Ethnographia • 38. évfolyam (1927) /Népélet/
Cikkek - K. Posonyi Erzsébet: Erdélyi János és a népköltészet (I-II.) 81, 165 - I
vel nemcsak levélben, de személyesen is érintkezett" 18 tőle vette át „a verselés szoros kapcsolatát a zenével, sőt ő a verselést egyenesen a zene leszármazottjának tekinti. (U. ott, 22. 1.) Ez a zeneszeretet viszi őt is, mint Horváthot a népdal felé. Már első drámai kísérletében a „Tempefőiben" közöl népdalt, majd „Karnyóné"-ban is; ezeket valószínűleg a nép ajkáról vette, ősi magyar nyelvünket szerinte az együgyű nép jobban meg tudta őrizni a maga eredetiségében, mint „a gyarló fordítók, kik nem az idegen nyelvet a mienkre, hanem a mienket akarták amannak kaptájára szorítani." 20 Azt tanácsolja írótársainak, hogy az előttük már többnyire ismeretlen sok jó magyar régi szót itt keressék: „Magyarjaim! literátorok! ne csak a külföldi írókat olvassátok, hanem keressétek fel a rabotázó együgyű ma gyárt az ő erdeiben és az ő seytha pusztáiban, hagyjátok föl a gyarló énekeskönyveket, a veszekedő prédikációkat, a szűz bibliopoliumon kiterített szenyes románcokat, hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonost; akkor találtok rá az Árpád szerencsi táborára." (U. ott.) Ez már nemcsak tisztán a zenéért, a régiért, a nyelvért való lelkesedés, ami Horváthot a népköltés felé viszi, hanem belevegyül a nép szellemi kincseinek bizonyos herderi értékelése is. Csokonai valóban ismerte Herdert. Az ő nyomán írt egy népköltészeti értekezést, s ez irányban már collegiumi évei alatt dolgozott: „Horváth hatása alatt maga Csokonai is népkölteményeket kezdett gyűjtögetni." 21 Úgy az értekezés, mint a gyűj temény elveszett, de nyoma megtalálható Csokonainak gr. Koháry Ferenc* hez 1797*ben Komáromban írott, munkái kiadásáért esedező levelében: „Kézírásban lévő munkácskái" között található u. i. a következő: „Régibb és újabb magyar népbéli dalok (Volkslieder), melyeket más csinos nemze* teknek példájára imitt*amott írásból és hallomásból összeszedvén, az el* vészestől megmenteni kívánt Cs. V. M. Van már illyen mindenes nóta valami 300." („Minden munkái" Schedel kiad. 850. 1.) Csokonai költészetét illetőleg: „Legnagyobb érdeme Horváthnak kétségkívül az volt, hogy a mire Csokonai Bürgerben külföldi mintát talált, arra magyaros útmutatást tudott neki adni." (Haraszti: Csokonai, 2011.) Dalaiban sok a népies kifejezés, alak, de még mindig inkább komikus hatásokra pályázó célzattal. Abban tér csak el Horváthtól, hogy idegen, többnyire jambicus versmértéket használ, amelynek „a nép előtt is becset és kedvességet" akar szerezni. 22 Vannak egyes dalsorai, melyekre feltétlenül a nép száján tényleg élő dalok hathattak, mint pl. „Lilla dalai" között a „Habozás" c. „Itt hagynám én ezt a várost, ha lehetne, Ha engemet az én Lillám nem szeretne." E két sor annak a népdalnak nyomán keletkezett, mely Erdélyi gyűjteményében két változatban is megtalálható: „Itt hagynám én ezt a Muzslát, ha lehetne, Ha engemet barna leány nem szeretne." („Népdalok és mondák" I. köt. 86. l.) A másik pedig a II. köt. 74. l.v án, így: „Itt hagynám én ezt a várost, Ha lehetne, Ha engemet egy szőke lány, Nem szeretne." 16 „Csokonai Vitéz Mihály verstani nézetei" 1899. Különlenyomat az ág. hitv. ev. gymn. értesítőjéből. (12. I.) 20 Csokonai M.: Minden munkái. Nemz. Könyvtár. Schedel Ferenc kiad. 1844. „Hévség" c. bordalhoz írt jegyzet. (302. 1.) 21 Haraszti Gyula: „Csokonai V. Mihály élete." 1880. (201. 1.) 22 „Minden munkái." Sched. kiad. „Anakreoni dalok" bevez. (296. 1.)