Esze Tamás Népe, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Érdektelenség? A­ligha tagadható: ritka kellemetlen izgalom az, amikor egy közgyűlés előtt azt kell számítgatni, vajon összejön-e a kellő számú tag. Az se szívderítő, hogy a tag, a tsz tulajdonosa, aki már aláírta a jelenléti ívet, szé­pen elsomfordál, mintha semmi köze nem lenne az egész ügyhöz. Márpedig de­cember 22-én ilyeneket ta­pasztalhattunk. Ez pedig el­gondolkodtató, főleg olyan időszakban, amikor ugyan­csak szükséges lenne a tu­lajdonosi felelősségből eredő ötlet, javaslat, elképzelés. Aztán az ember tovább­gondolja a dolgokat. Kik is voltak a széksorokban? Igen, azok, akik a munkában is mindig, minden időben, rendszeresen ott találhatók. Más szóval a felelős, a kö­telességtudó tagok. Kicsit csúfondárosan mondva, olyan ez, mint az a szülői értekez­let, amelyen az összes jó ta­nuló apja, anyja ott van, de aki bukásra áll, azt senki nem képviseli. Gondolom, ezt ismeri mindenki, mindig azok vannak távol, akiknek pedig kellene hallani a szót, akiknek ugyancsak szüksé­gük lenne arra, hogy meg­tudják, miként is forog az élet kereke. Jó két héttel a történtek után, Tarpán járva, sokaktól hallottam: kicsi a pénz, ke­veset fizetnek a metszésért, lesz-e év végén valamiféle jutalom. Gondolkodóba es­tem. Vajon ezek az emberek ott voltak a közgyűlésen? Tudják-e, hogy miként ala­kult a 87-es év gazdálkodá­sa? Mások kicsit gunyorosan mondták, minek nekünk szarv­asmarhatelep-rekonst­­rukció? Kérdem én: hallot­ták, hogy miért? Mert bizony erről is szó esett. De hát amikor hallani lehetett vol­­na, amikor lehetőség volt a kérdezésre, sokan nem vol­tak sehol. Lassan el kell jutni oda, hogy aki itt él a szövetke­zetünkben, itt akar boldogul­ni, hiszen más sok minden nem is kínálkozik, annak egyre kevesebb lesz az, ha csak éppen él, éldegél, s nem törődik saját gazdaságával. Az ember óhatatlan keresi a tarpai, beregi harcosságot, politikus hajlamot, mely mintha kiveszett volna. Vagy csak elhomályosítja a sok saját érdek, üzlet, vállalko­zás? Érdemes ezen elmélked­ni, hiszen a három falu ha­tárát felölelő több mint 7000 hektáros gazdaság aligha jut az ötről a hatra, ha a tagok érdektelenek maradnak. Meg aztán könnyű a vezetéstől számonkérni (ez is kell!), de ennek csak úgy van értelme, ha a kérdező is kibírja a kri­tikát. B­eszélünk mi stabi­lizációról, kibonta­kozásról. Nem is keveset. Várja is mindenki, hogyan és mikor fordul jobbra a bizony most megnehezedett élet. De a csak várakozó igencsak meg­csalódik majd. Csak a cse­lekvő, a felelősséget vállaló számíthat arra, hogy föld­del, természettel, piaccal ví­vott küzdelem sikeréből ré­szesedni fog, Így aztán külö­nösen szomorú emlék a de­cemberi közgyűlés. Mert so­kan lesznek nyilván, akik tartják a markukat, követe­lik a vélt jusst. Az élet azonban végül mindig igaz­ságot szolgáltat. Részelni iga­zán az fog, aki tett a jobbért. Az érdektelennel mi lesz? Visszakapja azt, amit ő adott. És ez lehet a semmi. (burget) HELYIŐXVéHElÍ­­ i­ülítlst-Ri A tarpa—gulács—tivadari Esze Tamás Termelőszövetkezet lapja XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,30 Ft 1988. JANUAR A decemberi közgyűlésről fegyelmezettebb munkára van szünkség A múlt esztendő karácsonya előtt két nappal tartotta 1987. évi második közgyűlését szövet­kezetünk. Délelőtt Tarpán, a kora délutáni órákban Gulácson került sor a beszámolóra, amit Nagy Zsigmondi, szövetkezetünk elnöke tartott. A közgyűlésen részt vettek a szövetkezeti veze­tőkön kívül a nagyközségi pártbizottság, a tanács és a TESZÖV képviselői is. Az elnöki be­számolón kívül Hegyi Elek az ellenőrző bizottság munkájáról, Sütő Bertalanná a döntőbizott­ság tevékenységéről adott számot. A szarvasmarha meghatározó Az elnök elöljáróban indokol­ta, hogy miért az év végén van a közgyűlés, majd közölte, hogy az 1987. évi gazdálkodásról ad számot, jóllehet a pénzügyi és számszaki értékelésre még nem kerülhet sor. A beszámoló azon­ban segíthet abban, hogy a megtett utat értékeljük, s eb­ből a jövőre vonatkozó teendő­ket levonjuk. Beszámolóját így folytatta: — Ha megnézzük gazdasá­gunkat ágazatonként, akkor láthatjuk, hogy az állatte­nyésztésnél a szarvasmarha a meghatározó. Annál is in­kább, mert a baromfiágazat veszteséget termelt, s így egye­lőre leállítottuk. A veszteséget az okozta, hogy a naposcsibe iránti kereslet csőként, a kelte­tést korán le kellett állítani. Kevesebb lett a tojás­termelés, kevesebb lett a csirke értékesí­tése. A vágótyúkok átvételi ára minimális volt. Gondolkoztunk­­ azon, hogy csirkenev­elésre vi­sszaállunk, de meglévő épü­leteink csak rendkívül nagy rá­fordítással, költséggel lennének alkalmasak­ a hizlalásra. Tud­juk, hogy az épületek, a kelte­tő így nem maradhat, így min­dent megteszünk annak érdeké­ben, hogy rendeltetésének meg­felelően mielőbb újra üzemel­jen.