Hídlap, 2009. október-december (7. évfolyam, 39-51. szám)
2009-11-14 / 45. szám
Teszt: Citroen C5 Prestige 1,6 HDi Egy germán Galliából Bukovics Kriszttián A Citroen C5 kombi - bocsánat,Tourer - már korábban járt szerkesztőségünkben. A maximálisan felszerelt kombi nagyon meggyőzően teljesített, de kíváncsiak voltunk, hogy a kis, 1,6 literes dízellel párosított limuzin kivitel is állja-e a versenyt a konkurenciával. A Citroentől megszokhattuk, hogy egyre-másra rukkol elő az átlagostól merőben eltérő, olykor szinte sokkoló megjelenésű autókkal, elég csak a Picasso változatokra gondolnunk. A C5 esetében azonban más eszközökhöz nyúltak a franciák: a különcségek helyett ezúttal a nagyközönség által leginkább emészthető formatervet álmodtak, és készítettek egy - gyakorlatilag - német limuzint. Az új C5-ÖS - a kevés babért arató előző generációt követően - ugyanis nyugodtan letagadhatná francia gyökereit, az emblémát letakarva kevesen tippelnének arra, hogy egy Citroennel állnak szemben. A leg adatok Méretek (mm): hosszúság 4779, szélesség 1860 magasság 1451, saját tömeg 1578 kg, megengedett össztömeg 2040. Motor: 1560 cm3, max. teljesítmény: 88 kW (11 OLE); maximális nyomaték: 240/1750 Nm/ford; átlagfogyasztás 4,7-7,31, tesztfogyasztás 6,31; 002 kibocsátás (g/km): 149; gyorsulás (0-100 km/h): 12,2, végsebesség 191 km/h. Alapár: C5 Collection 1.8 i 16V127 LE 5 790 000 Ft, tesztelt C5 Prestige 1,6 HDi ára: 6 340 000 Ft. jobb német hagyományokat követő limuzin forma egyes részletei mintha ismerősök lennének más típusokról, gyakorlatilag az egyetlen árulkodó jel - az is csak az avatottabbak számára - a C6-hoz hasonlóan homorú hátsó szélvédő. A többi részlet gyakorlatilag bármelyik másik európai gyártó terméke is lehetne. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a tesztautóból hiányzott a legendás hidropneumatikus rugózás, akkor akár arra is gyanakodhatnánk, hogy a Citroen hátat fordított minden hagyományának és egyszerűen készített egy tucat autót. Pedig nem, csak a tipikus gallos megoldások ezúttal a lemezek alatt lapulnak. Az ajtók viszonylag szélesre nyílnak a C5-ön, a beszállást azonban szokni kell: az alacsonyan futó tetővonal miatt az első néhány alkalommal sikerült megfejelnem a felső keretet, némi vigaszt mindössze az nyújtott, hogy útitársaim is hasonlóan jártak. Magyarán: a megszokottnál hajlékonyabb módon lehet „csont nélkül" bejutni a C5-be, mind elöl, mind hátul. Ha ez sikerült javul a helyzet, bár a külső méretek tágasabb utasteret sejtetnek, de azért szorongani nem fogunk a francia limuzinban. Odabent azután már mindenütt tetten érhetőek a tipikus citozenes jegyek: az ülések kényelmesek, a volán közepe fix, a Tourerben megismert műszerek megvilágítása a megszokott narancsszínű, miképpen a központi kijelzőé is. A volán fix részére rengeteg gombot telepítettek, amelyek közül a gyorsan sötétedő téli napokon számomra a leghasznosabbnak a háttérvilágítást kiiktató billentyű bizonyult: egy gombnyomásra minden, az esti vezetést zavaró 46 hídlap