Ethnographia • 71. évfolyam (1960)

Könyvszemle - Bodrogi Tibor: Óceánia művészete a Magyar Nemzeti Múzeum—Néprajzi Múzeum gyűjteményében (Gunda Béla) 622—626

Sajnos az anyag tekintélyes része még nem került publikálásra. Csupán BÍRÓ Lajos 1895—1901. évi gyűjteményének egy részét ismerhették meg a szakemberek még száza­dunk elején (BÍRÓ Lajos—JANKÓ János: Biró Lajos német-új-guineai (berlinhafeni) néprajzi gyűjtéseinek leíró jegyzéke. A Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményei, I. Budapest, 1899., BÍRÓ Lajos­—LEMAYER Wilibald: Biró Lajos német-új-guineai (Astrolabe-öböl) néprajzi gyűjtéseinek leíró jegyzéke. A Magyar Nemzeti Múzeum nép­rajzi gyűjteményei, III. Budapest, 1901.) s ennek az anyagnak szélesebb körű etimológiai értékelését kezdte meg BODROGI Tibor néhány évvel ezelőtt (BODROGI Tibor: Jabim Drums in the Bird Collection. AEthn.Vol. I. Nos. 2—4. Budapest, 205—222. 1., BODROGI Tibor: Some Notes on the Ethnography of New Guinea. A. Ethn. Vol. III. Budapest, 1953. 91—184.1., BODROGI Tibor: Fazekasság az észak-újguineai Astrolabe-öbölben. NE XXXVI (1954): 87—404. 1., BODROGI Tibor: New-Guinean Style Provinces. The Style Province Astrolabe Bay. — Opuscula Ethnologica Memória( Ludovici Biró Sacra. Budapest, 1959. 39—99.1.). A fenti címen megjelent könyv is az ő munkájának az eredménye. BODROGI Tibor könyvében bemutatja a Néprajzi Múzeum óceániai gyűjteményé­nek néhány jellegzetesebb és értékesebb darabját és analizálja Óceánia művészetének néprajzi sajátságait. A bemutatott anyag jelentékeny része Új Guinea különböző terüle­téről s a hozzátartozó kisebb szigetekről (D'Entrecasteaux szigetcsoport, Trobriand szigetek) származik. Tanulságos fényképeit láthatjuk a maszkoknak, pajzsoknak, szob­roknak, csónakdíszeknek, nyakzsámolyoknak, doboknak, kéregöveknek, bambusz mészportartóknak, kazuárcsontból készült tőröknek s más használati tárgyaknak. Új-Guineán kívül gazdag anyagot találunk más melanéziai szigetekről is (Admiralitás,­­Új Izland, Új Britannia, Salamon, Új Hebridák stb. szigetcsoport). Ezek sorából liemelkedik az a néhány maszk és halotti emlékszobor, amelyeket északi Új Izlandról mutat be a szerző. Néhány innen származó maszknak aránytalanul nagy füle van, amelyek halakat ábrázolnak, más Új Izland-i maszkokon és emlékszobrokon feltűnik a kígyó és egyéb állat ábrázolása. Külön érdeklődésre tarthat számot az a Gazella-félszigetről (Új Britan­nia) származó maszk, amelynek felső része emberi koponyából készült. Számbelileg kevesebb a Polinézia, Mikronézia és Indonézia művészetét illusztráló anyag, de ezek közül is feltűnik néhány agyagedény és buzogány a Fiji szigetekről, egy díszkanál és díszbalta a Hervey szigetcsoportról, néhány szobor Új Zeelandról és a Húsvét szigetek­ről. Indonézia területéről néhány ősszobrot (Nias), pajzsot (Borneo), tőrt (Bali szigetek) kell megengítenünk. A bemutatott tárgyak BIRÓ Lajos gyűjteményén kívül BANDÁT Horst, BETTANIN Giovanni, FENICHEL Sámuel, FUSZEK Rudolf, PAPP Simon, PATJER János, TELEKI Sámuel, XÁNTTIS János, VEREBÉLYI Károly, VOJNICH Oszkár, RÓHEIM Géza, ZICHY Jenő és mások gyűjtéséből származnak. Az elmélyült szakismerettel kiválogatott anyagot terjedelmes szövegrész egészíti ki, amelyben a primitív népek művészetének néhány általános, elvi kérdésével, Óceánia felfedezésének, benépesülésének történetével, a szigetek lakóinak életmódjával és művészi stílusaival foglalkozik BODROGI Tibor. Fejtegetésének bevezető soraiban felhívja a figyelmet arra, hogy RATZEL Fr. a múlt század végén még azt hangoztatta, hogy egyes primitív népek a csúfság ábrázolá­sában járnak elöl, s művészi törekvéseikben brutálisan igyekeznek a természetet másolni (1. nyugat-afrikai faplasztika). Még GROSSE E. is úgy nyilatkozik, hogy a primitív népek művészetének jelentékeny anyaga nem vizsgálható az esztétika szempontjai szerint. HADDON A. C. monográfiáiban már helyet kapnak ugyan az esztétikai szempontok is, de valójában csak az európai modern művészet képviselői értették meg — LIPS E. meg­állapítása szerint — a természeti népek műalkotásaiban megnyilatkozó esztétikai erőt és ritmikus harmóniát. BODROGI Tibor azt az etimológiai elgondolást teszi magáévá, hogy a primitív művészet tanulmányozása terén a formai kérdéseken túlmenően a­ tár­sadalmi, vallási, psychikai tényezők inspiráló erejét kell keresnünk. Hangsúlyozza, hogy a primitív népek művészetében a legtöbb alkotásnak konkrét funkciója van: a maszkok, szobrok szellemeket, isteneket, mitikus hősöket és halottakat ábrázolnak, a dárdákon levő stilizált emberformájú figurák a fegyverek hatását segítik elő stb. A torz ábrázolást nem az alkotó művész ügyetlen keze hozta létre, hanem az elképzelt természetfeletti lények „hű" ábrázolása. A természeti népek szemléletéből következik, hogy a „hű" ábrázolás azt jelenti, hogy a szellemeknek, démonoknak, a mitikus ősöknek a természet­től eltérő formában kell megjelenniük. A primitív népek művészetének mágikus-kultikus hátterével magyarázható, hogy az ábrázolások során a természetfeletti lények hatalmát, funkcióját kifejező részek erős hangsúlyt nyernek (l. pl. a sexuális jelleg kidomborítását). Az ilyen ábrázolásban bizonyos „realitás" van, de ez a „realitás" más elképzelésből fakad, mint amit mi művelt európaiak tartunk realitásnak. Az európai paraszti művésze­tek kutatói felé is utat mutat BODROGI Tibornak az a figyelmeztetése, hogy „az egyszer 10 Etimographia

Next