Esze Tamás Népe, 1987 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

S­ok szó esik mostanában arról, hogy különös gonddal, állami segít­séggel hozzá kell látni azon területek fejlesztéséhez, melyek kedvezőtlen, hátrányos körülmények között gazdálkod­nak. Sajnos Bereg, s ezen belül is Tarpa, Tivadar és Gulács is ide tartozik. Különösen súlyos­bítja a helyzetet itt, hogy meg­oldatlan a foglalkoztatás, hogy ugyancsak nehéz megteremteni azt a feltételt, hogy valaki ma­radjon, mégpedig szívesen, azon a tájon, ahol tulajdonképpen gyökerei vannak. Mert az tény: a múlt, a történelem, a hagyo­mány, a táj, a táj szellemisége is megtartó, de mindehhez kell az anyagi boldogulás lehetősége is. Mindez annak kapcsán jutott az eszembe, hogy a tsz-ben mind többet kerül szóba az, hogy milyen utak jelenthetik a legjobb megoldást a boldogu­lás felé. Van egy olyan közhi­edelem a városokban, hogy a falunak ipar kell. Ezzel, sokak számára meg is oldódik a fog­lalkoztatás minden gondja. Hol­ott a valóság korántsem ilyen egyszerű. Jó páran rájöttek már arra, hogy a gyárak leadott, se­lejtes gépein nem lehet eredmé­nyesen dolgozni, hogy számos munkaművelet idegen a mező­­gazdaságban felnőtt és nevelke­dett nő és férfi számára. A foglalkoztatási gondok megoldásánál tehát nem lehet sablonokból kiindulni. Egy-egy terület gazdasági sajátságainak ismerete éppúgy szükséges, mint a néplélek és mentalitás ismerete. Nem oktalanság azzal sem számolni, hogy a gyakorta kényszerrel kitelepített ipari manufaktúrák lényegében amo­lyan kegyelemkenyérnek bizo­nyulnak. De ha azt vesszük számba, hogy egy-egy falu, fa­lucsoport miben lehetne kiváló, ha munkájához segítséget kap­na, akkor kiderül: számos jó megoldás kínálkozik. A szatmár-beregi síkon élők számára az állattenyésztés gé­nekben rejlő tudomány. Adott a tájon a takarmánytermesztés lehetősége is. Világos, hogy ez lehet kiindulás akkor, amikor a fejlődés útját nézzük. De ve­gyük azt: ezen a tájon minden asszony a befőzés mestere. Lek­vár, savanyúság, zöld dió, befőt­tek sora mutatja az éléskamrák­ban, hogy ezt mesteri fokon tudják. A Skála keresi a part­nereket, akik vállalkoznának arra, hogy megszervezik a házi készítésű befőttek, lekvárok, ízek, savanyúságok gyártását. Így aztán névvel, címkével kel­het útra az asszonyi ügyesség. De ott vannak a saját termést feldolgozó üzemek, olyan vállal­kozások, melyek a helyben ter­mett nyersanyag értékét növe­lik magasra. Mind gyakrabban derül ki, hogy a varrodák, műhelyfélék ideje lejáróban van. A nagy vál­lalatok is szorító gazdasági kényszerhelyzetben vannak, s nemigen örvendenek ezeknek a kihelyezett részlegeknek. De nézzük azt is: hol tud a falusi asszony oly szigorú fegyelemmel üzembe járni, mint a városi? Család, háztáji, jószág, ház kö­rüli teendők sora után marad csak ideje arra, hogy munkába menjen. K­érdések, gondolatok. Biz­tos van köztük vitatha­tó. De ma gondolkodni kell, s vitázni. Keresni a legjobbat, azt, ami megköt, ami biztonságot ad, ami segít. Községi, gazdasági, politikai ve­zetőnek, közéleti embernek bő­ven ad ez programot ezen a tá­jon, ahol oly sok a gond, s olyan gyorsan fogy az ember. Lapunk szívesen ad teret a vitának, mondja el, írja le, aki felelőssé­get érez, ötletét, gondolatát. Kö­zös erővel, együttes gondolko­dással talán többre jutunk, s a központi elhatározás kínálta se­gítséggel gyorsabban irányíthat­juk lófelé a ma bizony hullá­mokon tornászó