Ethnographia • 64. évfolyam (1953)
Adatok a néprajz történetéhez — Contributions á l'histoire de l'ethnographie - Sándor István: Néprajzi múzeológiánk kezdetei — The beginnings of Hungarian ethnographical museology 312—344
mágnásainkat nem érdekelhetik, a kastély európai »finomsága« fitymálva fordul el a paraszti magyarság egyszerű emlékeitől. Jellemző, hogy Jankovich Miklós, a legkiemelkedőbb magyar műgyűjtő, akiben az előkelő világ hagyományos gyűjtőszenvedélye valódi tudós érdeklődéssel és szakszerű hozzáértéssel párosul, archeológiai, éremtani, művelődéstörténeti kollekcióját népi kultúránk emlékeivel nem gyarapította. "Tárgyi gyűjteményeire is áll, amit méltatója terjedelmes énekgyűjteményéről megjegyez : »törekvései kívül estek a népiesség körén, jóllehet alapul és támaszul szolgáltak ahhoz«. Hogy a paraszti kultúra tárgyai nemcsak sajátos etnográfiai értékeiknél fogva, mint népi jellegzetességeinknek tükrözői, hanem nem ritkán mint művészi alkotások is megőrzésre méltók, — e tény felismerése hosszasan várat magára. Ilyen körülmények között különösen figyelemreméltó Sárváry Jakabnak, az Esterházyak derecskei uradalmi fiskálisának vállalkozása, aki az 1840-es évek küszöbén viszonylag nagy számban gyűjti összeaz derecskei uradalom területén élt jobbágynép ősi foglalkozását, életmódját illusztráló primitív eszközöket, mint a magyar parasztkultúra jellemző tárgyait. Vessző-, gyékény- és szalmafonatok, kendermunkák, gyapjúszövetek, varrások, szűcs- és szíjjártó munkák, fakészítmények, a halászat, pásztorkodás és mezőgazdaság szerszámai, háztartásbeli eszközök, ruházkodáshoz való kellékek foglalnak helyet az értékes kollekcióban. A gyűjtemény 50 tárgynyi terjedelmű szerecske mellett helyet kapnak benne a bihari Sárrét, Bagos, Sáránd, Konyár, Mezősas, Komádi, Feketebátor, Zsadány községek egyes paraszti tárgyai is. A tárgyak vázlatos leírásából kitűnik, hogy amennyire ez idő szerint megítélhető, Sárváry Jakab a magyar népélet tárgyainak első céltudatos gyűjtője volt. »Ritkaság« ugyan az ő gyűjteményében is akad, a gödény állából, vagy csukabőrből készült dohányzacskó nyilván ilyennek tekintendő. Annál figyelemreméltóbb, s a gyűjtői szándék határozott irányára annál jellemzőbb, hogy a népi kultúra eredeti tárgyainak tisztes sorát »mintákkal«, modellekkel igyekszik teljesebbé tenni. A tetétleni eke mellett így jön számításba a »paraszt háztető mintája« s a »superlatos nyoszolya kis alakban«. Sárváry Jakab gyűjteménye úttörő jelentőségű ; méltótatója szerint olyan időben ismeri fel «a köznép legközönségesebb, mindennapi házi eszközeinek, szerszámainak, a paraszt-kultúra jellemzésére szolgáló alkalmatosságát, amikor erre nálunk talán még senki sem gondolt«. S ha az efféle tárgyak néprajzi jelentőségének világos átérzését nehéz is a gyűjtőről feltételeznünk, a gyűjtemény tiszta etnográfiai jellegével éppúgy, mint az együtt-tartás és megóvás világos szándékával kezdeményező értékű. Nyilvánvaló, hogy Sárváry Jakab a magyar jobbágyság tárgyi kultúráját lényegesnek ítéli , gondozásra és tanulmányozásra méltónak tartja. Sajátos nemzeti értéket, specifikumot lát-e a gyűjtött anyagban, vagy a jobbágyi kultúra dokumentumait értékeli-e benne, — adatok hiányában nem tudjuk eldönteni. Tisztes munkája mögött inkább a debreceni kollégium, mint a műgyűjtő Esterházy család ihletését kell feltételeznünk : apja tanára, maga tanítványa a kollégiumnak, amelynek részére kollekcióját 1841-ben felajánlja. Csak sajnálhatjuk, hogy 8 Vö. Krompecher Bertalan: Jankovics Miklós irodalmi törekvései. 15. Bp., 1931. ; Fejér György: T. Vadassi Jankovics Miklós Gyűjteményeiről. Tudományos Gyűjtemény 1817. XI, 33. kk. 9 Zoltai Lajos i. m. 287. Sárváry Gáborról vö. Szinnyei J.: M. Írók É. M. XII, 247 — 248.