Ethnographia • 26. évfolyam (1915)

III. Népköltészet és népzene - Kodály Zoltán: Három koldusének forrása 307

Földhöz vágta magát, Nagyot kiáltott. Most már Dutko hisz. (Zsemlér, Bars vin, 1912.) Kodály Zoltán: Három koldus-ének forrása. Harsányi István „Két koldus-ének forrása" czímű­ czikkében­ kimutatta, hogy a dr. Sztripszky Hiador közlésében megjelent­ koldusénekek ketteje XVIII• XVIII-ik századbeli műköltőktől ered. Az alábbi néhány megjegyzés alapján talán sikerül valakinek ugyanazon sorozat 1., 2. és 7. sz. darabjainak forrását hasonló pontossággal megjelölni. 1. „Egykor a Szűz Mária . . . ." Ennek az 52-sornyi versezetnek, első látszatra, semmiféle szabályos strófa­szerkezete nincs, a mint hogy általában mind a hét koldusének egybe van nyo­matva, strófára tagolás nélkül. Pedig valamennyi, úgy ez az 1. számú is, strófás szerkezetű ; a versszakok körvonalai keresztültetszenek még az erősen megrom­lott szöveg alaktalanságán is. Első 15 sora még világosan mutatja a strófák 5—5 sorát (a­mely öt sor­ból kettőt elő, hármat utótagnak vehetünk), de a 16—18-ik, 19—21-ik sor, két csonka versszak, előtag nélkül; a 22—23-ik sor pedig csonka versszak utó­tag nélkül. Megint rendesen folynak a strófák a 24 — 28., 29—33., 34­—38 ik soron keresztül. A 39—42-ik sor­ csonka ismétlése a megelőző öt sornak. A 43—44-ik sor (= 22 — 23.) csonka előtag. A 45 —47-ik (= 50—52.) valószínű­leg rossz helyre tévedt utótag. Dr. Sztripszky e versnek dallamát is közli , s a strófaszerkezet szabály­talanságát előadásbeli sajátosságnak magyarázza: „Az utána (az első vsz. után) következő szakaszok dallamai azonban nem teljesen ugyanazon hangrendben követ­keznek. Előadójuk őket tetszés szerint alakítja, nyújtja, rövidíti, úgy, hogy bár alapjában véve mindegyikben ugyanaz ismétlődik, tulajdonképen minden szakasza más-más változat. Mintának azonban ez az egy is elég, minthogy egyetlen válto­zata se megyen túl ennek a hat hangnak keretén". Tehát reczitáló, strófátlan, alig verses ősköltészeti emlékkel volna dolgunk ? Ritka becses lelet volna, ha az volna. Eddig alig egy-kettő ismeretes a fajtájából. Mert a szichikus szerkezetű székely balladák egyrészt izometrikusak , egyenlő sorokból állanak, másrészt úgy­látszik, inkább csak a dallamot mellőző lejegyzésnek köszönhetik strófátlanságu­kat, mert máig élő testvéreik mind strófásak. Ha azonban az alábbi változatot Sándor kolduséval összevetjük, kiderül, hogy az ő rec­itálása csak romlás : a szöveget rosszul tudja, összezavarja s hogy 1 Ethnographia, 1915. 138. 1. 2 Ethnographia, 1908. 345—353. 1. 3 Ethnographia, 1908. 348. 1. A dallam leírásában alighanem hiba esett, a végző­dése legalább is szokatlan ; a 3-ik ütem bé-je helyett aisz-t kell javítani.

Next