Ethnographia • 78. évfolyam (1967)

Könyvszemle - Pogány Mária: Tőkés vállalkozók és kubikus bérmunkások a Tisza-szabályozásnál a 19. sz. második felében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. 120 1. Értekezések a történeti tudományok köréből, új sorozat 39. sz. (Katona Imre) 304—306

képzőművészeti és zenei alkotások. A szerzők többségének figyelmét kétségtelenül a rendkívüli árvizek, a gazdasági válságok vagy az éppen kiéleződött politikai harcok fordították a kubikusság felé. A velük való foglalkozás sehát egyáltalán nem megy felfedezésszámba, az érdekelt szak­körük és a magyar közvélemény is eléggé tájékozott, és a tájékoztatásból a magyar néprajz mindig is oroszlánrészt vállalt magára. Csak pl. az 1945 utáni években egymás tudta nélkül egy­szerre hárman kezdtünk hozzá az ési szempontos kutatásokhoz (BARABÁS Jenő, ZALOTAY Elemér és jómagam), talán nem is minden eredmény nélkül, bár egy igazán reprezentatív összefoglalás máig nem jelent meg nyomtatásban. A felszaporodott résztanulmányok egyre sürgetőbben vetik fel más tudományszakok, ill. új típusos források bevonásának szükségességét. A kérdés maga meghaladja egyetlen tudomány és egyetlen kutató erejét is, a néprajzi-szociográfiai mód­szerrel gyűjtött anyag pedig szükségszerűen szelektív, ösztönösen egyszerűsített és kísért a múltba való visszavetítés veszélye is. A torzítási lehetőségek kiküszöbölését nagy mértékben elősegíti a levéltári kutatásokon alapuló gazdaságtörténet, amelynek izmos hajtása POGÁNY Mária most ismertetésre kerülő értekezése is. Agrártörténetünk a néprajz után csak némi késéssel fordult a kubikosság felé, ezt talán a források eltérő jellege is magyarázza. Mindenesetre a munkásmozgalmi harcok után először a két világháború közötti időszak gazdasági kérdései kerültek feldolgozásra .Kiss László: Adalékok a tiszántúli kulikusok gazdasági helyzetéhez az ellenforradalmi Magyarországon. 1920—1944. Párttörténeti Közlemények, 1960.), majd éppen szerzőnk jóvoltából a legkorábbi időszakok is (A kialakuló kubikosság munkaviszonyai. Történeti Szemle, 1962.), most pedig az előző szerves folytatásként az első félévszázad. Ugyanerről a témáról és időszakról szól a szerzőénél egy évvel korábban megjelent tanulmányom is (Átmeneti bérmunkaformák. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. 1848—1914. Szerk. SZABÓ István. II. köt. 382—432.), amely ugyanigy hasznosította POGÁNY Mária 1962-es tanulmányát, mint ahogy ő is átvette eredményeim egy részét. (Ez a tartalmi vonatkozásokon túlmenően mindkettőnknél lábjegyzetek formájában is sűrűn jelentkezik.) Önmagában véve is tanulságos e két most említett tanulmány összevetése: a levéltári kutatásokon alapuló gazdaságtörténeti összefoglalás árnyaltabb, pontosabb, de talán nem olyan életszerű, mint a néprajzi; míg a történeti kép hitelesebb a néprajzi-szociográfiai rekonstrukciónál, ugyanakkor megfelelő korabeli adatok híján (eszközök, munkaszervezetek, élelmezési és szállásviszonyok, kulturális élet stb.) kevesebb általánosítást enged meg; az élet­forma és a tudat alakulását illetően pedig vitán felül a néprajztudomány van meglehetős nagy p­ály­aelő­ny­ben. POGÁNY Mária újszerű szintézise évek kitartó, szorgalmas levéltári kutatásait fogja egybe logikusan tagolt, világos szerkezetű keretbe. Műve elején végre nem csupán műszaki, hanem első­sorban gazdaságtörténeti szempontból foglalja össze röviden a magyar ármentesítések, elsősorban a Tisza-szabályozás történetét. A mű gerincét a párhuzamos vonalvezetéssel felvázolt fejlődés­rajz képezi: hogyan bontakozott ki a feudális keretekből egy fél modern tőkés vállalkozás és bérmunka, amely azonban soha nem jutott el a gépesítésig. Bár az erre vonatkozó elméleti meggondolások lényegében már a reformkorban megszülettek, mégis évtizedeknek kellett eltel­niük, míg számtalan bonyolult átmeneti formán keresztül utat tört magának egyrészt a tőkés vállalkozás, másrészt a szabad bérmunka, amelyek végül is sikerre vitték az évszázad legnagyobb „természetátalakító" vállalkozását. POGÁNY Mária e fő kérdést két oldalról közelíti meg: a tőkés vállalkozók és a szabad bérmunkások felől. Kutatásaiból tudjuk, hogy az első évtizedekben a hatósági és a társulati munka dominált, csak az 1860-as években szorította ezeket háttérbe a tőkés vállalkozás, amely korábban a kevesebb megkötöttséggel induló vasérzépítéseknél jól bevált, s most itt is hatalmas lendületet adott a vízrendezéseknek. Ezzel párhuzamosan számolódott fel a közmunka és az időbéres napszámosmunka a szabad akkordmunka javára. Sajátos ellentmondás: éppen a szabad vállalkozás és „szabad" bérmunka alakította ki a korábban nagyon is heterogén és folyton hullámzó tőkés vállalkozók, valamint hivatásos bérmunkások törzsgárdáját, továbbá az olajo­zottabban működő vállalkozói rendszert és a különféle munkaszervezeteket. A mű adataiból kiderül, hogy nemcsak az újszerű ipari, hanem a hagyományos mező­gazdaságihoz oly közel álló ármentesítési földmunkákon is mily nehezen és vontatottan alakult ki a hivatásos kubikosság! (Később viszont a vállalkozói igény elmúltával is megmaradt valóságos társadalmi anakronizmusnak!) A­ Tisza-szabályozásoknál található földmunka az első években valósággal átjáró háznak számított: a munkások 71%-a egyszeri kereseti alkalomnak tekintette csupán, és még a téli hónapokban is többen dolgoztak a gátakon, mint nyáron! A mondott okok miatt a 60-as évekre azonban megfordult a helyzet: a summássághoz hasonlóan, a kubikolás is féléves idénymunkává vált; a nagyobb tavaszi mezőgazdasági munkák után kezdődött és rendszerint a fagy beálltáig tartott, időközben legfeljebb néhány hélre tértek haza kisebb-nagyobb munkás tömegek aratásra, szüretre stb. Míg tehát korábban a kubikolás a mezőgazdaság abszolút függvénye volt, ettől kezdve eltolódott az arány. A nagynehezen kialakult hivatásos kubikosság soraiba való bekerülés az agrárproletárok számára nem deklasszálódást, hanem felemelkedést 10 Ethnographia 1967/2

Next