Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1884-01-03 / 1. szám

Esztergom, VI. évfolyam. I. szám. Csütörtök. 1884. január 1an .Vegjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre.............................................6 fit — fél érvre...............................................3„ — 11 egy adón «.............................................1 . r*<) Egyes »zámára 7 kr. kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. ^Széchenyi tér 35. hová a lap t>7,filléii részét illető közlemények kiiMindSk. KIADÓ hiVATAL: |SZÉCHENI‘TÉR hová a hivatalos s a hirdetések, a figiltlérbe szánt közlemények, elölietési pénzek és reklamálások inté/éiitok. HIVATALOS HItÖNJ-TIÍSEK : MADÁNI1 IfDETÉSEK 1 szótól 100 h»óíj — fi t. 75 kr. 1 oo—200-ig . 1 „ r.o „ 200-nOO-i« . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 00 kr. megállapodás szerint lehető legjHiányosabban közölednek. NYÍI.TTI&R sora 20 sz. SZERKESZTŐSÉG: HIRDETÉSEK. Bevezető. Az Esztergom és Vidéke hatodik évfolyamának első száma élén újra összefoglaljuk azon irányelveket, melyek vezérelni fognak. Mindenekelőtt figyelmes őrei leszünk a közélet eseményeinek, pontosan feljegyezzük mindazt, a mi városunk és megyénk szellemi és anyagi érdekeit illetőleg felmerül. Országos közérdeket nem tárgyalunk, politikai problémákkal nem foglalkozunk, elég tennivalónk marad így is a társadalmi kérdések körül, melyeket független álláspontról igyekezünk megvilágítani. Nem szítunk fajgyűlöletet, nem keserítjük el a kedélyeket, de a hiányok pótlása s a hibák megjavítása mellett is társadalmi élet harmóniáját s a békés egyetértést fogjuk keresni. Élénk és változatos modorban dolgozzuk ki az egészen minket érdeklő apróbb-nagyobb) eseményeket s lapunk évfolyamai által maradandó értékű naplót akarunk visszahagyni az utódok számára, kik majdan mint egy kevesebb küzdelmü s gyümölcsözőbb aera bajnokai összegezve fogják találni Esztergom lelkes férfiainak legnemesebb törekvéseit a megye és város fölvirágoztatása érdekében. Küzdeni fogunk a szétdarabolt városrészek egyesítése mellett. Emelni fogjuk a közélet tényezőit, az egyesületi életet és szellemet. Érvényt szerzünk a szép jó és igaz törekvéseknek bármilyen téren merüljenek is föl. Iparunk és kereskedelmünk emelkedését Esztergom emelkedésével fogjuk mindenkorra azonosítani s a legcsekélyebb eredményért is mindig nyitva lesznek hasábjaink. Földművelő népeink művelődése és gyarapodása, az ismeretek tárházainak védelme és emelése, szóval az átalános szellemi gazdagulás kiküzdése legkedvezebb törekvéseink közt fog maradni tovább is. Közleményeinket élénken és formásan írjuk meg és adjuk ki, elágazott irodalmi összeköttetéseink pedig lehetővé teszik, hogy olyan vidéki lapot szerkesszünk, mely irodalmi színvonalon áll. Ezek a törekvések fognak folytatást nyerni hatodik évfolyamunkon keresztül. És most Isten segítségével indulunk a kijelölt útra. Az „Eszteren is Vidikß“ tárcája. SZÉP SZEMEID. . . „Szép szemeid könnyben égnek Köny gördül le szép orczádon, Szólj mi bánat érte szived ? Mért könnyezel én virágom ? Kökény szemed ki van sírva Oh szólj mi bránt, édes lelkem?“ Felkaczagott erre a lány ; — „Semmi, csak tormát reszeltem!“ HEVESI JÓZSEF: Szebb jövőnk. Uj esztendőnk újjáalakítva találja a megyei és városi tisztikart s újjáalakítva számos egyesületünket. Uj tevékenység indulhat meg tehát minden irányban. Még a közbiztonság és rend dolgában is új fejezetet jelölhetünk, amennyiben a veszten hőnapjától a csendőrség is megkezdte működését. Nagy bizalommal és várakozással tekintünk tehát az uj év elé, mely immár megállapítva találta mindazon tényezőket melyek méltán fűzhetők össze az adott viszonyokkal. A megyei élet a megyeházán közponosul össze. A kiválóbb képességek si gentri tehetségesebb tagjai a megyeinden részéről itt