Észak Magyarország, 2018. február (74. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-05 / 30. szám

6 Fiatalok / Hirdetés ÉSZA* Megvan a boldogság kapujának kulcsa A gyakorlatok célja egy spirituális állapot elérése. MISKOLC: A jóga egy indiai ere­detű bölcselet, amit nyugaton leginkább a testmozgással azonosítunk. Azonban en­nél sokkal többről szól, igazi üzenete sokkal mélyebben hat - sőt a gyakorlatok célja is végső soron egy spirituális állapot elérése. Nem divat A jógáról számos emberben él az előítélet, hogy ez vala­mi neo-hippi divat, amivel unatkozó emberek ütik el az időt. Ugyanakkor egyre töb­ben vannak azok, akik egy új életfilozófiát találnak ebben a testmozgással egybekötött keleti bölcsességben. Kovács Flóra jógaoktató segítségével próbáltuk kideríteni, hogy mi is van a dolog hátterében. Hogy a legelején kapjunk egy képet arról, miről szól a jóga, kezdjük magával a szanszkrit eredetű szó jelen­tésével: összekapcsolódni, egyesülni. Flóra úgy foglalja össze, hogy „összekapcso­lódni önmagunkkal”. Boldogság a monotonitásban Maga a jóga egyébként nyolc lépcsőfokból áll, és ebből csupán a harmadik a test­­mozgásos rész, ami nálunk a legismertebb. Vannak még életvezetési tanácsokkal, vagy éppen légzéstechniká­val foglalkozó szintek is. Az egyik lényeges fokozat a megelégedettség, állítólag jógás értelmezésben ez a bol­dogság kapuja. És Flóra pont itt tudja összekötni a nyugati értelmezéssel: mint mondja, a cél a test, az elme és a lélek egysége. A jóga-alkalmakkor kikapcsolnak a résztvevők, az érzékszerveiket befelé fordít­ják, és önmagukra koncent­rálnak. Igazából ez még mindig elég elvont, és azt Flóra is elismerte, hogy akkor fogja tisztán megérteni az ember, ha eléri ezt az állapotot­­ a jóga vagy valami más segít­ségével. Egy kicsit segített azért konkrét példával, az óra „értelmezésével”, amin vendégeskedtünk. A tanítvá­nyaival minden alkalommal ugyanazokat a gyakorlatokat csinálják, olyan feladatokat, amik összpontosítást köve­telnek meg tőlük. Még az is leszabályozott, hogy melyik pontra kell nézniük. A sok­szori ismétlés után valószínű­leg egyszer csak eljutnak arra a „monoton” pontra, ahol az agyuk kikapcsol, és gon­dolkodásmentes pihentető állapotába lendülnek át. Egy nyugodt létállapotba. A jóga mindenkit vár Ez mindenképpen vonzó, amit szeretnék én is átélni, viszont általában kifulladok, mire felérek a harmadik eme­leti irodába. Flóra megnyugtatott, hogy ez nem feltétlenül akadály, mert a jógának is több irány­zata van. Nem előfeltétel a hajlékonyság vagy a testi erő. Típusonként változik a gya­korlatok intenzitása, és végső soron mindenki rátalál a neki legmegfelelőbb formára. ÉM-KCS Elmélyülve fotó: tóth István 2018. FEBRUÁR 5., HÉTFŐ „A macska, aki a ház urának érzi saját magát” Cseperke első lett egy regionális rajzpályáza­ton, ahol a macska volt a téma. Miskolc. Én, a Macska. Ez volt a címe annak a regionális kép­zőművészeti pályázatnak, me­lyet a Premier Alapfokú Mű­vészeti Iskola hirdetett meg nemrég, és melynek középis­kolai kategóriájában Somorjai Kinga Cseperke lett a legjobb. A tehetséges diáklány a Mis­kolci Zrínyi Ilona Gimnázium rajztagozatos tanulója, és nem kisebb feladat vár rá a tanév végén, mint az érettségi. No, de ne szaladjunk en­­­nyire előre, mert először is azt kérdeztük Cseperkétől, milyen alkotást készített a pá­lyázatra. Mint mesélte, rajzta­nára, F. Pollner Erika írta ki a közösségi oldalra, hogy meg­hirdették ezt a versenyt. - Igazából az utolsó pillanat­ban döntöttem el, hogy be­adom a pályázatomat, és egy este alatt készítettem el a raj­zot. Tetszett a téma. Igaz, nem vagyok macskás, inkább a macska-életérzés fogott meg. Másnap elvittem a művészeti iskolába a pályamunkámat, és nagyon meglepődtem, ami­kor kiderült, hogy az egyik ka­tegória nyertese lettem. Nem számítottam a győzelemre, arra pedig főleg nem, hogy nagy értékű ajándékot kapok. A jutalmam egy 30 ezer forint értékű rajzos ajándékcsomag volt, és egyéves bérlet a Cso­damalom Bábszínház minden előadására - sorolja Cseperke, hozzátéve, hogy a bérletnek is nagyon örül, mert érdeklik a bábok, melyeket rajzos szem­mel vizsgálgat. Néhány elő­adásra majd