Esze Tamás Népe, 1975 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1-2. szám

Nagy események éve i Bizonyára sokan észrevették, hogy az ünnepek múltával, már az esztendő első munkanapján minden korábbinál lüktetőbb, eseménydusabb lett a társadalmi és politikai élet szerte az országban, de itt, a mi szűkebb hazánkban, nagyközségünkben és termelőszövetkezetünkben is. A szó valóságos értelmében gyorsabb lett az éset s egészen bizonyos, hogy még gyorsulni fog. Társadalmi és politikai életünk 1975-ben nagy eseményhez érkezik. Kezdjük az elején. Január 3-án ülést tartott a megyei pártbizottság és fontos határozatokat hozott több kérdésben, de elsősorban az 1975. évi gazdasági, termelési feladatokkal kapcsolatban. Ugyancsak január első napjaiban kezdődtek el a pártgyűlések, munkahelyi értekezletek, amelyeken az emberek a Központi Bizottság XI. kongresszusi irányelveiről beszélgettek, elmondták róla véleményüket, elsősorban helyeslésüket, egyetértésüket, de kiegészítő javaslataikat is. Ugyanezt megvitatták januárban a pártszervezetek taggyűlései. Ezeken a párttaggyűléseken új vezetőségeket és pártértekezleti küldötteket választottak a kommunisták. A nagyközségi tanács falugyűléseken beszélte meg a lakossággal az eddigi eredményeket és a további feladatokat. 1975 lényege: az ország népe a IV. ötéves terv teljes befejezésedt dolgozik. A legnagyobb esemény azonban pártunk XL. kongresszusa lesz — márciusban. Ezt megelőzően azonban még sor kerül a járási és a megyei pártértekezletekre, a kongresszusi küldöttek megválasztására is. Ezek azonban csak a főbb mozzanatai a kongresszusi készülődésnek. Ugyanebben az időszakban készülünk hazánk felszabadulása 30. évfordulójának méltó köszöntésére, ünneplésére is. Nem sokkal később — május második felében — országgyűlési képviselőválasztások lesznek. Ez is nagyon fontos politikai és társadalmi esemény. A választásokra is fel kell készülni. Az esztendő elején felgyorsult tempó tehát nem lassulhat, csak fokozódhat, hiszen a XI. kongresszus után azonnal hozzá kell kezdenünk a kongresszusi határozatok teljesítéséhez is. Ezek a feladatok életünk minden területén mozgásba hozzák az embereket, a társadalmi és a politikai tevékenységet, de legalább ennyire fontos, hogy a termelési-gazdálkodási tevékenység se lankadjon, hanem gyorsuljon és minden eddiginél eredményesebb legyen. Egyik fontos feladat az egész országban, hogy tanuljunk meg pontosan, jól, de az eddiginél sokkal gyorsabban dolgozni, eredményeket elérni. A nemzetközi életben is nagy események várhatóak 1975-ben. Sor kerül az európai kommunista pártok tanácskozására Berlinben. Remélhetően — magas képviseleti szinten — eredményesen befejeződik az európai országok békéjét és biztonságát megteremtő tanácskozás. Aktuális ez — többek közt — azért is, mert Európa népei az idén ünneplik felszabadulásuk és a hitleri fasizmus fölötti győzelem 30. évfordulóját. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok képviselői foytatják a leszerelési tárgyalásokat. Ebben az évben is találkoznak egymással nagy tekintélyű államférfiak és vezető politikusok, hogy erősítsék a békét és a népek kapcsolatait. ■j felsorolás csak vázlatos, ftj de érzékelteti, hogy 1975 valóban a nagy események éve lesz — hazánkban különösen az. Az események termelőszövetkezetünk dolgozóit, nagyközségünk lakóit is érintik, sőt, mozgósítják, hiszen nem szokásunk félrehúzódni. Aktívan akarunk részt venni az idei nagy eseményekben. A tarpa-gulács-tivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja II. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM ÁRA: 1.— FT 1975. JANUÁR—FEBRUÁR HÓ A küzdelem folytatódik Úgy értük meg az új esztendőt, hogy az előző év munkáit a határban nem tudtuk elvégezni. Befejezetlenül maradt az 1974-es esztendő. Az ok ismert: a rossz időjárás, a rengeteg eső, a sár, a víz. Minden lehetséges erőfeszítést elkövetett a termelőszövetkezet vezetése, hogy megbirkózhassunk az időjárás okozta bajokkal, de most olyan volt a helyzet, hogy a sok ember és a nagy géppark se győzte a munkát, mert a sárban elakadt, vagy lelassult minden. Például: két traktor húz egy ekét, mégis előfordul, hogy naponta a két gép csak egy-két hektárt tud felszántani. Kaptunk segítséget is. Elsősorban a katonáktól. Ennek ellenére 16—17 ezer mázsa cukorrépa érte meg az új évet a földjén. Januárban minden lehetséges erőt a cukorrépa-betakarításra vont