Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-04-08 / 28. szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS­ CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre . . 1 frt 50 kr. Egy szám­ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: hová a SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI­ TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK: HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig . frt 75 kr. 100-200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETESEK megállapodás tángosabban szerint legju­közöltetnek. NYILTTÉR sora fc0 kr. VÁROSHÁZI ÜGYEK. I. Esztergom, ápril 6. város tanácsa az ellenőrző bizott­ság jelentését pontonként tárgyalás alá vévén, arra a következőket terjeszti elő . Az I. pont kizárólag a beérkezett ügydarabok számát összesítvén, arra vo­natkozólag előterjeszteni valója a ta­nácsnak nincs. A II. pontra vonatkozólag a város tanácsa megbízta fő-és aljegyző urakat arra nézve, hogy a városi levéltár 3. osztályában még az absolut rendszer­ből fennmaradt értéktelen iratok eltávo­líttassanak, és az ekkép megszabadított állványokon az 1872. évi árvás ügyira­tok egész 1882. év végéig helyeztesse­nek el, azonban az 1883—84. és 1885. éviek, mint a melyekre igen gyakran szükség van, továbbra is a kiadóhiva­talban tartassanak meg, miután az elő­iratás nagyo­bb kényelemmel és keve­sebb idővel eszközölhető ekkép mintha minden szükséges előiratért a referen­seknek a levéltárba járniok kell. Nem látja egyébként szükségesnek a város tanácsa, hogy a telekkönyvi ügyiratok a kir. járásbírósághoz átté­essenek, miután az esztergomi járás­bíróság irattára amúgy is túltörnve lé­tén, ezen átadás által a városi lakos­ság azon része, mely telekkönyvi jog­igyleteire vonatkozó okmányokat óhajt megtekinteni, ettől elzáratnék legalább s azon időre, a mely idő alatt azok a járásbíróság irattárában szabályszerűen elhelyeztetnek. Egyébiránt a városi iktató és levél­tárnoknak a kiadással szemben kifej­tett védekezése, a fentebb vázolt viszo­nyok között nem helyeselhető, miután a közgyűlési 3/85. számú határozatának érvényesítése a kiadó mulasztásán nem akadt fenn. A III. pontra vonatkozólag annak előrebocsátásával, hogy Polyák Vilmos kiadó fegyelmi hatósága által érzéke­nyen fenyíttetett, a­mennyiben a városi nyugdíj­alap javára 50 frt pénzbir­ságban marasztaltatott, mely összeg a letéti pénztárba már tényleg be is fi­zettetett, megjegyzi a város tanácsa, hogy az iroda és kiadó hivatal átvizs­gáltatósága ellen akadály nem görditetett sőt ugy az irodai munkák, valamint a kiadományozásnál is fenakadás nem volt a kiadó könyv pedig 1886 óta pontosan vezettetik, és az egyes ügydarabok fel­dolgozásáról vezetett irodai munkaköny­vek is daczára az ellenőrző bizottság elnöke által kifejezett »szükségtelen­ségnek« — vezettetnek. A IV. pontnál a város tanácsa mind­a inkább azon meggyőződésre jut, hogy polgármester mellé fogalmazásban jártas egyén alkalmazása elkerülhetlen, mert a polgármesternek a város ügy­forgalmáról teljes áttekintéssel kell bír­nia, a beadványok tartalmát tudnia, és az elintézések körül folytonos nyilván­tartást vezetnie, ez pedig csak akkor érhető el, ha a közigazgatási és elnöki beadványokról ugy a nyilvántartás va­lamint a mutató pontosan kezeltetik, az azonban nem képzelhető, hogy egy személyben az iktatást, irattározást, mu­tatót, katonai nyilvántartást, adó-, és illetékügyi idegen megkereséseket a fo­kozott kívánságok szerint valaki telje­sítve és még fogalmazványokkal is meg­bizassék, meg van győződve, a tanács, hogy Weid­inger Antal munkásságában és szorgalmában senki sem