Esze Tamás Népe, 1987 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
Sok szó esik mostanában arról, hogy különös gonddal, állami segítséggel hozzá kell látni azon területek fejlesztéséhez, melyek kedvezőtlen, hátrányos körülmények között gazdálkodnak. Sajnos Bereg, s ezen belül is Tarpa, Tivadar és Gulács is ide tartozik. Különösen súlyosbítja a helyzetet itt, hogy megoldatlan a foglalkoztatás, hogy ugyancsak nehéz megteremteni azt a feltételt, hogy valaki maradjon, mégpedig szívesen, azon a tájon, ahol tulajdonképpen gyökerei vannak. Mert az tény: a múlt, a történelem, a hagyomány, a táj, a táj szellemisége is megtartó, de mindehhez kell az anyagi boldogulás lehetősége is. Mindez annak kapcsán jutott az eszembe, hogy a tsz-ben mind többet kerül szóba az, hogy milyen utak jelenthetik a legjobb megoldást a boldogulás felé. Van egy olyan közhiedelem a városokban, hogy a falunak ipar kell. Ezzel, sokak számára meg is oldódik a foglalkoztatás minden gondja. Holott a valóság korántsem ilyen egyszerű. Jó páran rájöttek már arra, hogy a gyárak leadott, selejtes gépein nem lehet eredményesen dolgozni, hogy számos munkaművelet idegen a mezőgazdaságban felnőtt és nevelkedett nő és férfi számára. A foglalkoztatási gondok megoldásánál tehát nem lehet sablonokból kiindulni. Egy-egy terület gazdasági sajátságainak ismerete éppúgy szükséges, mint a néplélek és mentalitás ismerete. Nem oktalanság azzal sem számolni, hogy a gyakorta kényszerrel kitelepített ipari manufaktúrák lényegében amolyan kegyelemkenyérnek bizonyulnak. De ha azt vesszük számba, hogy egy-egy falu, falucsoport miben lehetne kiváló, ha munkájához segítséget kapna, akkor kiderül: számos jó megoldás kínálkozik. A szatmár-beregi síkon élők számára az állattenyésztés génekben rejlő tudomány. Adott a tájon a takarmánytermesztés lehetősége is. Világos, hogy ez lehet kiindulás akkor, amikor a fejlődés útját nézzük. De vegyük azt: ezen a tájon minden asszony a befőzés mestere. Lekvár, savanyúság, zöld dió, befőttek sora mutatja az éléskamrákban, hogy ezt mesteri fokon tudják. A Skála keresi a partnereket, akik vállalkoznának arra, hogy megszervezik a házi készítésű befőttek, lekvárok, ízek, savanyúságok gyártását. Így aztán névvel, címkével kelhet útra az asszonyi ügyesség. De ott vannak a saját termést feldolgozó üzemek, olyan vállalkozások, melyek a helyben termett nyersanyag értékét növelik magasra. Mind gyakrabban derül ki, hogy a varrodák, műhelyfélék ideje lejáróban van. A nagy vállalatok is szorító gazdasági kényszerhelyzetben vannak, s nemigen örvendenek ezeknek a kihelyezett részlegeknek. De nézzük azt is: hol tud a falusi asszony oly szigorú fegyelemmel üzembe járni, mint a városi? Család, háztáji, jószág, ház körüli teendők sora után marad csak ideje arra, hogy munkába menjen. Kérdések, gondolatok. Biztos van köztük vitatható. De ma gondolkodni kell, s vitázni. Keresni a legjobbat, azt, ami megköt, ami biztonságot ad, ami segít. Községi, gazdasági, politikai vezetőnek, közéleti embernek bőven ad ez programot ezen a tájon, ahol oly sok a gond, s olyan gyorsan fogy az ember. Lapunk szívesen ad teret a vitának, mondja el, írja le, aki felelősséget érez, ötletét, gondolatát. Közös erővel, együttes gondolkodással talán többre jutunk, s a központi elhatározás kínálta segítséggel gyorsabban irányíthatjuk lófelé a ma bizony hullámokon tornászó