össze a vezetőség. A répa fel volt szedve — az emberek kézzel szedték fel —, de a táblákról kiszállítani a répát a kövesútig — ez volt a legnehezebb. Nem volt más lehetőség: januárban az összes lovas fogat a répaszállításban dolgozott. Az emberek sokszor térdig sorban állva rakták meg répával a szekereket. A lovak nagyon nehezen kihúzták a rakományt a kövesútig, ott hosszú prizmákba raktuk le a répát. Aztán ismét rakodás — géppel és kézi erővel egyaránt — fel a teherautóra, szállítójárműre. A kövesúton már tudtak mozogni a gépek is. Így sikerült a cukorrépa elszállítása az esztendő negyedik hetében, január végén. A cukorrépa költségei nagyon megnőttek, de még így is nyereséges volt a répatermesztés. Ebben az évben — a népgazdasági szükséglethez igazodva — tovább növeljük a répa termőterületét is, terveink szerint 50 hektárral. Ez azonban már későbbi munka és feladat. Most mindennél fontosabb, hogy a rengeteg cukorrépát kimondhatatlanul nagy küzdelemmel, de mégis betakarítottuk. Másik „évelő” növényünk a kukorica lett. Nem gondoltuk volna vetéskor, hogy ezzel lesz a a legtöbb gondunk-bajunk. Jól felkészültünk a termesztésre. Megvolt — és van — a betakarításhoz is minden gép és eszköz. Gyönyörű volt a termés is, amit a zárt rendszer, a fejlett termesztési technológia biztosított. Amikor hozzákezdtünk a kukorica betakarításához, az első időszakban májusi morzsokban számítva 75 mázsát adott egy hektár terület. Ha kedvező lett volna az időjárás — most nem tudnánk hova rakni a kukoricát. És október végén befejeztük volna a betakarítást. A kukoricatáblákon azonban még január végén is nagy területeken állt a víz. Emiatt mintegy 250 hektár termése, összesen 12—13 ezer mázsa (májusi morzsokban számítva) január végén és februárban kerül betakarításra. Most már nagyok a veszteségek is. A tervezetthez viszonyítva 10—15 százalékkal kevesebb a hektáronkénti termés. Hiába. Rengeteg kukoricaszár letört, ledőlt és a cső elrohadt. De még így is sokkal több kukoricánk lesz, mint amennyi az előző esztendőben volt. Nem tudtuk kiadagolni a műtrágyákat és nagyon lassan halad a mélyszántás, amely már nem is őszi, hanem téli. A nehéz, erős gépek a szállításban vannak lekötve, így csak a lánctalpasok szántanak, ha bírnak. Legalább fagyna egy kicsit, meggyorsulna a kukorica betakarítása és a szántás is. De olyan volt a január, mint általában március első fele. Egyelőre nem lehet pontosan kiszámítani, mikorra tudjuk befejezni a szántást. Még vagy 700 hektár háztáji területen kint van a kukoricaszár is. Emiatt ott se lehet szántani. Előbb össsze kell tépetni a szárat s csak azután szántunk, ha lehet. Két-három hét jó idő kellene. Inkább fagy, mint meleg. Mindennél fontosabb viszont, hogy termelőszövetkezetünk tagjainak munkafegyelme, öntudata jó, az összefogás maximális, az egység szilárd. Az összes dolgozó megértette a nehéz helyzetet és helytállnak a legnehezebb körülmények közt is. Egy emberként áll ki a három falu népe, valamennyi tsz-tag és a családtagok is. Olyan jó az összefogás, az összetartás, az egyetértés, mintha nem egy éve egyesültünk volna, hanem sokkal régebben. Sőt, jóformán szóba se kerül már az egyesülés. Nincs se tarpai, se gulácsi, se tivadari érdek. Egyetlen érdek van: a termelőszövetkezet közös érdeke. Ez vezérli az embereket. Ünnepnap, vasárnap már csak a naptárban van. Az emberek mindig dolgoznak, ha lehet. Azt is nagyon jól tudják az emberek, hogy nem a pihenőnapot veszi el tőlük a tsz, hiszen önkéntesen végzik a munkát, megtesznek mindent, hogy mentsük, ami menthető a közös javára. Munkaverseny is van, sőt, nehezebb és bonyolultabb most a verseny, mint bármikor. Most az időjárással, a természettel is versenyeznek az emberek, és az eddigi küzdelem eredményei azt bizonyítják, hogy ők győznek. A párt XI. kongresszusának tiszteletére tett vállalásokról se feledkeztek meg az emberek. Ezeket is maradéktalanul teljesítik. Az azonban szintén igaz, hogy most nem olyan vidám, színes a verseny, mint máskor. De verseny a javából! Az 1974-es évet nem fejeztük be, de 1975 feladatait csináljuk éppen úgy, mintha minden a lehető legjobban sikerült volna. Készül az idei terv — a szakemberek csinálják —, de annak aktuális feladatait máris naponta teljesítjük. Azt is mindenki tudja, hogy 1975 mindenképpen nehéz esztendő lesz, akkor is, ha kedvezően alakulna az időjárás. Az éves terv is számol ezzel. (sz. j.) Téli metszés.