kételkedik, de a korral hanyatló rugékonyság, más­részt az előadott munka­halmaz egye­düli oka annak, hogy a beiktatott ügy­darabok nincsenek mutatóba vezetve. A városnak munka­erőket nevelni kell a maga számára, mit csakis úgy érhet el, ha az alsóbb rangú állások­nál tért nyit a bejuthatásra, és alkal­mat ad a tehetségek Ezen indokokból a város kifejlesztésére. tanácsa egy polgármesteri fogalmazó állás rendsze­resítését 450 frt évi illetménnyel hozza javaslatba. Az V. pontra vonatkozólag a város tanácsa csak örömmel veheti tudomásul azt, hogy a bizottság az aljegyző úr tevékenységi statistikáját oly pontosan állította össze, és annak teljes feldol­gozását felemlítette, azonban ugyanezt elvárhatta a főjegyző úrral szemben is, a­kinek kiosztott ügyforgalmáról a sta­tistikát már nem a tényeknek megfele­lőleg állította egybe, mert a főjegyzőnek kiosztatott 1049 ügydarabon kívül kö­telessége a közgyűlési tárgyakat is fel­dolgozni, a­mi a múlt évben 211 ügy­számot képezett, vezette ezenkívül decz. 1-ső napjáig az adókatasteri nyilván­tartást, vezette az összes iparügyet, az 1884. évi 17 tczkben előirt iparos se­géd és tanoncz anyakönyveket kiállí­totta, a munkaadó és tanonczok szülei közt megkötött szerződéseket, munka­könyveket, és az iparlajstromokat ve­zette, ezen munkakörben begyűlt ügy­szám meghaladja a 700 számot, ő reá bízatott ezeken felül a katasteri felmé­résekhez szükséges minden előmunkálat megtétele, milyen a határbejárás ez al­kalommal felmerült határvonalak, téves felmérések helyreigazításának munkálata és továbbá még az esztergomi választó­kerület központi választmányának jegy­zői teendői. Ily munkakörből nem a számok men­­nyiségéből határozandó meg egyes tiszt­viselő tevékenysége, hanem abból, mily fontosságú valamely tárgy és annak tanulmányára szükséges időt mily mér­tékben vesz egyes ügydarab igénybe, ha tehát összegeztetik szám szerint a fő­jegyzőre kiosztott ügydarabok száma, kétségtelen, hogy ő reá a katasteri nyil­vántartás és ezzel járó birtokívek át­igazításán kívül 2000 ügydarab hátra­lék, a tevékenység rovására felhozható. A VII. pontban felhozott azon pa­nasznak, hogy a házi árva és alapít­ványi pénztárak 1884. évi számadásai a bizottság jelentésének benyújtása ide­jében még nem voltak átvizsgálva, már­elég tétetett, s habár kétségtelen hogy ezen számadások átvizsgálása kivéve az árva számadásokat, melyek már felsőbbi átvizsgáláson is átmentek, — ne­hézkesen halad, ami a számadá­sok terjedelmében találja megfejtését ; mégis megjegyzés nélkül nem hagy­hatja ezen városi tanács, azon téves felfogásból származó eljárást, mely a jelentés fogalmazásában észlelhető, hogy egyik és másik tisztviselőnek a magán az „Esztergom és Vidéke" tárcája. (Elbeszélés.) Már két hétig viseltem a »bejegyzett« gyvédjelölti titulust, de két heti praxisom smmi másra ki nem terjedt, mint az ik­izó hivatalok alapos ismeretére, nem k­­én egyéb foglalatosságom, mint a törmér­ek kérvényekkel, keresetekkel egyik biró­lytól a másikig rohanni s ott azokat a­­paszemes iktatónak orra elé letenni, a­zit különben bármely ostoba hordát alap­izsgált s szigorlat nélkül is hasonló pon­tssággal s lelkiismeretességgel tudott vlna elvégezni. Kezdtem boszankodni az én »zöld fis­ílis« principálisomra, amért nem respek­tja kellőkép indexem ama ékes »adnotata« : »polgári törvénykezési rendtartás, » eséretes szorgalom, kitűnő előmenet«. isz nem azért tettem szigorlatot, nem­­ért tanultam meg szóról-szóra a perrend­ítást, s nem azért tudom a paragraphu­kat szám és lapszám szerint idézni, —­­gy ily rengeteg tudomány mellett csak­­ rdári teendőkre érdemesítsenek! Türelmem