­­ A szarvasmarháról szólva abból a gondolatból indultunk ki, hogy ez a vidék — ahol több ezer hektár legelő, kaszá­ló van — szarvasmarha nélkül nehezen képzelhető el. Gazdasá­gunk tehénlétszáma 650, ös­­­szes állománya pedig 1600 darab körüli. Az ágazat évek óta gondokkal küzd. A gondok egy része központi eredetű, másrészt helyi okai vannak. Központi gond, hogy évtizedek óta nem tudták eldönteni (és mi sem), hogy tej kell az or­szágnak, vagy hús kell exportra. Nem tudták eldönteni, melyiket támogassák jobban. Most, ami­kor nehezen tudjuk az országot tejjel ellátni, talán rájönnek arra, hogy ezeket a termékeket jobban meg kell fizetni. Ezt a tevékenységet, ha valaki felszá­molja, nem lehet az egyik év­ről a másikra újra­indítani. Az állattenyésztés a dolgozóknak nem vonzó munkahely, a mun­kakörülmények, a lekötöttség, az állandó igénybevétel miatt.­­Mit tudtunk tenni? A követke­ző években az ágazat érdeké­ben végrehajtjuk a rekonstruk­ciót, amire évek óta készülünk. Megragadjuk a lehetőséget, hogy a kormányzat a költségek felét fedezi. Tervünk egy fejő­ház és tejház építése, ezen kí­vül két, egyéb­ként 192 férőhe­lyes szabad tartású istálló beru­házása. Ezen kívül tervünk a meglévő csereszeri épületek át­alakítása. A beruházás tervezett költsége negyvenmillió forint.­­ Egy istálló elbontása és a fejőház-tejház alapozása meg­történt, pillanatnyilag a terület feltöltését, földelését végzik. Elég nehéz időben kezdtünk a beruházáshoz. Úgy tudunk bi­zonyos költségeket lefaragni, és a beruházás költségén nem túl­lépni, ha jelentős részét saját kivitelezésben valósítjuk meg. A beruházás után jelentősen javulnak a munkalehetőségek és a telepen hat-nyolc fővel csökkenne a szükséges munka­erő. Megalakult a Beregi Tej Gazdasági Társulás, amely két év alatt tejfeldolgozót építene fel Beregdarócon, ahol a gáz kedvező feltételeket biztosít. Gazdaságunk 8,3 millióval vesz részt a vállalkozásban és az eredményből 19 százalékkal ré­szesülhet. Indokoltnak látjuk az állattenyésztés támogatását, hi­szen­­ az egészséges táplálkozás elképzelhetetlen tejtermékek nélkül. Gyenge a — Szeretném azonban azt is hangsúlyozni, hogy a kormány­zat részéről további támog­atá­­sok válnak indokolttá, hiszen Magyarországon a felszabadulás óta a legkisebb tehénlétszám most található. Az ágazat ered­ményei nálunk sem a legjob­bak. Az egy tehénre eső tejter­melés várhatóan 2600 liter lesz. A tervezett 600 darab bor­júiból 560 születik meg. A mö­­vedéküszőnél a havi súlygyara­podás várhatóan 18 kiló, s a hí­­zósbikénál 27 kilogramm lesz. Pozitívum, hogy 12 vemhes­­üsző került értékesítésre a ház­tájiba, 30 ezer forintos átlag­áron. A tehenészet eredményé­re kedvezőtlenül hatott az, hogy az 1987. év végéig lét­­számtartási kötelezettségünk volt, ami lejárt. Ebből eredően az állományt nem tudtuk kel­lően selejtezni, így a gyengén tejtermelés termelő egyedek­et is állomány­ban tartottuk. 1986 második felétől fajtaátalakító kereszte­zés folyik Holstein-Friz fajtával. —­Elkerülhetetlen, hogy 1988 januárjától szigorúbb szelekció­val javítsuk az állomány ter­mőképességét, még akkor is, ha ez átmenetileg a­­ tehénlét­szám csökkenéséhez vezet. Ah­hoz, hogy az ágazat elmozdul­jon a mélypontról, a telepeken nagyobb fegyelmet kell tarta­ni. Meg kell találnunk azokat a dolgozókat, embereket, vagy éppen vezetőket, akik nagyobb odaadással, elkötelezettséggel végzik munkájukat. Bátrabban kell a fegyelmezés eszközéhez nyúlni, jobban végre kell haj­tani a mindenkori munkát, a jelentkező feladatokat. (Folytatás a 2. oldalon.) A résztvevők egy csoportja As elnök beszámol a közgyű­lésnek Megkezdődött az alma metszése Almásainkban megkezdődött a metszés. Sok múlik ezen. La­punk 4. oldalán cikket találnak a metszés korszerűsítéséről (Já­vor László felv.)

Next