találkoznak, hogy ralivetve segítsék elő Esztergom megye vidékeit. A megyei bizottság az értelmi . . . is vagyoni erőket egyesíti az egész megyéből. Legilletékesebben czimezhetjük tollát az jj megyeházára mindazon óhajtásainkat, melyek az általános jóló alapjait képeznék. gyo Első óhajunk, hogy a város és me között a legelőnyösebb viszony erősödjék meg. Ismerje el a városi megye törvényhatósági felsőbb jogát, de ismerje el a megye is a város szél történeti múltján alapuló jogokat s tekintse sohsa olyan alárendelt részletének, mint akár egy megyebeli községet. Esztergom szebb jövőjének előkészítésében munkálkodjék közre a megye is, mégpedig első sorban. A városró ?dok összeolvasztása, az egységes Esztergom nem csorbítaná meg a megye hatáskörét, csak látszólag vonná kisebbre terjedtségét s ezekért az áldozatokért szép jövőjű megyei központi várost teremtettének. A nyomorúságos megyei utak, mint a közlekedés meg a forgalom akadályozói a helyi ipar és kereskedés gátolói. Silányságuk által lassan-lassan közmondásokká kezdenek válni. Itt az ideje elját annak is, hogy a közlekedés melyeszerte alapos javításon menjen koreszt i 1. A város értelmisége ne tissza a várost érdeklő ügyek vonuljon tárgyaásától, de a közgyűlések tónusa is legyen ildomosabb és méltányosabb, hogy a kiválóbb erőket szét ne robbantsa. Kevesebb dictióval s több munkával skeresebben lehetne városi ügyeinket iézni, amint azt a példák is igazolák. Egyesületeinkből rekesszük ki a vi zályt s a viszályok magvát a politikai számcseréket, melyek különösen az idén élesebben fognak fölmerülni. — Teljesítsük kötelességeinket örömmel,szenteljük képességünket a közéletnek, keressük a békét, ne kerüljük a közjó harc,át s legyünk hazaszeretet,linkben először is jó esztergomiak, lelkes közharczosok s buzgó napszámosok. Akkor aztán mienk a megérdemelt szebb jövő. A fővárosból. Dicsőség a mennyben az Istennek és békesség a jóakarata embereknek.“ Karácsony napja van. A béke, a szeretet és a boldogság ünnepe. A mindennapi küzdelem, a lét harcza megpihen és az emberek szivét megczáfolja a béka szelíd angyala, az áldástalan gyűlölet helyét a szeretet isteni érzése foglalja el s a fájdalom könyüi helyett a szemekben az öröm és boldogság tündöklő cseppjei ragyognak Légy üdvözölve magasztos ünnepe az egyenlőségnek. A mely megengeszteled a haragot, kiegyenlíted az ellentéteket, a mely egyenlővé teszed a gazdagot a szegénnyel, az urat a szolgával, a hitetlent a hívővel, a gyermeket az aggal a békében, a szeretetben a boldogságban. Légy üdvözölve szent karácsony napja ! Bizony csepp hijja csak, hogy nem valami kenedríjes karácsonyi czikkel váltottam volna fel azz én fővárosi levelemet, de még idejekorán vettem észre akaratlan elbicsaklásomat. Azután meg nem is nagyon szeretem azokat a konventionális elmélkedéseket, amelyek minden esztendőben megújulnak. Ugyanaz a főzelék, csak a rántás uj. Csakhogy miről írhatnék én ezen a héten, ha nem a karácsonyról ? A FIA BOLONDJA. Rajz. Az egész házban még mindenki édesen szunnyadott, mikor a mi hősünk nyomorult szobájában már a munkaasztal előtt ült s mohó szorgalommal serénykedett. Egy szál remegő lángú faggyú világította meg az ínség és munka gyertya tanyáját. A sajátszerüen összetákolt ágyban egy hatalmas szakálú férfiú pihent tökéletesen felöltözködve. Előtte egy rozzant széken hírlapok és könyvek. A kis szoba mind a négy fala teli volt aggatva ócska ruhákkal. Egy sarokba összelmhmozott rongyokon pihenteti magát a legkorábban kelő ember s már egész készen ült oda a kis asztalhoz, hogy legsivárabb foglalkozását megkezdje. Hat óra körülhetett. A falon lógó kis plékályhában még nem szuszogott a minden utczáról szedett-vedett forgács és galy, hiszen még nincs is szükség rája. Az a másik még édesen neki pedig nem kell a meleg szoba.alszik, lött Száraz ujjait a