Ethnographia • 23. évfolyam (1912)
IV. Irodalom - Jellinek Morton: Dr. Siuts, Hans: Jenseitsmotive im deutschen Volksmärchen 308
kép történik, de legtöbbször úgy, hogy a fog odvába bele kell szúrni ez eszközt, míg vért nem fakaszt. A lyukat betömik kemény faékkel, a véres vájat pedig visszaviszik oda, ahonnan vágatott vagy véretetett, hogy a betegség ott maradjon. A szokások eredetét vizsgálva, kimutatja az író, hogy a legtöbbnek magyarázata a mágikus, fétisszerű erők hatásában keresendő. Csupán a ténykedés alapja (vágás és tömés) származik természetes okoskodásból. A berkenyefa nagy hatása pl. onnét ered, hogy ez a fa Ukko isten feleségének, Rauninak* a szent fája. A holttesthez fűződő hiedelmek pedig a finnugor népek ősi halotti kultuszában gyökereznek. A vajason kívül fontos gyógyítómódok még: ásóval, pálinkával, dohánynyal való gyógyítás vagy fájdalomcsillapítás. Ezek természetes enyhítő hatását majd minden nép fölismerte. A fogfájás népies gyógyító módjai tehát részint természetes okokból, részint babonás hiedelmekből származnak. Bán Aladár, Wiklund K. B.: Skandinavien som ö i lapparnas förestcillningar, 1912. (Skandinávia mint sziget a lappok képzeteiben.) A Lidón Evald professzor tiszteletére kiadott ünnepi albumban jelent meg a tudós szerzőnek e 8 lapra terjedő kis értekezése, mely egy érdekes adalékot világít meg a lappok régi képzetvilágából. Felkutatja a különböző kútfőkben található idevonatkozó adatokat s kimutatja, hogy a lappok— skandináv szomszédaik hatása folytán — a Skandináv-félszigetet szigetnek képzelték és Skadesi-suolo (s ehhez hasonló) néven emlegették. A suolo szó összefügg a finn salo (erdős sziget, erdőség) és az észt sal (mocsári sziget, halom) szóval, melyet Thomsen a litván-lett sala (sziget) szóból származtat. Ez is egyik bizonyítéka, hogy a lapp nyelvben sok emléke maradt fenn a skandinávok ősi képzeteinek. Bán Aladár, Dr. Siuts, Hans : Jenseitsmotive im deutsehen Volksmärchen. (Teutonia, 19-ik füzet.) Leipzig, Avenarius. 1911. XIV. -f 313 1. Szerző eleve is kijelenti, hogy a mese chtonikus és animisztikus képzetekből ered és így csöppet sem kell csodálkoznunk, ha könyvét olvasva, látjuk, hogy mindent „ Jenseitsmotiv”-nak, azaz a másvilág fogalmából eredő motívumnak nevez. A kutatás anyaga 241 mese. Ezeket a Hádesbe való utazás gyűjtőfogalma alá fogva, a következő kilenc mesetípusba osztályozza: a) „A félelem nélkül való királyfi* (Grimm: 121); b) „Az aranyhegy királya" (Grimm: 92.); c) „A vasbotos Hans" (Colshorn: 48.); d) „Az ördög három arany hajszála" (Grimm: 29.) ; e) „Az aranyos toll és arany Marcsa" (Grimm: 186.); f) „Rézhegy, ezüsthegy és aranyhegy" (Grimm: 60.); g) ,,"A három fekete kakastoll" (Grimm: 116.); h) „Az élet vize" (Grimm: 97.); i) „Hans, meg a kis macska" (Grimm: 106.). Ezeknek a típusoknak variánsaiból a szerző kiragadja azokat a sorokat, amelyekben a másvilág leírását sejti. Szándékosan nem használom a motívum szót, mert Siuts nem az összehasonlító mesekutatás közkeletű motívumait tárgyalja, hanem inkább az elbeszélés technikájából eredő stereotip fordulatokat. Külön fejezeteket szentel a másvilág távolságának, határának és a határoló területeknek.