hajónkat. B. L. XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA, 2,30 FT 1987. JANUÁR A KB-határozat nyomán Fegyelem, kezdeményező, minőség Az üzemi pártvezetőség intézkedési terve Nem könnyű feladat egy olyan meghatározó jellegű párthatározat helyi körülményekre adaptálása, mint amilyen az MSZMP KB novemberi ülésén született. Mint köztudott, ez a dokumentum kíméletlen őszinteséggel tárta fel a népgazdaság helyzetét, sorolta gondjait és határozta meg a fellendülés érdekében teendő intézkedéseket. Az országos kép, mely igen sok problémát mutat, természetesen sok helyi, üzemi, gazdasági gondból tevődött össze. Az a tény, hogy a külső körülmények kedvezőtlen volta mellett mind több szó esik saját gyengeségeinkről, azt mutatja: mindenütt és mindenkinek meg kell keresni saját munkaterületén azokat a gátló, visszahúzó körülményeket, melyek előrehaladásunkat nehezítik. Teljesen érthető, hogy termelőszövetkezetünk üzemi pártvezetősége is elemezte a KB- határozatot, s annak megfelelően készített olyan intézkedési tervet, mely az Esze Tamás Tsz viszonyaiból indul ki, az itteni teendőket veszi számba. A jobb munka feltételeiért A szövetkezet kommunistái mély felelősséggel vették számba azokat a területeket, ahol változások szükségesek, így kapott különös hangsúlyt az ágazati önelszámolás, mely nem egyszerűen valamiféle adminisztratív változás, hanem a felelősebb gazdálkodás egyik előfeltétele. Lényegesen nagyobb önállóságot, ugyanakkor nagyobb felelősséget is feltételez, s ami a fő, az érdekeltségi rendszert is továbbfejleszti. Nem kétséges, ehhez kapcsolódik az az elvárás is, hogy az ügyvitel, a számvitel gépesítése is folyjék, hiszen a gyors, a pontos, a naprakész, a döntéshozatalt megteremtő tájékoztatás és tájékozódás napjaink egyik jelentős követelménye. Különösen akkor, ha számba vesszük a piaci helyzetet, azt a körülményt, amely szinte minden nap gyors elhatározást vár a felelős vezetőktől. Az intézkedési terv pontosan felsorolja azokat a teendőket is, melyek a jobb gazdálkodáshoz elengedhetetlenek, így a melioráció előkészítését sürgeti, nagy figyelmet fordít arra, hogy a termésátlagok növekedjenek, különösen a búza esetében. Mindez érthető kívánalom, hiszen a pontos technológia, a fegyelmezett munka, a pontosság csupa olyan tényező, mely emberi akarattól függ, s lényegében ez olyan beruházás, amihez nem kell pénz. Az élet bebizonyította jó párszor, hogy az emberi tényező szerepe olyan rangot kap, illetve kell, hogy kapjon, ami megilleti méltán a több tudást, erőfeszítést nyújtót. A minőség előtérben Az elérhető mennyiségi növekedések mellett a pártvezetőség intézkedési tervében visszatérő téma — más és más megfogalmazásban — a minőség. Ezt szorgalmazza az almatermesztés érdekében teendő intézkedések sora, de ez a gondolat fogalmazódik meg az állattenyésztésről szóló részben is. Ha valahol, úgy éppen az állattenyésztés területén fontos, miként ért ehhez az ott dolgozó, mennyire szereti a jószágot, hogyan tudja az állatszeretetet és a szaktudást úgy ötvözni, hogy az a legjobb eredményt adja. Kétségtelen, ehhez jó állatállomány is szükséges, biztosítani kell az állategészségügyi feltételeket is. De minőség, jobb áru aligha képzelhető el anélkül, hogy ne tudatosuljon minden e területen dolgozóban, munkája pontossága súlyos forintokkal mérhető. Nagyon határozott és egyértelmű az intézkedési terv azon része, amely a