ellátogat az uno­­katesóival, a többi előadásra pedig ismerős gyerekeknek adja oda a nyereménybérle­tet. Mindig rajzolt A pályamunkáról pedig meg­tudjuk, Cseperke a macskák azon tulajdonságát hangsú­lyozta alkotásában, hogy azt hiszik, ők a ház urai. Rajzán egy nagy macska látható, alatta pedig sok kis ember. A macska kezében egy pamut­­gombolyag, melynek egyik szála össze-vissza tekereg a rajzlapon, gúzsba kötve az embereket. A kép elkészíté­sekor vegyes technikát hasz­nált: pasztellt, akvarellt, a hát­tér fotókarton, a gombolyag pedig igazi pamutból van. Cseperke azt meséli, hogy so­hasem volt kérdés, merre ve­zet az útja. Ő ugyanis, amióta az eszét tudja, állandóan csak rajzolt. Már óvodás korában is játszás helyett, aztán az általánosban ő volt a „rajzos lány”, így nem volt kérdés, hogy a középiskolában rajz­tagozaton folytatja. Legfőbb vágya, hogy jövőre már a Ma­gyar Képzőművészeti Egye­tem hallgatója lehessen. A képgrafika szak tetszik neki a legjobban. De előtte még ott az érettségi. Cseperke úgy látja, nem kell tőle túlságosan megijedni. Már írtak kisérett­­ségiket, és neki a magyar és a történelem is ötösre sikerült. A matek már nem megy ilyen jól, de szerinte az is meglesz. A művészeti egyetemeken egyébként nem is a tanulmá­nyi eredmény számít igazán, hanem a tehetség. Ha valaki jól teljesít a gyakorlati felvé­telin, akkor van esélye, hogy bejusson - magyarázza. HEGYI ERIKA erika.hegyi@eszak.hu Somorjai Kinga Cseperke alkotás közben FOTÓ: ÁDÁM JÁNOS HIRDETÉS A családból hozta Cseperke megállapítja, hogy a művészetekhez való vonzódá­sát valószínűleg a családjából hozta. Az édesanyja zenetanár, az édesapja történész, és mind­ketten játszanak egy együttes­ben, aminek a népzene és a régi korok zenéje a fő profilja. A nagymama és a nagypapa is zenetanár, Cseperke ke­resztapja pedig karmester. A képzőművészeten kívül azon­ban még sok minden érdekli, többek között a zene. Hét évig tanult zongorázni, de aztán ab­bahagyta, mert nem volt ideje a gyakorlásra, „anélkül meg nem ér semmit” - mondja. Szeretne megtanulni guitale­­lén játszani. Ez egy különleges hangszer, úgy néz ki, mint egy kicsi gitár. Aztán ott van a gyűj­tőszenvedély. Amikor azt kér­deztük Cseperkétől, hogy mit gyűjt, visszakérdezett, hogy mit nem. Mert tulajdonképpen mindent, ami megtetszik neki a formája, a mintája vagy a szí­ne miatt. A szobája ezáltal ál­landóan rendetlennek látszik, pedig csak gyűjteményeinek sokszínűsége uralja a teret. Uniós fordítási verseny A szakmai előmenetel és a személyiségfej­lődés szempontjából egyaránt elengedhetet­lenül fontos. BRÜSSZEL: Az Európai Bizott­ság kihirdette a 2017-2018-as Juvenes Translatores közép­iskolai fordítási verseny nyer­teseit. Magyarországról Tóth Emese, a Debreceni Csoko­nai Vitéz Mihály Gimnázium diákja a győztes. Az Európai Bizottság Fordítási Főigaz­gatósága 2007 óta minden évben megrendezi a Juvenes Translatores versenyt, mely­nek neve latinul annyit tesz: fiatal fordítók. A kezdeményezés arra irá­nyul, hogy ösztönözze az is­kolai nyelvtanulást és hogy ízelítőt adjon a fiataloknak a hivatásos fordítók munkájá­ból. A versenyen 17 éves kö­zépiskolások indulhatnak. Günther Oettinger uni­ós költségvetési biztos el­mondta, hogy a nyelvtanu­lás a szakmai előmenetel és a személyiségfejlődés szempontjából egyaránt el­engedhetetlenül fontos, a többnyelvűség pedig meg­határozó jelentőséggel bír. Mindegyik győztes - tagálla­monként egy diák, összesen tehát 28 tanuló - meghívást kapott Brüsszelbe, ahol áp­rilis 10-én vehetik majd át a nyerteseknek járó emléktár­gyat és oklevelet. A 2017-ben megrendezett versenyen több mint 3300 középiskolás indult Euró­­pa-szerte. A diákoknak az Európai Unió fennállásának 60. évfordulójával kapcso­latos szövegeket kellett for­dítaniuk. Az EU 24 hivatalos nyelve összesen 552 nyelv­kombinációt tesz lehetővé. A résztvevők ezek közül bármilyen nyelvpárosítást választhattak. A versenyen összesen 144 nyelvkombiná­cióban születtek fordítások. Tóth Emese, a Debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gim­názium diákja olasz-magyar nyelvű fordítási feladatot vá­lasztott. MTI A díjátadáson FOTÓ: MATEY ISTVÁN

Next