Ethnographia • 78. évfolyam (1967)

Könyvszemle - Pogány Mária: Tőkés vállalkozók és kubikus bérmunkások a Tisza-szabályozásnál a 19. sz. második felében. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. 120 1. Értekezések a történeti tudományok köréből, új sorozat 39. sz. (Katona Imre) 304—306

Knézy Judit: A hedrehelyi gölöncsérek (Somogyi Múzeum Füzetei 7. Kaposvár, 1966. Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat, 55. 1. 111.) Népi fazekasiparunk kutatása az utóbbi évtizedben, örvendetes módon, igen erőteljesen folyt. (KEESZ Mária: Fazekas, korsós, tálas. Ethn. 1960. 297—379. — Uő. Évszámos hódmező­vásárhelyi cserépedények. NÉ 1954. 127—147. — HEREPEI János: Adatok az erdélyi fazekasság történetéhez. Ethn. 1962. 131—136. — Sz. MORVAY Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájá­ban. NÉ. 1955. 31—64. — GÖNYEY Sándor: Besztercei vidéki cserépedények a Néprajzi Múzeumban. NÉ. 1958. 231—240. — SZABADFALVI József: Die Ornamentik der ungarischen Schwarzenkeramik. Acta Ethn. 1960. 251—327. — ROMÁN János: A sárospataki fazekasság műszókincse és szerszám­készlete. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 1964—65. 347—397.) Annál feltűnőbb volt, hogy a Somogy megyei gölöncsérekről ez ideig semmit sem tudtunk. Még azokról a mesterekről és fazekasközpontokról is jobb összképünk van, amelyek ugyan a megye területén kívül működtek, de áruikkal Somogy megyében is megjelentek. Ismerjük a Züric-völgyi fazekasok (ífj. Kós Károly: A züric-völgyi gerencsérség. Dunántúli Szemle XI. 118—131, 208—218.), a leányfalusi tálasok (Cziro Dezső: Magyarszombatfa és környéke fazekas­sága. Népünk hagyományaiból. Bp. 1955. 45—54., Uő.: Falazó és vásározó fazekasok Magyar­szombatfán és környékén. NK. 1959. 136—146.), mohácsi korsósok (SZEPES [Schleicher] Lajos: A mohácsi agyagipar. NK. 1959. 43—73.), siklósi gerencsérek (BECZKÖVYNÉ REVESZ Ágnes: A mórágyi és gyűdi fazekasság. NK 1938. 159—169.) munkáját. A témaválasztás tehát, ilyen előz­mények után, szerencsésnek mondható. A történeti adatok — sajnos — igen gyérek. A XVIII. századi összeírásokban nem szerepel fazekas, az egyházi anyakönyvek pedig 1817-ig nem jelölik a foglalkozást. Viszont mestereknek kellett lenniük már 1817 előtt is, hiszen mindjárt ez évben szó esik Mészáros János figurás (fazekas, latinul) György nevű fiacskájának haláláról. S ettől kezdve szakadatlan a sor, bár az aránylag nagy szórással egymásra következő adatok azt is sejtetik, hogy egyidőben legfeljebb néhány mester dolgozott a faluban. Az 1880-tól már több és változatosabb adatsorból jól látszik, hogy — egyetlen kivételtől eltekintve — a fazekasok idegenek, bevándorlottak. Segítségükre leginkább a család fiatalabb tagjai voltak a mestereknek, néha egy-egy inassal is találkozunk. (Az persze nem áll, hogy a fazekascsaládoknál kimagaslóan nagy a gyermekhalandóság. Magas volt bizony az általában is.) A történeti adatok számbavétele után a mesterség leírására kerít sort a szerző és szinte leltárszerű felsorlással hozza a mesterséghez szükséges és használt szerszámok nevét, leírását, ábráját. Ebből két dolog derül ki első látásra is: a szerszámkészletben keverednek az ősibbek az egészen modernekkel (pl. ekevasból készült agyagszőlő mellett villanyhajtású agyagőrlő); a készletek aránylag szűk változatot ölelnek fel. Az egyes munkafolyamatok (nyersanyag beszer­zése, előkészítés, korongolás, égetés, díszítés, cifrázás, színezés) leírása után a hedrehelyi fazekasok árukészletével ismerkedünk meg. Ez a dolgozatnak talán leglényegesebb fejezete, hiszen az itt közölt képekből, ismertetésekből lehet azután összehasonlítási anyagot találni az elterjedés határainak megrajzolásához, illetve ennek segítségével képesek a szomszédos megyék meszeoló­gusai meghatározni a raktáraikban levő kerámia származási helyét. Ebben persze eleve jó segít­séget jelent az utolsó fejezet is, amely a cserépáru értékesítését foglalja össze. A közölt térképből egy elsősorban észak-déli irányban folyó kereskedelem képe rajzolódik ki, amely szinte követi keleten a megyehatárt. Jól tudjuk azonban, hogy a baranyai Szigetvár és Vásárosbec országos vásáraira is eljártak a hedrehelyi fazekasok. Szinte biztosra vehető, hogy a környező falvakban folytatott néprajzi gyűjtés elő is hozza termékeiket a padlások zugából. Ezt a feltérképezést érdemes lenne — esetleg baranyai kollégák bevonásával is — elvégezni. Knézy Judit összefoglalója, éppen mert régen érzett hiányt pótol, nyeresége néprajzi szakirodalmunknak. KŐHEGYI MIHÁLY Pogány Mária: Tőkés vállalkozók és kubikos bérmunkások a Tisza-szabályozás­nál a 19. sz. második felében Akadémiai Kiadó, Budapest 1966. 120 old. Értekezések a történeti tudományok köréből, új sorozat 39. sz. Ha maguk az érdekelt felek, a kubikosok rendszeresen olvasták volna, ill. olvasnák a róluk szóló különféle írásokat, érdektelenségről egyáltalán nem panaszkodhatnának, legfeljebb elfogult­ságról. Az első tudósítás az 1860-as években jelent meg róluk, azóta is szinte megszakítatlan láncolatban követik egymást a különböző szándékú és színvonalú néprajzi, szociográfiai, irodalmi.

Next