Ethnographia • 64. évfolyam (1953)
Adatok a néprajz történetéhez — Contributions á l'histoire de l'ethnographie - Sándor István: Néprajzi múzeológiánk kezdetei — The beginnings of Hungarian ethnographical museology 312—344
véljük, e gyűjtemények egyes különösen furfangos ezermester-készítményei, vagy különösen torz természeti fejlődés-képletei is hozzájárultak a babonás, borzongató, kíváncsisággal és félelemmel egyaránt vegyes hangulatnak ébrentartásához, amely egyfelől a garabonciás diákokról szóló babonás történetekben, másfelől az ördöggel cimboráló Hatvany István debreceni, Simándy István sárospataki professzor mondáiban jelentkezik. . E gyűjtemények jelentőségét az újabbkori múzeumok kialakulása szempontjából aligha szükséges hangsúlyoznunk : a különlegességek, a rendkívüli, kivétetes jelenségek és torz képződmények mind a természet-, mind a társadalomtudományok körében a gyűjtői szenvedély állandó tárgyai és ösztönzői. A debreceni gyűjtemény elsőrendű feladata szerint pedagógiai rendeltetésű, múzeumjellegű megőrző szerv hiányában veszi át a kamerák örökségét. Európai látókörű író éles szemét és haladó gondolkodását dicséri, hogy e gyűjtemény népi anyagának társadalmi-gazdasági jelentőségére felfigyelt s a »Mindenes Gyűjtemény« lapjain mint a magyarság ipari alkotókészségének dokumentumait értékelte :»Alkalmatos volna tehát a' Magyarnak természete és elméje a Mesterségekre, és azoknak emelésekre is ; sőt a' mint sok példákból ki-tetszik, mint eggy születettnek láttatik azokra a' Magyar.« Volt-e a debreceni kollégiumi könyvtár rarítás-gyűjteményéhez hasonló muzeális képződmény más magyar iskolákban is, tartalmazott-e hasonló népi különlegességeket — adatok hiányában ez idő szerint még nem tudjuk eldönteni. Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy a kollégiumi könyvtár ritkasági kamerájának tiszta típusú néprajzi gyűjteménnyé való alakulásához igen szerencsésen járulhatott volna hozzá az a kiterjedt néprajzi magángyűjtemény, amely a 19. század negyvenes éveiben jutott az intézet birtokába. Ez a fejlődési mozzanat veti fel "teljes elvi általánosságban a népi kultúrának, mint magángyűjtemények objektumának problémakörét. A magyar magángyűjtemények túlnyomóan a feudális mágnásvilág létesítményei. A török világ hazai korszakának lezárultával e réteg kiváltságos vagyoni helyzete, előkelő családi, politikai, hivatali összeköttetései, rendkívüli társadalmi tekintélye és hatalma folytán szinte korlátlan lehetőség birtokába jut, s birtokán merő szórakozásul, vagy versengő féltékenykedésből sorra építi fel Mária Terézia alatt kétszáz egynéhány kastélyát, a magyar Schönbrunnokat és Trianonokat. E műveltségünk rendszerébe talajtalanul ágyazódó létesítmények elengedhetetlen kelléke a könyvtár mellett a képtár, fegyvertár, a régiség- és éremgyűjtemény, a porcelánterem, vagy a csillagvizsgáló. De bár e kastélyi kultúra alkotásait ma már megközelítő pontossággal mérhetjük fel, e gyűjtemények a magyar népi kultúra emlékeinek ápolásáról nem adnak hírt. A jobbágyi nyomorúság tárgyai 5Pallat, Ludwig: Kunst- und Kunstgewerbe-Museum. In: Die allgemelnen: Grundlagen der Kultur der Gegenwart. 2. Auflage. 368 — 371. Berlin-Leipzig, 1912; Des Herrn Professors Johann Dávid Köhler Anweisung für Reisende Gelehrte, Bibliothecken und Kunst-Kammern. Frankfurt und Lcipzig 1792. Esslinger 256 kk.; Sárospataki Kalauz. Szerkesztette Harsányi István. 71 kk. Sárospatak, 1927 ; Sőregi Lajos: Zoltai Lajos élete és működése. 1861—1939. 50—77. Debrecen, 1942. •I. h. 399. 7Vö. : Tolnai Gábor: Régi magyar főurak. Bp., 1939. ; Halász Gábor: A fiatal Széchenyi. Nyugat, 1937. (Főként »Az osztály« c. fejezet) ; Sándor István: Író és társadalom. 135 kk. 1. Szeged, 1946.