faggyú gyertya lángja fömelengeti s hófehér haja, szakála és bajsza ilyenkor valóságos hazugságnak látszik, olyan keményen daczol a hívatlan téllel, mely leginkább szeret a szegényeknél tanyázni. Hát csak amolyan igénytelen emberrel van dolgunk, aki nem számít. Szava nincsen, jó embere nincsen, csak bfr nyomora, keserves munkája és incselkedő reménye van. Hiszen a remény egyformán biztatóan tekint mindenkire s ha százszor is megcsal mégis bilink benne egész a sírig. Neki pedig volt mit remélnie. Innen onnan öt éve már, hogy hazajött a fia. Hazajött egyenesen az igénytelen ember nyakára, aki a ruhafoldozásból alig hogy magát is föl tudta tartani. Az athléta ember előkelő ruhában haza, pedig már a koldusokhoz tartozott.tért . A kereskedés tönkre ment apám, állásomat elvesztettem, most majd nálad várom be mig megint feltűnik szerencsecsillagom. És az öreg könnyes szemekkel üdvözölte a tönkre ment férfiút. Az öröm könnyei voltak azok. — Milyen szép ember vált belőled ! — kezdte az öreg milyen hatalmas megjelenésed, érczes hangod, férfias erőd s szép tehetséged van s nem kellettél a világnak. No jó. Kellesz nekem. Majd dolgozom én helyetted is s ha állást, kapsz, akkor majd pihenőre megyek hozzád. Hát most mondd el, hogy mi újság Budapesten, mikor lesz kormányválság, mikor lesz háború, bizony mind a kettőre nagy szükségünk lenne. Sokan vagyunk, rossz sorsunk van s ennek a mostani kormány az oka. A szegény öreg még akkor nem tudta, hogy fiának olyan rovása van, mely egész jövőjét tönkre tette. Nem a kereskedés jutott csődbe, csak a könyvvezetőt bocsátották szabadon minden ajánló sor női , UQI. Ezer szerencse, hogy a jólelkű keresikedő nem firtatta tovább a dolgot, pedig a könyvvezető úr sok hamis számmal dolgozott. Az athsta hazajött. Azon kezdte, hogy reformokat hozott be. Először is újságot járatott. A politikus öregnek az végtelen nagy élvezetet nyújtott. A mi haszna fiú nagy páthosszal tudta a hasábokat felolvasni s minden európai eseményhez saját külön véleménye volt. Mig az öreg ócska ruhadarabokat restaurált, addig a faczér ember vezérczikkeket és politikai költeményeket szavalt. Az érdekesebb részleteknél mindig megakadt a tű s ilyenkor igen nevezetes véleménycsere fejlődött ki az apa s a fiú között. Nem egyszer össze is tűztek, annyira eltérő külön véleményük volt, például az utó- indiai franczia-chinai bonyodalomról. De azért az öreg mégis nagyon respectálta fia tudományát s nagyra volt vel*e mindenütt, még ahol nem is törődtek vele. Hiszen egyedül neki élt. Érte dolgozott, miatta nélkülözött, végette küzködött s a hatalmas ember méltóságán alul valónak találta, hogy az öreg mesterségébe konárkodjék. Nagyon későn szokott kelni. Mikor fölébredt, az öreg már megkereste a reggeli életet. Hazavitte a limlomot, félóráig kapacitálta a restaurált kabát tulajdonosát a magasnak talált munkadíj miatt, zott hírnevére, emlegette becsületes hivatkomunkáját, szidta a szédelgést meg a kontárságot, mely nem szakembernek szerzi meg azt, amit ő veszteni kénytelen. Elmondta egész részletesen, hogy az ujjáteremtett ócska kabát milyen procedúrán ment keresztül. Hogy először Duna vízben ázott három óráig, aztán saját találmánya tisztító vízbe került, onnan a kályha melege fölé, azután szakértői szemle alá s mikor már egész tiszták voltak a foszlányok, akkor inventiója minden sokoldalúsága kellett hozzá, hogy belecsempésszen foltokat, belelopjon uj gallért, amit senkinek nem szabad észre venni, szóval úgy belekevült munkája magyarázatába, hogy elvégre is kifizették neki azt, amit kért. Éne az öreg fakó nyári ruhájában élénk sietséggel sietett ki a piaczra svott tejet, kenyeret és fát. Útközben befordult a holdn dohányért, mert fiának az a szokása volt, hogy egész nap se tett mást, csak hatalmas füstfelhőket fúj az újságolvasáshoz és vitatkozáshoz.