Esztergom és Vidéke, 1914 (36. évfolyam, 1-103. szám)
1914-04-26 / 34. szám
2 írásának idejéig nem tudta megszerezni iskolai bizonyítványát, okvetlenül jelentkeznie kell a vizsgálatra, mert az erről való lekéséssel (a jövő évre) elveszti választói jogosultságát. A rendelet 16. §-a szerint ugyanis csak a megejtett rendes vizsgálat sikertelensége esetén lehet az írni-olvasni tudást utóbb az összeíró küldöttség előtt is igazolni. Az iskolai bizonyítványt pótló vizsgálat. Húsvéti számunkban kifejtettük, hogy mi nem sok reményt fűzünk ehhez a vizsgálathoz ; nem tudjuk hinni, hogy a szavazók száma ennek a révén (főleg a falvakban!) nagyobb fokban szaporodhassék. Mindamellett mint igaz demokraták, kik szívünkből óhajtjuk, hogy az eddig jogtalan alsóbb néposztály minél tömegesebben nyerje el a szavazói jogot: buzdítva buzdítunk mindenkit, ki erre a módra lesz utalva, hogy félretéve a dőre álszemérmet, bátran és önérzettel jelentkezzék a vizsgáztató bizottság előtt írniolvasni tudásának igazolására. Különösen két dolgot emelünk ki mint olyat, amely buzdítólag hathat a polgárokra. Egyik az, hogy a vizsgálat igen könnyű lesz, tudniillik nem kell a jelentkezőnek egyebet tennie, mint öt sort elolvasni és négyet sort leírni. Másik meg az, hogy aki már egyszer (például az idén) levizsgázott, annak soha többé nem kell vizsgálatot tennie. És azt is tanácsos megjegyezniük az érdekelteknek, hogy ha a rendes vizsgálaton őket akár saját hibájuk, akár a kérdezők elfogultsága miatt elutasítanák, még mindig módjukban lesz írni-olvasni tudásukat más helyen, a választókat összeíró küldöttség előtt is bizonyítani. Az a polgár tehát, kinek választói jogát csakis ez a vizsgálat akadályozza, nagyon rosszul teszi, ha ily szót sem érdemlő csekélység miatt akár hiú büszkeségből, akár megokolatlan félelemből megfosztja magát a legszebb polgári justól. e. é. v. ha majd egyszer azt halljátok, hogy a cigány nótafája a nótámkor felkacag : ne kérdjétek merre vagyok, hova mentem, s ne várjatok többé vissza. De sohasem. Ha akadna egy-két könny-csep szeretetből törüljétek azt is ki a szemetekből . . . Ne szóljátok meg az asszonyt énmiattam . . . Engem se, hogy búcsú nélkül elszakadtam . . Hozzátok száll majd a lelkem, s huzassatok ropogósát, bolondosat, kopogósát, hadd kacagjon a vigságtok fel az éjben; s hogy én örök boldog lettem, teli pohárral koccintsatok egyet érteni. ESZTERGOM és VIDÉKE, 1914. április 26 Legújabb női foglalkozások. Esztergomban az első női foglalkozás a tanítás, a posta- és táviró-kezelés. Első tanítónőink a városi elemi iskolát látják el. De vannak ezeken kívül szintén számbavehető zongoratanítónőink. Hanem azelőtt voltak még francia nyelvmesternőink is. A legrégibb női kézimunkát a varrónők céhe végzi. Nevezetes haladást jelentett városunkban az első kereskedelmi tanfolyam nőink számára. Új praktikus foglalkozásra képesített. Innen kerültek első gyorsírónőink, a gépírást kezelők, tehát az első újabb foglalkozású hivatalnoknők. Néhány év múlva bizonyosan lesz női orvos is Esztergomban — a nők vigasztalására. Nőink társadalmi szolgálata jogos és helyes életirány. Ezt a törekvést nem szabad sem kicsinyelnünk, sem lenéznünk, mert vétkeznénk a huszadik század haladásának élő törvényei ellen. Nyilvánvaló esemény már, hogy az életrevaló nő nálunk is érvényesülni akar. Erre buzdítanak külföldi nőtársaink, akik több évtizedes küzdelemmel vívtak ki önálló pozíciókat a társadalomban. Berlinben a polgári családok leányaikat rendszeresen ipari vagy kereskedelmi munkára képesítik. Párisban az első üzletekben, műhelyekben, sőt irodában alkalmazzák a mai kenyérkereső leányokat, akik nemcsak népszerűek, de nélkülözhetetlenek. Bécsben a legélelmesebb kereskedők és ügynökök szintén szakavatott nők. Aki megfordult világvárosokban, tapasztalhatta, hogy a díszműkereskedésekben, a nagy áruházakban, a fűszeresboltban és minden egyéb forgalmas üzletben udvarias és ügyes leányok szolgálják ki a nagyközönséget. Ez a népszerű, újabb női foglalkozás olyan pompásan bevált, hogy a kevésbbé ügyes és mégis drágább fiatal emberek közül többen fölöslegesekké váltak. A kereskedő segédek proletarizmusának azonban nem a nő, hanem a korszellem volt létrehozója. Kiváló erénye egyébként a mai kenyérkereső nőknek, hogy nem válogatósak a munka válfajaiban és így ma hatalmasan érvényesülnek a férfiak között. Nálunk — fájdalom — még mindig nem értjük meg századunk intő szózatát. Külföldön már régóta üdvösen bevált rendszer a nevelésben, hogy a hat osztályú népiskolai tanulás után, kereskedelmi tanfolyamot végeztetnek leányaikkal és így azokat biztos révbe segítik. Hazánkban a fiuk tökéletesebb kiképzésben részesülnek, mint leányaink. A külföldön egyformán kezeli a középiskola a fiukat és a kiváló leányokat. Ennélfogva ott a vezető nők száma