hajónkat. B. L. XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA,­ 2,30 FT 1987. JANUÁR A KB-határozat nyomán Fegyelem, kezdeményező, minőség Az üzemi pártvezetőség intézkedési terve Nem könnyű feladat egy olyan meghatározó jellegű párt­­határozat helyi körülményekre adaptálása, mint amilyen az MSZMP KB novemberi ülésén született. Mint köztudott, ez a dokumentum kíméletlen őszin­teséggel tárta fel a népgazdaság helyzetét, sorolta gondjait és határozta meg a fellendülés ér­dekében teendő intézkedéseket. Az országos kép, mely igen sok problémát mutat, természetesen sok helyi, üzemi, gazdasági gondból tevődött össze. Az a tény, hogy a külső körülmények kedvezőtlen volta mellett mind több szó esik saját gyengesége­inkről, azt mutatja: mindenütt és mindenkinek meg kell keres­ni saját munkaterületén azokat a gátló, visszahúzó körülménye­ket, melyek előrehaladásunkat nehezítik. Teljesen érthető, hogy termelőszövetkezetünk üzemi pártvezetősége is elemezte a KB- határozatot, s annak megfelelő­en készített olyan intézkedési tervet, mely az Esze Tamás Tsz viszonyaiból indul ki, az itteni teendőket veszi számba. A jobb munka feltételeiért A szövetkezet kommunistái mély felelősséggel vették szám­ba azokat a területeket, ahol változások szükségesek, így ka­pott különös hangsúlyt az ága­zati önelszámolás, mely nem egyszerűen valamiféle admi­nisztratív változás, hanem a fe­­lelősebb gazdálkodás egyik elő­feltétele. Lényegesen nagyobb önállóságot, ugyanakkor na­gyobb felelősséget is feltételez, s ami a fő, az érdekeltségi rend­szert is továbbfejleszti. Nem kétséges, ehhez kapcsolódik az az elvárás is, hogy az ügyvitel, a számvitel gépesítése is folyjék, hiszen a gyors, a pontos, a nap­rakész, a döntéshozatalt megte­remtő tájékoztatás és tájékozó­dás napjaink egyik jelentős kö­vetelménye. Különösen akkor, ha számba vesszük a piaci hely­zetet, azt a körülményt, amely szinte minden nap gyors elha­tározást vár a felelős vezetők­től. Az intézkedési terv pontosan felsorolja azokat a teendőket is, melyek a jobb gazdálkodáshoz elengedhetetlenek, így a melio­ráció előkészítését sürgeti, nagy figyelmet fordít arra, hogy a termésátlagok növekedjenek, különösen a búza esetében. Mindez érthető kívánalom, hi­szen a pontos technológia, a fe­gyelmezett munka, a pontosság csupa olyan tényező, mely em­beri akarattól függ, s lényegé­ben ez olyan beruházás, amihez nem kell pénz. Az élet bebizo­nyította jó párszor, hogy az em­beri tényező szerepe olyan ran­got kap, illetve kell, hogy kap­jon, ami megilleti méltán a több tudást, erőfeszítést nyújtót. A minőség előtérben Az elérhető mennyiségi növe­kedések mellett a pártvezetőség intézkedési tervében visszatérő téma — más és más megfogal­mazásban — a minőség. Ezt szorgalmazza az almatermesztés érdekében teendő intézkedések sora, de ez a gondolat fogalma­zódik meg az állattenyésztésről szóló részben is. Ha valahol, úgy éppen az állattenyésztés te­rületén fontos, miként ért ehhez az ott dolgozó, mennyire szereti a jószágot, hogyan tudja az ál­­latszeretetet és a szaktudást úgy ötvözni, hogy az a legjobb ered­ményt adja. Kétségtelen, ehhez jó állatállomány is szükséges, biztosítani kell az állategészség­ügyi feltételeket is. De minőség, jobb áru aligha képzelhető el anélkül, hogy ne tudatosuljon minden e területen dolgozóban, munkája pontossága súlyos fo­rintokkal mérhető. Nagyon határozott és egyér­telmű az intézkedési terv azon része, amely a melléküzemek­kel