napról-napra fogyott s annak eljét lelkemben mindinkább növekedő vágy tölte be — az első tárgyalás után. Mennyire is megörültem, mikor egy este főnököm így szólt: — Amire, ma bálba megyek, holnap alszom. Végezze el helyettem a holnapi tárgyalást. (Oh, áldott »kaczczenjammer«, neked köszönhetem, gondolom, e szeren­csét !) Tanulmányozza csak át az aktákat, s látni fogja, hogy a pert okvetlenül meg kell nyernünk. Mert feltéve, de meg nem engedve, ha a per végső stádiumában a hol­napi szakértői szemle hátrányunkra ütne is ki, ez nem alterálja a dolgot,­­ akkor egyszerűen úgy allegál, spektábilis, hogy a tisztes alperesi matróna két év alatt a körülményekhez képest vagy kihizott vagy kisoványodott a peres köpenyből; s igy újra részünkön az igazság! S most Isten Önnel, Amire, Isten önnel! Ki írhatná le azt az örömet mely e sza­vak után lelkemet eltöltötte ? Hiszen oly régóta táplált óhajom megy teljesedésbe ! Otthon rögtön hozzáfogtam az aktalaby­rinth­­ tanulmányozásához s nagy nehezen kisütöttem a per mibenlétét. Nem volt ugyan valami pikáns történet (pedig meg­vallom, nagyon szerettem volna) mégis nagy érdeklődéssel foglalkoztam az üg­­gyel. Fővárosi szabómester felperes beperelte Cs. Aranka fiatal özvegyet egy köpeny ára iránt, melyet alperesnő bársony­felpe­resnél két évvel ezelőtt megrendelt, de visszaküldött, okul adva, hogy az neki szűk. Ezen kifogás tagadása folytán a bíróság szakértői szemlét rendelt el annak megál­lapítására, vajjon a kérdéses köpeny tény­leg szűk-e ? A tárgyalás előtti éjjelen izgalmas ál­mok gyötörtek, valóságos lázbam égtem. Az álomképek zűrzavarából minduntalan kitűnt egy csinos női alak, a­mint kaczér tekintetével, csábító mozdulataival meg­vesztegetni törekszik. Nem tudtam ellen­állani az ingernek. A tárgyaláson allegáltam ; a meghizás argumentumát rossul el­hallgatván a pert elvesztettem. Aztán mi­kor a zöld fiskális szeme elé kerültem s referáltam a pervesztésről, ő pedig a világ legnagyobb szamarának deklarálva elker­getett, felébredtem. Oh, mily jól esett tapasztalnom, hogy mindez — csak álom volt! — Úrfi, ura, már félkilencz ; talán el­feledte, hogy tárgyalása van ? — zsém­beskedett a jó Marcsa néni, kedves szállá­sadóm. — Dehogy feledtem, dehogy. .. hisz mindig csak arra gondolok. No, de rögtön készen leszek. S siettem irgalmatlanul ; a reggelit már­éi nem költöttem, csak rohantam lóhalálá­ban a bírósághoz. Mikor a tárgyalási terembe léptem, a jegyzőn kivül még senki sem volt jelen. Én is szerényen húztam meg magam egy kuczkóban. Később bejött a biró hosszú szakállával, kopasz fejével s mikor kér­dezte, ki s kijáratban vagyok, alig tud­tam neki nevemet megmondani, — annyira gyötört a lámpaláz. Azután lassan-lassan megnépesült­­ a kis szoba; eleinte egy-egy ismerős fiskális vagy kereskedő, később csinos fiatal nő lépett be. Oh, mekkorát dobbant a szívem, mikor megpillantottam kedves, széltől ki­pirositott arczát! Ilyen forma volt az én álomképem is! Jaj, ha az az álom meg­valósulna ! Nem mertem tovább fekete sze­meibe nézni.. . féltem azok álmombeli csábító tüzétől. De végre is leküzdtem gyengeségemet és megszólítottam őt. — Özvegy Cs. Aranka úrnőhöz van sze­rencsém? — 1 Nem uram, nincs szerencsém még asszonynak, annál kevésbé van szerencsém özvegynek lenni, — volt a meg­semmisítő válasz, miközben az ajkáról ellebbent ka­czér gunykaczaj az összes jelenlevők figyel­mét magára vonta. Alig tudtam néhány bocsánatkérő szót hebegni, annyira zavarban voltam, pláne mikor hallottam egy fiskális szomszédjához halk hangon intézett megjegyzését »Sze­gény balek, biztosan az első tárgyalása, azért ilyen zavart«.

Next