nagyobb, mint nálunk, és így ott a női tehetségnek nagyobb értéke van, mint idehaza. A mai európai nevelés azonban már korán megérleli a serdülő leányban azt a korszerű eszmét, hogy nem a férj kegyelméből óhajt külömb sorsban részesülni, hanem egyenlő segítőtársa akar lenni az urának. Ez a vérré vált praktikus nevelés másrészt szerényebb és reálisabb igényeket fejleszt a nőkben, és így azok társadalmi tevékenységükkel biztosítják gyermekeiket az élet tengerén a hajótörés ellen. Ami a házi teendők kérdését illeti, azt olyanformán oldották meg a művelt külföldi társadalmakban, hogy a háztartás ismereteit esti vagy vasárnapi szakiskolában sajátítják el a kenyérkereső nők. Az újabb női foglalkozások különféle formáit egyrészt a családi állás, másrészt az illető nő képessége határozza meg. A kiválóbb tehetség természetesen, kiválóbb hatáskörre emel, ahol azután az illető teljesen önálló és független. Ma világszerte megbizonyosodott, hogy a szabott áru óriási üzletekben a nő kitűnőbb segéd, mint a férfi. Ezt már néhány budapesti áruház is igazolja. A főnöknek kevesebb a kiadása és a boszankodása. A női testület sokkal szerényebb, engedelmesebb, előzékenyebb, mint a folyton elégedetlenkedő férfi elem. Az újabb hódítások már a lehetetlenséget is legyőzik. Sok vaskereskedésben, sőt gépraktá r macskák patrónusa. Irta : Baláss Ignác dr. Csak kevesen tudják, hogy Budapesten macskavédő egyesület is van, mely az állatvédő egyesületnek úgyszólván egyik szakosztálya humánus tevékenységét kizárólag a macskáknak szenteli. Az egyesület tiszteletreméltó elnöke Kovács Gergely nyugalmazott bírósági hivatalszolga. A hosszú idő alatt, melyet az igazságszolgáltatás kötelékében eltöltött, Kovács Gergely úgy kiművelte magát a jogtudományban, hogy akár ügyvédi irodát is nyithatott volna, ha a törvény ezt a foglalkozást formai kvalifikációhoz nem kötné. A Ferencvárosban, ahol évek óta lakik, meg is becsülik a nagy tudása miatt s amikor ebben a kerületben lelkes férfiak és asszonyok közreműködésével megalakult az első magyar macskavédő-egyesület, a közbizalom Kovács Gergelyt állította annak elére. Lélekemelő momentum volt, amikor Kovács Gergely székfoglaló beszédében kifejtette, hogy mily kevéssé irigylésre méltó Magyarországon a macska helyzete, s fogadalmat tett, hogy minden tudását és tehetségét a szegény, félreismert macskafaj sorsa javításának fogja szentelni. Az alapszabályok, melyeket gyűlésen bemutattak, pontosan mega állapítják az egyesület célját. Mihelyt a kellő anyagi eszközök rendelkezésére fognak állani, macska-otthont s macska-menedékházat fog alapítani elaggott, rokkant és züllött macskák számára. Addig is azonban, míg ezt a nagystílű programmját megvalósíthatja, erkölcsi támogatásban fogja részesíteni a macskákat. Ez az erkölcsi támogatás juttatta Kovács Gergely elnököt a vádlottak padjára. Egy napon, amint örömvölgy uccai lakására hazatért, a házmester lakásából szívtépő macskanyávogást hallott. Kovács Gergely fogadalmához híven, segítségére sietett a szorongatott macskának, s eközben súlyos nézeteltérés merült föl közte és a házmester közt. — Ne fájjon magának a más macskája ! — ordított rá a házmester s kiutasította szobájából az elnököt, viszont Kovács Gergely azt ordítota, hogy neki úgyis mint embernek, úgyis mint a macskavédő egyesület elnökének joga, sőt kötelessége minden macska-ügyért síkra szállani, s energikus hangon követelte az állatkínzó házmesteri csemete példás megbüntetését. A házmesteri lakásban a két férfiú közt váltott eszmecseréből csak ennyit érdemes följegyezni. A folytatása az a per, melyet a házmester becsületsértésért és magánlaksértésért indított Kovács Gergely ellen s melyet a büntető járásbíróság tárgyalt. Kovács Gergely részletesen kifejtette a bíró előtt a macskavédőegyesület programmját s aztán emelkedett hangon jelentette ki, hogy Isten látja a lelkét, ő nem cselekedhetett másképpen. — De azzal, hogy nem távozott a lakásból, mikor a házmester arra többször felszólította, magánlaksértést követett el, — jegyezte meg a bíró. — Kérem tisztelettel, én távoztam volna, csak kötelességemhez híven tiltakozni akartam az állatkínzás ellen. — A szándék, elismerem, jó volt, de azért mégis csak büntetendő cselekmény az, amit elkövetett. — Ezt nem értem. Hiszen ha jó volt a szándék, akkor,mint az ügyvéd urak latinul mondani szokták, hiányzik a gonosz delus. De van nekem még más kifogásom is. A házmester lakásába minden lakónak joga van bemenni, akár tetszik a házmesternek, akár nem. Engem ő a lakásból ki nem utasíthat, ergo kérem alásan nem követtem el magánlaksértést. — Ez okoskodásnak szép, de nem igaz. A bíró húsz korona pénzbírságra ítélte a vádlottat, ami a macskák minden igaz barátját bizonyára fájdalommal fogja eltölteni. — így fizet ma a törvény a legszebb szándékáért I