Ethnographia • 71. évfolyam (1960)

Könyvszemle - Bodrogi Tibor: Óceánia művészete a Magyar Nemzeti Múzeum—Néprajzi Múzeum gyűjteményében (Gunda Béla) 622—626

Japán kultúrájának alakulását. Végezetül az Újvilág bemutatása következik, az észak­amerikai indián társadalmak és a dél-amerikai magaskultúrák életének és történetének vizsgálata. E summás ismertetésből is kitűnik LINTON munkájának nagyvonalúsága; ha futólag is, de érintette az egyetemes emberi fejlődés szempontjából legfontosabb kérdése­ket és területeket. A könyv lapjairól elénk rajzolódnak a kultúra alakulásának lényeges mozzanatai, meglátjuk az eltérő formák mögött a lényegi azonosságot, és megismerjük egyúttal azokat a konkrét tényezőket is, melyek a fejlődés egy-egy speciális vonalát eredményezték. LINTON plasztikusan tárja elénk az élő és változó kultúra képét, bele­ágyazva természeti és történeti környezetébe, és alapos tájékozottsággal választja ki azokat a fontos vonásokat, melyek egy-egy kultúra vagy társadalom sajátságos arculatát megadják. Ebben a képben a politikai történelem eseményei csak annyiban kapnak helyet, amennyiben azok (mint pl. az európai gyarmatosítás) lényeges és döntő változá­sokat idéztek elő egy-egy társadalom életében. A munkát lezáró „Következtetések" összefoglalják és összegezik a tanulságokat. LINTON megállapítja, hogy a konkrét történeti alakulás minden eltérése ellenére három nagy fejlődési szakasz figyelhető meg az egyetemes emberi történelemben: 1. az eszközök, a tűz és a nyelv használata; 2. élelemtermesztés; 3. a természeti erők, különösen a hő­energia hasznosítása és a tudományos módszer. Felveti azonban azt a kérdést is, hogy módunkban áll-e a múlt ismeretében felvázolni a fejlődés jövőbeni irányát. LINTON erre a kérdésre igenlően válaszol, és válaszában abból az igazolt megállapításból indul ki, hogy a kultúra egyes részei egyenlőtlenül fejlődnek. Különösen szembetűnő az a fejlődés­beli fáziseltolódás, mely napjainkban a technológia és a társadalomszervezet szintje között vehető észre. Az USA-t véve példának megállapítja, hogy „a tudományban és a technoló­giában végbement óriási és egyre gyorsuló fejlődés nem párosult a társadalmi, gazdasági és poltikai­­patronok' megfelelő fejlődésével". Míg a technológia huszadik századi, addig a gazdasági és társadalmi szervezet, a politikai rendszer, az elosztás módja meg­maradt tizenkilencedik­ századinak, így az a visszás helyzet adódott, hogy „jelenleg a háború vagy a háborúra való készülés látszik az egyedüli módnak arra, hogy fenntartsuk ipari gépezetünk teljes termelési kapacitását". A belső túltermelés és csökkenő fogyasz­tás annál inkább is veszélyes egyenlőtlenséget teremt, mivel fokozatosan megszűnnek­­az exportlehetőségek és azok a területek, melyek korábban korlátlanul vettek fel ipari termékeket (pl. India és Kína) maguk is ipari exportáló országokká válnak, így végezetül — továbbra is a USA-t választva példának — „stagnálás, majd összeomlás következik". A gazdasági szükségszerűség —• a technológia és a társadalmi (elosztási) szervezet szintje közötti különbség — parancsolóan előírja, hogy az ellentétet a társadalom fennmaradása érdekében megoldják, a megoldásnak pedig jelenleg két útja látszik járhatónak: „Vagy a szocializált állam felé haladhatunk, vagy nagy társaságok oligarchiája felé, . . .mely már a kormányzat fölött is ellenőrzést gyakorol." LINTON szerint még nem lehet biztosan eldönteni, melyik fejlődési utat választja a világ —­ hiszen mindkettőre látni példát —, azt azonban világosan látja, hogy a kapitalizmus jelenlegi gazdasági—társadalmi rendje csak radikális változtatásokkal tartható fenn; olyan változásokat javasol azonban — pl. 100 százalékos örökösödési adó, a „vertikális mobilitás" lehetőségének intézményes biztosítása — melyek inkább az első irányba látszanak mutatni. Felvetődik a kérdés, mennyiben tekinthető az ilyen — sokak számára politikainak vagy közgazdaságinak látszó — elemzés tudományunk feladatának. A válasz szerintünk csak igenlő lehet: amennyire feladatunk az emberiség egyetemes fejlődéstörténetének vizsgálata, a fejlődés irányát megszabó feltételek megállapítása, ugyanúgy feladatunk az emberiség jelenlegi helyzetének elemzése, sőt ezen túlmenően — eddigi ismereteink alapján — a jövő fejlődés valószínű irányvonalainak — legalább hipotetikus — fel­vázolása is. BODROGI TIBOR Bodrogi Tibor: Óceánia művészete a Magyar Nemzeti Múzeum—Nép­rajzi Múzeum gyűjteményében Képzőművészeti Alap kiadóvállalata. Budapest, 1959. 46. 1., 170 fénykép. A budapesti Néprajzi Múzeum Európán kívüli gyűjteménye az etimológiai kutatá­sok igen fontos dokumentumait őrzi: BÍRÓ Lajos Új Guinea-i, BORNEMISSZA Pál és TELEKI Sámuel kelet-afrikai, FUSZEK Rudolf libériai, RÓHEIM Géza közép-ausztráliai anyaga a természeti népek megismerésének egyik nélkülözhetetlen bázisául szolgál.

Next