kapcsolatban foglal állást. Nem tétovázik kimondani, hogy a veszteséges vállalkozást fel kell számolni, s azok kapjanak elsőbbséget, melyek haszonnal dolgoznak. Hogy a helyi pártvezetés mennyire jól érzi a KB-határo­zat megvalósításának egyik kulcslehetőségét, az kitetszik abból, hogy behatóan foglalko­zik a termelőszövetkezetben dolgozók szaktudásának növe­lésével. Igen határozottan fo­galmaz akkor is, amikor elvár­ja, hogy sokféle eszközzel kell elérni, hogy a szakember-után­pótlást biztosítsák, ha kell ked­vezményekkel. Úgy vélik a tsz kommunistái, hogy mind a szak­munkások, mind a betanítottak képzését is fokozni kell, hiszen a korszerű technológiák, a ma­gasabb követelmények a terme­lés minden pontján megkíván­ják a korszerű ismerettel fel­­fegyverzetteket. Gond az ellenőrzésre A termelőszövetkezet kommu­nistái tudják, rájuk hárul a pél­damutatás, a menedzselés nem kis munkája. De a KB-határo­­zatból azt is kiolvasták, mégpe­dig igen hasznosan és hasznosí­­tottan: egy határozat, egy in­tézkedési terv csak akkor ér va­lamit, ha állandóan figyelem­mel is kísérik, ellenőrzik. Ez természetesen lehet beszámolta­tás útján, de legalább ilyen fon­tos az is, hogy k ki-ki a saját munkaterületén kísérje figye­lemmel, hogy miként halad a közösen eldöntött munka vég­rehajtása. Mert hiába esik szó a teljesítménybérezésről, ha ez a gyakorlatban késik. Hiába be­szél és ír bárki a nagyobb mun­kafegyelemről, ha nincs követ­kezetes végrehajtás. Ezért jó és biztató az az intézkedési terv, melyet a tsz kommunistái ké­szítettek, megszabva maguknak a nagy feladatot, melyre buzdí­tani, mozgósítani napi felada­tuk. Csingilingi száncsengő A havas tél beköszönte után előkerültek a szánok A befagyott lo­vak csengőszóval húzták e csendes, környezetet kímélő, ilyenkor leghassznosabbnak bizonyuló közlekedési eszközt. Kemény dió a tarpai dió. Nem ami terem, hanem az a 112 hektár, mely a beszámo­lókban, jelentésekben, intézke­dési tervekben minduntalan visszatér. Ezen belül is a leg­keményebb az a 7­2 hektár, mely a badalói részen van. Lassan 25 esztendős telepítés ez, s ha az idei dióárakat néz­zük a boltokban, lényegében nagy ígéretnek is mondhatnák. Ha nem tesszük annak az az oka, hogy a dió, ezen a tájon, ahol mindig hagyománya volt, egyszerűen ráfizetéses vállal­kozás. Valaki azt mondta epé­sen, hogy két mázsa pucolt dió árát se hozta a 112 hektárnyi gyümölcs, közben egy félmillió ráment. Igaz, volt egy tetemes rész, amit elloptak. De hát ez se lehet magyarázat, s végképp nem jelentheti a jövőt. Megoldásnak kínálkozna ta­lán az, ha a diófákat kiadnák a tagságnak. Ki-ki vállalna annyit, amennyit el tud látni, amennyit tud gondozni. Na és persze az érés idején őrizni. Mert csak akkor van értelme, ha a beérett termés meg is marad annak, aki dolgozott vele. Sokfelé voltak és van­nak kísérletek arra, hogy egyes gyümölcsöket a tagság gond­jára bízzák. Az érdekeltség nagy úr, s biztos, hogy amire a közösnek nincsen pénze, ere­je, gépe, azt a részesben mű­velő, vagy éppen a bérlő si­kerrel megoldja. Nem taga­dom szurkolok a dióért. Az itt termőnek híre volt. Hajón is vitték, messzi szét az ország­ba egykor. Piaca van ma is, márpedig ha valamit keres­nek, akkor azt termelni kell. Sokszor vetődik fel, miként lehetne a tsz-tagság jövedel­mét emelni. Talán a dió is le­het eszköz ebben. Mert ha fel­törjük a kemény diót, csodás kincset rejthet a héj. (b) ______________________________y

Next