog­ság. Mert az úriasszony után epekedve is csak fantomok­nak udvarló, a szerelmet csak kávéházi asztaloknál könyö­kölve, képzeletben átélő Csa­csinszki Pali éppúgy boldog­talanságra ítélt , mint a­ tisz­ta valóságos szerelmet óhaj­tó Tóth Manci, a Casino de Paris érintetlen táncosnője. Fiatal rendező: Hegyi Ár­pád Jutocsa vállalkozott most arra, hogy — a pesti ősbemu­tató után közel hat évtizeddel — a Miskolci Nemzeti Szín­­­ház színpadán is meggyőzzön erről bennünket. Bennünket, akik olvasmányemlékekből idézhetjük a század eleji Pest kaszinóinak gondmenekítő (vagy épp gondolatmenekítő) világát; a nappal helyett éj­szakát választó kártyás, han­­dabandás, kértek alássan­ mű­­velt seregletét; a pecsétes úri­nők meg a megpecsételt sorsú kaszinólányok életét. A bizonyítás-bemutatás si­kerrel járt. Mert Hegyi Árpád Jutocsa nagyon jól beszél „színpadul”. Az ő színpadáról nemcsak szavakkal próbálják elhitetni: valójában is meg­csap bennünket a Casino „ze­nés temetőjének” életet sá­­pasztó lehelete. Ha lettek volna is illúzióink, itt meg­­fosztatunk tőlük. Bizonyosak lehetünk benne, hogy Bizo­nyosé (Zsolnai Júlia) is egy olyanféle úriasszony ... Hogy nemcsak kettő van az olyan, úriasszony-szoknyák suhogá­sa bon selypegő és „szerviteri”­­ifjoncokból, mint Mínusz (Agárdi László) és Majmóczy (Gáspár Tibor)... És nem egy az olyan alkohol-duhaj, mint a Lali úrfi (Körtvélyessy Zsolt)... És nem egy a lány, akit a század eleji Pest nem fogad nappalaiba, csak ideta­szítja ebbe a test- és lélek­fosztogató éjszakai zenés te­metőbe. . . Mozgalmasak, látványosak, hatásosak a Lila ákác miskol­ci előadásának életképei. A korzó, a kávéház, a Casino „tömegjelenetei” az előadás egyik „tartóoszlopává” szer­veződnek. (A rendező nem hagyatkozott csak a színpadi változatra, Szép Ernő regé­nyéből is átemelt részleteket, ezek mindenekelőtt „háttér­anyagként” erősítik az elő­adást.) A színpadi játék má­sik megtartó eleme egyetlen személyben keresendő, még­pedig a Tóth Mancit megélő színész személyében: Igó Évá­ban. Mint kaszinói „második szám”: kitűnően táncol és énekel. Máskor mint született Tóth Margit, megajándékoz bennünket az igazán nagy színházi pillanatok élménye­inél. Mozdulataiban, gesztusai­ban, megszólalásában nincs semmi csináltság. Fájdalmá­ban éppoly természetes, mint a zivatartól­ vert virág; a sze­relemtől szivenütötten épp­oly valóságos, mint fényben nyiladozó virág. Éppen ezért ígó Évának el tudjuk hinni, hogy Tóth Mancinak el kell mennie, itt kell hagynia Pes­tet, éppen akkor kell elmen­nie — „Sistem­ Csárdássá’* lennie —, amikor megérintet­te a boldogság, amikor sze­ret . .. Kivételes képesség« drámaivá avatja a búcsúzás­ban a Lila ákácot. De mi van a mi Csacsinszki Palinkkal? Nos, Szép Ernő szavait segítségül híva azt kell mondanunk: „egy kicsit olyan nagyon fájt”, hogy a miskolci előadásban Szirtes Gábor nem tudta megokolni és nem tud­ja elhitetni velünk az ő bol­dogtalanságát, a maga saját drámáját. Szirtes Gábor játé­kában a Bizonyosné utáni vá­gyakozás, majd az ezt követő kiábrándulás é­­pen úgy betű­­mondó szavalás marad , mint a Tóth Manci távozásá­val megszólaló felismerés szívhangja: „Hiszen én itt boldog voltam! Csak nem vet­tem észre.’’ így van, hogy a Lila ákác miskolci előadása hiányt n hagy bennünk. S ezzel nem mondunk ellent a korábbi ál­lításnak, hogy egészében si­került, jó színházi játéknak lehettünk részesei. A szerep­lők méltatásakor elismerően szólhatunk valamennyi részt­vevőről, az együttesbeli jelen­létért. Külön meg kell emlé­keznünk Molnár Zsuzsa játé­káról: szereposztási telitalá­lat; reméljük, tehetségével sokszor találkozunk még Mis­kolcon. Folyamatosan kínál­kozó lehetőségeit jól használj­­a ki Komáromy Éva (Zsüzsü, balettmester), rövidebbre „szabottan” ez mondható Var­ga Gyuláról (Direktor, artis­taügynök) is. Fontos alakítás feladata várt Zsolnai Júliára. Legjobb pillanataiban ennek megfelelt, de két fontos jele­netben — a Casino-belire és a „Csacsinszki-lerohanásra’’ gondolva — a kelleténél har­sányabbnak tetszett. A férj szerepében Fehér Tibor igye­kezetét méltathatjuk: tolako­dás nélküli, „képbeillő” jelen­léttel vétette észre magát Somló Mária (Mili, virágárus­nő) és Hídvégi Elek (Józsi, főpincér) is. Nagyon jól válogatott és interpretált zene fogta össze (Selmeczy György érdemei­vel) a Lila ákác miskolci elő­­adását, hasonló igényt tá­­­masztott a rendező a koreog­ráfiával szemben. Móger Il­dikó jól oldotta meg ezt a fel­adatot, nem csökkenti mun­kája értékét, ha megemlítjük­ a kar tagjaitól valamivel több „táncos levegőt’’ is elfogad­nánk. A jelmezeket Fekete Mária, a díszleteket Khell Zsolt tervezte. A játéktér ese­tében ellenvethető lenne ugyan, hogy túlságosan nagy ürességgel „nyit rá” a páros jelenetekre, de éppen Igó Éva bizonyította e helyzetekben is, hogy „lapátolás” nélkül is be tudja tölteni a jó színész a nagynak tűnő teret. És ha már újólag Igó Évá­hoz értünk, hadd fejezzük be e méltatást azzal: azt a LILA ÁKÁC-ot, amit az ő Tóth Mancijától kaptunk, mi né­zők, jó szívvel tesszük el „színházi imakönyvünkbe’’. Megőrzésre. Ténag­y József Öh döntött! Mi azt gyárijuk, amire a BNV-n szavazott ------------jtmiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiimiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiuuHiuuiM Borneo szekrénysor, irányár: Szeréna szekrénysor, irányár: Kraszna szekrénysor, irányár: Szatmár VI., étkezős, kárpitozott garnitúra, irányár: Szerény kárpitozott garnitúra, 2 egyszemélyes heverővel, irányár: 17 300 Ft 15 900 R 14 900 Ft 11 000 R 12 500 R AZ IDÉN TEHAT CSAK SIKERBÚTORT GYÁRT A SZATMÁRI Várjuk Önöket a bútoráruházakban és a szak üzletekben.

Next