melléküzemekkel kapcsolatban foglal állást. Nem tétovázik kimondani, hogy a veszteséges vállalkozást fel kell számolni, s azok kapjanak elsőbbséget, melyek haszonnal dolgoznak. Hogy a helyi pártvezetés mennyire jól érzi a KB-határozat megvalósításának egyik kulcslehetőségét, az kitetszik abból, hogy behatóan foglalkozik a termelőszövetkezetben dolgozók szaktudásának növelésével. Igen határozottan fogalmaz akkor is, amikor elvárja, hogy sokféle eszközzel kell elérni, hogy a szakember-utánpótlást biztosítsák, ha kell kedvezményekkel. Úgy vélik a tsz kommunistái, hogy mind a szakmunkások, mind a betanítottak képzését is fokozni kell, hiszen a korszerű technológiák, a magasabb követelmények a termelés minden pontján megkívánják a korszerű ismerettel felfegyverzetteket. Gond az ellenőrzésre A termelőszövetkezet kommunistái tudják, rájuk hárul a példamutatás, a menedzselés nem kis munkája. De a KB-határozatból azt is kiolvasták, mégpedig igen hasznosan és hasznosítottan: egy határozat, egy intézkedési terv csak akkor ér valamit, ha állandóan figyelemmel is kísérik, ellenőrzik. Ez természetesen lehet beszámoltatás útján, de legalább ilyen fontos az is, hogy k ki-ki a saját munkaterületén kísérje figyelemmel, hogy miként halad a közösen eldöntött munka végrehajtása. Mert hiába esik szó a teljesítménybérezésről, ha ez a gyakorlatban késik. Hiába beszél és ír bárki a nagyobb munkafegyelemről, ha nincs következetes végrehajtás. Ezért jó és biztató az az intézkedési terv, melyet a tsz kommunistái készítettek, megszabva maguknak a nagy feladatot, melyre buzdítani, mozgósítani napi feladatuk. Csingilingi száncsengő A havas tél beköszönte után előkerültek a szánok A befagyott lovak csengőszóval húzták e csendes, környezetet kímélő, ilyenkor leghassznosabbnak bizonyuló közlekedési eszközt. Kemény dió a tarpai dió. Nem ami terem, hanem az a 112 hektár, mely a beszámolókban, jelentésekben, intézkedési tervekben minduntalan visszatér. Ezen belül is a legkeményebb az a 72 hektár, mely a badalói részen van. Lassan 25 esztendős telepítés ez, s ha az idei dióárakat nézzük a boltokban, lényegében nagy ígéretnek is mondhatnák. Ha nem tesszük annak az az oka, hogy a dió, ezen a tájon, ahol mindig hagyománya volt, egyszerűen ráfizetéses vállalkozás. Valaki azt mondta epésen, hogy két mázsa pucolt dió árát se hozta a 112 hektárnyi gyümölcs, közben egy félmillió ráment. Igaz, volt egy tetemes rész, amit elloptak. De hát ez se lehet magyarázat, s végképp nem jelentheti a jövőt. Megoldásnak kínálkozna talán az, ha a diófákat kiadnák a tagságnak. Ki-ki vállalna annyit, amennyit el tud látni, amennyit tud gondozni. Na és persze az érés idején őrizni. Mert csak akkor van értelme, ha a beérett termés meg is marad annak, aki dolgozott vele. Sokfelé voltak és vannak kísérletek arra, hogy egyes gyümölcsöket a tagság gondjára bízzák. Az érdekeltség nagy úr, s biztos, hogy amire a közösnek nincsen pénze, ereje, gépe, azt a részesben művelő, vagy éppen a bérlő sikerrel megoldja. Nem tagadom szurkolok a dióért. Az itt termőnek híre volt. Hajón is vitték, messzi szét az országba egykor. Piaca van ma is, márpedig ha valamit keresnek, akkor azt termelni kell. Sokszor vetődik fel, miként lehetne a tsz-tagság jövedelmét emelni. Talán a dió is lehet eszköz ebben. Mert ha feltörjük a kemény diót, csodás kincset rejthet a héj. (b) ______________________________y